Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-04-27 / 96. szám

JNfrÍRYIDÉK. 192®. április 27 ztink mindenkivel, aki ez elé akadályokat gör dit. Sajnos még ma is mutatkoznak személyes tusakodások, pedig az integritás eszméjének egyesíteni kellene minden magyart A ki nines velünk az nem magyar, az áruló. Ennek az eszmének jegyében gyűlt a népgyűlés össze, ennek nevében üdvözöl m ndenkit, aki küzdeni akar és dolgozni tud Kéri. hogy a kü'dötte*et kittel bizakodással hallgassa a népgyűlés. De He csak meghallgassa, hogy aztán a szavak feledésbe merüljenek, vésse mindenki szivébe, ami itt történik, mert a nsgy célt csali ugy valósíthatjuk meg, ha minden egyes magyar ember közreműködik. Ismeri Szabolcsmegye áldozatos bazafiságát és mindenkit bizalommal vár közes munkára. A bevezető szavak csak még magasabbra emelik annak a felszitott érzésnek hőfokát, mely a népgyűlésen az ünnepi nap reggele óta arad. Ekkor lép a népgyűlés elé Csilléry András veit miniszter a keresztény-nemzeti küzdő irányzat hatalmas s?avu harcosa és nagy re torikai erővel, őszinte páthosszal szól az ezernyi sokasághoz. Főbb vonásokban ezeket mondja: Kedves magyar testvéreim 1 Halálharangok konganak, a koldusként álló magyarság felett diadalmi tort ülnek. Szenvedtünk sokat. Nincs, aki könnyet, vért ne hullatott volna a négy és fél éves hábotu, a vörös őrület, vagy az oláh megszállás alatt, Most a győzők nevében akarnak nekünk diktálni. Ki győzött le bennünket? Ezt kérdik a Kárpátokban, a Do berdón pihenő hős apák és testvérek, melyik fegyver aratott diadalt mirajtunk, ezt kérdik az özvegyek árvák, a Szibériában szenvedő ezrek. Tanunk a magyarok Istene, hogy fegy ver soha aem győzött le bennünket. Árulás és a mi „becsületességünk, hiszékenységünk, barátaink, akik mellett hüságesküvel kitartottunk's akik az utolsókig altattak bennünket, az győzött le. Az, hogy odaadtak magunkat tévtanoknak, megtagadtunk multat, hazát. Istent, megtántorodtunk. Bűnbánattal, magunkbaszállásal vezekelnünk kell hogy megtaláljuk, megfogjuk egymás kezét. Össze kell tartanunk. Vissza kell térnünk Isten házába, kérjük őt, adjon annyi hitet, önbizalmat, kitartást és munkaerőt, hogy sikra szálhassunk, Kárpitok koszorúzta, szeretett hazánkért. Elfacsarodik a szívűek, ha a világon széttekintünk Négy és fél évig harcolt egymás ellen sok millió ember és az eredmény — semmi. A béké/el nincsenek sehol megelégedve. Lengyel, finn, eszt, horvát, szerb, montenegrói mind elégedetlen s nézi, mikor ugorjon egymás torkának. A német militárizmust akarták letörni és a militárizmussal akarják most a népeket megalázó békére kényszeríteni. A bolgár fogcsikorgatva vár, el van szánva, hogy Dobrudzsát visszaszerzi. Kemal pasa harcra készül a törek nép elnyeméi ellen. Csak mi sírjunk, panaszkodjunk tétlenül? Csak a mi kezünk na szoruljon ökölbe? Erőt IfcJ^. gyűjtenünk nekünk is a nagy felszabadító míffllito'a. £zt követelik apáink sirjai éa a négy és félmillió rab magyar testvér a demarkációs venílon tul, ezt a kesergő hajléktalanok, akit korbáccs&l, bocskorrugásokkal üldöztek ki azok, akiknek a háborúban csak a kegyeleniért feltartott kezét és hátát láttuk. Ezeket türjük F Szabolcs népe a hét vezér egyikének leszármazottja. Hiszi, hogy e vármegyében is kész egymás iránt bizalommal küzdeni és dolgozni mindenki. Nem engedjük elszakítani tőlünk véreinket. Krisztus táborában egyek vagyunk, keresztény hitünk ereje uj ezerévre ve zet, uj honfoglalásra, mely nemcsak az ősi föld egységét veszi vissza, de visszahódítja a földet magának az ős magyar fajának Ezeréves történetünkre vissza tekintve, azt látjuk, hogy hazánk sokszor volt idegen hordák martaléka, tatárdult, pusztultunk a Mohi mezőn és vesztünk Mohácsnál. Ét akkor a hegyek között lakó véreink segítségünkre síeltek. Most ők hívnak. Hívnak az idesirő székely harangok, hív a késmárki harang : jertek. Elhagy hatjuk-e őket ? Nem Mi követni fogjuk majd azt a vezéri szót, mely feléjök int, megyünk, ha felhangzik előre 1 A vörös orkánban mondottuk már, hogy mágnes lesz Magyarország és vissza fogja húzni az elszakadt részeket, ha megujhodu^k, a szeretet jegyében egyesülni fogunk. És most hólljHk, hogy a tótok a Himnusz hangjai mellett mennek börtönbe, a Bánát és Nyugatimgyarország németjei nem akarnak elszakadni telünk. Mig Kun Bé

!a hordái uralkodtak, nem akaitak tudni rólunk, most idevágyódn'ak, érré tunerrefelé a folyók folynak a változhatatlan termé ÍZ ti törvények szerint. Mikor megkér dezték, a tótokat, miért nem nem nyugosznak bele a cs;h uralomba, azt telelték, hogy csehek lesznek, majd ha a Nyitra, a Vág, Garam Prága felé folynak és nem Budapest felé. A természet hatalma ellen küzdeni nem lehat Meg kell azonban esküdnünk, hogy többé ide gen tévtanokra nem hallgatuak, Istenünkhöz hívek leszünk, hogy i

4egen horda ide ne tegye be többé a lábát. Éket pedig ne verjen senki közénk, mert mindennél előbb való az ezeréves haza. Ha együtt leszünk el fog jönni a nagy házavató ünnep, szép magyar üazánknak bokrétaünnepe. S abba koronát teszünk olyan embir fejére, aki szivünkből, lelkünkből való és területi integritásunkat meg tudja véd mi. Ez lesz mégegyszer ünnep a világon! Addig is dolgoznunk kell Meg kell osztanunk a fa latot azzal kitől elemi csapás a mindennapi kenyeret is elvonja. Szeretetbe kell egyísülnüak. Ez a szeretet nemsokára diadalmasan átsugárzik az egész világén és eljön az igazi világbéke, mely a szereteten nyugszik Addig kitartunk. Ha psdig Horthy apank hivó szava szólít, egy emberként szállunk sikra és követni fogjuk. Csilléry András gyújtó beszédére hatal mas tapssal és ujjongó elj ennél felel a népgyűlés. Utána dr. Hindy Zoltán iró, a keresztény nemzeti ifjúság egykori kiváló szónoka b»szél: Szeretett magyar testvéreim! Legkedvesebb olvasmányom — ugymond — a békeszerződésnek nevezett könyv A neve gúnynév. Sa béke, sem pedig szerződés. A békéhez az ellentétes érdekek kiagyenlitése, a szerződéshez megegyezés kell. Egyikről sincs szó. Nem csu'olódik mikor azt mendjs, sze reti ezt a könyvet Nem csak azért, mert tannlmányozható benne, hogy a francia nyelv ugyanazt a go noszságot milyen sokféleképpen és mily finom változatossággal tud kifejezni, szereti, mert ez a hóhérmunka a magyarságnak nagy szolgálalatot tesz Diihit és megnyugtat egyszerre, már ped'g mindkét hatásra nagy szükségünk van. Többektől hallotta már, hogy ugy sem tehetünk mást, el kell fogadnunk, alá kell irni. Aki így beszél, az csak hallott valamit a békeszerződésről, olyasmit, hogy az rémítő stb Olvassa azonban csak el azt a több száz szakaszt, annak minden betűje gyilkol s Magyar ország végtagjainak levágását, tehát