Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-05-09 / 103. szám

NylregyMza, 1919. május 9. * Péntek XL. évfolyam • 103 SZABOLCSVÁRMEGVE ÉS NVIREGYHÁZA VÁROS HIVATALOS NAPILAPJA Szerkesztik: Dr. VIFCTÓRISX JÓZSEF GERGELY ANDOR Dr. BORBÉLY SÁNDOR felelős szerkesztő ALAPÍTOTTA• $ Szerkesztőség 6a Kiadóhivatal: JÓBA ELEK Előfizetés: Egész évre 48 K, félévre... 24 K, negyedévre 12 K, egy hónapra 4 K — Tanítóknak félévre 16 korona. ewaaw* SEÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON SZAai 138. POSTACHEQUE 20550 Kéziratokat nem adunk vissza. fl bálvány Harry Franck, az amerikai vagabundus, aki gyalog, pénz ós podgyász nélkül csavarogta végig a világot, többek között a következő képet vetette papirra a csodás Indiából : A bengáli öbölben, mintegy kétszáz mértfölduyire délre a székvárostól, fekszik Puci

s a hinduk szent városa. Pompás bálványuk van elhelyezve ittsn, amelynek temploma hét halmon épült fel s a hét halom közül négy egymás mögött emelkedik s a templomhoz zarándokok által kitérdepelt márvány lépcsők visznek. Ehhez a templomhoz állandóan seregestül özönlenek a hivők. Juliusban azonban, midőn a vérszomjas bálvány egy más, mintegy -két mértföldnyi távolságra fekvő templomba hurcolkodik átal, a zarándokok száma megszámlálhatatlanná nő. A hurcolkodás egyedüli szertartása abban áll, hogy a hivők serege kihozza a templomból a Juggernant bálvány aranyozott, bronzból készült szobiát, nehéz küllős szekérre emeli ós átvontatja azt a másik templomba. A szekérnek nincsen rúdja, hanem egyetlen egy hatalmas és hosszú hajókötélen lóg, melyet tiz-huszezer hivő ragadhat meg bátran. A szent ritus azt tartja, hogy aki segédkezik ebben az áthurcolkodásban ós derekasan megfogja a kötél végét, feloldozást nyer a bűnétől. A hinduk természetesen megszámlálhatatlan tömegekben zarándokolnak el erre az ünnepélyre s valósággal clik egymást, hogy csak egy percre is hozzá férkőzhessenek a vontató kötőihez és húzhassanak rajta. És ez alatt jön, jön az indiai fekete fergeteg, a pestis és végig seper soraikon, mint a sárga tenger piszkos vizén a tájfun szele. Százával dőlnek ki a kötél mellől a betegek és halni készülők s holttetemek hevernek szanaszét az ut forró porán. S a fanatikus hivők százezrei ennek dacára húzzák az ércbálványt a tikkasztó hőben. Csülökig merülnek az izzó homokba s nyögve, sirva, énekelve, ujjongva, lerogyva és uj erőre kapva, görnyedt háttal, étlen szomjan s dulakodva az újonnan érkezőkkel igyekeznek lelkük szakadtából. Ha az egyik csak egy pillanatra is elereszti a kőtelet, száz fanatikus kéz markol a helyébe s száz meg száz bus, fáradt, meztelen és poros vándor reszket, hogy csak egy percre is kezébe foghassa a bűnbocsánat megszentelt kötelét. Egy hétig tart az egész szertartás. Az első nap, meg a másodikon, sőt még harmadikon is ember ember hátán szorong a kötél mellett. De, aki már egyszer húzott rajta, az csakhamar meg ia elégelte a kétes dícsSséget, elmegy s szépen visszavándorol a hazájába megint A negyedik ós ötödik napon már apad a tömeg, a hatodik napon még annál is kevesebben vannak, a kocsi nehéz s kerekei agyig elmerültek a puha homokban; ugy esik meg aztán, hogy hetedik napra ott áll a fényes bálvány az ut közepében s nem mozdul meg egy tapodtatra sem. Mértföldes kötelét senki sem húzza már inaszakadtából. A bűnök elmosódtak, a cél eléretett, ki bajlódjék vele ezután is tovább ? így lesz aztán, hogy, amikor mindenik lelkiismeret tisztára mosta magát a kötélhúzásban, akkor szépen olt hagyják a nagyhasu és szörnyeteg bálványt az ut közepében, a pestises halottak között s a kötél hosszú, kigyóvonalban kanyarog végig a széles csapáson