Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 75-146. szám)

1920-04-07 / 79. szám

Nyíregyháza, 1920. április 7. * Vasárnap XLI. évfolyam • 83 szám SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA tm mmmrmi mm* Előfizetési árak : helybe* : egész évre 160 K, fél ívre 80 K, negyedévre 40 K, egy hónapra 15 K, vidéken: 7iévre200, V 2évrel00, ViévreöO, lhóra20K I Alapította JÖBA ELEK Felelős szerkesztő Dr S. SZABÓ LASZLO Sterkesztftség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON MÁM 329. POSTACHEQUE Kéziratokat nem adunk vissza. & kisgazdák Rubinéit ren­deletéről Nyíregyháza, ápr. 6 (A Nyirvidék tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy Rubinek földonive lésügyi miniszter a nemzetgyűlésen ki­jelentette, hogy a hadirokkant földmi­velőknek már a földbirto reform élet­beléptetése elétt földet biztosit. Azóta megjelent Rubinek rendelete is, mely szerint minden nagybirtokost vagy a nagybirtok bérlőjét kötelezni lehet arra, hogy a hadirokkant és álta'ában a had­viselt földmivelőknek földet adjon ha­szonbérbe vagy részes mivelésre. A földet felszántva kapják, de a szántás költségeit meg kell, hogy térítsék. A kisgazdák egyik hivatalos organuma a következőképpen nyilatkozik a ren deletr-'l: Részünkről melegen üdvözöljük a kormánynak ezt az intézkedését, mint legelső lépést a hadirokkantak iránti kötelességünk lerovása terén Nemcsak reméljük, hanem tudjuk is, hogy ez a rendelet csak előlegszámba megy, mert a birtokpolitikai törvény a hadirokkant földmivesek helyzetét végleg rendezni kivárja. Úgyszintén helyénvalónak tart­juk általában a hadviselt földmivesek előnyben részesítését, természetesen azoknak kivételével, akik kommunisták szolgálatába szegődtek, ilyen azonban a földmivelő nőp között kevés akad. Bárhogyan végződött is a iháboru, fia­ink dicső munkát végeztek és illő, hogy elsősorban a honvédelemben kitűnt vi tézek előtt nyissuk meg a földszerzés lehetőségeit. Talán némi zavart fog okozni a ren delet végrehajtásában az a körülmény, hogy a rendelet nem mondja rneg, hol kezdődik a nagybirtok. Ilyenformán a közigazgatás belátására van bízva a birtokminősités, ami bizonyta'an hely zetet teremt a birtokosokra és azokra nézve is, akik földet igényelnének. A mult fogalmai szerint a nagybirtok ezer holdnál kezdődött. Meg kellene mon­dani, hogy ez a régi kulcs érvényes-e, vagy kisebb terület is nagybirtoknak minősíthető-e ott, ahol kedvezőtlenek a birtokmegoszlási viszonyok. Minden­esetre az a legjobb, ha tiszta bort tői­tünk a pohárba. Nézetünk szerint most, amkor a földmivelés és a termelés biztosítása elsőrendű állami érdek, nem a biitok területi nagysága a fontos, hanem az, hogy a birtokos képes e földjének kejlő megművelésről gondoskodni. Ahol a termelést zavar fenyegeti, ott minden körülmények között kis haszonbérlőket vagy részes mivelőket kell keresni, akik között elsősorban a hadirokkantak ós a hadviselt földmivesek, továbbá a mult évi kis bérlők és részes mi velők jöjje­nek figyelemb9. A másik szempont pe dig az, hogy erre a célra falvakhoz közel fekvő birtokok használandók fel, mert mértföldnyi távolságot nem bir meg á gyalogos földmunkás, még ke vésbbé a hadirokkant. Sajnos, a termelés biztositása éppen ott fog menni a legnehezebben, ahol legnagyobb a fennakadás, tudniillik a románok által legutóbb kiürített terüle teken. Itt maradtak el a gazdik légin kább, nemcsak a nagyok, hanem a ki esik is Ezekre a helyekre kellene va­lamely módon levezetni a munkaerő >ölösleget. Kimondhatatlanul fontos ér­deke volna az országnak, hogy az ag gasztóan visszamaradt és megbénult tiszántúli mezőgazdaságnak segítséget küldjünk. Míg például a Dunántu'on nem több a rendesnél a vetetlen föld addig tul a Tiszán rengeteg területek maradtak miveletlenül, ha az anyag és erőhiány pótlásáról idejében nem gondoskodunk, Kisiparosok részeltetése közszállításokban a Nyíregyházi, április 6 (A Nyirvidék tudósítójától.) A debreceni kerületi kereskedelmi és iparkamara felhívja a kisiparos ér­dekeltség figyelmét a kereskedelemügyi miniszter 82215—1919 sz. a kiadott rendeletére, amelyben