Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 122-215. szám)

1919-09-18 / 206. szám

Nyíregyháza, 1919 szeptember 18 ' Csütörtök XL. évfolyam " 206 Cenzúrát: OUUIUUUIBIICIÜUI II UUidC TUjJ DÖIUI. SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Előfizetés: Egész évre 72 K, félévre... 36 K, negyedévre 18 K, egy hónapra 6 K. _ _ Tanítóknak félévre 24 korona. — ni Mr. T| f|- - m w-irrti-rri""r-*-i—nTTif—r-"-^ Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Mept levél jött a szerkesztőséghez. Á levélíró, dicséretére legyen mondva, most nem névtelenül, mert bár a mos tani viszonyok között bátorság kell hozzá, hogy hasonló tartalmú levél alá valaki odakanyarítsa a nevét, meg kell adni. hogy Perl Istvánban meg volt a hozzá való bátorság. Azt irja nekem az öreg Perl István, a „Nyirvidék tekDi­kai munkatársa," a nyomda leg­öregebb alkalmazottja, hogy a szabad vélemény nyilvánítás el­vénél fogva elvárja tőlem hogy a „Nemzeti sociálismus" című aug. 31 iki vezércikkemre adott válaszát „Nemzetközi sociálizmus 1' cimmel közé fogom tenni s eb­ben a reménybea s ez alatt a cim alatt közli velem felvilágosító kritikáját. Megvallom, nehéz probléma elé állított, mert hiszen ez a lap, addig, a míg én leszek a felelős szerkesztője, már elvből nem fog vezércikkeket hozni a „nemzet­közi sociálizmusról," de mégis az én kedves öreg munkatár.-ammal szemben másfelől kötelezve ér zem magam arra, hogy levelét csak Ujjy szó nélkül ne hsgyjam. Eleget kívánok tehát tenni neki legalább annyiban, amennyibea az a lap szellemével összeegyez­tethető, a tárgyilagos igazságot nem sérti és mindnyájunknak egyformán hasznára válhatik. Én azt írtam aug. 31-iki cik­kemben, hogy nem tudom maga­mat beleil.eszteni abba a gondo­latmenetbe, amely szerint a so­ciáldemokraták a socializmus prob lemáját okvetlenül és mindenáron nemzetközi alapon kívánják meg­oldani. Azt feleli erre Perl István a levelében hogy: „Válaszom: az egész világon solidaris nagytökével szemben csakis nemzetközi alapon szer­vezkedhettek a sociáiisták zömét kitevő munkások, mert nemzeti alapon súlytalan akciójuk a so­cialisan gondolkodni nem tudó nagytőkével szemben pusztában elhangzó jajjkiáltás lett volna." Ezeket a szóról szóra idézett szavakat a levéliró aláhúzta s igy ezeket a sorokat tekintem a levél kvintessenciájának. Felelek rá. Téves a kiindulási pont s té­ves a felállított axióma, ügy ér­zem, hogy itt rejlik a bibi. Itt rejlik ebben a pár sorban az egész rettenetes, az egész végzet­szerű tévedés, amely életie ha­lálra elválasztott eddig bennün­ket s amit ebből a levélből ok­vetlenül ki kellett ragadnom s a nyilvánosság előtt megvitatnom, mert azt hiszem, hogy ennek a rettentő tévedésnek a kimutatása nagyon sok elmét fog gondolko­zóvá tenni. Honnan veszi azt Perl István és vele annyi sok más nemzet­közi sociáldemokrata, hogy a tőke az egész világon soltdáris? Mivel tudja azt nekem bebizonyítani, hogy a tóke az egész világon egy hú­ron pendül természetesen a mun­káson letörésére ? Én ezt nem látom, nem hi­szem, tagadom s egyszerű agy­rémnek minősítem és mindjárt itt, rögtón napnál világosabban be is bizonyítom, hogy helytelen ál­lítás. tmgs&ms Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÜT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 329. POSTACHEQUE 29550 Kéziratokat nem adunk vissza. Egyebet se hallottunk a háború alatt, mint hogy ezt a háborút nem a nemzetek, a fajok fejlődé sének természetes evolúciója,_ nem a nemzeti aspirációk, nem a francia revans, nem a szerb ter jeszkedési vágy, hanem egyszerű üzleti spekulációk, a milliomosok idézték fel. A Kruppok, a Ról­schildűk, a nagytermelők stb. stb. akik a maguk üzleti érdekeinek fejlesztése, terjesztése végett moz gásba hozták a szolgálatukra álló diplomáciát, a diplomácia szere pének bukása után a militáriz­must és vágóhídra vitték a pro letárok millióit a nagytőkének érdekében .. . Nos, nem igy volt ? Nem ez volt a nóta folyton foly­vást az egész háború alatt ? Nem ezzel izgattak a háború ellen ? Nsm ezeket olvasták kórusban a hadakozó államok politikusainak a lejére ? Már móst, hogy tudjam én azt megérfeni, hogy az angol, vagy az a német nagytőke, amely az Ön levélbeli áilitása szerint szo­lidaris, hogy az egymással ilyen életre halaira menő tusát rendez, amelyben az egyiknek, vagy a másiknak okvetlenül hoitan kell a porondon maradnia . . , Mint ahogy az egyik csakugyan ott maradt ... No hiszen szép soli­daritás ez kedves Perl bácsi 1 Hát ez ellen a solidaiitas ellen szervezkednek Önös évtizedek óta ? Ez ellen a solidaritás ellen, kialtanak Önök a világ négy tá jéka leié ver.orraió koiusban, hogy „Világproletárjai egyesül jetek ! ?' No hiszen igazán nagy kár volt és szórhatják Önök a hamut a fejünkre és verhetik ököllel a mellüket: Mea culpla ! Mea maxima culp'a 1 Nem láttam én azt kedves Perl bácsi, se a bekeidőben, se a há­ború alatt, hogy a tőke szolidá­ris lett volna, sót mindég azt láttam, hogy békében a verseny­ház, háborúban pedig a „Lenni, nem lenni' kérdésé ösztönös el­lenségekként állította egymassal szemben mindég az idegen tőké ket és nem volt azok között soha a legcsekélyebb szolidaritás. Mik voitak azok a vámháboruk ? Nem ó a nemzeti tőkének a védelme az idegen tőkével izemben? A nem­zeti vállakózásoknak az ídtgen vállalkozásokkal szemben ? Vaj jon nem védték azok a munkát is ép ugy, mint a tőkét ? És pe­d g az idegen tőkével szemben ? Nem az aital volt biztosítva a gyárnak a menete s vele együtt a munkásnak a kenyere, ha a vámsorompók által a nemzeti tőke elzárta magát az idegen vallalat versenye elől s biztosí­totta az által a saját munkásai nak a megélhetései 1 ? Nem igy volt. Lehet ezeket letagadni? Hát hol van itt a szolidantasnak még csak a nyoma is a nagy vi­lág tökéi között ? Agyrém kedves Perl bácsi és ilyen agyrémen épül föl az Önök egész nemzetközi tudománya l Hibás mindjárt a kiindulási pont­nál, hát hibásnak kell lenni az égész alkotmánynak 1 A következmények megmutat­ták, hogy hibás az egész. Levelének végén azon panasz­kodik, hogy Önök is doboznának és áldoznának a haza oltárán, mint a német munkások, minden­napi munkájuknak két két órai bérét ajánbán fel a haza oltárára, de ám nálunk „nincs munkialka­lom ! Százezrek lézengenek munka nélkül Milliók sokaságával ren­delkező gyárak elbocsátják éhező munkásait, mert most nincs kilá tás milliós profitra ! Itt szervez kedjünk mi nemzeti alapon, a bün^s politika hazáj ibaa ! ? ' Hát bizony nincs kilátás mil­liós profitra kedves Perl bácsi! és a gyárak nem foglalkoztatják munkásait De higyje el, nem azért, mart ezzel bosszút ikarnak állani a munkásokon. Dehogy Hiszen nekik is igen nagy érde­kük volna, hogy vig nóta szó mjl lett újból hangosak lennének a munkatermek az isteni, az alkotó munka zajától, hanem azért, mert az Önök manővere legalább eb­ben a részban léxitő mídon sikerűit. . . Sikerült Önöknek megbénítani, tönkre tenni a tőkét. A vállalatokat. A nemzetközi szocializmus prog rammjának végső konzekvenciája, szinte „ultima rációja" a prole tárdiktatura, a bolsevizmus. Ok­szerű folyomán ez, a hova az elvek következetes levezetésénél el kell jutni. Nos hát Önök elju­tottak. (Bocsáson meg, hogy töb­bes szám első személyben aposz­trofálom Önt, de itt most egyes személyekre kivételt nem tehetek. Tudom, hogy Ön elitéli a történ­teket és sokan elítélik Önnel együtt, de általában igy kell be­szélnem ) Bolsevizmus lett a já­ték vége és 4 hónap alatt sike­rült a magyar vállalatokat tönkbe juttatni. Most látják, hogy mit tettek. Kivágták a tőkét, a fát. amely nemcsak a tu'ajdonosnak, hanem Önöknek is termett és most jajjongva keseregnek az el maradt gyű nölcs hiánya felett'! Belátják e vájjon végre, hogy tőke és munka egymásra vannak utalva és a tőke kivágása, a tőke meg­bénítása az Önök existenciaját is tönkre teszi? Belátják-e végre, hogy nekünk idehaza egymásra utalt erőknek, energiáknak nem egy más ellen, hanem egymás mailett, egymást megértve keil dolgozni ! ? Hogy nemzeti mun­kát kell végeznünk — hiszen amint látják az az Önök szerint szolidáris idegen tőke nem na­gyon siet talpra állítani az ele­sett magyar vállalkozót s ha talpra állítja valamikor a hazai ipart, az el fogja ugyan tartani Önöket, de nem lesz nemzeti ipar 1 Dr. S. Szabó László. A/tA^AA/VWWVA/WVVA'WVA<VAA A legfelsőbb tanács-engedé­keny Romániával szemben Kolozsvár, szept. 17. A bukaresti kormányvál­ság megoldás felé közeledik, sőt mikor e sorokat irjuk, már valószínűleg megoldást is nyert Maniu Gyula a K. T. elnökének személyében, Maniu kinevezését tegnap már befejezett tényként említették, e hir hivatalos megerősítése még nem érkezett meg. Ferdinánd király tegnap déiután hosszabb kihallgatá son fogadta Maniut. A kihall­gatásról azonban nem szivár­gott ki semmi. Clerk ezredes missziója is sütteti a kibontakozást. Egy pírisi távirat szériát a legfel­sőbb tanács engedékenyebb Románia iránt és ha erre vonatkozólag C erk már uta­sításokat kapott ugy Maniu megbízását befejezett ténynek kell vennünk. (Friss Posta.) Tovább tart a szerb-montenegrói harc Nagyszeben, szept. 17. A szerbek és monteneg­r<*iak között az elkeseredett harc tovább tart. Montenegró ujabb protes'áló jegyzékkel fordult az antanthoz, mely­ben hivatkozik a háborúban szerzett érdemeire, ugyszin tén Montenfgró fontosságira a délszláv kultúrában; s vé gíil kijelentik, hogy inkább az utolsó emberig elvéreznek, de Szerbiának nem vetik alá saagukat. (Dácia) Bratíanu lemondó levele A „L'Indépendance Ro maine" jelenti: Ma délelőtt 11 órakor a király fogadta Jon Bratíanu kormány elnö köt, aki letette a király ke­zébe a kormány lemondását. A lemondó-levél szövege igy hangzik : Síre! A szövetségesik győzelme után FeVged kegyes volt engem bízni meg a kabinet­alakítással és kinevezett Ro­mánia e'ső képviselőjévé a békekonferencián. Kollegáimmal egyetértve, vállaltam ezt a magas és ne­héz megbízatást és Felséged kegyes volt hozzájárulni ah­hoz, hogy ezt a missziót csak az 1916. évi szövetségi szer­ződés alapján töltsem be, melyet annak idej ?n én ír­tam alá. A i agyhatalmak legfőbb tanácsa, mely a békekonfe­rencián a szövetséges álla­mokat helyettesíti, nem ra­gaszkodik ebhez a szerződés­hez és elhaiáiozta, hogy Ro mániának olyan feltételeket ad, melyet ő íem fogadhat el, mivel nem egyeznek össze méltóságával, függetlenségé­vel, valamint politikai és gaz­dasági érdekeivel. A kormány tagjiinak ez az egyhangú véleménye, a régi királyság, valamint az összes újonnan egyesült területek képviselőivel is egyezik. Mivel tehát szövetségi szer­ződésünket nem ismerik el, van szerencsém kérni Felsé­gedet, kegyeskedjék a kabi­net lemondását elfogadni. Vagyok Felségednek a leg mélyebb tisztelettel nagyon engedelmes és nagyon tiszte­letteljes szolgája, BuVarest, 1919. szept. 12 JON I. C. BRATÍANU miniszlerelnök. Az ausztriai és a svájci munkásság a III. internacionálé ellen Budapest, szept. 16. A német-ausztriai kommu­nista párt stájer csoportjának tagjai bejelentették a stájer­országi szociáldemokrata párt­nak, hogy otthagyták a kom­munista pártot, mert .meg­győződtek róla, hogy a kom­mun's ák tautikája ártalmára van a proletáriátusnak, s csak a reakciónak tesz szol­gálatot. A németországi, de különösen a magyar esemé­nyek megmutatták, hogy a' tö.ténelmi fejlődés ezidősze­rint még kizárja a tiszta szo­ciálista, vagy kommunista tár­sadalom megvalósulását. Ez okból elhatározták, hogy újra belépnek a szociáldemokrata pártba. A stájerországi szoci­áldemokrata párt országos képviselete tudomásul vette a bejelentést és örömét fejezte ki a visszatérésen. (Reggeli Hírek) Budapest kiürítése Nagyszeben, szept. 17. A Dácia ügynökség jelenti, hogy vezető körökben a ro­mán csapatoknak Budapestről való visszavonását fogják ja­vasolni, mert a békekonfe­rencia nem méltányolja azo­kat a nagy és értékes szol­gálatokat, melyekel Románia a szövetségeseknek tett és igy a jövőben kénytelen lesz csak a saját érdekében cse­lekedni. Ezenkívül a román főparancsnokság semmiféle felelősséget nem akar vállalni, ha Budapesten reakciós ele­mek a szövetségesek néhány képviselőjének támogatásával felülkerekednek. Igy az ország érdekében és egy demokratikus béke ellenében megerősített vo­nalra vonják vissza a román csapatokat és Magyarországot sorsára bizzák. ára 40 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom