Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-27 / 118. szám

a. 1919. május 27. megéri a menekülés a kockázaot. Ausztria felé nincs ut, olyan erős ott a határ őrség. — A Dunántult mindig ellenforradalmárnak tartották, ugy Í3 bánnak vele. Vörös helyőrségekkel vannak teli a községek, a nagybirtokosok mind elmenekültek, isten tudja, hová. Rendkívül hevesen üldözik a papságot, a reformátust, zsidót épp ugy, mint a katholikust. A zirci cisztercita apátság leégett, teljesen kirabolták Pannonhalmát is, a papnöven dókek egy részét besorozták a vörös hadseregbe, a többit bebörtönöztél!. Veszprém környékén kétszer volt összeütközés a vörös gárda és a nép között, amely templomi zászlók alatt hareolt, de hamarosan kifogyott a munícióból. A vörösek rettenetes bosszút állottak, &•/. elfogottak nagyrészét kivégezték, a többit besorozták és a cseh frontra küldték. Székesfehérvár vidékéről érkező hírek szerint Fehérmegye egyrésze két héiig külön köztársaság volt, amelylyel nem birtak a vörös csapatok, végre egy paraszt lázadás robbantotta szét a fehérmegyei fehér uralmat. Székesfehérvár azonban mindvégig a vörösek kezében volt. Uj ösvényen Mintha mély tompa álomból ébrednénk, dermedt tagokkal fáradt aggyal kimerülten. Sötét zavaros éjszaka ulán az első szürkület sugarában még nam látjuk a körülöttünk fekvő tárgyakat. Sötétségben elcsigázott szemünk hiányos képét mutatja a helyzetnek. De lelkünk érzi a hajnal hasadását. Tudjuk, hogy a nap feljöttét követi a hajnali szürkület s ha bőrűit is a reggel, derült lehet a nappal, mely munkába szólit, cselekedni serkent. A vérzivatar elmulóban van és mindenki fázósan, borzongva gondol a letűnt korszak istenitéletszerü csapásaira Egymásra nézünk. Keressük az irányt. Egymás szeméből várjuk a buzdítást a cselekvésre. Mindenki kivette részét a szenvedésből s zaklatott életünk most nyugvó pontra talált. Munkára hiv az emberszeretet érzése, emberbaráti hivatásunk és mi szótlanul a bőszazu érzése nélkül munkához fogunk. Eltakarítjuk a romokat, melyeket elvadult lelkű emberek tobzódása okozott. Begyógyítjuk a sebeket melyeket elvetemedett gonosztevők ejtettek. És hadd induljon a munka, az építő és nem romboló munka. Jöjjön az a szeretet mely mást is szeret nemcsak a saját faját és osztályát, Ébredjen a szabad lelkiismeret, mely önmagának legszigorúbb birája. Foglalja el mindönki a társadalomban azt a munkakört ahova a vágya Jvonzza s ahol legtöbbet tud dolgozni embertársai javára. Akkor érezni fogjuk, hogy mindnyájan emberek vagyunk és nem érzi senki a társadalmi osztály külömbséget. Mutasson példát a tanult munkás a tanulatlannak s javítsa meg annak lelkét a jólélek sugal&ta szerint. Akkor nem lesz egyik ember a másiknak ellensége legfeljebb ciak ellenfele. Egymásra talál az ész és SZÍT és közö3 munkában együtt fáradoznak a közjó emelésén. Visszahelyezzük az egyént ő természet adta jogaiba. Újra emberré teszük az embert, nem pedig rideg gépezetté, melyet a terror szöges ostora esztelen tobzódások igavonójává alacsonyított, de érző, törekvő szenvedő és boldog emberré. A kölcsönösség és a méltányosság alapján, tőbb szeretettel, sok önmérséklettel és öntudatos fegyelemmel munkára hát! . . . A vércseppektől és a henyéléstől rozsdás munkaeszközök a termelés és a teremtés munkájában fényeskedjenek ki. Bratianu nincs megelégedve Versailles intésével Bukarest, május 24. A párisi „Le Journal" a következő intervjut közli Bratianu román miniszterelnöktől. A Champs-Elyséen levő hatalmas, alabástrom oszlopokra támaszkodó, fényűzéssel berendezett elsőrangú szállodában — irja a „Le Journal" munkatársa, ugy fogad Bratianu, mint egy király Fejedelmi az alakja és arca, amelyen az orr energikus hajlását nagy, álmodozó szemek enyhítik; huigja meleg és suttogá3szerü, amikor a népek szenvedéseiről emlékezik meg. — Attól tartok, hogy a párisi világ nem méltányolja eléggé Románia eddigi szereplését és azt sem, amelyre a jövőben hivatva van. A verduni harcok idején Románia a németeknek 42 hadosztályát foglalta le az ellenség legjobb taktikáju vezérével, Mackensen tá'oornagygyal együtt. Azzal biztattak bennünket, hogy a szalonikii hadsereg a bolgárokat fo^ja sakkban tartani. De hát ezt nem lehetett betartani... A dolog vége az lett, hogy hátba támadtak ben nünket. Az eredmény 320.000 katonánk halála lett; elvesztettük hadseregünk felét. Sajatkezüleg kelUte felgyújtanunk petróleum forrásainkat. Birtokainkat kirabolta, városainkat elpusztította az aüenség. Nekem házam volt Bukarestben, elvittek belőle minden elvihetőt; birtokomat elkobozták ; a havasokb&n levő vi Iámat porrá égették. Ma semmink sincs. Mi, akik 800 millió métermázsa gabonát vittünk ki, ma azt a kenyeret esszük, amelyhez az amerikaiak irgalmassága jattat bennünket. Németország elleni kadikár megtérítési igényünk 50 milliárdra rug. A nagyhatalmak ezzel szemben egy belga és egy szerb delegátust hivtak meg a pénzügyi bizottságban való résztvételre, a románakat azonban mellőzték. — Attól tarlók, hogy a területi kérdésekben sem lesznek nagyobb figyelemmel reánk ! Magától értetődik, hogy Ausztria és Magyarország felosztását, Erdély és Basszarábia lakóinak EZ elosztását — amelyek 18 millió lélekkel rendelkező hatalommá tesznek bennünket — a kongresszus határozatára kell bíznunk, de ha azt akarják, hogy Románia ifjú és vérmes nsm. zetek közepette egy nagyhatalom szerepét töltse be Európa keleti felében, miért nem veszik észra, hogy nekünk állandó földrajzi határra van szükségünk? Meg válna ez a földrajzi határ: 200 méter széles a Duna és az átkelésre a Rajnánál is alkalmatlanabb, mert 1200 kilométernyi szakaszon csak két hid van fölötte. Minthogy azonban mintegy 150.000 szláv átlépte egykor ezt a természetes akadályt és megtelepedett a Bánátban, arról beszélnek, hogy ezt a területet kétfelé kell osztani. Az ilyen felosztás mellett létesitendé országhatár, mühatár volna, ingadozó és bizonytalan... — A Dunával megismétlődik most az a hiba, mely ezelőtt ezer esztendővel a Rajnával történt Károly császárságának a felosztásával,, amikor megengedték, hogy a német nép a folyam balpartján megteremthesse uj királyságát, holott a folyamnak válaszfalnak kellett volna lennie a német és a franko latin világ között. Ez volt az oka Európa történelme örökös zavarosságának. . — Bizonyos, hogy mi nem rendelkezünk az európai kérdésekben Franciaország fontosságával. Mégis, mi voltunk azok, akiknek a hadserege nélkül a moszkvai bolsevizmus a budapesti bolsevizmusnak kezet nyújthatott volna és Bécsig terjeszkedhetne ma. Másfelől a török birodalom felosztása újból életrekelti a kelet gazdasági életét és a Duna torkolatai nem mint eddig, egy halott világnak, h«nem egy elevennek a kapuivá váltak Az ilyen hatalmas viziut mentén elterülő 18 millió lakosságú királyság Keleteurópa kertje lesz, mint ahogy kertje a Rajna melléki Ho'landia Ny-agateurópának. — Ha mégsem akarnák Románia szolgálatait megjutalmazni, amelyeket Szaloniki megmentésével, Verdun tehermentesítésével, a bolsevizmus feltartóztatásával és egyéb áldozataival — értve alatta a ragályokat — hozott a világnak, amelyekkel lakosságának egytized részét vesaitette el, Európa érdeke kivánná meg, hogy segítségére siessenek a Kelet forgatagában küzködő ország talpraállitásának. Ugy látszik azonban,. — amint már említettem, — hbgy a négy nagyhatalom nem tetto magáévá ezt a megoldást, mert sem pénzügyi, sem fölárajzi szempontból nem hozza a békeszerződés számunkra ast a nyugalmat, melyre szükségünk van. mniKihiHiifr a -f* i>.g<ii..n irw kommunista uralom rendbontóinak felelőségre vonása A hatóságokat a megsér:ett jogrend helyreállítására és bCncselekmények megtorlására iráaywló munkájában, a közönség minduntalan befolyásolni igyekszik. Állandó kérvéayezés ésdepatáciozás akadályozza, nemcsak a vármegye főispánjának, hanem valamennyi hatóságnak a zavartalan ténykedését Ezen tarthatatlan és eléggé nem msszalható állapot megszüntetése céljából Dr. Ujfalussy Dazső főispán rendeletet bocsájtott ki az. összes alárendelt hatóságok hoz, amelyben meghagyja, hogy a jövőben tartózkodni kell minden olyan lépéstől, ansly a tiszta igazság kiderítésének akadályozására alkalmas. A közérdekű rendelet legfontosabb részét ide iktatjuk: ,,Neca csak vármegyei, nem csak orszá gos, de világ érdek, hogy a kommunizmus má? csirájában elfojtassék. Erre egyetlen mód, hogy a lelketlen, ganosz izgatók méltó büntetésüket elvegyék. Nem lehet azért helys annak, hogy az igazságszolgáltatás menete protegálásokkal, kijárásokkal s kierőszakolt ártatlanság! bizony latokkal téves uíra tereitessék. Az ártatlanok védelemre nem szorulnak, a gazok védalme pedig bün a párt'egók részéről Utasítom, hogy a kijárókat, protegálókit a bünössökkel egyenlő elbánásban részesítse és tartőztasaa le," Azért is szükség volt ezen intézkedés megtételére, mart az egve3 hatóságokat bizonyos körök szinte preszionálták az úgynevezett ártatlansági bizonyítványok kiadására és oly erős volt ez a pressió, hogy a hatóságok kénytelenek voltak olyan emberről ártatlansági bizonyítványt kiállítani akiről előbb hivatalosaa a legsúlyosabban vádoló körülményeket derítették ki. i