Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-05-15 / 110. szám

2 JS&ÍRVIBÉK. 1920. május 15. a vármegye szókvárosa már e hó 9-ik napján tartott hatalmas népgyüléséből küldötte fel a béke aláírása elleni tiltakozását, tudom hogy a törvényhatóság is állást foglal e gyilkos merénylettel szembeni komoly szavát hallatni kívánja kormányunk előtt, hogy a reánk szakadt súlyos idők politikusai e nagy kérdésekben az ország lakosai megnyilatkozását megismerve, tehessék meg nagy, következményeiben Ma még kiszámíthatatlan elhatározásukat. Azt hiszem a törvényhatóság tagjaiban az osztatlan sajnálkozás érzetét ébresztette fel, az a mindnyájunkat váratlanul ért esemény is, hogy Tay Gábor ur Őméltósága ily hirtelenül távozik helyéről. Még csak legutolsó közgyűlésünkön iktattuk be őt méltóságába. Mindnyájan éreztük akkor, hogy az ő erős egyénisége, izzó hazafisága, páratlan önzetlensége s eddigi tiszteletre méltó és végtelenül rokonszenves közéleti szereplése biztos záloga annak, hogy ebben a vármegyében egy nyugodt eredményes és olyan kormányzás veendi kezdetét, — felszabadulásunk után — mely felülkerekedve minden párt érdeken és melléktekinteten, teljes biztonsággal tör a ma egyetlen igazi és helyes cél a megértés, a harmónikus összműködés s a veszélyben forgó haza mindenek fölött álló érdekeinek védelme felé! Sajnos Vay Sábor grófnak is el kellett, hogy hagyja helyét, mielőtt ideje és alkalma lett volna arra, hogy beválthassa a működéséhez mindnyájunk részéről fűzött reményeket. Távozásának okaival nem foglalkozhatom e helyről. Két kijelentéssel azonban tartozom és •z az, hogy a mai válságos időben a köznek csak hátrányára van az, ha a kormány rövid idő közökön belül kinevezett képviselőit változtatja s hogy ennek a vármegyének eredményes kormányzását a jövőben is akkor látnánk — ós én remélem, hogy fogjuk is látni — ka a vármegye élére állított uj kormánybiztos főispán az eseményeket és embereket nem az egyoldalú pártpolitikai szemüvegen át, hanem egy magasabb s általános országos szempontból fogja majd megítélni. , A távozó kormánybiztos urat pedig arra kérem, hogy ne vonja meg vármegyéjétől a jövőben sem bölcs tapasztalatait s lelkesedésének gyújtó melegét, hanem szegény Hazánk és szeretett vármegyénk érdekeire való tekintettel tovább is vállvetetten munkálkodjunk együttesen. Ki kell térnem még ez alkalommal tekintetes Törvényhatósági Cözgyülés azon eseményekre, melyek féléves jelentésemben bent nem foglaltatnak s amelyek végett az ország összes alispánjai az elmúlt hét folyamán a belügyminiszter úrhoz felrendelve voltak. Mindenki tudja, hogy országszerte folyamatban vannak az internálások abból a célból, hogy az erősen megfertőzött politikai és közgazdasági élet mégtisztittassék a kompromitált s a közre és Hazánkra veszélyes egyénektől. Teljes tudatában vagyok annak, hopy a gyanús és ártalmas elemek kiküszöbölése a mai válságos viszonyok között életbevágó fontos esemény, mert csak egy, a kór okozó baeillusoktól megtisztított szervezetű s így legalább annyira, amennyire egészséges nemzet vívhatja meg a siker reményével a reánk váró élet-halál harcot. Éppen azért a kormány által kiadott nagyon erélyes rendelkezések alapján az internálások foganatba vételét a magam részéről szükségesnek, elkerülhetetlennek, söt kellő szigorral keresztül viendőnek tartom. Más oldalról azonban teljesen tisztában vagyok azzal, hagy az internálási rendelet a legérzékenyebben bele nyul a legszentebb szabadság jogokba s alkalmas arra, hegy exístentiákat anyagilag és erkölesileg majdnem helyrehozhatatlanul tönkre tegyen. Épen azért az álláspontom az: hogy ezt & kivételes jogkört eeak a legigazságosabb, tapintatosabb és higgadtabb kézzel lehet és szabad az arra illetékes