Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)
1920-05-30 / 122. szám
2 . Kyíryidék. Jwrátaimban szeretett munkatársakat fogok! találni. Honvédelem. A honvédelemre fiatal büszke s máris erős nemzeti hadseregünk áll készen. Odaadó támogatásunkról' biztosítjuk őket, takik fiaink, vérünkből való vér, s akik szent lelkesedéssel fogják viszaszerezni, íamit a multak bűnei miatt elvesztettünk. Szeressük őket, de azt a melegséget, amely; lyel a mi szivünk érez irántuk, elvárjuk tőlük is. Azt az egyetértést, amelyet a toaültban a közös hadsereg idegen intézménye megzavart, a polgárság és katonaság vállvetett együtthaladását most meg kell valósitanunk. Az egység utján. Sok munka vár reánk, de a feladatok végrehajtása csak a teljes és tökéletes egység utján lehet. A munkának egység a feltétele s a munka egységet teremt, munés társadalmi egység kölcsönhatásban van inak. ' ' i Azt kérem a bizottság minden tagjától, hogy osztály ellentétek kiküszöbölésével, a nép szeretetével egyetértésben dolgoznunk s munkás perceinkben érezzük, hogy embertársainkért dolgozunk. A tisztviselő érezze minden cselekedetében, hogy a nép, a köz érdekében tesz. E cselekvések útját a ma uralkodó keresztény nemzeti irányzat szabja meg mély erkölcsi tartalmával, mely jóság, emberszeretet s a fölséges nemzeti gondolat, szent koronánkhoz, tradícióinkhoz ősi becsülettel való hűség. Ezek ösztönzésére kell cselekednünk, hogy méltókká lehessünk ahhoz a szent férfiúhoz, akit lelkesedéssel emelt maga felé a nemzet akarata! (Éljenzés.) Ugy érzem, hogy hős kuruc ainknak lelke néz le reánk Ez a lélek, az ő lelkesedésük tüze hat át mindnyájunkat, érezzük, hogy minden talpalattnyi ^magyar földhöz ragaszkodni togunk, országunk integritásáért készek vagyunk utolsó csepp vérünket is kiontani. "Addig is szent akarattal dolgozni fogunk a szebb, jobb, botdogabb Magyarországért s benne a szebb, boldogabb Szabolcsvármegyéért, melynek minden fiára kérem a magyarok ama nagy Istenének áldását, akinek 'nevében ma a főispán kormánybiztosi széket elfoglalom. * (Ünneplő éljenzés) A beszédet több izben szakította meg a hallgatóság spontán tetszésnyilvánítása. Befejezését hatalmas taps és éljenzés követte. A zaj csillapultával Mikecz István alispán emelkedik szólásra és a követe kező tartalmas beszéddel köszönti fel Szabolcsvármegye uj kormánybiztos-főispánját: Méltóságos Kormánybiztos Főispán ur! Szívből üdvözlöm Méltóságodat, mint a vármegye élére helyezett Kormánybiztos főispánt. Most midőn elfoglalja Méltóságod fontos magyar közjogi tisztségét, bizonyára elvonul lelki szemei előtt annyi jeles elődjének nemes alakja s betöltik lelkét azok a hagyományok, melyek ezt a főispáni széket a vármegye közönsége előtt mindenkor becsültté, tekintélyessé és tiszteletre méltóvá tették. A jeles elődök e tiszteletre méltó s utódről-utódra átöröklött hagyományai: az izzó hazaszeretet, a szabolcsi földnek, a szabolcsi népnek szerető megértése, az ország törvényeihez s a vármegye autónom jogaihoz való törhetetlen ragaszkodás. Vésse Méltóságod szivébe ez ünnepélyes pillanatban ezeket a nemes ősi hagyományokat ragaszkodjék azokhoz törhetetlenül, akkor legyen meggyőződve arról, hogy az az előlegezett rokonszenv és bizalom, amelylyal a mai napon fogadtuk az idők során a vármegye közönségének megértő vonzalmává és tartós nagyrabecsülésére változik majd át. Méltóságod régi szabolcsi nemes család sarja. Hozzánk tartozik. Közöttünk nőtt fel, nem idegen reánk nézve s igy a mi vágyaink és gondolataink sem lehetnek idegenek reá uézve. Ismer bennünket, ismeri tisztikarunkat s tudja, hogy mi önzetlenül és szívós kitartással kfizdünk ama egyedül igaz cél, — a veszélyben forgó haza védelme a annyi veszedelmen és szenvedésen átment vármegyénk érdekei megóvása felé. Szent meggyőződésem, hogy egy cél felé törekszünk, egy köiö3 nagy eszmét szolgálunk s igy nam emelhet közénk válaszfalakat sem félreértés, sem kicsinyes pártérdek, melynek a mai történelmi fontos és válságosán neqéz időkben feltétlenül háttérbe kell szorulnia, nehogy pariiális érdekek előtérbs tolásával veszélyeztesse az egyetemes nagy érdeket, azt a nélkülözhetetlen egyetértést, mely élet halál küzdelmében egy kis de elszánt és lelkes küzdő táborrá kell, hogy összekapcsolja sok sebtől vérző, minden oldalról ellenségek |által szorongatott szegény ár?a magyar nemzetünket. Rendületlen hittel hiszek az igazság ere jáben, a becsületes igaz ügy diadalában s igy rendületlenül hiszek abban is, hogy nincs még veszve Magyarország s ha minden magyar ember teljesíti kötelességét s kéz — a kézben, — váll a vállnál igyekszünk megküzdeni a reánk váró nehéz feladatokkal akkor rövidesen a magyar nap éltető melege ragyogja majd be a hármas halom és négyes folyó évezredes birodalmát. Adja meg nekünk a jóságos Isten ezt a várva-várt drága öröm napot s adja meg Méltóságodnak azt a boldog örömet, hogy ebből a székből ünnepelhesse meg velünk együtt.) ezt a boldog nagy napot. Isten hoztá közzénk, Isten éltesse ! 'A beszédet követő éljenzés elcsendesül tével Görömbey Péter nagykállói ref. lelkész üdvözli dr. Jármy Béla főispán-kormánybiztost a törvényhatósági bizottság nevében. Beszédében kifejti, hogy miután fr külső ellenség erőszakosságával szemben erőszakkal nem válaszolhatunk, a belső társadalmi erők egyensúlyozására, egysége sitésére kell. törekednünk. Együtt szivta a kormánybiztossal a debreczeni ref. kollégium levegőjét s együtt fogadták be azokét az eszméket, amelyeket az ősi kollégium fennállása óta hirdet s ahol már alkalma volt tapasztalni a dr. Jármy Béla kötelességtudását és munkabírását. Üdvözli őt Szal)01csvármegye kormánybiztosfőispáni székében. A kormánybiztos pár meleg szóval köszöni meg az üdvözlést s azután kijelenti, hogy törvényadta jogánál fogva dr. Nemes Ferenc és dr. Deme Sándor szolgabirókat tiszteletbeli főszolgabírókká, dr. Fazekas Gyula járás orvost tiszteletbeli vármegyei főorvosá, Rézler Gábor és Ujíalussy Lajos közigazgatási gyakornoko-í kat tiszteletbeli szolgabirókká nevezte ki. Ezután áttértek a tárgysorozatban fölvett pontok tárgyalására. A közgyűlés fél tizenkettőkor ért végett. Uj perspektívák. Irta: LIPTÓFALVY ISTVÁN Ott voltam a parlamentben, amikor gróf Teleki Pál a külügyminiszter és gróf Apponyi Albert nyilatkozott a reánk erőszakolt lelketlen békeszerződés ügyéről és arról a helyzetről amelybe az ország jut, ha ezt a borzalmas Írásművet aláírjuk. Ha csak valamelyes csoda nem történik, akkor bizony e kivégzésünkről szóló okmányt tényleg alá is irják uj megbizottaink junius negyedikén Versaillesben. Csodálkozva láttam a parlamentben, hogy a nagyon is fontos életbevágó nyilatkozatoknak alig volt hatása a nemzetgyülé si képviselőkre. Pedig mint azt Friedrich István kissé Ízléstelenül jegyezte imeg, elég teátrálisan volt beállitva a békeszerződés kényszerű aláírásának bejelentő tér és időbeli helyzetképe. Ha nem is volt teátrális jellegű ez a szomorú történelmi lesemény, azért mégis ellehet mondani, hogy volt valami erőltetett hangulat keltés a gyilkos békeszerződés aláírása mellett Es ezt a különös hatást, benyomást mindenki érezte, ami lenyűgöző hatással volt a lelkekre, anélkül azonban^ hogy valamelyes nagyobb emóciót keltet volna aT. Ház'hanguiatában! A folyosó már kissé hangosabb volt. Itt már kormánybúkásról is szó esett. Sőt már a jövő embereit emlegették. Apponyi Albert tiszteletre méltó nevét, ha nem is szatirikusán de sok malic-iával emlegették mint aki annak idején nem egyszer nyilatkozott a szerencsétlen kimenete lü háború folytatása mellett. Valamelyes meghunyászkodás»volt észlelhető ezután, (amikor a kis szürke csahosok mellett feláll a nemes góf daliás, még mindig nádszál egyenes alakja. Sok, nagyon sok baj történhetett, mint ahogy történt is a múltban. Istenem melyik valamirevaló politikusnak ne lehetne a szemére vetni valamit?? Hiszen, mi mindig beteg ország voltunk. Egyebet se tudtunk, mint a hordóról és a képviselőházban is csak nagyhangú programmbeszédeket és miniszteri exoosekat tartani; amiből, illetőleg a javából a hasznosból bizony évtizedekig se tudtunk megvalósitani semmit. Vagyis egyet alaposan megcsináltunk 67. óta 1914-ig igen nagy energiával segitettük előkészíteni a világháborút, ami őrületbehaj tó nyomorúságunkat és borzalmas megcsonkításunkat okozta. Természetesnek láttam tehát azt a kiáltóan szürke szint, ar^i bent a gyönyörű parlamentben a tisztelt nemzetgyűlési képviselők feje fölött lebegett s ami később a folyosóra, is átszűrődött. Megelégülten állapítottam meg egyébként, hogy ezen a napon legalább a személyi piszkolódás íelmarádt... Szegény ország, orgyilkosok áldozata; — gondoltam fájó lélekkel — hol js vagytok ti nagyok; hanmentő és teremtő Árpád ivadékai??! Hát, hogy ezek hol vannak — azt ma már hiába kérdezzük és hiába kutatjuk. Itt ma másról, mmt uj perspektívák megészleléséről és helyes felismeréséről nem lehet szó. Erre talán csak jók lesznek inai nagyjaink. Mert, hogy ha ínég e 17— 19 vármegyére összezsugorodott kis ország kilátásos perspektíváit sem tudjuk észre venni, kihasználni, akkor a küzdelem hiába való lesz. A teljes összeroppanásra, a végei pusztulásra leszünk kárhoztatva. A gyilkos békeszerződés stratégiai alapon áll. Jól tudta az antant, amikor a határokat Komárom, Párkánynána, Szob, Miskolc, Sátoraljaújhely, Debrecen, Szegednél határolta meg, hogy csak ugy tud bennünket féken tartani, ha a körülölelő martalócokkal 48 órán belül bombáztatni tudja Budapesttel együtt összes nagyobb határvárosainkat. Hogy ne irnók alá a békeszerződést, amikor még mindig 28 divízió áll ellenünk fegyverben a határvonal Jnál. Csúcsán egy nagy oláh sereg van készenlétben: hát hogy ne irnók alá a borzalmak papirosát?! Nem programmbeszédek és frázisokkal telt ígérgetések kellenek manapság, hanem keresztülvitele mindannak, ami az ujperspektiváki helyes felismerésén alapszik. Férfiak kellenek, nemzeti munkára erős karokra van szükség, nem kiérdemesült protekciós Öreg urakra, leendő miipiiszter jelöltekre, hiszen "borzalmasan sok nyugalmazott miniszterünk és államtitkárunk van már. Mi lesz velünk ha ez tovább is igy tart? Nem lármázni, nem beszélni, hanem folytonosan egyre gondolva — a haza visszaszerzésére a Kárpátoktól az Ad L riáig — acélos karokkal, vas marokkal dolgozni, tenni kell! Meg kell látni az uj perspektívákat... • — Gyönyörű fali, vagy butordisz, 1 pár nikkelből öntve nap és holdat ábrázoló női kép. Remek szépségű bronz kép, 1 pár szintén falidisz, a tudományt és művészetet ábrázolja, eladó. 1400 és 2000 korona. Megtekinthető : Tóth Sándor könyvkereskedésének kirakatába.
