Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-25 / 117. szám

Jtt H*> sí* W 1919. május 25. forradalom, - öirlokriíorifl, tanulságok Mint a jó vérii csikó, amely egy hosszú tél után a négy fallal keiitett szűk istálló börtönéből kiszabadulva az első meleg, verőfényes tavaszi napon „megjátsza magái" a pázsiton és féktelen szabadságának örömében másokban, de nem ritkán önmagán is fájdalmas, sőt életveszélyes sebeket ejt: — ugy a mi jó magyar népink is a hosszú, zsibbasztó háborúskodás után az októberi események által nekiszilajitva, féktelenségében a szabadságot ugy értelmezte, hogy pusztítani kell a meglévő javakat, nem igen mérlegelvén azt, hogy ezzel egyrészről embertársai vagyonában okoz kárt a nélkül, hogy abból néki haszna lenne, — másrészről mérhetetlen értékű kincsek és műkincsek oktalan megsemmisi'ésével közvetve önmagának is kárt, pótolhatatlan nemzetgazdasági veszteséget okozott. Hála Istennek és elösmerés a magyar nép józan eszének, — ez a féktelenkedés csak rövid ideig tartott, sőt az ország legnagyobb részében a mámor csillapultával, minden kényszerítő eszköz alkalmazása nélkül js iparkodtak jóvátenni a hibákat. Ha akkor, a nagy időkhöz méltó emberek ragadják kezűkbe az ország kormánykereket, — bizony, sok minden másképen történt volna. Az ország kormányát maguknak kisajátító „államférfiak" nem tudtak, nem mertek, vagy talán nem is akartak az ösmeretlenség sötét odúiból mind nagyobb számban előbujkáló és gombamódra szaporodó és mindinkább véresebb szájú álpróféták garázdálkodásainak gátat emelni. Lássuk csak, kik is voltak ezek, a munka szontségét tele szájjal és sok ezerszer eldadogott frázisokkal éppen a becsületes, szorgalmas munkásnépnek magyarázó uj messiások V talán mind egy-egy hosszú tisztességes munkás életre büszkén visszatekintő Ford, Bonar Law, Schoidemann, Thék Endre és más, hozzájuk hasonió, a munkás szorgalomnak, becsületességnek és egyéni kiválóságnak példaképei V Szó sincs róla ! Valamennyien a tisztességes munkával hadilábon álló kétes existenciák voltak, a kik a tisztességes munkásságra különböző címeken kivetett szakszervezeti járulékokból olyan uri életet biztosíthattak maguknak, a milyent csak épen akartak. De azon már azután ijjazán lehet csodálkozni, hogy mindezt a tisztességes munkásság olyen birkatürelemmel, vakon és süketen tűrte Ugyan meddig bírták volna koplalással ezek a notórius munkakerülők, ha az általuk folytonosan prédikált „aki nem dolgozik, ne is egyék* elvet saját magukra is kötelezőnek tartották volna? mert annak a szajkőmddra betanult és undoritóan elrikácsolt néhány frázisnak az eldadogását csak nem tartották ők maguk sem becsületes munkának ? Világot megváltó, uj hitvallást hirdettek a csatornákból, züllött éjjeli lebujokból előtántrrgó uj messiások, melynek alapja a krisztusi tanításokkal homlokegyenest ellenkező volt. Igaz, hogy egész eljárásuk is ellenkezett Krisztus urunkéval, mert amig a Megváltó tanításaiért és követőiért keresztre feszítette msgát, addig az ui messiások elvakított é3 félraveze tett hiveiket állították ágyuk és géppuskák cső vei elé, jó maguk pedig a mindég készen tartott kényelmes autokon, sőt repülőgépeken iparkodtak irhájukat idejekorán biztonságba helyezni, nem feledkezvén meg azonban az ékszeres üzletek és fainkok kifosztásáról sem, legföljebb a trafikban ós szállodában fölhalmo zott adóságok kiegyenlítéséről. De legyen ebből most ennyi is elég. bizonyosan fogunk még az uj messiások viselt dolgairól épületesebbeket is hajlani Elösmerés illeti a falu népét, a magyar föld munkásait, kiknek körében a kárhozatos tanok talajra nem találtak és gyökeret verni nem tudtak. Ha jobb szórakozás hiányában meg is hallgatták a kedvezőtlen időjárás folv tán tétlenségre kárhoztatott, napokon a váró sokból nyakunkra küldött véres szájú agitáto rokat, a becsületes meggyőződésükkel ellenkező tanításoknak ha nyíltan ellentmondani nem is merészeltek, de be sem fogadták azo kat, Épen ezért a vöröshadseregbe sein tolakodott a falu népe, dacára a nagy fizetés, színház, mozi, cukrázdt és m

;ndenféle városi élvezetekkel összekötött semmittevés csábjainak kivévén talan néhány suhancot, skik a mezei munka megnyiltá'' g idejüket élvezetesebben és jövedelmezőbben eltölteni valóban nem is tud ták volna. A nint azonban az időjárás ez idén sajnos nagyon is későn a mezei munkálatok megkezdését lehetővé tette, ezeknek becsületesebb része is mint méhecskék tavasszal a kap tárból, ugy szökdöstek ki a vörös kaszárnyák ból a nékik kedvesebb szabad mezőre. A íslu népéről szólva, ki kell térni a tervezett földbii tokreformra és ennek a falu népére gyakorolt hatására. Kőztudomásu dolog, hogy a Buza Barna féle birtokreform törvények bizony nem elég alapos előkészítés utáni gyors életbeléptetése a hosszas báborus nyomorúságok és a lelketlen izgatások folytán folzak!atott kedélyek lecsillapítása céljából vált szükségessé. Épen azért, mivel ilyen elhamarkodott munka volt, abba olyan hibák is csúsztak be, amelyek "egye nesen örvendetessé teszik és elsősorban a törvényben fölsorolt igényjogosultak szempontjából, de általános országos érdekekből nézve is hogy az események annak végrehajtását meggátolták. Természetesen a fölizgatott kedélyű és igen sok községben több ezerre menő igényjo gosult a nagyobb birtokoknak azonnali fölosztását követelte ugy, hogy már a küszöbön álló tavaszi munkálatokat valamennyien csak a saját tulajdonukon akarták megkezdeni. Az ennek lehetetlenségérői való meggyőzés volt legtöbb helyen a legnagyobb föladat, mert ezt a jóindulatu tündérek egész légiójának segítségével sem lehetett volna ily rövid idő alatt nemhogy jól, de még rosszul sem végrehajtani. De föltéve, hogy sikerül a parcellázás jól, vagy rosszul; elfelejtett a törvény gondoskodni, vagy legalább reá mutatni arra a boszorkányos böségszaru^a, amelyből az egyszerre előállott, talán több százezernyi családi kisbirtok műveléséhez minimálisán szükséges igavonó jószág és gazd»sági eszközök kirázhatók leltek volna. Az lett volna tehát a szomorú eredmény, hogy ezeknek a kisbirtokoknak legalább 70-80 */«-a egyáltalán műveletlenül, uj tulajdonosaik pedig betévö falat nélkül maradtak volna, mert a nagybirtokokból itt ott fölosztatlanul maradó csekély hányadon mint cseléd, vagy mint részes munkás igen kevés számban találtak volna megélhetést. De mi lett yoloa még a városok élelmezésével is ? Ennél a kérdésnél is győzött azonban a falusi nép természetes, józan esze és beiátása, mert végre is meghallgatván a jóakaratú fölvilágositásokat és meghajolván a ceruza igazmondása előtt, mind többen és többen voltak hajlandók egyelőre lemondani családi kisbirtok iránti igényeikről. Legelőször a gazdasági cselédek jöttek rea arra, hogy jobb megélhetése ket a nagybirtok szolgálatában sokkal inkább látják biztosítva, különösen a mostani magas bérek mellett, mint legtöbb helyen 5-6 holdnál nem nagyobb, fölszereletiea családi kisbirtok jövedelrneből. Da a nagybirtokokon nap szám, részes és aratómunkával foglalkozó földmunkások is mind többen és többen mutatkoztak hajlandónak az első láz lecsillapultávai az önálló berendezkedésről egyelőre lemondani és azt kedvezőbb időkre halasztani. A Buza Barna tele törvény végrehajtását a politikai viszonyokban történt eltolódás meggátolván, míg egyrészről alkalma nyílt jó Magyar népünknek a kommunizmusból egy kiá Ízelítőre, moly után a folytatásra vágyódni nei« fog, másrészről a higgadt várakozás alatt e»y uj kormanynak elegendő ideje lesz akár a BUZA tele törvény alapos revisiójára, akár egy egészen uj alapokra fektetett törvény megalkotására. melynél ugy az egész társadalom, mint a földmunkások speciális érd9kei is kellő mérlegpiés tárgyává tétessenek. Fogjuk meg jó magyarok az ekeszarvát, kapanyeiét újból. Ne tekintgessünk többé hatra, mert a múlton változtatni ugy sem tudunk, örömünk benne ugy sem iehet, de okuljuak belőle és nézzünk előre, termeljünk, termeljünk és harmadszor is csak termeljünk sokat mindenből, hogy mielőbb visszajöjjön az az idö amikor 6 zsemlyét adott a pék egy hatosért, 200—300 koronáért adott egy jó lovat, vagy tehenet a kupecz és 10 írtért mérték a csizma párját. Végül néhány szót a magyar birtokos és bérlő osztályhoz, mint a töldmüveiőnép gondoiatviiáganak leghivatottabb irányitóihoz is legyen szabad intézni. Hogy a fölforgató tartanok a falvak és pusztákon termékenyebb talajra nem találtak, valljuk be őszintén, épen nem, vagy csak nagyon csekély mértékben köszönhető az intelligens gazdaosztály neveié fáradozásainak. Az ország letőbb vidékén ugyanis a gazdák annak a szálló igének hatása alatt állanak, hogy a cseléd egy fizetett ellenség és mint ilyent magukhoz közelebb hozni és közös érdekeiknek megnyerni szinte céltalan fárad 3zásHak is tartották volna Pedig a dolog, eltekintve a nem ritka kivételektől. Általában nem igy van, mert, ha az a gazdasági cseléd és munkás az ö járandóságait becsületesen megkapja, amint, hogy est a múltban sem volt hajlandó eleDgedni és e mellett emberséges bánásmódban is részesül, igazán semmi ok nem lehet arra, hogy gazdájának ellensége legyen. Igaz, hogy a folyton utalgató álpr»fótaknak azzai a frazissal, hogy a gazdasa»i cselédek és munkások kiuzsorázoit páriák, sikerült bizonyos válaszfalat emelni a gazda ós munkásai közé, de ezt a falat könnyű lesz ledönteni, mert éppen az a gazd. munkás tmdja. a legjobban és érzi bensőjében azt, hogy bizony ö magat kiuzsorázni a múltban sem engedte. Fölösleges volna ennek a válaszfalak mikénti ledöntéséről hosszabb fejtegetésekbe bocsájlkozni, mert egy kis jóakaratú fáradozással és kitartással, fog az menni. Mindenesetre szeretnénk látni Magyaror-