Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-03-05 / 53. szám

Nyíregyháza, 1920. március 5. - Péntek XLI. évfolyam * 53 szám mmc SZABOLCSVÁRMEöYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA lefizetés: Egész évre 120 K, félévié... 60 K, negyedévre 80 K, egy hónapra 10 K. < Tanítóknak félévre 40 korona. Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr S. SZABÓ LÁSZLÓ Szerkesztőség és Kiadóhivatál: SZÉCHENVI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 328. POS^CHEtVÜS^SSÍí Kéziratokat nem adunk, "i%sza. Kokárdák Ha egy évszázaddal száll vissza a nemzet emlékezete, mai ébredésének mására ismer. Ezernyi Icszázfcusz. Az anyagi leromlásnak, társadalmi .megosztottságnak, területi tagoltságnak a maiéhoz sokban hasonló éve éppen ugy, mint tavaszos ideje a nemzeti öntudatia ébredésnek is, hasonléan ahhoz a felbuzduláshoz, 8 mit ma ifjaink mellén a háromszínű kokárdák friss szinei jelentenek. A XIX. szazad modern Magyarországa zsendült meg akkor. Vörösmarty képzeletében már ott viharzottak a Zalán Futásának harcos ütemü, riasztó dallamai, Széchenyit messze külföldi utjain prófétás küldetésének hite ébresztgette a honi földért való elszánt cselekvésre. A külsejélen lázosan szürkés magyar élet a feltámadás csirasejtjeit fejlesztette mélyében, begy egyszer csak kipattant ennek a sorsában nagyrahivatott nemzetnek ereje. Jött akkor a csodák évsora, az ezernyolcszázhúsztól negyvennyolcig terjedő két évtiz melyben a nemzet impozáns erővel rázta 'le magáról a\ult ruháját és daliás fiatalsággal iramodott a népek versenyutjára. Ma is köd lepi meg itt a téreket, bürkeinknek súlya alatt összeroppantunk. De jfovőnk hite mér is ott parázslik a szivek mélyen. A mcst kitűzött kokárdák ennek/az érzésparázsnak felszitásáról tegyenek tanúságot 1 És mint egy század előtt történt, cfeapjon fel a láng a parazsakból, az együttérzésnek a viharzása, mint akkor midőn felállt a nemzet, mint egy ember s Kossuth meghajtóit nagysága előtt. Régi udvai házakban sokszor /megilletődéssel nézzük azokat a kepy elettel fárzött Kostuthképeket, amelyeknek üvegje alatt /néhány babérlevél mellett a régi negyvenr/yolcas kokárda tanúskodik a Petőfi és Jókai} legendás márciusá-ól. A mi ifjaink márciusi kokárdáját is szen teljék fel elszánt nagy cselekvések, hogy egykor unokáink kegyelettel, áld« imádság mellett, szent emlék gyanánt nézegesjsék őket. (-) Ősszel megkezdik/ a birtokreform végrehajtását Rubínek Gvula földiAvelésiigyi miniszter kijelentette a nála tisztelg«fc;puvári agrárpárti küldöttségnek, hogv a fől^B-'tokreform hama rosan tető alá jut és végj^^jtását már ősszel megkezdik. Interpelláció a tisztviselők helyzetéről . Természetben látják el a tisztviselőket — Korányi pénzügyminiszter a köztisztviselők helyzetéről és a kormány segitő programjáról — Havonként 100 milliót fog fordítani az állam a tisztviselők élelmezésére Szerdán volt az első interpellációs nap. Négy interpelláció hangzott'el, amelyek közül főleg Hegyeshalmy Lajfösnak a köztisztviselők helyzetéről. benyújtott interpellációja keltett nagy érdeklődést, amelyre Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter kifejtette e kérdésben a kormány programját. Az /interpellációk során Wagner Károly Í3 felszólal és nagy derülfseget keltett, mikor kiderült/hogy olyan intézkedéseket sürget a Tiszsr— Bodrog szabályozásban, amelyek már rég/én megtörténtek. Az ülésről részletesen a következőkben fzámolunk be : Rakovszky István elnök az ülést 11 órakor megnyitja. Meleg szavakkal elparentálja az elhunyt Günther Antalt, a Kúria elnökét, volt igazságügyminisztert. A Ház részvétének jegyzőkönyvben ad kifejezést. A köztisztviselőkért Ilegyeshalmy Lajos : A közszolgálati alkalmazottak ügye oJy fontos kérdés, hogy szükséges végre itt újtól szóba hozni. (Helyeslés). A közszolgálati alkalmazottak helyzete a múltban sem volt sohasem rózsás, mindig igen súlyos volt. Nem is némult el soha a panasz. Jóindulattal foglalkozott ügyükkel a kormány és a törvényhozás is. Ennek ellenére a közszolgálati alkalmazottak helyzete roszszabbodott. Ennek magyarázata abban a körülményben található, hogy a mindenkori pénzügyminiszterek az ország nehéz pénzügyi helyzetére való hivatkozással elzárkóztak azelől, hogy a köztisztviselők kérelmei teljesíttessenek és a kormány sohasem ment annyira, amennyire szükséges lett volna, másrészt a sok huza-vona folytán mindig elkésett, ugy, hogy a tisztviselők helyzete tulajdonképpen az adott javitás ellenére sem javult. De ha a tisztviselők illetményei javíttattak is, azt a többletet, amelyet kaptak, mindig más tényezők abszorbeálták Felmerült régen az a gondolat, hogy a tisztviselőknek természetben kell juttatni az elsőrendű életszükségleti cikkeket és pedig jó minőségben és olcsó áron Ez azonban inkább csak irott malaszt maradt. Történtek ugyan kísérletek ez irányban, de komolyabb dolog nem történt. A háború és az azt követő események legjobban a középosztályt és ennek gerincét képező közszolgálati alkalmazottak csoportját sújtotta Ma már ott állanak, kifosztva mindenükből, ruházat nélkül, betevő falat nélkül. Nincs sürgősebb kötelességünk, minthogy a tisztviselők és egyéb közszolgálati alkalmazottak nyomorán segitsiink (Ugyvan!) Amikor eltávolították helyükről a nép gj^^isokat követő Peidl -kormányt, ez nem sikerült volna, ha nem állott volna az ellenforradalom mellé Keleti Dénessel élén a közszolgálati alkalmazottak csoportja és ha nem támaszkodhattak volna az államrendőrség tisztviselői karára. (Ugy van 1) A tisztviseők a tisztesség útjáról soha egy hajszálnyira le nem tértek. A tisztesség és becsület nem érdem. Azonban könnyebb annak ellenállnia a kísértésnek, akinek van mit ennie, akinek van mivel ruházkodnia, mint annak, aki ezek (ölött nem rendelkezik. (Egy hang: pedig már az utolsó ruhadarabjukat adják el 1) Pedig ki vannak fosztva mindenükből, nemcsak a bútoraikat és egyéb ingóságaikat voltak kénytelenek eladni, hanem odajutottak már, hogy a ruhájukat. cipőjüket is kénytelenek már eladni. A pénzügyminiszter gondoskodjék azokról is, akik közszolgáati minőségben korábban szolgálták hazájukat és akik, ha ugyan van fokozat a nyomorúságban, még nagyobb nyomorúságban vannak most. mint azok, akik tényleges szolgálatban állanak. (Ugy van 1) Ezek után fölolvassa interpellációját: — Kérdem a t. pénzügyminiszter urat, miféle intézkedeseket szándékozik tenni a kormány a közszolgálati alkalmazottak általánosan ismert, páratlanul súlyos helyzetének enyhítésére. részesíteni szándékozik e ebben a segítésben a nyugdijasokat is és mikor fogja a kormány az e részben szükséges, általa kiátásba vett intézkedéseket megtenni ? (Éljenzés és taps ) A pénzügyminiszter ^segítséget kér Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Én magam is a tisztviselők közül kerültem ki. 20 esztendeig szolgáltam az államot, ismerem a tisztviselők szokásait, gondolkozását, szellemét, ismerem bajaikat. A magyar tisztviselői kar igazán példáját adja, fényes példáját a hősies önmegtagadásnak és kötelességtudásnak. Sokat hallottuk szidni még nem régen is a magyar tisztviselői kart és a bürokráciát. V ségtelen, hogy a nagy állami szervezetben zonyos nehézségeket okoz mindennek az el tézése, de láttuk azt is nem régen, mit jele az, ha a bürokráciát egyszerűen ki akarjá kapcsolni, ezt a jó bürokráciát, a kötelesség tudó és dolgozó tisztviselők bürokráciáját. A magyar tisztviselő; kar szelleme igazán minden dicséreten felülállott nemcsak a háború alatt hanem különösen a forradalom idejében. Amikor a polgári társadalom elszéledt, a magyar tiszviselői kar, a magyar állami alkalmazottak rendületlenül megmaradtak a helyükön és azt tapasztaltuk, hogy abban a forgatagban, amely Iér