a miniszter rend­kívül fontos rendelkezéseket tett a kis iparosságnak a közszállitásokban való részesítése érdekében. E rendeletében különösen felhívja a miniszter az összes hatóságok figyel­mét arra, hogy oly szállítások vagy mukálatok, melyek a hazai kis vagy háziipar támogatása szempontjából kéz­müiparosoknak vajy azok szövetkeze teinek. avagy háziiparosok érdekképvi seleteinek átengedhetők, szabad kéz­ből, tehát mindennemű versenytárgya­lás nélkül is kiadhatók. Egy és ugyan azon versenytárgyalási hirdetménybe csak az egy és ugyanazon iparág köré hez tartozó iparciskek foglalhatók. Ki­vételesen célszerűségi szempontokból egy és ugyanazon hirdetésbe más más iparág köréhez tartozó iparcikkek is felvehetők ugyan, de ily esetben meg­említendő, hogy a külömböző iparágak köréhez tartozó cikkekre cssk külön külön szabad Ajánlatot tenni. Összesített ajánlalok iparcikkek szál­lításánál el sem fogadhatók. Külön­külön versenytárgyalás írandó ki a külöa iparág köréhez tartozó ipari mun kálatokra is. Figyelmezteti a miniszter a hatősá gokat, hogy kézmüiparosoktól, olyan esetekben, amikor a szállítás értéke 5000 koronát meg nem halad bánat pénz egyáltalán nem követelhető. A szállítások odaítélésére vonatko­zólag a miniszter figyelmezteti a ható­ságokat, hogy a külömböző iparágak köréhez tartozó szállítások az esetban, ha hazai iparos az ugyanazon iparág (mesterség) köréhez tartozó iparcik kekre versenyképes ajánlatot tett, a vállalkozóknak oda nem ítélhetők. Meg­telelő minőség és nem lényeges árkü­lömbözet mellett az odaítélésnél első sorban a helybeli iparosmesterek vagy gyárosok ajánlatai veendők figyelembe, másrészt kézműipari szakmákat érintő szállítások és munkálatok odaítélésé­nél egyébkánt nem lényeges árkülöm bözet mellett az iparigazolvánnyal biró szakiparos mesterek és azok szövetke­zetei részesitendők előnyben Ha valamely hatóság a beérkezett ajánlatok alapján a szállítás megosztá­sát határozza el és az ajanlati árak közt lényeges eltérés van, a legolcsóbb ajánlattevő áraival a többi pályázót megkináihatja. Mindazon esetekben ami­kor a pályázó kisiparosok ajánlatai más vállalkozók ajánlataival szemben 6 szá­zaléknál nagyobb árkülőmbözetet nem mutatnak a legolcsóbb ajánlattevő ára­ival a kisiparosok is megkinálandók. Amenyiben ezen eljárás eredménnyel járna, ugy a munka vagy szállítás tel­jesítése lehetőleg kis iparosnál bizto sitandó. A miniszter végül felhívja a külöm böző hatóságokat, hogy mindazon köz­munkákat vagy szállításokat, melyek kisiparosoknak munkával való ellátására alkalmasak, ha azok szabályszerű pénz­ügyi fedezete már biztosítva van s amennyiben ez elháríthatatlan akadá­lyokba nem ütközik a kisiparosoknak minél szélesebb körben munkával leendő elláthatása céljából haladéktalanul fo­lyamatba tétesse. A Magyar írók Szövetsége Szabolcsban A történelmi hagyományok ápolása és a nemzeti eszmények intézményes megvalósítása érdekében még a mult év augusztusában megalakult „Magyar Írók Szövetsége" a napokban Budapes­ten rendkívüli közgyűlést tartott, mely­ben a nagyszámmal egybegyűlt tagok, Szabó Dezső elnök előterjesztésére, egyhangú elhatározták, hogy a magyar nép feledésbe menő vers költészeti, diszitő művészeti, dalköltészeti, zene művészeti, népviselet emlékeit s a magyar fajban rejlő nemes eszménye­ket reveráló minden művelődési intuí­ciónak bizonyítékait összegyűjti az uj magyar szépirodalom és tudományos irodalom javára. Ezzel a munkássága val akarja megvalósítani a Magyar írók Szövetsége azt az aktuális társa­dalmi reformmozgalmunkat, hogy a magyar falvak, tanyák, a magyar föld gazdag eszméi és gondolati szüzséjé ben születő örökértékü magyar műve­lődési megnyilatkozásokat bekapcsolja a hivatásos irók és tudósok napi mun­kásságába. A közgyűlés ezért elhatá­rozta, hogy a vidéki művelődési empo­riumokban élő irók hírlapírók és tudo­mányos irók bevonásával minden al­kalmas helyen megalakítja a Szövetség önálló helyi szakköreit és a legjobb magyar írókat gondos tanulmányok vé­gett hosszabb időre kiküldi a vidékekre. A Szövetség elnöksége a szabolcsme­gyei mozgalmának előkészítésére és beszervezésére megbízta nagyenyedi és szatmári Enyedy Barnabás lapszer­kesztőt, a Szövetség egyik alapitó tag­ját, aki már ebben az ügyben megkezdte a szervezési és adatgyűjtő munkála­tait. Függetlenség A magyar békefeltételek szerint, a magyar állam függetlensége elidegenít­hetetlen. így mondják azok, akik a békefeltételeket fogalmazták. Ha azon­ban a békefeltételek többi részét ol­vassuk, akkor lehetetlen arra a meg­győződésre nem jutnunk, hogy a félté telek eme kijelentése nem más, mint mézes madzag, vagy játék a szavakkal. De ha a békefeltételeket nem is is­mernők. elég egy pillantás az ántánt részéről tervbe vett térképre, ez a leg tökéletesebben meggyőzhet bennünket arról, hogy a függetlenségnek nevezett élet, a tervezett országban csak rab­iga marad számunkra. Hosszú évszázadokon küzdött e nem zet a maga függetlenségéért. Tudjuk, hogy hiába. Lehei etlen volt felállíta­nunk az önálló vámterület sorompóit; lehetetlen volt nemzeti hadsereget al­kotnunk; nem volt lehetséges önálló jegybankot szerveznünk. Állandó függő­ségben voltunk, amely megbénította a magyar ipar kifejlődését, pedig minden anyagunk, minden eszközünk meg lett volna hozzája. Ami kevés, vagy kisebb mennyiségben állott volna rendelkezé­sünkre, azt megszerezhettük volna termékeink rekompenzációjaként Ha szabadon, függetlenül fejlődhettek volna gazdasági állapotaink, talán a föld ke­rekségén sem volna olyan boldog or­szág és talan sehol sem élhottek volna az emberek oly megelégedett életet, mint hazánkban A sors különös csa­pása megfosztott bennünket e javaktól. Hiaba volt minden törekvésünk. És ma? Egy vesztett háború gyü­mölcseként ime ölünkbe hull régi ál­maink valósága. Az ántánt elidegenít­hetetlen függetlenséget kínál fel nékünk. De mí ennek az ára?! Eddigi legna­gyobb ellenségeinknek adja hazánk erdőségeit, hegyeit, bányáit, forrás' vizeit, legtermékenyebb földterületeink nagy részét. Elveszi folyóinkat és azok hajózható mellékfolyóit, az ezeken való szabad rendelkezés jogát. Felhatalmazza ellenségeinket, hogy egyes vasúti vona­lainkon szabadon közlekedhessenek; nyakunkba sózza e vasutaknak kibőví­tési költségeit. Megterhel bennünket olyan költségekkel, melyek igazában bennünket nem terhelhetnének. Minderre pedig azért törekszik az ántánt, hogy az igy megalkotni vélt szerződés: szilárd és tartós békét biz­tosítson. Lehet-é erre más válasz, mint az, hogy ezeket a feltételeket aláírnunk nem lehet. Lehet-é mást mondanunk, mint azt, hogy ez a béke sem szilárd, sem tartós, sem igazságos nem lehet; ezt elfogadni egyenlő az öngyilkosság­gal. Hiszen ilyen körülmények ktzött éppen azt nem érhetjük el, amire oly régen áhítoztunk: a függetlenséget Avagy független lehet-é ez a nem­zet, ha életét nem sózhatja meg, csak ellenségei jóvoltából. Függetlenségé az, ha nem tudunk magunknak hajlé­kot építeni, mert az ahhoz szükséges anyagokért ellenségeinknél kell könyö­rögnünk. Függetlenség é az, amely mel­lett önálló ipart megint nem teremthe­tünk, de most már nem azért, mert akkori házastársunk nem engedte, ha­nem azért nem, mert még az itt talál­ható anyagok egy részének elszállitha­tására is jogot adna a békeszerződés elleneinknek, sok esztendőig 03 igy sa­ját megmaradt kevés anyagunkat sem dolgozhatnók fel, nem szólván arról, amit területi veszteséggel kapcsolatban vesztenénk Lehetünk é függetlenek, amikor elveszítjük földgáz forrásainkat, elveszítjük folyóink forrásait, amelyek­nek felhasználása mellett megteremt­hettük volna Magyarország villamos energia központjait, hogy függetlenítsük magunkat a külföldtől, a szénbehoza­taltól. Nem függetlenség az, amit a béke­feltételek adnának. A rabszolgaság nem lehet szolgaibb, mint aminő helyzetbe jutnánk. Mezőgazdasági termékeink feldolgo­zására ipart teremtenünk nem volna módunkban. Itmét csak a nyerstermé­kek kiszállítására volnánk utalva. És ebben a tekintetben szomorú tanulsá­gunk van. Igaznak kell mondanunk azt a mondást, amely szerint az az ország amely a maga kivételét a nyerstermé­Ára 80 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom