Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 122-215. szám)

1919-08-17 / 181. szám

2 JÍYIRmIDEÍL augusztus 17. hogy rövid időn belül javulni fog a helyzet. Még egy szavam van Önök­höz. Éh itt csak ugy boldogulhatok, ha az évtizedes pártvillongás, amely annyi bajnak volt okozója, egyszer­sminderkorra megszűnik. Én csak magyar testvéreket ismerek, nem is­merek urat és szolgát, én testvérek­kel akarok dolgozni Kérem jÖnöket, hogy támogassanak, különben nem tudom feladatomat teljesíteni. Ismét­lem köszönetemet és üdvözletemet. A kormányzó szavait többször megujuló hosszú meleg éljenzés ki­sérte', majd Friedrich István minisz­terelnök szólott a küldöttséghez a következőképen : — Engedjék meg, hogy én is ) szóljak Önökhöz e történelmi pilla- j natban. Ott kezdem, amit a kor- I mányzó ur oly találóan mondott, , hogy szűnjék meg a villongás (Z:i- \ jos helyeslés ) Arra van szük>ég, J hogy az uj rend mellé odaálljon a s magyar nemzet ősereje, odaálljanak j a különböző munkáscsoportok. Ilyen j fontos csoport a magyar posta. Ez a ) csoport volt'mindig a magyar állam j büszkesége, amely sohasem mondta i fel a szolgálatot Hogy a kormányzó t ur idejött közénk szenvedni, ez biz- | tositja azt, — kijelentem nyiitan — « hogy a feladatunk teljesen sikerülni j fog. Már dereng, uraim! Napok, he- j tek alatt csodák fognak történni Egyre biztatóbban tör előbbre a jó s szellem, kezdünk bátrabbak lenni és remélni. (Zajos éljenzés.) Aki remélni tud, az előtt áll a jövő ; a habozás vesztett játék, a kitartásé, a bátor­ságé a siker. Legyen tisztában min­denki, hogy itt már változás nem lesz (Zajos éljenzés.) Át kellett es­nünk a próbán, hogy ez a szeren­csétlen nemzet végre felébredjen s azt hiszem, hogy a sors minket még különös kegyben részesít. (Zajos él­jenzés. A magyar nemzetnek szeren­cséje, hogy előbb esett át ezen a katasztiófán, mint mások. Látom már, hogy az antant-misz- j sziók megértéssel, felébredéssel tár- « gyalnak velünk (Zajos éljenzés ) Ezt S részben a kormányzó ur személyének ) részben annak a felemelkedett han- } gulatnak tulajdonítom, amely Buda­pesten uralkodik. A főváros népe szívesen ttiri az éhezést, mert tudja 1 kikben van a hiba. ígérhetem, hogy egy két napon belül az élelmezés nagyon nagy mértékben javulni fog. Azt pedig kijelentem, hogy itt addig rend lesz, amig a nemzet nem dönt. (Zajos taps.) Ebből nincs tágítás, nincs alku, ezt vegye mindenki tu­domásul. (Zajos éljenzés.) Hogy erőnk legyen, erre kell nekünk a magyar posta támogatása. (Zajos ! felkiáltások. Meglesz !) Bizunk ebben a támogatásban, hiszen nem a szo kásos küldöttség ez, amely elmondja hideg üdvözlő szavait és el megy. Ezt érezni kell, látni kell, hogy mi lelkileg és szivbelileg is összetar­tozunk. A miniszterelnök szavait a küldött­ség tagjai zajosan megéljenezték. A kormányzó és a miniszterelnök ezu­tán a posta vezetőivel még elbeszél­gettek s aztán a küldöttség tagjai elvonultak. (Budapesti Közlöny, aug. 14.) Táviróforgalom Milánó és Berlin között Zűriekből jelentik, hagy Milánó s Berlin között a közvetlen tá­iró forgalom megindult s az olasz lapok tudósítói Berlin be érkeztek. (Dacia, ) Rendőrség és valláserkölcs Városunknak egyetlenegy szerve sem fejlődött o'yan gyors tem­póban, mint a rendőrség, amely­nek újjászervezése most van fo­lyunatban s a létszám;ueg;illa­pitása most döl ei a legközelebbi órákban Városunk rendőriapi tánya külső és belső okok hatása alatt elismerésreméitó ügyszere tettel buzgólkodik a rendőrségnek újjászervezésén s ma már sűrűn is latjuk utcáinkon a rendőrség kirendeltségét. Láttára azonban az emberes vakargatják a fölük tövét; egyrészijk azért, mert egye­seknek a rendőrség kellemetlen dolog, mivelhogy őket vétkes ma nipulációikban feszélyezi; másik részük meg azért, mert tudiánt, hogy a sok rendőr teíem, s uj terhet ró a város pénztárára ame­ly t természetszerűen a város fcdőzó közönségének keli majd kifizetnie. Es pedig, hogy számo iat is említsek fca a város által a>; ü.ry előkészítésére kiküldött ötöíbizottság javaslata jut ér­vényre s a rendőrség létszáma 130 bna áJiapitutik meg, akkor a rendőrség kerak összegben egy­milLóíiáromszázeíer korona evi költségébe karai s v&rosnsk, a mi 6l százaié* uj póladó kiveté­sét toszi majd szükségessé; vagy ped g, ha « másik fennforgó ja­vaslat fogadtatnék el, mely a rend őrség áüományát magasabb lét számban kívánja megallapittatni, az esetben az évi fedezeti ősz­szeg még nagyobb lenne. Nekem ez alkalommal sémrni közöm a létszámhoz, mivel en a dolognak inkább a hátterét ki rá norn most megvilágítani s a fi gyeimet olyan dolgokra is fel­hívni, melyeket sokszor figyelmen $ kivüS hagynak s amelyeknek ta- ! nulságait pedig nem ártana min- f denkinek megszívlelni. Tudom, mert hallom, az uj | teher miatt egyesek nyugtalan- j kodnak, s amint az legtöbbíiyire Söríénni szokott, a vezetőséget illetik szemrehányásokkal, sőt a rendőrkapitány fejire, aki a azer vezés muckáját köteiasségszefü­leg vezeti, s aki természetszerűen > ugy létszám, mint beeső szerve­zettség dolgában helyest megálló csapatot szeretne a közbiztonság megóvására létesíteni, itt amott épen nem az el 3 mérés babárle veleit hullatják. Miritha, bizony ő tehetne a dologról! Mintha bizony a dolog nem az 'idők szelleme kényszerítő hatásának lenne a termeszetszerö következménye . •. Addig-addig rugdallak ugyanis itt i minálunk minden tekintélyt, jogot, 2 igazságot, hitet, vallást és becsű • letérzésí, áruig felborult minden, j s az elhintett msg nyomában ki- ; sarjadzott a dudva a szivekben és a társadalomban. Jellemező helyi állapotainkra, ; hogy itten az istenkáromlás nvil- j vánosan Í3 mert ülni orgiákat. Valami hitehagyott éretlen fickó, egy aféle megveszni indult h'éna fiók, épen vasárnapi napon, miker a keresztyén templomokban az Istent dicsérik s az istenige ma­lasztjával üditgetik az agyongyö tört lelkeket, azzal mulattatta egy köztéren a közönséget, hogy az istentsgadásnak nyújtott orcasi álátzati tüzet és mindez — s ez a rendőri létszámot esetle* a jövő­ben apasztani lehet. Gondolja meg azért mindenki a dolgot, s ha már mindenképen haragudni muszáj; hát haragudjék az em­ber elsősorban önmagára, hoay olyan esztelen, hogy egynéhány kétesértékü bankóért és egyné­hiny lelkiismeretien szélhámosnak * még kétesebbértékü ígéretéért kapes elárulni Istent, vallust, hazát. Polgártársak: vigyázzunk azoí­tártüzekre, nehogy a :OK kihamvadt helyén esetleg olyan tüzek lob­banjanak fel, amelyek elégetnek mindent., ami igazárt értékes ! A sors csapásait kiheverheti ugy az egyes ember, mint a nemzet, de az erkölcsi elaijasulás felkelés kilátása nélkül ment alá. P&nlik János WWVWVVWWVWWVWVW Budapest élete Nyíregyháza, aug. 1G. (Nyirvidék tudósítójától ) Ma utazott át Nyíregyházán egy úriember, ki 3 nappal ezelőtt indult el Budapestről. Munkatár­sunknak a következő érdekes dol­gokat mondotta el: Budapesten ma már a legtel­jesebb rend és nyugalom van, egyedül az óriási éleimíszerhiJnj miktt szomorúak meg a kedélyek. Ennek dacára az emberek m-g­kőnnyeb ültén, mintha valami aíok szállt voina el, végzik teendőjü­ket és biznak a gyors javulásban. A főváros kóps ma is a megázó­kottaa elénic, bár az üsletek to­vábbra is zárva vaunak, sőt egy­előre becsukták a színha akat is Az utcákon hatalmas íalruga­szok ködlik az utazási utasításo­kat. A Dunáníuira további intéz­kedésig csak asszonyok és gyer­mekek utazhatna!?, a Duna Tisza közébe, Bécs és Szeged faié pódíg a magyar hatóságok igazolványá­val lehet menni. A Tiszántúlra a román parancsnoki-ág intézkedé­sére, (így Nyíregyházára is) nem adnak isi ígazolvanyt. Elmondta móg inlormá'oruak, hogy a szovjet uralom utolsó napjaiban borzasztóak voltak in4r Budapest napjai, az elrattentö példák után nyoma sem volt ugyan az ellenforradalomnak, mégis a kommunisták óriási ter­rorral dolgoztak. Budapest utcáin állandóan páncélos autók robog­tak, melyeknek páncélos kamrai­ból vörös tengerészek látcsővel íigyeltak az utcákat. A zavar folytáu az élelmezés meg kriti kusabbá vált, ugy ho #]y maga Ku.i Béla is belátta, ho„'y n ro­mán haduk és az antant blokádja közé szorított saovjat uralomnak Magyarországon mentifcitftlenal végi van. Könnyező szemekkel adta át a hatalmat a rö?id éíeta szociálisti kabinetnek. A német területek kiürítése Nagyszeben, aug. 16 A Dáeia táv rati ügynökség jelentése szerint a németek meg­cáfolták a Ratibór kiürítésére voaatkozó híreket- A némát ál­lamtitkár, hír szerint, ragaszko­dik, ahoz, hogy a békeszerződés végleges ratifikálása e'.őtt ne irit­sék fcí a aómet ferllatakat. jeiemző a dologban! — minden szó j néliül mehetett meg. Nincs kedvem ez alkalommal ; az izíésről disputálni, csak azt í mondom, hogy ba ez a szó nél- • küt mehetett meg Nyíregyházán. j hát. akkor szó nélkül viseljük a I következményeit is az ilyen dolog- ! nak. BocssHatott kérek, nmes joga } senkinek prüszkölni a rendőrségi személyzet szaporítása s az e?zei együtt járó uj terhek miatt, mert hiszan ez mind csak következ­ménye annak a szellemnek, amely­nek magvetését olyan szégyeniarni való bamba tekintettel nézte a társadalom annak idején. Akik engem többször maghall- \ gacnak a szószékemen, azok em- ; lekezhatnek ra. hogy en ssámtalan- j szor hangsúlyoztam hallgató'm j eU.tt, hogy vigyázzanak az oltár- í tüzekre mart azok lobogásának [ jagkisebbaiárvü megcsapp-masa | is óriási károkat vonhat maga j után Minden megüresített ternp- j lom helyett ugyanis börtönöket i siessen építeni, s mindan mestar- < ségwen lejáratott pap helyatt a i rendőrséget siessen szaporítani az emberiség, ha e földön meg akar maradni: és hát, sajaos, az idő igen hamar igazolta ezan fel­fogásomat; az iatenféíelemoek csak némi nemű s hinni akarom, csak rövid időre szőlő megcsap­panása is. ima már a rendőrség­nek szaporítását tett a szükségessé. Nam tudom, hogy tovább foly­tatódik-e ez a N Vallasi dekadencia s vele a bec^ületérzas sorvadasa, vas;y pedig idejakorán észre tér­nek azoü, akíknes észre térniők szükséges, da ha natáa tovább folytatódnék ez a baiegség az esetre megjósolom e városnak, hogy a mai rendőrségi apparatus sem lesz elegendő a közbiztonság megóvására, s hogy a bategség mérve szerint, azt folyton ós folyton fog kelleni még szapo­rítani. Visszaemlékszem arra a jele­netre, arntkor egy alkalommal a templomom előtt elhaladva, egyik vöröspantlikás s még vörösebb orrú atyámfia dafaösen a temp óm felé rugdosott a labávaí, érthető tüntetéséhei: e szavakat főzve: ,Ez is jó lesz inajd mozinak, legalább sokan elférünk benna!" Megvallom, num haragudtam meg az atyafira, mert .egész kiné­zés ébői láttam, ho^y ő csak maj­mol s szavainak horderejét fel­fogni nem birja. sőt sajtelme tincs arről, hogy miiyen keserű gyü­i mölcsöket teremhet esstieg az ő \ szamára is &/i a fa, amalvet ő , elfogultságában ilyetén kiszólásai­| val öntözni segit. j Nem akarok a vaiiás védelmére | í'zót vesztegetni, mert hisz a vai­I lásnak védalemra nincs szükségé, | vadi azt maga az Isten az ép j szivekbe beoltott szent ösztönök i által; ezen soraimban csak arra I akartam rövidan rámutatni, hogy j a váró - uj terhének rni a tulajdon­j képani oka és főSoírása és bogy j városunk közönsége könnyíthet j ezen & terhén, ha akar, ha t. i. | mindanki megteszi a kötelességét 1 a maga helyén, mindenki mielőbb { méltó helyére ülteti a becsület­| érzést, amaly legjobb őre a rend­' nek, mert ez esetben a költséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom