Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-01-31 / 25. szám

2 JtöÍRVíDBK 1990 január 31 i ! a síharin, a gyógyszerek, a vászon, a karton, 5 a ruh&srövat, a parfüm, a eipőkrésn, az are; kenőcs, a szappan, mind ez ö goadojkodáíá| ból élvftni, aki élvezi. Zagolódsafe az árak ellen, is meggyőz bennünket a kereskedő — aki ssiatén a láncosoknak köszönhet mindent — kegy még szerenosések vagymk, ha a piacon érvényben lórő árakon kapunk valamit is . . . Hogyne! Petőfi Heina korabeli utirajsos; poétikus mesék egy iáacos szenvedéseihez és élményeihez képsst. Kalandjai, viszontagságai, előre nem látható veszedeltnai utjának — mert utazik a Tszán túlra, Erdélybe s Csehországba s Isten tudja hová — felülmúlják a postakocsi idejebeli utasok miadsn fantasztikus kalandjait. A bizonytalanságok, amalyekkel szembe száll. . . Msrtyrja a kereskedelemnek és jóttevője a megsaállotterületek embereinek, nakünk akik igazán nem látunk to7abb az orrunknál. Miaes rahánk, niae* fehérneműnk. Kincs füszerftok. Ninei gyógyszerünk. Nincs petróleumunk, niats börüak . . . Ám van kiviteli és behozatali tilalmaak, ameíyiyel aesn próbált sehogyan megegyezni senki, csak kijátszani a csempész, a a láneos. A kereskedelem vizének holt ágában ő az egyedüli halász, aki sohasem veti meg hiába kátéját. Miad többen és többen emelkednek fel közfiiök a nyomor és ínség mohón utának kinyújtott kezei segítségével saját ismeretlen multjak sötétségéből és makolaap ápp ely érdekes és gyűlölt csillagok tüanak fel köaülök, mint hajdan a háború3 konjunkturak szerencselovagjai boldog és feá bori atlan ideján. A kapzsiság e divatba jött és immir megszokott féliitenei reszketnek a perctől, arniko" a nemzitek majdia míg ismerik újra egymást s komoran goadolaak beasőjükben arra az időre, amikor már nem lesznek uti kalandjaik, bármily hevesen panaszkodnak is arra. Szégyenünk a hallgatag megegyezés, ahogyan elfogadjuk és várjuk szolgálataikat, ahogyan megadius magunkat a szemérmetlen és lelketlen uzsoráiknak . . . A katóságok legsürgősebb feladata letörn a zHg- és csempésakereskedelem minden kinövését, a mások ínségéből és nyoaiorus Igából való vagyonharácaolást megakadályozni, de egyszersmind gondoskodni is arról, hogy mindazokhoz a szükségleti cikkekhez, amikhez eddig C3ak a csempész kereskedelem utján juthatunk, aapvilágon, békés és emberséges megegyezés alípján létrejött utakon, a tisztességes kereskedői munka elismerésével és megíiaetésével juthassuk Ha van honnan „láncolni" lehetetlen, hogy ezeket a beszerzési forrásokat a tisztes séges kereskedelem és a kiviteli és behozatali tilalmak enyhítését eélzó törekvések meg »e találják. Eurépa hadszinterei, emberi hullákkal és vérrel fertőzött területei ki tudja, nem lehelik-e> nem ontják-e magukból ismeretlen ragályok miaamáit ? Jó lese késaüln

;, jó lesz dolgozni, idegeket megfeszítő munkával. Jób nyomorúsága nem volt nagyobb, ; mint azé a ssámtalan proletár családé, ahol a ! gyermekek és száiők minden fehérnemű keszlete * rajtuk való egyetlen „darab" ruhafoszlány, vagy az se. Ágyneműjük az egyetlen átgyürött, agyonraizzadt, szennyezett ciha . . . Yan ennél esetleges ragály időjén nagyobb ínség, nagyobb veszedelem ? . . . K. 5500-ai lói nő ven Osbrecsnban, í mint férfi A debreceni népszámlálás tegnap teljesen befejezést nyert és az összeírást vezető dr. Csobán Eadre főlevéltáros az anyagot mir át is küldt® a romáa parancsnoksághoz. Egyben részletes jelentést is tett Mirk Endre főispán polgármesternek, aki az adatokat közölte a tanácssaL Az érdekes aditok a következők : Van Debrecenben 12 éven talal lévő lakos 85,648. — Eübő! férfi 40.077, aő 45,571, tékát áa64 nővel több van, mint férfi. Nemzetiség szarint igy o3zlik meg a lakosság : Magyar . . . S5,l4ő Nem ihagyar . 50S Ezek viszoat igy oszlanak meg: Román .... 3® Német .... 94 Osztrák .... 125 Szeib 17 Oiasz 15 Orosz 4» Ruthén .... 21 Gseh-szlevák . . 55 Egyéb (angol, francia, amerikai, svájci stb.) 101 Csobán Endre dr. főlevéltáros jelentése szerint Debrecen lakosságának száma 106 — 107,000 re tehető. Kbből a számból következtethető, kogy Debrecen lakossága tehát a háború alatt nem csökkent, hanem növekedett. A főispán-polgármester meleg, elismerő szavakkal emlékezett meg különösen Gsobán Endre dr fölevéltárosrol és m*Dt?atársairől. A főlevéltáros poníos, szép munkát vegzelt, a népszámlálást aagy szaktudással vezette s ugy ő, mint munkatársai a nehéz feladatot szépen és jói végezték el — Jézus élete és halála nagy passió játék saines képekkel. Marmónium zongora szóló és karenek Mséíöte mellett mutatja le a Városi Sziaiaáz mozgó péacek, szombat este 8 vasárnap és hétfőn fél », fél 7 és fél 9 órai kezdett®!. Szóló és karéaek rendezője Jakan József rcm. katk. kántor. Jegyek mar a? öszszes előadásokra megválthatók Jasabovits Fannikn dohánytőzsdéjében Elegáns női-, férfi- és gyermekcipők, gyermek patent harisnya minden nagyságban, női- és férfi harisnyák nagy választékban a Hunaária Cinőnvár Nyíregyháza, j Zrínyi. I.-u 5. oiiák holttesteit exhumálják és Amerikába szállítsák. Ezek száma mintegy húszezer. Az exhumálási munkákat mintegy két hóaap inalva ] kezdik meg Itethers amerikai ezredes vezetése alatt, akinek nagyobb száma tiszt és 200 pol- | gáti személy lesz Amerikából rendelkezésére j bocsájtva. Épül a zsidó flotta A Daily Mail jelentése szériát. Jaifá- ' baa most bocsátották tengerre Zíiióország első kereskedelmi hajóját, a Heha- í lust. amely előfmtárt jelent, zsidó lobogó > alatt. A láncosról és egyébről Kirakatok több száz koronás szövetei, boltok mategaiott és pultok alá dagott portékái, hímzett harisnyák, csipkék, tüllfátylak, boák és muffok, ki fakulásra hivatott batisztrongyok mily messze vagytok EZ üresedő kis polgári sífíonoktól, rongyos fehérneraüek halmaza felett felsóhajtett családanyai panaszoktóll . . . Az általános háborús pusztulás és nyomornak ismerjük minden időből és minden téren mindea ;fázisát. Htter k kakoriea kenyeret, láttunk hastalan napokat, főztek az asszo nyak zsir nélkül és jártak a gyerekek mezítláb vagy íatalpu cipőkben. Fatalpa cipőik versenyt kopogtak az utca kövéa a falábú hősök mankóival, rossz volt a íölünknek, fájt a szivünknek. . . Ám tűrtünk és vártank. Vártunk valami kedvező fordaiatot, mely rendet teremt a hábortss gazdasági élet vadonjábaa, vártuk a békét. A háfeoru kárvallottja-', a hősök, a vakok, a bénák, a nyomorultak, az özvegyek, az árvák, a lerongyolódott, kiéhezett családok mind vártak valamit, jóllakást, megnyugvást, tiszta fehérneműt, jó ruhát . . . Ho?y a háború „múlásával" mi jöít, azt tudjuk. Szenvedélyek és érdekek harcának rettentő kháosza még jobban összekuszálta, millió útvesztő szállal még jobban befonta, sötétebbé tette gazdaságpolitikánk ingoványos rengetegét. Mint valami klinikai ábrán, ugy szemlélhető jó magunkon a hatósági tehetetlenség és a polgári együgyűség minden beteg sége. Abban a pillanatban, amikor a Tisza messze vetett bennünket mindattól, ami valaha közel volt, amikor elvesztettük kereskedelmi kapcsolatainkat az ország szivével s megszűnt minden normális ipari és kereskedelmi érdek diktálni a piaeon, a kereslet és kiaálat elvadult területén felütötte tanyáját és a maga nemében a tökéletesség legfelső fokára fejlesztette képességeit a — fejsze és pisztoly nélkül utoaálló modern betyárok htda: a láncosok. Hiszen jól ismerjük őket. Konyháink mindent nekik köszönhetnek, mondják a jámborak. Á rizskása, a kávé, a gyula, a cipőfűző, a cukor, — az áldott cukor, amit sóval kevertek — a