megölését szolgaija Olvassa el s nem fogja mondani, hogy el kelt fogadni. Azt is megállapíthatjuk belőle, mintha a ragyogó elméleteket fenhen hangoztató nagy nemzetek itt okosságukat elvesztették volna. Franciaország elítéli a hatalmi törekvéseket, de viaet prédikál és tüzes bort iszik, mi kor elveszi Elsaászt Anglia a tengerek szabadságát hirdeti, de hideg leli, ha más is részt ér a ktengerből. A wilsoni tizenkét pont szép tanítás, de agy látszik, hogy csak a legyőzőttekre kötelező fia ezt a békesaerzédést magyarember olvassa el, nem maradhat hidegen, ökölbe szorul a keze, rug, karap, de nem fogadja el. A magyar ember egy négyszögméternyi földet sem enged a magáéból, utana megy annak is. E könyv a hatalmi gőg, a győzelembea való elvakultság, orránál tovább nem látó politika példáit szol gáltatja a jövő tankönyvei számára. Olyan követeléseket tartalmaz, amelyeket lehetetlen végrehajtani. Divatos kérdés az is, hogy aláírjuk e vagy sem a békeszerződést. Ennél fontesabb annak megállapítása, hogy nem ér semmit a szerződés. Akár ki is aláírja, akármilyen pecsétet is tesznek rája, elképzelni sem lehet, hogy az ország határa egy kőhajításnyira legyen innen, hogy E délyben olah kezek rázzák le a msgyar művelődés gyümölcseit, a fogatlan ossh oroszlán egyszerre félelmes vadállat lesz, mert idomitói azt szeretnék elhitetni róla, hogy az évszázadokon át megbélyegzett osztrák Kapzsiöíg egyszerre jogos szerzési cimme váljék, m?rt most csak a mi bő rünkre gazdagodnék ? Agyafúrt ravaszsággal akarnsk meg semmisíteni. Az aláírás kérdésé valóban mellékes itt, ne vitatkozzunk r*ju. Mély szakadékba estünk, az a kérdés felkapaszkodhatunk e a partjá-a? HaUjuk sokszor, hogy országunk megbonthatatlan egység, hogy itt a nemzetiségeket esak a magyar nemzet uralma tudja egyensúlyban tartani. Felünk, hogy itt a lóláb van. Váriuk, hogy az ország egysége önmagától jöjjön létre. Hogy majd a király ertünk küld, ín szüksége Jesz ránk. Európa n-m fog segitségünkrs sietni. A j természeti erők mágus nem segítenek, mástól segítséget ni varjúnk A célt látjuk ez az ! egvséges Magyarország. Ha kell, uz körműnk( kel- de maguaimak kell' visszás;:erezaünk. A rettenetes jelen okáról is ^okat beszélnek Sióinak az osztrákokról, ango. németről. vörös áradatról, csak magunkról nem beszélünk. Ö is tele tüdővel kiáltja Karolyi-felé, hegy hazaáruló és akasztófát követel társninak. Da nem somfordál el a vádlottak padjáról, miker a büiösöket keresik Yálamennyien felelettel tartoznak, mikor a mi ezeréves országunk sorsát számon kérik, azért, amit elmulagitottunk. A maga büntetését még nem tekinti kitöltöttnek a négy hónappal, amit a vörös zsiványok börtönében töltött, boldognak tartaná magát, ha azért lenne hosszuéletü, hogy a hátralévő idejének minden napját átkinlódja, de megérje azt a napot, amikor valamennyi bűnét levezekelvén, a magyar géniusz az őt megillető trónon ül. Jól jegyezzük meg, hogy tapodtat sem fogunk mozdulni, ha tiz ujjunkkal tíz fel& is mutatjuk, bogy hol rejtőzik még egy egy bűnös, de nem gondo unk arra, hogy ujjainkat ökölbe szorítsuk és jól vágjunk a maguak mellére bizonyságul, hogy ime itt is találtunk egyet, akinek a romlásban szintén része van. A Területvédj Liga vándorutjának célja, hogy a tespedőket felrázza, a lelkesedőket tüzelje. a haragvókat dühösebbé tegye és a valamennyiből kitérő vágyat egyetlen kemény akarattá fogja össze. Ha ez sikerül, akkor a napnyugati bölcsek olyan békét készíthetnek, amilyent akarnak, Erdély kincse nem lesz az oláhé a tótnak nem kell csehül tanulni, a soproni német nem lesz osztrák, a Bánság búzáját nem togja a szerb ropogtatni. Nem, nem, soha ! A hatalmas, szónoki hévvel előadott beszéd viharos lelkesedest gyújt. Percekig zug az éljen s az esküszeriá kiáltás : Nem, nem, soha ! Most dr Mikecz Ödön az Ifjúsági Liga nevében mond tüzes beszédet. A „Nem. nem, soha" három, sző,/ melyben minden m gyar érzés és gondolat egybeforr. Keserű uj magyar erények szószólójaként jött. Amint a Tiszát átlépte, mintha hal otta volna ennek a megkínzott földnek sóhaját. A vetések között, mintha az oláh booskor nyoma volna s a szöges korbács suhogása hallatszana. De gondoljunk azokra, akik mindennap fenékig ürítik a keserű poharat. Erdélyben a Felvideken. A magyar ifjusig hallja az üzenetet. írhatnak alá az öregek akárm t, béke ak kor lesz, ha azt az ifjúság is alairja A magyar ifjusig pedig Msgyarországból nem alkuszik Ez az ifjúság a forradalom alatt kint volt Isonzónál, Volbyniábin, a vörös uralom alatt pincébe, börtöabs kerü t. Most előtör és egyet akar azt a szivébe vésett rég magyar határt, ugy, ahogyan azt a Teremtő rajtolta fel. Nem szavaksal — ököllel, nem könnyel. — karddal fogja visszaszerezni. Horthy kezében van ez a kard s annak az iljuiágnak, mely csukaszürke ruhában kint volt a fronton a forradalom alatt, majd hazafiságáért üldöztek, ni nemzeti hadsereg a neve. Nem a bíkét várja, hanem azt, hogy ez a L'ga Kolozsváron és Brassóban is alakulásit tartsa. Nem tudjuk, mikorra jön el ez az idő. De a szenvedő székelység nem várhat, mi sem várhatunk. Ha most panasza van valakinek, pihenjen el az, ha aebe .van majd begyógyul, most csak egyetlen akaratunk lehet. Széchenyi mondta, hogy ha levágják ksrjtinkat, lábunkat, hason osuszva, fogunkkal szerezzük meg az uj Magyarországot. Ezt akarja a magvar itjuság is. Mikor ^Cemeneeau Strassbu-gba ment, a polgármes ter ezt mondotta egy beszédére: Eloök ur, franc

;a ember, megértettük Ö a magyar ifjúság nevében beszélt, a magyarok értik őt A nagy lelkesedést keltett szavak után Nagy Mcdr« hadiagy, Szilagyi Béla Mikes hazajött c hatalms költeményét szavalta e! erőteljes alakító készséggel, rendkívüli hatást keltet. A gyönyörű délelőtti ünnepség aztán a Szózat eléneklésével ért véget. Delben a Korona szailó nagytermében mintegy ötven terítékű bankett volt a Liga kiküldötteinek tiszteletére. A banketten résztvett gróf Vay Gábor kormánybiztos, Mikecz István alispán, B ncs Kálmán polgármester és többen varosunk előkelőségei feözüi. A felköszöntők sorát a Liga küldöiteire gróf Vay Gábor kormánybiztos nyitotta meg. Majd Okolicsányi László a Liga alelnöke köszöntötte Nyíregyháza hazafias közönségét, dr. Szesztay Zoltán, Barabás Samu és Birtha József lelkészeket éltette, kik Rakóci elnémult harangjá val szemben ma „búgó harangok," kik végig járják az országot buzdítva, lelkesítve mindenütt a szent ideáért a területi épségért, Barabás Horthy kormányzót éltette, megrázóan fejtegatte a magyar ember kötelességét, ugy békeszerződéssel, mint a terület integritás kérdésével szemben Birtha József gróf Vay Gábor kormánybiztosra emelte po-