hatóságnak kezelni. Azt hiszem, hogy Hazánk jövő boldogulására is erős befolyással bíró eme fontos kérdés normális medrében való maradhatásához szükséges, miszerint kizárt legyen az, hogy annak kezelésénél akár felekezeti, akár gzemémélyes elfogultság vagy bármely más, a higgadt igazságos, de szigorú biró magasabb álláspontjában össze nem férő mellék szempont érvényesülhessen. Ezen határozott elvi álláspont szigorú betartására annál is inkább nagy szükség van, mert országszerte észlelhető a szenvedélyeknek és egyéni érvényesülési vágyaknak egy bizonyos szinte beteges kilengése és túltengése s e kilengések és tultsngések sok — egyébként számba nem vehető — egyénben ébresztenek fel indokolatlanul magasan lobogó ambitiókat az irányban, hogy hívatlanul a közés közgazdasági élet purifikátorainak álljanak be s hangoskodó szenvedélyükkel zavarják a hatóságok higgadt komoly munkáját s esetleg végveszélybe sodorják pártoskodó Hazánkat. Ugy én, mint tisztviselő társaim igyekszünk megtartani az izgalmak minden hullámverése között is, teljes .higgadtságunkat és határozottságunkat, abban a reményben, hogy ez által szolgáljuk legjobban édes Hazánk érdekeit. És végül a Haza érdekében a ma élő legnagyobb államférfiunak kérő szavával fordu lok a Tek, Törvényhatósághoz, melyet szeretnek mindenki lelkébe bevésetni, hogy „szálljunk egyszer igazán magunkba és meneküljünk minden kicsinyességtől, gytlölködéstől, egymásnak üldözésétől, egymással való versengéstől.

8 A közgyűlés ezután áttért a tárgysorozatban felvett pontok letárgyalására. Ezelőtt azonban még Propper Sámuel és dr. Bányai ;Elemér orvos emlékét örökítették meg jegyzőkönyvileg, amelyről családjaikat is értesíteni fogják. Előbbi hosszú éveken át volt érdemes tagja Szabolcsvármegye törvényhatóságának, utóbbit pedig, mint a barakkórház orvosát, hősiesen önfeláldozó munkája közben támadta meg a gyilkos tífuszjárvány alattomos bacillusa. Énekes János préprostesperes indítványára a közgyűlés leírhatatlan lelkesedéssel és egyhangúlag határozta el, hogy a versaillesi békeszerződés gyilkos rendelkezései ellen minden erejével tiltakozik. Erről a kormányt és a Tevéi t táviratilag értesitettték. Fontos pontja volt a közgyűlésnek a vizsgálóbizottság jelentése. A vizsgálóbizottság Dr. Meskó László elnöklete alatt, Éaekes János, Dr. Murányi László és Klár öusztáv tagok közreműködése mellett átvizsgálta a vármegye burgonyaszállitására, termény és tizita ellátására vonatkozó összes számadásokat, valamint a munkásruhaszámlákat és munkájáról terje delmes jelentésben számol be. A jelentés alapján a közgfülés egyhangúlag elhatározta, hogy azért a sikerdus és áldásos munkásságért, amelyet Szabolesvármegye alispánja és egész tisztviselői kara a román megszállás alatt a vármegye lakosságának és az akkor meg nem szállt területen lakó testvéreinknek érdekében lankadatlan^buzgalommal és odaadással kifejtettek, nekik hálás köszönetét és elismerését nyilvánítja. A közgyűlés a bizottság javaslata alapján elhatározta, hogy a tiszta bevételként mutatkozó 3 és fél millió ^koronát a következő célokra fogja fordítani: szabolcsi gyalogezred 400,000 kor., a román megszállás által súlyosan károsodottaknak 600,000 kor., a „Dr. Jósa András* muzeum céljaira 50,000 kor., általános hazafias közcélokra 200,000 kor., a leánygimnáziumnak 100,000 kor., felsőkereskedelmi iskolának 10,000 kor., József szanatóriumnak 10,000 kor., „Erzsébet" közkórháznak 100,000 kor,, az elpusztult Vencsellő községnek 500 000 korona. A fentmaradt összeget a vármegyei épitkexési alap javára írják. Szikszay András ibrányi református lelkész az alispáni jelentést méltatta. A vaskos kötet az irodalmi és történeti értékek mellett dus tárháza az elmúlt idők összes adatainak s mint