Ekkor és csakis ekkor ötszáz kulit hoznak elő a hófehér burnuszos papok. A kulik eddig hátul kullogtak és dehogy is jöttek volna hivás nélkül eió, mert jól tudták, hogy nem érkezett még el a szerepük. Az állam fizette és alkalmazta őket, jól tudván, hogy a hivők az ut vége előtt ott hagyják a kocsit. És ezek a kulik szépen megfogták az elhagyott kötelet és a bün bocsánat minden hite nélkül, napi fizetésért és azért, mert ez volt a mesterségük, elvontatták a cserben hagyott bálványt abba a másik templomba, ahová jutnia kellett. S szóról szóra ez történik minden esztendőben. Százezer orditó dilettáns kezdi s ötszáz fizetett ós hivatásos alkalmazott végzi. Szakasztott igy van ez minálunk is. A dilettánsok százezrei kezdték. Mindenki munkáról beszélt és senki sem csinálta a maga munkáját, hanem tudatosan, vagy tudat nélkül segítette rabolni a nyakukra ülőket. S a dilettánsok százezrei sürögnek még ma is a kötél körül. Tanácsok és Ítéletek röpködnek szanaszét mindenki siet, fut, hogy valahogy el ne késsen a bűnbocsánat mézes kötelétől, kiabál és ágál, kritizál és gáncsol s nem engedi, hogy az arra hivatottak, az ezernyi kint, a megpróbáltatások szenvedéseit átszenvedet, de munkára, tettre mindig készen álló, a helyűket soha el nem hagyó, de hivatásukat ismerő és tudó tisztviselők ismét neki feszitsék magukat a vontató kötélnek s kihúzzák a kátyúból nemcsak az ország, de az egész magyar társadalom kátyúba jutott, nehéz szekerét. Reméljük ós szeretnők is hinni, hogy ma már a hatodik napon vagyunk, hogy elhűl lassan az első napok láza s nyugotan és teljes erővel dolgozhatnak újra azok a hatóságok, akiknek az állami gépezet vezetése és rendben tartása tanult mesterségük éppen ugy, mint a gépésznek a lokomotív, a nyomdásznak a szedő asztal, az orvosnak a beteg ember s a mérnöknek a differenciál számítás. Hisszük, hogy az állami lót legnagyobb tudománya, AB alkalmazott politika is azok kezébe jut, akik nem Hübele Balázs módjára, máról holnapra, készületlenül és hozzá nem értően, hanem hosszú, komoly, álmatlan és töprenkedő éjszakák után, sok tanulás és még több szemlélődés révén jutottak el oda, hogy tiszta fejjel s jövőbe látó szemmel keresik az összes és az egyes ember relative elérhető legnagyobb boldogságát. Ha nem ugy lesz, ha nem jő el rövidesen a várva várt hetedik nap, s dilettánsok tömegétől az arra hivatottak nem juthatnak létünk megfeneklett, terhes szekeréhez, akkor hiába lessük a javulást a megpróbáltatások még nem értek véget s a szenvedés és vezeklés kora rá fogja nyomni a maga bélyegét mindenkire, aki ebben a szerencsétlen korszakban született. De én már látom ezt a hetedik napot 1 Minden honpolgár, legyen az ur és legyen az munkás, mert mi a munkást is honpolgárnak tartjuk, megérti azt, hogy ennek a napnak jönnie kell már most, nemsokárai Hiszen a vak is látja, hová vezetett bennünket a dilettánsok uralma. Minden józan eszű ember tudja már, hogy — megkövetem szépen — maradjon a csizmadia a kaptafa mellett, mert ha ott nem marad, államférfi ugyan nem válik belőle, lesz azonban kontár, semmit sem alkotó, közönséges susster. B Budapest megszállása Megbízható helyről nyert értesülés szerint Budapestet Piccioni olasz tábornok parancsnoklása alatt álló olasz, csehszlovák és jugoszláv reguláris csapatok szállották meg. A megszállás vérontás nélkül, tervszerűen és a legnagyobb rendben ment végbe. Megszállás előtt a vörös terror az utolsó pillanatig ragaszkodott hatalmához és ezen szándéka miatt heves utcai harcok keletkeztek, amelyban a vörösek alul maradtak. A volt államrendőrség és a fegyelmezett karhatalmi erők a vöröseket otthagyva, ellenök harcoltak. árt 20 fillér,