Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 216-291. szám)

1919-12-07 / 275. szám

Felavatlak a világ legnagyobb templomát A Saoré-Gseor bazilika — (kepsl Páris — Aags Madefuny szenzációs ripiríja Párisban a mult héten óriási ünnepséget tartott Nyugateurőpa keresztény világa. Felavatták a Sacre Coeur (Szentsziv) bazilikáját, amely öiven év óta épül ós amely hivatva van arra, hogy a Notre Damei székesegyházzal együtt Fanciaország fővárosának legnagyobb katedrája is a legyen. A Berliner Zeitung a felavatási ünnep- " segre leküldötte tudósítóját Asge Madelugot, | aki rendkívül színes, eleven ripoitban számol \ be Páris nagy ünnepéről. íme a szenzációs j riport: Megemlékezés \ i Páris .. . Unott dohogással érkezett meg velünk a Bruxell63—párisi gyorsvonat súlyos, csepegős, ködös őszi estén a világ fővárosába. Halk süvöítés, a gőzkazán utolsót szisszen a megállunk. Páris Szoroagva, tétován ácsorguuk a perronon, a nyüzsgő pályaudvar zsivslygó tömegében. Az igőzet paradicsomáaak kapuján neat bámulok tán jobban, mint a komor vidékies pályaudvarokon. Ez Páris? Páris, a világ S2Íve ? Lipcsén, Berlinen, Frankfurton át jöttem; ott is voltak iiyen állomások. Az ember voltaképp mindég csodát vár. Azt hittem... No sebaj! Fiakert elő s el a főutakon a quarticr lEtir

.be, Szent-Mihály bulevárdi szállásortira. Megyünk a konflison. Iiyen is van még nálunk Csak itt a kerékküllők 8 céldrótok. Különben ez is koreke a jár s ló húzza. A szitáló köd bosszantóan burkolja a bulevárdokat; este 6 óra van csak, a ködön át révedező iámpafényben bizonytalanul csillog át valami fai Eor. Csak nem kaszái nyák? Öthat emelet, végtelen, nyulói erkélysorok, talpig ablakok. Egy óra hosszat, amig az északi pályaudvarról a „bulmis" végére értem, a házak gunyozan következtek: Igen, ez Páris. á hires Paris. A dóm Egysier egy kanyarulatnál, a kapucinusok körútján tmint kcdvetlerül nézek bele a foszló kcdpárébe, fenn valami dombon elémbe ragyog a piha fátyolos messzeségtől egy tornyos vár. Ki van világítva s ugy sziporkázik körüle a villany fényével viaskodó bőd. Mi az ? Milletnek a soksrorositlfn pasztellje ?' Isteni készei vezetett merész ecsetel oda lehelt szent lak, amelyből kicseng as „Angelusz". Óh ! És cseng is már. Kong, mélán, zsongva és zúgva az estében. „Ez az öreg" böki oda a kocsisom. ,,A Sucró Coeur'

4 nagyharangja. Saoré Coeur! Most hallom először. De fordulunk. Az összetórlódott, lépésben járó koesiláncból trappban iramlunk tova és sz álomkép eltűnik Saecő Co ur. Kísér az öreg harang Argelussza, Elkísért egészen hazáig és kiengesztelt Megbocsátottam a ködöt és az első benyomás sablonosságát Párisnak. Eígergette szivemből az unottságol méla, ájtatos hangja. Azután megnéztem a bazilikát nappal közelről is. Mellőle a várost, az élet városát. Benne a békét, a keresve sóvárgot békét. S az élet ott terült el alatta, körüle, ott nyüzsgöt Babylon mi&den népe. De az élet mégis csak ott volt benne. Ö maga az emberi teremtés élő remeke. Hatalmas boííozaín alatt a pogányt íSj az életuntat is, az istentől belénk lehelt szent élet vágya szállja meg. Gigászi munka Sscré Coeur, Azóta tizenöt év telt el, tizenöt évizázadda! fölérő év. És most avaíjúk Párisban. A világ 78 építész mérnöke, mester zsentije versengett EZ épületért. A stílszerű Párishoz találó „byzanci" stiiü katedrálist Abadie építész tervei szerint építették. A Notre-Dame korára gondoltak és ezredeknek szánták. A kereszténység örök-gondolat hajlékai nem lehetnek omló kártyavárak. A Montmartre pedig fővénydcmb. Homokra épiteni éppen az Isten házát, a hatalmas-súlyosít? Befúrtak a dombba <0 méter mély Jés öt méter átmérőjű hukakat. Kövei, cementtel óriás betonoszlopokká töltötték ki és azokra építették, sziklára slBpoioU emberi ekarat gyanánt. 1875 ben kezdték a dómot épiteni. Guilbert érsek tette le alapkövét Azt hitték, 10—12 év alatt elkészül és 20-25 miliő frankba kerül. Be csük Í9Í9 október 16-án lett kész, a rault héten avatták fel ég csak 48 millió frankba került. Tulajdonképen még most sem készült el, mert kronzkapuja egyegy veretének kidolgozása 2~ 3 évtizedbe tart, menyezetfestményei, amelyeket a leghíresebb mesterek teremtenek, ma s&rn készek. De megvan a béke, a béke! És Páris mámoros szive repesve siet a Szent-sziv székesegyházába, hogy ott is hálát adhasson a najy jóért: a békéért. Processzió Fölszentelték. Ez Pámban nagy szó, mert hosszú idők óta nem volt ott templomszentelés. A templomok nagy része ma sincs beszontelve Századok óta csak egy egy áldással érték be és na a béke fővárosa templomot saeníei*. A béke Szent szíve templomát. Amette kardinális szent processióval járja körül a templomot, minden sarkat megáldja ezrek zsolozsmájáaak zengése mellett. Majd s főajtó előtt pásztorbotjával háromszor ráüt a remakbe vert kováosolt bronz ajtóra és bent felcsendül a liturgia s naegnyillik az ajtó. „Béke legyen e hajlékban" mondja az érsek. Az egyik szerzetes hamvat hint a földre keresztformába s ebbe az érsek belerajzolja az alfát és az ómegát. A világ csak por míg hamu, az Ur kezdete és vége mindennek. Aztán megszentelik az oltárt es végül elhozták Páris legrégibb templomából St. Eíienne ereklyéit és ősi szent csontjait. A negymisét Vieo, pápai legátus tartotta. A reggel hét órától fél négyig tartó cere mónia váget ért, mint minden emberi eeremönia. A templom szilárd pilléreken nyugszik. Füstöl vagy nem füstöl — „that is the question" — ez itt a kérdés. Feleletre váró fejlécz minden hétnek kezdő lapján. Nem hiszem, hogy a Mont-Blanc-ot megmászó nagyobb elragadtatással szemléli az alatta elterülő panorámát, mint amilyen gyönyörrel szemléli a nyiregyházi ember azt a magasságos villanykéményt mikor előtör belőle az első füstgomoly. Azt mondjak nem boldog, mert s/éthuz a magyar. Tessék csak napszállatkor belenézni az emberek lelkébe. Egyetlen gondolatba csap össze minden agynak működése s hatalmas harmóniába olvad körös sóhaja „lesz-e villany"

1 Divina concordia — biztositéka a jövendő megértésnek. * Sajnálom, hogy mostanában nem járnak idegen tudósok Nyíregyházán. Közvetlen szemléletben mutatván be nekik az evolutio és desevolucio teóriáját és fogyatékosságát. Van nekem — helyszűke miatt a padláson — egy u. n. villanycsillárom. Amelyik olyan joggal csillár mint a kovácsoltvas függőlámpa, amennyiben kopott sárgarézből való. Tartósabban látott jobb napokat mint én, ükanyáktól teritett, jótól roskadozó asztalra vetvén világosságot — a* olaj korszakban. Közepén öblös olajtartó, három felé futván ki belőle a lámpákat olajjal telitő cső. Haladt az emberiség és gyertyatartók kerültek a mécsek felébe, majd petróleum lámpák. Nagy napja lehetett, mikor be'éjök csavarták az első kérkedő napégőt. Magam szedtem le róla a kanőcos égőket s hivalkodó villanykörték hirdették róla azután a fejlődés diadalát. Éppen azon gondolkoztam, hogy helyezem majdan el benne az uránszurok ércet s megfclel-e a környezetnek a rádium örőkvilágossága — mikor kialudt a villany. Ha az evolúciónak vannak törvényei, a visszafejlődés is kell, hogy fokozatosan történjék. Nyíregyháza azonban közébe cserdít a tudósoknak, akár csak a Neander-vlögyi koponya a fokozatos fejlődésben kételkedőknek. Az én logikám szerint visszafelé az első megállónak a gyertya, azután a petróleum égő következnék. Lett pediglen két fokozat érthetetlen átugrásával absolut sötétség, azután pedig hatalmas taszítással visszabuktunk az olajkorba. Sajnálom a jövő archeológusait! Milyen nehéz fejtörő elé kerülnek, mikor ásatag szemétdombjainkon egymás mellett találják az eldobott villanykörtét s a tintatartóból előlépett olajmécsest. Vájjon az ókornak hány ilyen tréfáján kaptak hajba a modern tudósok? ! Ez az értekezés a jövő hétre szól, mert e hétnek legnagyobb szenzációja, hogy egyelőre ég a villany. Utóirat: Nem teljes egészében pang az ipar. Az olajipar fellendült. A napraforgó addig forgott a nap felé, amig meglopta világosságát s maga is delelőre jutott. Megujult az antik világ. A piacon kofavesitáliák örrik félliteres és literes üvegekben a világosság forrását. A házakban pedig — egyik — füleit hegyező, másikat leeresztő négylábú lakótársat ha látok, gondolom tűnődik ai emberek értelmetlenségén, amellyel koplalásáról panaszkodva elégetik azt, ami megehető. * Azt mondják nincsen sportélet Nyíregyházán. Pedig lehetne! Télen — regatta. Órök időkre beírhatnánk vele nevünket a sportvilág évkönyveibe. S tétlenségre kárhoztatott iparágakat lendíthetnénk fel —csol nak és teknőgyártással — általa. Tessék csak beletekinteni a házak pincéibe a Károlyi-tértől felfelé.