ilyen, megbecsülhetetlen jelentőségű. A közgyűlés elismerését fejezi ki az alispánnak, hogy rengeteg elfoglaltsaga mellett időt tudott szakítani egy ilyen hatalmas kötet megszerkesztéséhez, azt minden részletében tudomásul veszi s elrendeli, hogy közöltessék & kormány tagjaival és a meg nem szállt területek törvényhatóságaival. Gróf Vay Gábor kormánybiztosnak saját kérelmére történt felmentését sajnálattal veszi tudomásul a közgyűlés, s azon reményének ad kifejezést, hogy hazafias, önfeláldozó munkáságát mint a törvényhatóság tagja továbbra is folytatni fogja. Dr. Jármy Béla kormánybiztost kinevezése alkalmából a közgyűlés üdvözli. Dr. Mezős3y Béla és Dr. Ujfalussy Dezső a zsidókérdésről beszéltek. A közgyűlés ezután a tárgysorozatba felvett többi pont elintézése után véget ért. . Aszómba! est zenei eseménye A soproni gyalogezred hangversenye A nemzeti hadsereg lelkeket frissítő bevonulása óta hétről-hétre elevenné színesedik a a Kossuth tér. A soproni gyalogezred zenekarának előkelő zenei számai, mindig változatos műsora hívogat ide bennünket, hogy a klasszikus kidolgozotttságu és vérpezsdítőén magyar muzsikában találjuk fáradt szivünk üdülését. A nyíregyházi közönséget a mindig szorgalmasan előkészülő és kristályos tisztasággal játszó vitézi zenekarhoz a mnló ketek során a legforróbb hála és szeretet fűzik. Amint feltűnnek a zenekar katonái egy kettőre sürü csoport verődik össze s kél kellemes sétára a mindig áhított magyar dal ritmusán. A térzene publikuma annak az óhajtásnak adóit kifejezést, hogy a kiváló zenekart hangverseny teremben nagyobb klasszikus müvek tolmáesolójaként hallja. Paulusz Béla karnegy, az immár Nyíregyházán is jól ismert Move-induló kitűnő muzsikalitásu szerzője készséggel vállalkozott ennek a nagyszabású hangversenynek rendezésére. Zenekarát kiváló helybeli vonósmuzsikusokkal negyvenhat tagra egészítette ki súlyos zenei értékű műsort tervezett meg s azonnal hozzákezdett a próbákhoz, amelyek már kezdetben a zenei szenzáció erejével hatottak a beavatott műértőkre. Az impozáns zenekar immár készen áll a szombat e3ti hangversenyre. Á soproni gyalogezred hangverseny sikereit jól ismerik a dunántuli városok. A zenekar, mely a hires pozsonyi tizenhármas honvédek zenekarából alakult Pozsonyban, Győrött, Magyaróvárott adott olyan mértékű műélvezetet a zeneművészet barátainak, amiben csak nagy szinfónikus karok részesíthetik a főváros hangverseny közönségét. A zenekar hangversenyeinek egyes szántairól, mint Beethoven g. szimfóniájáról, Berlioz Rákóczi indulójáról a legmelegebb ünneplés hangján írtak a dunántuli lapok. A Korona nagytermében szombat este nyolc órakor kezdődő hangverseny Erkel Ferenc ünnepélyes Hunyady Mszló nyitányával veszi kezdetét. Ezt Schubert H moll szimfóniája, a) allegro moderato; b) andante con moto követi. Aztán sorra jönnek: Piernő G: Szerenád. Op, 7. Vonós ötös. Bacho: Magyar ábránd. Tégül Berlioz Rákóczi induló-ja a gyújtó hatásáról ismert hatalmas kompozicio. Azt a szíves készséget, amelyei a soproniak zenéje a derűt, a magyar muzsika szépségét hintik városunkban, mindnyájunk tüntető szeretét demonstráló megjelenésével viszonozzuk. — A liszt ellátás ügyét a vármegye katonai paranoaneka. Rakovszky ezredes vette a kezébe a hozzá több oldalról befutó panaszoktól indíttatva Ez a hír az ellátatlanok körében nagy megnyugvást keltett és mindenki biztosra veszi, hogy a katonai parancsnok erélyes intézkedései véget fognak" vetni annak a lehetetlen állapotnak, hogy nagy családu szegény emberek hónapokon keresztül alig tudnak egy kis kenyérnek valóhoz jutni. — Házasság, Doby Gábor máv. hivatalnok folyó hó 15-én d. u 5 órakor tartja esküvőjét a nyíregyházi ref. templomban Fehér Sámuel bájos leányával, Mariskával.