Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-24 / 116. szám

1919. május 14. járásait a komunista garázdálkodás folytán az utóbbi hónapokban érte. Jelentésen egyelőre hiányos és vázlatos, de talán arra még is alkalmas lesz, hogy a törvényhatósági bizottság meglássa belőle a közelmúlt és jelen általácos képét és főbb eseményeit, adalékul szolgáljon a vármegye legnehezebb időszakáról valamikor megírandó történelemnek, főleg pedig közös tanulmányunk iáigyát képezze az irányban, hogy miként lenne megmenthető szeretett vármegyénk a jövőben azoktól a szörnyű megpróbáltatásoktól, melye ket az utóbi időkben részben az országos sőt talán világhelyzet su!ya, de nagvrészben saját gyengesége s szervezetien volta s egyes lelketlen emberek határt nem ismerő merészsége és gonoszsága zúdították reá. A felizgatott lakosság s lelketlen vezetői állandóan küzdöttek és bujtogattak a Debrecenből T. dobra rendelt karhatalom visszarendelése érdekében, mert az erős kézzel igyekezett viszszaszerezni az elrabolt holmikat s rendet s fegyelmet tartani Február 12 én rálőnek Tisza dobon Handler debreceni kormánybiztosra, ki a debreceni karhatalom ottani kegyetlenkedéseiről támasztott mesék vizsgálására utazott a községbe. A hazug vádaskodás azonban e vizsgálat nemleges eredménye dacára tovább folyik A rágalom hadjáratnak azonban végre mégis meg volt az eredménye s február 22 én a debreceni felfegyverzett munkásság észrevétlen külön vona'.on kiutazott Tiszadobra s lefegyverzi és Debrecenbe szállítja azt a karhatalmat, melyet a kormány rendelt ki a rend fentartására. A kiszállott munkások a rendet teremtő és fönntartó karhatalmat amidőn Debrecenbe bekísérte, annak vezetője telefonált Budapestre, hogy minden házban több sulyosau megveri embar fekszik és. hogy sokak életbe maradásához remény sincs, miért is egy kórhiz vonat leküldését kérte. A belügyminisztérium intézkedésére egy 20 kocsiból átló kórház vonat azonnal le i« érkezett Tiszadobra, de a kórhazvonaton jött két egyetemi orvostanárnak, öt orvosnak és számos ápolónak nem akadt dolga, mert a községben iiy beieg nem volt s a helyszínen szerzett meggyőződésem szerint alig tudtak 7 beteget a debreceni közkórházba erőszakkai beszállítani. A vonat beérkezte után a hadbíró kora reggel kihallgatni akarta az értesítése szerint félholtra vert embereket, de azok közül kettőt már nem talált, mert éjjel megszöktek, a három nő pedig vérbajukkal feküdtek és csak az ott maradt két férfin tudta a megbotoltatás nyomait megállapítani. A makói és székesfehérvári februári ese ményeknek a sajtó által ellenforradalommá dagasztott hírei, felénk fordították ennek a gyűlölködésnek minden szennyes hullámát. Az üldözés most már nem csak az agitátorok éa pártszervezetek részéről folyik féktelenül, hanem maga a kormányhatalom is támogatja ós irányítja ezt a nemtelen hajszát. Ennek beszészédes bizonyítéka gyanánt itt közlök szószérint egy hivatalos sürgönyt, melyet a belügy minisztérium sajtó irodáj* küldött 1919. február 5-én közlés végett az összes lapoknak a többek közt Nyíregyházára is, Ihol az tévedésből nekem kézbesittetett. A kérdéses távirat szószerinti tartalma a következő : „Rászállott a páva a vármegyeházára Vármegyeháza ! emlékszel mit jelentett ez az egy szó ? szolgabírót. aki deresre húzatta azt aki fát vágott, atyafiságos igazságot sok gazságot, egész nyomorult magyar multunkat, grófi uralmat, szegényeknek elnyomást, árvák pénzét a sikkasztó zsentriknek, sötétséget, elnyomást reaktiót és várszivást. A zöld asztalok m>llett mindenütt kis Tiszák, nagyb rtoiosok virilisek és a nép sehol. Alattunk megremegett a föld, összedőlt a trón, melyből csak átok hárult erre az országra és rések támadtak a vármegyeházak falán s e réséken levegő és világosság todu't ne a dohos terembe A nép fellélegzett és muzsikának tetszett a lélekharang, amelyet az idők kongattak meg a vármegyeház gyüjtőfo galma ala tartozó minden bűn felett. Amint a aép felébredt, e sok gyalázatnak és izmait fogyasztó minden parazita kényszeruraságnak pusztu'ni kell. A köztársaság, amelyet az elnyomott és már agyonhajszolt rlép hívott életre, szánt célul a népfenséget hirdeti. Az ezerholdasok országába a milliók boldog otthonát akarja és fogja varázsolni A milliók vágya győzött és aki most perelni mer a sorssal vsgy operett szigorral jár el, az konokul provokálja, bogy a vármegyeház romjai rádöljenek írjuk ezt abból az alk&lomból. hogy a p*.va rászállott a székesfehérvári vármegyeházára. A páva ráparancsol a páva raccsol, rikácsol és visszahívja a királyságot. A grófok mind vallottak. Károlyi József, Ziahy Ráfáel. A Batthániak közül ketten Eszterházy és Cziráky és egyéb grófok bizalmatlanok a kormánnyal szemben. Természetesen ha a grófoknak tetszene ez a kormány akkor nem tetszene a millióknak és munkásoknak, nem lett volna szükség a forradalomra és maradhatott volna minden a régiben .18 éves gyerekeket gépfegyverrel a vágó hidra hurcolni ötven éves családapákat elvinni a lengyel mezőkre és a gibona árát emelni amilyen magasra csak jól esik, örökös örökké grófi rabszolgává tenni a nemzetet Akik mégis vissza akarják lendíteni az idők kerekét, akik párducbőrüket Székesfehérvárott a megyeházán a vásárra vitték azok ssját kis buta erőlködésüket nem tudják átvinni a megyeház küssöbén tul. Nem is kellene a grófok külön véleményének jelentőséget tulajdonítani. Hadd mulassanak a grófok, de ha mlr összetörtük a koronát s az ingatag és rossz kezekből kitéptük a jogart, törjük össze a megyeház címerét és ragadjuk el a nemes urak pallosait is. A népkormány ne ismerjen kíméletet ellenségeivei szemben ha még olyan komolytalanok is és kezdjük el a fehérmegyei grófokon, alispánokon akik nagyon óhajtják a királyt, menjenek pokolba mielőtt a nép oda küldené őket, hajnal jerme a világmunkásságára !" Az ügy nagyfontosságára való tekintettel igen nagy súlyt helyezünk a szives közlésre A cikket tartalmazó lappéldányból egy példányt borítékban kérünk megküldeni. Miniszterelnökségi sajtóosztály. A világégés A négy éves háború sok szomorúsága csordultig töltötte a keserűség poharát. Minden hur a végsőkig í'eszfiít és égett a sok be nem hegedi fájjó seb. A tömeg érzékenyen resonáit miaden érintésre a nép lélek elfojtott szenvedélyét egy parányi szikra lángra lobbantott í. Nem próféták kellettek ide, kik megrnoz gassák a tömeget, csfíapitó szerre volt itt szükség, a lelkek mely, nagy elzsibadása segíthetett volna esak, mig a mult megszűnik kísérteni, mig Cíto tépései —a történelmi illusiok — beborítják a nyilt sebeket és a mult csak történelem már. És csendben, felülről iráuyitottan kellett volna a korszerű reformokat megvalósítani, mert a tömeg indulat laviua, mely nem áll meg parancsszóra, ha balgán neki lódították a lejtőnek. De sokan voitak akik nem érették a sebeket. Idegen tömegétől nem látták a hazaözönlő katonáknál a vért, ami mögöttük maradt és az ürességet, amely fogadta őket. A sok egyforma nyírfa ke reszt statisztikai szánt volt csupán, a négy évet átszenvedett tiszt, hyje-ár, ki. zsákmányoló, a négy év felgyülemlett ezer keserűsége busás propagauda alap. Kaiaudor, szerencslovagok tudták jól, hogy mennyire fáj, ha lázas, friss sebekhez érnek, tudták, hogy ha a négy esztendő felgyüieml-tt keserűségét korbácsolva kibu^yant a szioübig megtelt pohár, a csodás áradat mindent elborít Beékelték a köztudatba a szükségletek özönét akkor, amikor a kielégülés lehe tetlen volt; háziig szavakkal teremtettes; igényt és korbácso'ták a vágyakat ismeretlen vilá ok felé. Tilajt vesztve a reform gyártásban, tiporva nemzeti traditiót, hitet és ideálokat, glorifikálták önmagukat Éj arnig prófétáinak nem volt hatalmuk, amíg a ku'iszák mögött szították az elégedetlenséget, addig más álcások tud ísoknak mondották őket és álmodoznak, kik a távol jövő ideáljait a j dsixben szeretnék megvalósítani. Az álmodók ped g e.y percig sem felejtették a ha'almi kérdést s a tudósok nem akartak ismerni semmit Mirxig és Marxtól Leninig. Pedig Marx óta az idők nagyot változtak, és L"?nin müve egy rettenetes cáfolata volt a teóriának. A javak csereértékének csak a munkára való baairozását megcífolta a határhaszon elmélet és ezzel megdöntötte értéktöbbletei* alapuló kizsákmányolás tanát; a páuzgyüjtést, mint áruhalmozást a moderu pénzpiac il!uíoriku?sá tette. D> mindezt nem látták, nem éreztek, hogy destruktív elemek nem lehetnek a társadalom gazdasági fejlődés bázisai ép*n ugy, minit ahogy semilyen rabulistika nem fogja bizonyíthatni a német imperialismus páazével létrehozott bols^vizmusban a termelési tényezők disharmoaiája által beállott természetes fejlődést Az utolsó évtized ik fejlődése uj ösvényeken haladt. Az osztályok egyensúlyát ilietőleg minden centrális egyenge lésnél erősebb volt a társadalmi kapillaritas, az osztályok öntudatlan szabad hullámzása, sz egyedek, az egyenlőtlenek öntudatos törekvése felfelé. Az egyenlőtlenség teremtette verseny a kulturáoak, az individuális az egyén szabadságának volt a forrása. A fejlődés az egyénisités felé haladt, a művészetben például egészen a bizarság határáig, s igy a kuítarális fejlődéssel szemben épen ugy csupán a reakciót élesztették az ál prófétádtanai mint a gazdasági fejlődéiben a. destrukciót. Kritika nélkül minden tannak meg van a varázsa, ha sokat. ígér és ellenszolgáltatás nélkül csak ad Askésist hirdetni mindig nehezebb, mint köteles* nélküli ezer jogot. Az Ígéretek s haz«g szavaktól megrészegedett magyar nép most keserű kálváriáját járja. Nem az összeomlott hazug álmok fájnak, mert azokban ne n hitt soha igazán — éelvesztette önmagát, a lélek nyugalmát, a csendet, a viaar nélküli életet. Mert nem bűnös az akit megcsaltak, hidág számítással, hazugan. És a népet meg esalták az áltudósok, a reformgyártók, kik nem jobbat, csak mindenképen ujat akartak. Minden gazdasági reform hazug, melyet nem a gazdasági fejlődés kijageesedett. szükséglete teremt és minden tár-adalmi reform aazug, mely nemzeti tradiiokat tipor. De minden kornak meg vannak a maga koniunktura radikálisai, kik s etnek, mmdenképen sietni akarnak, — ha évszázadok kulturáját tiporják is, — kik a mindenképen? ujat akarják, mert ez ,,álmodók és tudósok" hiieg számítással tudják, hogy aki ujat hoz. hozza önmagát is. (K.)