Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 1-74. szám)

1920-02-05 / 28. szám

2 jNSrimriDÉK. 1920, február 5 irt a zászlójára, Millerand miniszterségét elle­nezte, ugy, hogy választania kellett a szocialista párt és a miniszteri tárca között. Millerand a nagyobbik jót választotta: a miniszteri tárcát. Ö volt az első szocialista miniszter Franciaor­szágban és ugyancsak ő volt a szocialisták első renegátja. Briand, Viviani a renegátságban az ő tanítványainak tekinthetők. A szociálisták szemében gyűlöltebb politikus nincs Francia­országban. Nem tartozik semmiféle párthoz vagy csoporthoz. Azt mondja, hogy ő ma is a régi- De ez azért nem akadályozta meg, hogy a legutóbbi választáson a reakciós klerikális­royalista Bares-szel egy listán meg ne válasz­tassa magát. A politikusok azon fajtájához tartozik, akik nem szeretik magukat exponálni, de adott pillanatban mindég készek arra, hogy előtérbe kerüljenek. Több szociális természetű törvénynek a megalkotója, A mai munkásbiztositási törvény az ő müve. Kiváló szociális alkotás. Mint szónok, nem olyan magával ragadó, mint Viviani, nem olyan elbűvölő, mint Briand, de beszédei meggyőző ereje, érvei gyönyörű logikája folytán a legelsőrangu szónokok közé számítják. 1912 ben mint hadügyminiszter tagja volt a Poincare-kormánynak. É3 pont hét évvel ez­előtt tán éppen kinevezése napján, egy csinje miatt csúfosan megbukott. Ugyanis a miniszter­elnök háta mögött a Dreyfus- perben erősen kompromittálta magát. Da Paty du Clam őr­nagyot reactiválta. A kamarában erre olyan vihar támadt, hogy Millerandot meg sem akar­ták hallgatni. Nyomban le kellett mondania. Ekkor unisoao mindenki azt kiabálta, hogy Millerand örökre megbukott. Ilyen szeszélyes a sors. A háború kitörésével ugyancsak mint hadügyminiszter tagja volt a Viviani kormány­nak, de itt is kudarc kudare után érte és le­mondása itt is bekövetkezett. Vájjon szerencsésebb lesz-e most? A sorsnál a válasz. A csehek nem mozgósítanak Bécs, február 4. A cseh honvédelmi minisztérium sajtóosztálya közli a következőket: Néhány itteni újság a bácsi Reichs­post ama hiradását közli, hogy a cseh hadsereg nagy csapatösszevonásokat esz­közöl Pozsony vidékén Felsőrnagyaroi­szág megszállása céljából. Ezek a had­ügyi intézkedések állítólag a párisi kon­ferencia határozatai alapján történtek volna. A sajtóirodát felhatalmazták ezen hir megcáfolására és annak kijelentésére, hogy a híradások teljesen alaptalanok és nem felelnek meg a valóságnak. Románia aranykészlete Moszkvában van Bukarest, február 4. A bukaresti Vitorul írja, hogy Ro­mánia 1916 kan 314 millió frankot ki­tevő aranykészletét Moszkvába deponálta. 1917-ben sok bank és magánember is Moszkvába szállította értékeit, amelyek körülbelül egy milliárd 600 millió fran­kot képviselnek, ebből 574 millió arany volt. A román állam, gyárvállalatok és magánosok le étjei összesen hat milliárd frankot tesznek ki. Ezekért a letétekért Románia szövetségesei garanciát vállal­tak. Dacára annak, hogy Oroszországban bolsevizmus van, Románia pénzügyi kö­reiben szeretik remélni, hogy ezek a le­tétek még sértetlenek. Bratianu 1919. április 19-én míg Németországgal való béketárgyalások meg'ezdése előtt azt kérte a békekonferenciától, kötelezze Né­metországot és a szövetségeseit, hogy Oroszországnak 329 milliót fizessenek aranyban. Bratianuoak ezt a kérelmét nem vették figyelembe. A tót papság hü marad Rómához A cseh sajtóiroda jelenti : A tót papság Zsolnán gyűlést tartott, amelyben kijelentette, hogy tiltakozik a cseh-szlo­vák nemzeti egyház megalakítása ellen, mert ők hűek akarnak maradni Rómához. Uj vasutigazgatd A magyar minisztertanács Samar­jay Lajost, a kassa—oderbergi vasút ve­zérigazgató helyettesét a Magyar Állam Vasutak igazgatóságánál szervezett gépé­szeti főosztály élére igazgatóvá nevezte ki és részére a miniszteri tanácsosi cimet adományozta. A városi tafepbizotlság ülése Njiregyháza, február 4. (Saját tudósítónktól.) A debreceni állami gyermekmenhely mintegy 200 gyermeket he­lyezett ki Nyíregyháza város területén egyes családokhoz a megállapított tartásdijak ellené­ben. A debreceni menhely elvágva a budapesti állampénztártól a tartásdijakat folyósítani nem tudta és már-már az a helyzet állott elő, hogy a jobbára szegénysorsban élő nevelőszülők tar' tásdij hiányában az állami gondozás alatt álló gyermekek további nevelését vállalni nem akar' ták. A gyermekek ellátását biztosítandó alakí­totta meg Nyíregyháza város képviselőtestülete mult év októberi közgyűlésén a városi telepbi­zottságot, amely Énekes János prépost, főespe res elnöklete alatt áldásos működését azonnal megkezdette. Érintkezésbe lépett a debreceni menhely igazgatóságával és kieszközölte a tar­tásdijak folyósítását, majd a gyermekek részére ruha és cipőnemü beszerzése iránt társadalmi akciót kezdett. A telepbizottság tagjai pedig személyesen felkeresték a gyermekeket és ta­pasztalataikról a f. évi januir hó 30-án tartott tolepbizottsági ülésen számoltak be. A jelenté­sekből őrömmel állapította meg a telepbizott­ság elnöke, hogy a k ;h8lye7.ett gyermekek ál­talában kitűnő helyen, gondos, lelkiismeretes nevelőszülőknél vannak, egészségesek, jól táp­láltak, csak a ruházatuk igényel még sok pó­tolni valót. Különösen lábbeliben van nagy szükség és lábbeli hiányában a gyermekek egy része iskolába sem járhat. E baj orvoslását a telepbizottság a jószívű közönség támogatásá­ból fogja kérni. Megható az a ragaszkodás, amely a jelentések szerint a nevelőszülők ré­széről mutatkozik a gondjaikra bízott kis ár­vák iránt. N8gyoa sok nevelőszülő a hozzá kihelyezett menhelyi gyermekek örökbe akarja fogadni és kivétel nélkül minden nevelőszülő ugy bánik a hozzá adott gyermekekkel, mint édas saülöttjóval. A szerzett tapasztalatok még nagyobbfoku tevékenységre buzdítják a telep­bizottság tagjait, akiknek figyelme kitarjed azokra a nevelőszülőkre is, akik a menhelyi gyermekeknek igazi anyaheiyettesük és szeretet­teljes gondozójuk voltak. Tisza István tragédiája a színpadon Henrich Schmitt drámája Nagy hatást várnak a mü(ől (A Nyirvidék tudósítójától.) Jeleztük már röviden, hogy egy né­met iró: Heinrich Schmitt drámát irt gróf Tisza Istvánról, melyet Németország legnagyobb színpadján fognak előadni. Most egy berlini könyvkiadónál megjelent Schmitt drámája, amelyről a „Neues Wiener Journal" a következő ismjrtetést közli: A dráma valóban a legvéresebb je­lenből van véve, tárgya Tisza István gróf katasztrófális végzete. A jelen dra­matizálása mindig nehéz, mert hiányzik a kellő időbeli távlat az események meg­ítélésére. Mindenek előtt meg kell állapí­tani, hogy nem egy befejezett drámával állunk szemben, csak dramatizált jelene­tekkel, melyek a történeti eseményeket vannak hivatva elénk tüntetni. Az iró határozottan a Tisza pártjára áll, nem számolva azzal, hogy azt a szemrehá­nyás teszik neki, hogy irány darabot ir. Az első órában, amint az iró fel­vonásait nevezi, a miniszterelnökség egyik nagy termében vagyunk a Tisza-kormány visszalépése napján. A második felvonás egy politikai klub külön dohányzóját mutatja. A harmadik a Tisza gróf által lakott villa lakszobájába visz megöletése estélyén. Az első és második felvonás közt másfél évi időköz van. A darab főszerepei: Tisza István gróf, egy tábornok, gróf Károlyi Mihály és „egy szőke hölgy". Ezeken kivül fel­lépnek még Tisza István sógora : Sándor­János volt belügyminiszter, Tisza István grófné, Tisza István unokahuga; Almássy Denise grófné, Tisza unokája, a titkára, a gépirónője, politikusok, munkásvezérek, Tisza gyilkosai is enberek az utca népiből. A három felvonás Tiszát előbb mint a lemondó hazafit mutatja ba, aki köve­tőinek akarata ellenére küzdelem nélkül adja át helyét Eszterházy grófnak. Gróf Tisza alakja erőteljes, plasztikusan kidol­gozott és nagy egyéniségként mutat be. A második felvonásban pompás drá­mai mozgalmassággal a Tisza és a poli­tikai hisztérikának bemutato't gráf Ká­rolyi Mihály közti összeütközés áll előttünk. Az utolsó feivonás rendkívül hatásos és megindító anélkül, hogy az szentimentális lenne. A színpadon a drámának nagy ha­tása. lesz, A költő azokat a felvonásokat, amelyeket a magyar forradalom esemé­nyei keltettek benne, e szavakkal adja hőse ajkára: „A szabadság üres szó. Mindig lesznek elnyomók és elnyomottak. Az ősember, Kain, aki leütötte testvérét, mert ő volt az erősebb s amaz meg a gyöngébb, sohasj tűnik el." — Utazási igazolványhoz szük­séges orvosi bizonyítvány blanket­ták kaphatók a Jóba=nyom (Iában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom