Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 122-215. szám)

1919-09-17 / 205. szám

Nyíregyháza, 1919 szeptember 17. * Szerda XL. évfolyam 205 Cenzúrát: OUUiUÜULtSIIBIIIUI IHIU JUH. SZABOLCSVÁRMEGYE ÉS NYÍREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Előfizetés: Egész évre 72 K, félévre... 36 K, negyedévre 18 K, egy hónapra 6 K. == Tanítóknak félévre 24 korona. Alapitotta JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ tMMKMSMM^ •MMIMMMDVI Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZÁM 329. POSTACHEQUE 29356 Kéziratokat nem adunk vissza. Túlértékelés A társadalom mindenkori alapja a munka mfgbecsülése és az egyén helyes ertékelése. Beteg az a társadalom, ahol akár lebecsülik, akár tu becsülik a murikaérlékeket s túltengő az emberek önbecsülése. A bolsevizmus nyavalyájának utódjaként nálunk most ez az utóbbi állapot következett be. A háborúban „félórás spekulá­ciók* eredményeképen összebará csolt milliók példája kisért. Za varosban halászásra vágyakoznak olyanok is, ak k azelő:t a tiszta vízben se keresgéltek. Ha vala­kinek valami eladója van, olyan árakat követel, amitől azelőtt a kabátja szörmegallérjának a szá­lai is égnek meredtek volna s ha valakinek értem, vagy érted keze­lába kis ujját kell csak megmoz­dítani, olyan jutalmat igénye 1, a miért azelőtt hétszámra ekár za­bot hegyezett volna. Riadásul minden kékbarkón megvett holmi, vagy azon adott munka nem va­lami magától értendő ellenérték, hanem holtunk napjáig lekötelező szívesség. Szívesség ma ! Ma, amikor egymástól mindent irigyelünk s ingyen nem adunk még jó szót sem. Amikor talán egyetlen igaz irgatlan a levegő, amit nem ka­paritunk el a máswra elől. Hova vezet mindez ? Hol van­nak azok a kimeríthetetlen kin csesbányák, amelyek fedezetet nyújthatnának az egyén, az anyag és a mucka ezen tulcs'gázott ér­tékelésének ? Látszólag tobzódunk a pénznek nevezett papirgazdaságban, ahogy hajdanán tobzódtunk a látszóla­gos szegénységben. S van-e em ber, aki vissza ne sirná a háború előtti szegény gazdagságot ? Ugy vagyunk a jóléttel, mint a gazdagsággal, vagya jóegészséfgel. Akkor értjük meg igazán, bogy mi nála a „van 1, amikor már nincs többé. Most, hogy elvesz­tettük, — hazug módon tu'tengő önbecsülésünk mankójával szeret nők visszaszerezni 1 Mindez hova vezet ? És ki ve­zet ki az ut veszte bői ? Apró önérdekek sürü szövedéke zárja el előlünk a világosságot s ha hálónkba légy nem akad, póktár­sainkra vadaszgatunk. Vájjon termel-e még a magyar fajta olyan emberekek, akik fel merik rúgni mások husostazekait, melyeknek nehéz gőzölgése el homályosítja a látásunkat ? Embert keresünk, aki kivezetné embertársait az önmagunknak ra­kott útvesztőkből. Embert, akinek nem kell az önérdek ugorkaíája csak a tisz­tesség fáracLágos kapaszkodója, akit nem az önérdek nehézszagu szurokfáklyája, hanem az igazság és önzetlenség világossága vezet Aki lámpást ragad és a nappali világosságban embereket keres. Aki nem himbálózik forgács köteg nódjára avult cégérek ol talma alatt s nem köti gyarló emberekhez politikai hitvallását, hanem hétszer megfontolt elhatá­rozásának a súlyához. Embert keresünk és nem szél­malomlovagokat, akik jól elzáit négy fal között hadonázva saját magukat izgatják és másokpt is izgatnak . . . ho'ott ma minden feszültség a munkában, a dol­gozni akarás' an kell, hogy love zető utat találjon ! Most nincs ideje a „véres kard" körű hordozásnak Ez a véres kard még sohasem mentette meg igazin ezt az országot és szét huzásunk többet ártott nekünk, mint amennyit hirtelen harcos fellobbanásunk használt os több­ször mentett meg bennünket geo­gráfiai fekvésünk, mint a meddőn óhajtott egyetértés, amelynek or­szágát mindhiába várjuk . . . Talán most éljük válságos öt évnek legválságosabb peiceit. A nagyhatalmak tőerünket tartjAk s rajtunk a nagy világ szeme. Most mondalik ki, életképesek vagyunk-e vagy sem. Uugdalózástól nem csökken a lázunk. Itt csak nyu­godság, önmérséklet, önze'lenség, egyetértés segíthetnek. Embereket keresünk s as én hitem, hogy az életerős magyar róna terem még ilyen embere­ket, akik talán önmaguVat felál­dozva de megértetik a néppel s az egymás hajába kspaszkodó po'itikusokkal, hogy a civbkodás csak a civakodíknak komoly do log, de a nézőközönség részére krajcáros komédia. II. Jósa Jolán. rwwww • 'wvT'mr Renner kancellár az aláirt békeszerződésről Ha a népszövetség nem valósul meg, a békeszerződés végre­hajthatatlan és tarthatatlan Zürichből jelenlik, hogy a Svájci Távirati Ügynökség egyik munbatáisa beszélgetést folytatott Renner dr. állam­kancellárral, aki a köí'etkeiőket mondotta: — I ju szabad-államunk heroikus elszánással aláirta a békeszerződést. — A békeszerződés, amikor „Osztrák Köztársaság" nak nevez bennünket, nemcsak elismer minket, hanem megálla­pítja államformánkat is. Ezzel azután az a kérdés, köz'ár­saság leszünk-e, vagy monarchia, az országra nézve vég­képen eldőlt. A köztársaság m?g tudja majd védeni polgá­rait kikopott politikusok gyermekes kísérletei elől. B.csüle tesen meg fogjuk kísérelni, hogy magunkra maradva is boldoguljunk. — Szilárdan el vagyunk szánva arra, hogy szomszé­dainkkal békességben megférjünk, hogy ügyeikbe bele ne avatkozzunk, s hogy minden kérdésben a népszövetséghez tartsuk magunkat. Reánknézve a népszövetség léte, tevé­kenysége és igazságos döntése lényeges alkotórésze a béke­szerződésnek. — .A nemzeti államokkal szemben, amelyek Bécset és a német alpesi tartományokat szeretnék felelőssé lenni mindazért, amit a Habsburg uralom vétett, korrekt szom­szédságra törekszünk. De ez a nép nem haragtartó és törekedni fog arra, hogy a multat elfeledje. Küzdelmünk a jelenben oly nehéz, s gondunk a jövőre oly nagy, hogy nem lesz időnk arra, hogy túlságosan sokat törődjünk szomszédainkkal. Rajluk áll, hogy hozzink közeledjenek. — Közös szerencsétlenségünk és közös gazdasági érde­keink folytán és mert dunamenti állam vagyunk, a magya­rokhoz állunk közelebb. Nyugatmagyarország kérdése nem fog elválasztani bennünket egymástól. (ReggeH Hirek szept. 14) i % ffffff Az amerikai republikánsok elnökjelöltje London, szept. 14. A Ti mes ertesülése szerint az Egyesült-Államokban a köz társasági párt Wood tábor­nokot fogja jelölni az elnök­választáson. Ki szöktette meg KÜO Báláékat ? A Reggeli Hirek azt a vá­dat emelte Peyer Károly, a Peidl kormány volt belügy­minisztere ellen, hogy előse­gítette Kun Béláék szökését. Most Peyer a következő cá­folatot küldötte be a Reggeli Híreknek: ,,A Reggeli Hirek" szeptem­ber 11 iki számában .,Ki szöktette meg Kun Béláékat" cimü közleményben közölt táviratot nem én küldtem, azt alá nem irtam. Ha van ilyen távirat, azt tudtom és beleegyezésem nélkül külde­tett el, tehát közönséges ha misitvány. Peyer Károly. A Reggeli Hirek a cáfo­j latra azt irja, hogy az meg­felel a valóságnak, de a táv­irat szövege mégis Peyertől származik, meit telefonon mondo 1 ta be a táviróhivatal­nak. Budapesten érdeklődés­sel várják az ügy tovább fej lődését. Táviratok. — A Ilegtieli llirclc sccplemler 15 iki hirei — Wiison a békeszerződésről Hága, szept. 14. A Niduve Rotteramsche Courant jelentése szerint Wii­son etiök kijelentette É^zak­Djkolában elmondott beszé d ben, hogy a békeszerződés­ről szóló taaácskozásokon a háború vagy a béke kérdése dől el. A béketárgyalás meg­hiúsulása nagy kétségbeesést okozna és zavart támasztat a. Renner kancellár Bécsben Bécs, szept. li. Renner dr. kancellár az alkancellár ral együtt ma este visszaér­keiett Parisból, ahol tudva­levően aláirta az osztrák békeszerződést. A bolgár békeszerződést még nem adják át Pilis, szept. 14. A szövet­ségesek legfőbb tanácsa ked­drti tartja a legközelebbi ülését, amiért is a bolgár békeszerződés átadását elha­lasztották. A legfőbb tanács és a német alkotmány megváltoztatása Páris, szept. 13. Oeuvre irja, hogy az a jegyzék, ame­lyet a legfőbb tanács a né­met alkotmány megváltozta­tása tárgyában Lersner báró­nak, a német ügyvivőnek átadott, nem ultimátum jel­legű. (M. T, I.) Amsterdam, szepi. 13. A Reuter ügynöks'g jeleni i szept 14-iki kelettel; A legfőbb ta­i ács ma fogldkozott a né­met alkotmány megváitozta tása tárgyában érkezett német jegyzékre adandó váaszával és arra a meggyőződésre ju tot», hogy a németek nyuj totia biztosítékok nem kielé­giiőek A német kormánynak meghatalmazottakat kelt kül denie Párisba, ahol jegyző könyvileg kell kijelen'eniök, hegy a német alkotmánynak azon cikkei, amelyek a ver saillesi szerkőd ssel össze­egyeztethetetlenek, érvényte­lenek. Ezt a jegyzőkönyvet azu fán a nemzetgyü'ésnek ratifikálni kell (H T. I) Oiosz és olasz hadifoglyaink segítése Budapest, szept. 15. A leg­utóbb tartott minisztertanács foglalkozott idegenben lévő hulifoglyaink segélyezésével és tárgyam azokat a le.iétő­s'geket, amelyek hadifoglya­ink hazaszállítására rendel­kezésére állanak. A tanács­kormány ugyanis propigandi és megvesztegetés célján a milliókat és milliókat adutt, a hadifoglyok segítésére azon­ban csak igérte az összegek megadását, de tényleg ki nem utalta. A minisztertanács a következő segítéseket fogadta el: Az oroszországi, turkesz­táni, Don-vidéki hadifoglyok hadifoglyok szánára G millió rubel ; nyugatszibériai hadi­foglyok részére (tubázatra) 300000 dán korona, további havi 2 millió iubel ; Szibé­riában lévő internacionális miiszió számára 300000 ru­bel ; az olasz hadifoglyok segítésére 2 millió lira ; francia hadifoglyok segítésére 100000 frank. A segítések eszközlésénél a magyar ille­tőségűek jönnek tekintetbe. Ugyanez a minisztertanács foglalkozott az Egyesült-Álla­mok kormányának ama nyi­latkozatával, amely szerint a békeszerződ's megkötése után hajlandó Szibériában levő haditog'yaink hazaszállítására szükséges hajókat rendelke­zésre bocsátani, ha Magyar­ország a hadifoglyaira eső költség fedezésére garanciát ad. A minisztertanács e ja­vaslatot elfogadta és felhatal­mazta a hadügyminisztert, hogy a tárgyalást megin­dítsa. Olaszországban levő hadi­foglyaink hazaszállítására vo­natkozóan az olasz kormány késznek nyilatkozott rokkant hadifoglyainkat hazaszállítani, ha a magyar kormány a szállítás költségeinek megté­rítésére kötelezi magát. A magyar minisztertanács hozzájárult ahhoz, hogy a béke'ö és elölt hazaszállított olaszországi hadifoglyainkért felmerüiő költséget az olasz kormánynak megtéríti, ha a békeszerződés szerint Magyar­ország a hadifoglyok haza­szállítási költségeinek viselé­sére kötelez etni fog. Különböző híresztelésekkel és a lapokban megjelent tu­dósításokkal szemben meg­állapíttatik az a tény, hogy az olasz kormány a béke végleges megkötése előtt csak azokat a hadifoglyokat haj­landó visszabocsátani, akiket a fogolytáborban rokkantak­nak minősítettek* Az olasz kormány a rok­kantak hazaszállítása körül eddig is igen nagy jóakara' ára 40 fillér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom