Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-03-27 / 71. szám

JÖáKjriDBK. 1920. március 27. szemben tanúsított, s egyúttal kifejezést edni ama reménynek, hogy az ő edzett tapasztalatait és patinás hazaszeretetét jövőben is vármegyéjének rendelkezé­sére bocsátani fogja Az állandó választmány javaslatát a t. főügyész ur által előterjesztett kiegé­szítéssel elfogadom, s kérem a tek. törvényhatósági közgyűlést, hogy azt elfogadni méltóztassék. A közgyűlés ezt egyhangú lelkese déssel elhatározza Ezután felolvassák a Vay Gábor gróf főispán kormánybiztossá történt kine rezéséröl szóló belügyminiszteri leira­tot. Mikecz István alispán indítvá­nyozza, hogy Genesy Albert, Lipthay Béla és Orosz Miklós bizottsági tagok küldessenek ki a főispán-kormánybiztos meghívására. Ezen indítvány elfogadása után a háromtagú küldöttség felkeresi Vay Gábor grófot, aki pár perc múlva harsány éljenzés közben megjelenik az elnöki emelvényen Mikecz István alispán a következő szavakkal üdvözli a főispán kormány­biztost : Méltóságos Kormánybiztos Főispin Ur 1 Mielőtt Méltóságodnak a közgyűlés elnöki tisitét átadnám s ezzel a törvény hatóságban a közhatalom gyakorlását átvenné, engedje meg Méltóságod, hogy díszes- da felelősség teljes állásában pár meleg szóval üdvözölhessem Mi azzal a bizalommal s azzal a sze­retettel fogadjuk Méltóságod uj tisztsá­gében, amely biza'om nam szavakon, ígéreteken és a jövőbe vetett remény­kedésen alapul, hanem a multak tapasz­talatain, epymás magismerésén és meg­becsülésén és egy együttesen eltátott becsületes és derekas munka felemelő emlékeiben birja a maga erős gyöke­reit Méltóságod már betöltötte egy ízben e diszes közjogi tisztséget. Személyi és hivatali működése nem ismeretien előt­tünk s viszont mi sem vagyunk idege­nek Méltóságod előtt, Ugy látszik az van megírva a sors könyvében, hogy avárm-gye sorsdöntő nehéz óráiban a Mél óságod erős és becsületes keze hivatott arra, hogy — megragadva a kormány kereket — biztosabb vizekre vezesse veszélyben forgó vármegyénk hajóját. Eőbbeni működésével az ősi msgyisr alkotmányt s a vármegyei önkormány­zatot védelmezte az akkori darabont kormány fojtogató kezeivel szemben s igyekezett életre kelteni a mi — mivel sem törődő — népünkben a magyar nemzeti szellemet s a magyar ipar vé­delem magasztos eszméit. Élénk emlé­kezetünkben van még ez a küzdelem. 'Soha sem feledjük el sem Méltóságod­nak, sem fenköltlelkfi Hitvesének, hogy mit tett az akkorj időkben ezért a vár­megyéért és szilárd meggyőződésem az, hogy ha az akkor elhintett magvak termő talajra hullanak, és ha a vár­megye népének a lelkét azon időkben képes lett volna eltölteni a magyar faj­szeretetet, a magyar érdekekhez és magyar hagyományokhoz való őszinte és törhetetlen ragaszkodás; akkor Tek. Törvényhatósági Közgyűlés nem jutot­tunk volna oda ahol most vagyunk, mert a nemzeti érzés erős sáncain bizonyára megtörtek volna az internaci­onalismus ér bolsevizmus szennyes ős véres hullámai. Sajnos, akkor nem tudtunk felébredni lethargikiis álmainkból . . Beteljesedett rajtunk a végzet. S most itt állunk a romok felett összetörve, meggyalázva, sok sok keserűséggel és igen kevés re­ménységgel a sziveinkben, s a meg rongált, a »-o3kadozó hajó kormányánál ismét Méltóságod áll Ez a helyzet valódi képe. És ebben a szomorú helyzetben amidőn meggyen­gült hajónk szirtek között hullámhegyek­kel közködik, nekünk nem lehet más érzésünk, mint megnyugvás a felett, hogy bútos kezekoen látjuk a kormány kereket és nincs mis jogunk és köte lességünk — mint a mivel a veszélyez­tetett hajó legénysége tartozik, — min­den ember a m iga helyére ! M rt csak a kötelesség teljesítés, lemo dás és összetartás ami még megmenthet ezt a szegény széttépett Magyarországot. Ilyen érzelmektől áthatv* ajanlom fel a vármegye tisztikarának szolgálatát, viszont arra kérem Méltóságodat hogy közjóra irányuló becsületes munkálko dásunkban támogatni méltóztassék! Isten éltesse Méltóságodat I Tay Gábor gróf főispán kormány­biztos az üdvözlésre következőképen válaszol: Hálásan megköszönve Alispán urnák hozzám intézett szives, megtisztelő szavait van szerencsém a vármegye közönségét üdvözölni és kéj^m, nehéz munkámban hazafias támogatásukat. A feladat, mely kötelességemmé téte­tett, a magyar állam megtépázott tekin­télyét itt a vármegyében keresztény nemzeti alapon helyre állítani. Ezen célból ki fogom küszöbölni közéletünkből mindazokat, akik a magyar nemzeti á'lam ellen vétettek, sőt szokat is, akik gyengéknek bizonyultak arra, hogy ezen eszmét életükkel ós vérük­kel szolgálják minden adott körülmény­ben és minden pillanatban. Társadalmi életünket is igyekezni fogok minden erőmmel kiszabadítani a mocsárból, melybe hazát és nemze­tet nem ismerő, lelketlen kufárok oly mélyen taszították. Igyekezni fogok tár­sadalmi életünket minden irányban megtisztítani az erkölcstelenségtői, mely reá tapadt. Hogy pedig a jövőt is biztosítsam hazámnak és nemzetemnek, különös figyelemmel fogom kisérni a gyerme­kek és ifjak neveltetését és gondos­kodni fogok arról, hogy ezeknek- fogé­kony lelkébe beoltassék a honszerelem érzelme, ami biztositni fog bennünket arról, hogy ők majdan visszaszerzik a magyar hazának azt, amit mi megtéve­lyedve és tőle elfordulva esetleg el fogunk veszteni. Megyery Géza nyűg. kuriii biró a | törvényhatósági bizottság nevében az alábbi üdvözlő beszédat intézte a fő­kormánybiztoshoz : Méltóságos Kormánybiztos Főispin Ur I Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága nevében üdvözlöm Méltósá­godat, most elfoglalt Főispáni székében. A főispáni szék hajdan a Méltóság trónja volt, ma kell, hogy a fáradha­| tatlan munkásság apostoli széke le­gyen az. Mert mig a reánk kényszeritett öt éves véres háborúban, hői fiaink dia­dalról-diadalra vitték a zászlót, s fegy­vertényeink lehetetlenné tették, hogj ellenségeink nagy tábora rajtunk győ zelmet vehessen, addig itthon levert és lealázott saját gyengeségünk, mely té ves értelmezésből eredetten, a szaba­dos szabadsággá minősítve, módot nyitott lelketlen kufároknak, a becsüle tes magyar nép félrevezetésére, s a fegyver mely győzelmes harcokat vívott a személy és agyonbiztonság feldulá­sának eszközévé vált. „A jogrend taljes felforgatása eredményezte oláh meg­szállás aztán : a kultura megvédésének címén, anyagi tönkletételünket eszkö­zölte. Büoök követtettek el, sérelmek ej­tettek a sérelmek orvoslást, a bűnök büntetést követelnek, s hogy ezek igaz­ságosáé, s az újra építendő Magyaror­szág érdekeinek megfelelően hajtassa­nak végre, ehsz a vezető férfiak apos­toli munkáju működése. Megnyugtató érzéssel töltse be lelke­inket, hogy Magyarország Főméltóságu Kormányzója, vármegyénkben, a nehéz, de magasztos hivatás betöltésére Mél­tóságodat választotta. Méltóságodat, ki részese volt, a magyar vitézség fényes harci tényeinek, hazatérve padig, ve­lünk együtt osztozott, életünk lefolyt nyomorúságaiban. Közvetlen tapaszta­latai vannak igy, a megtorlás és or­voslásra váró dolgokról. Méltóságodat, kinek magyar szive megadja a bátor ságot, hogy könyörtelen szigorral esz­közölhesse a bűnösök megbüntetését, de magyar lelke megvédi, a bosszúál­lás politikájának követelésétől, s meg­találtatta módját annik hogy hivata'03 hatalmát, m nienkor a hazájának elő­mozdítására gyakorolja. Ma mikor magyar nemzeti hadsereg tarija fent az ors/.ág be ső rendj) és nyugalmát, s ugyaa-z van hivatva, Magyarország független államiságának megvédésére, le kell, hogy döljenak a politikai párt korlátok, s minden be­csületes magyar ember kell, hogy Mél tóságod köre sorakozzék, s támogatá sára legyen, apostoli missziója teijesi tésében. A magyarok gondviselő lsfene, adja áldását Méltóságod hazafias törekvé seire, hogy azok megvalósulásában ta­lálhassa közpályán működésének leg­szebb jutalmat. Ezután Mikecz Istfán a'ispán kije­jenti, hogy a vármegye közönsége és a Turáni Kör által felajánlott selyem­zászlókat átfogják nyújtani a negyedik huszárezrednek Erre Tay Gábor grof kormánybiztos dr. Meskó Lászlót kéri tel a zászlók átadására Mdgyarruhába öltözött nrilányok szín pompis serege élén hozzák a remekbe készült zászlókat Buttler Sándor báró a Turáni Kör zászlóját hozza, amelyre Magyarország pátrónlja, Síüz Márii van festve, karján a kisded Jézussal Mibó Bertalan a vármegye hölgyközön­sége által készített zászlót tartja. Az elnöki emelvény előtt helyezkednek el sznmben Oahm Tivadar alezredessel, Szabolcsvárnaegye katonai parancsno­kával, aki a negyedik huszárezred tisztikarának élén feszes állásban hall­gatja végig az ünneplő beszédek soro zatát. Legelőször dr. Maskó László , szólal meg, miután a Nyíregyházi ' Énekkar által előadott Szózat lélek­emelő akkordjai elhangzottak, s a kö­vetkezőket mondja: Méltóságos kormánybiztos űr! Méltóságos ezredparancsnok úri Mélyen érzett örömmel teszek eleget Szabolcsvármegye törvényhatósági bi­zottsága imént kimondott határozatának s szerencsésnek érzem magamat, hogy nekem vált megtisztelő feladatommá: átadni a 4. huszár ezrednek, a magyar nemzeti hadsereg alkotórészének, a vármegye közönsége által neki felaján­lott zászlót, átadni annak a közönség­nek a nevében, melynek soraiban a lefolyt évtizedek alatt oly sok lelkes követelője volt a nemzeti hadseregnek, átadni abban a teremben, ahonnan annyi, a nemzeti hadsereg felállítását kívánó felirat kelt útra az alkotmányos tényezőkhöz. Azt gondolom, hogy nem tennék he­lyesen, ha ez alkalommal visszatekin­tenék a múltra s hosszasabban loglal­koznám annak eseményeivel, vagy azt a honfiúi bánatot és fájdalmas érzést juttatnám kifejezésre, mely hazánk sor­sának bizonytalansága miatt minden jó magyar szivét betölti. Ugy érzem, hogy ezászló atadásakor valamennyiünk­nek a inkább a jövő felé kell tekinte­nünk, a jövő ránk váró feladataival s ezekkel szemben fennálló kötelességeink­kel toghlkoznúnk A közel múltról és jelenről legven elég megál'.apitanHnk, hogy „megnehezült az idők viharos já­rása felettünk", ami szoros kötelessi­tünkké teszi, hogy lankadatlanul .mun­kálkodjunk az idők viharos járásának megállítására s a kedvező fordulat elő­készítésén s minden erőnk megfeszíté­sével azon legyünk, hogy hazánk egére következzék a borura derű s a sötéten tornyosuló részes fellegeken diadalma­san törjön át mielőbb az éltető nap­sugár. Romokat kell eltakarítanunk s a romok helyén, felhasználva a megma­radt értékeket, újra építkeznünk. Dol­goznunk egy jobb jövó hajnaláért s »Küzdve honért bizton nézzen előre szemünk<f Véssük szivünkbe s ha lan­kadnánk, az serkentsen ujabb áldozatra ujabb cselekvésre, hogy »Nincs veszve semmi sors alatt, ki el nem csüggedett. Tartsuk szem előtt: a jövőben az erők végső határáig fokozott mértékben kell kifejtenünk minden, a nemzet eré­nyeiből és jétulajdonságából fakadó tevékenységet s kiküszöbölnünk min­dent, ami a mul.ban hibásnak, káros­nak és veszedelmesnek bizonyult, de minaenek felett váltsuk valóra, hogy ezen a csonkán nekilnk még százszorta drágább magyar földön ember és intéz­mény csak „addig éljen, mig a honnak él". Ugy vagyank most; mint akinek házát rombadöntötte a pusztító vihar, melynek rombolását fokozta és tetézte a háznép egy részének kárhozatos hűtlensége, de aki a romok között kincset talál, kincset, amely vágyainak és törekvéseinek hasztalan sóvárgott tárgya volt hosszú ideig s amely most, a kiállott nagy vihar következményeként ujabb küzdelem nélkül jut birtokába, hogy a szenvedett nagy kárért vigaszul és kárpótlásul szolgáljon s a romba dőlt ház felépítésénél segítségül legyen. Ilyen kincsünk nekünk a nemzeti had­sereg, mely a nagy világégés s a-»ak nálunk beállott fájdalmas következmé­nyei után csakhamar helyreállítja hazánkban a termelőmunka első felté­telét, a rendet és nyugalmat s biztot hisszük és reméljük, hogy a ráváró többi feladatnak, is sikerrel fog meg­felelni, akkor is, ha a haza határát kell ránktörő ellenséggel szemben meg­védelmeznie, akkor is, amikor, ha majd üt az óra, a tőlünk elszakított ország­részeket kell visszavívnia. Hitünk és reményünk szilárd alapja az, hogy ez a hadsereg egy velünk nyelvben, érzés­ben, gondolkodásban, egv : nemzeti céljaink és eszményeink kibővítésében, egy: az érettük vívandó küzdelembe!, egy : hazaszeretetben s a haza javára és üdvére irányzott minden munkálko­dásunkban. E hadsereg alkotórészeként fog a 4. huszárezred a nemzet igazaiért sikra szállni, valahányszor a haza parancs­szava szólítani fogja. Harcaitokban lo­bogjon előttetek a vármegye közön­sége nevében most átadott zászló, mint az ezred iránt érzett szeretetünk, bizal­munk s hozzáfűzött várakozásunk és reményünk jelképe, Szeretetünké, mely meleg, mint a napsugár, mély mint a tengerszem s jó és balsorsukban hű­séggel kiséri a vármegye vitéz fiait a kötelességteljesítés utjain, bizalmunk, mely erős, mint az acél, megingatha­tatlan mint a szikla, — reményeinké, melyeknek talaját gazdagon táplálja ügyünk igazságosságosságába vetett hitüpk kiapadhatatlan forrása s az a törhetetlen mngtjyőződés, hogy igazun­kat erős karral, minden akadályt le­küzdő kitartással s a régi magyar harci erények fokozott kifejtésével di­adalra fogjátok juttatni- Kívánjuk szív­ből, hogy valahányszor a harc 'meze­jéről e zászlót visszahozzátok, harci eredményként mindig ujabb siker, ujabb dicsőség fűződjék hozzá. Adja a Min­denható, hogy a ti sikeretek és dicső­ségetek a magyar nemzet megvalósult vágyainak, teljesedésbe ment remé yei­és célhoz ért törekvéseinek sikere és (Ücsősége legyen ! Dr. Bencs Kálmán Nyíregyháza vá­ros polgármestere a következő nagy­hatású üdvözli beszédet mondotta: Istnnért I Hazáért: Szabadságért I Ezt a három szót irta Nyíregyháza város közönsége a nemzeti hadsereg zászló­jának szallagcsokrára. Istenért I A meggyalázott, megtaga­dott, újból keresztre feszitett, de újból feltámadott Istenért I A Hazáért r Az internationalizmus bódító maszlagával elkábított lelkek által gyáván, hűtlenül cserben hagyott, majd keserves, véres könnyekkel megsiratott és visszakö­nyörgött édes magyar ezeréves, egysé­ges magyar hazáért I A Szabadságért I Amelyet a vörös téboly nagyzási hó­bortjában a hazai határokon tul vilá­gító fénnyel akart meglobogtatni, de amely fény a gyilkos olák szikrafogó­ban émelygő füstté fulladt és 10 hó­napig fojtogatott bennünket I Istenért I tiazáért I Szabadságért ad­juk oda nektek, magyar katonák, ma­gyar véreink, édes testvéreink poraiból csodásan föltámadt nemzeti színű zász­lónk ezen ékességét, a Ti kezetekbe, megpróbált, harcedzett vitéz karjaitokba, hogy fennen lobogtassátok, hogy di­adalra, győzelemre vezessétek azt a zászlót, amely' rendületlenül helyt ál­lott Galícia undok sarában, Szerbia és a Eekete hegyek jrszágában, amely büszkén lobogott Moate San Michele és San Gabriele vérrel ázott sziklabér­cein és becsületet szerzett a magyar névnek Verdun és Aas mellett és amely­nek szűz tiszta fehér és a magyarság létjogosultságában reménykedő zöld színét a bolsevista átok ideig óráig bemázolhatta rettenetes vörös festéké­vel, de amely nemzeti zászló szenthq­romságu színeit vissza szereztétek Ti a Ti dicső nagy vezéretek Horthy Miklós fenséges vezetése alatt és fel­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom