Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 1-72. szám)

1919-03-11 / 57. szám

í orvos és patika nélkül. Ha pedig mindezeket a a szervezett városi munkásság forradalmi kész­sége szerezte meg, akkor a falu is hálával tar­tozik ennek a szervezett városi munkásságnak Azoknak a földmivelőknek tehát, akik minden élet adói jusson eszébe ez a hála, akkor, ami­kor arról van szó, hogy az ipari munkás elv­társek a városban éheznek és ne sajnálják a kenyeret tőlük. Mint Szabolcsvármegye kormánybiztosának egyik fő gondom lesz a felekezeti béke fenn­tartása. Ne engedjük bántani egy embernek sem a hitebeli meggyőződósét, de azt se engedjük, hogy visszaéljanek a vallási szentségekkel és eltakarják velük a reakciót. Iskola kell a nép nek, iskola amelyben megtanítják a jogaira is, mert eddig csak a kötelességeire tanították. Nekünk is a szivünkön fekszik ennek a hazának az épsége, a területi integritása. Nem feküdt ez a szivünkön az előtt, amig ez a haza a grófok hazája volt, da ez a haza mos: már a nép hazája és ennek a sorsa a nép szivén fekszik. Hol vannak a grófok, akik a véres kardot hordozták szót az országban ós ők voltak mindig a haza vezérei ? Hol vannak most. amikor a vörös lobogót horüozzuk végig az országban annak a jeléül, hogy a nép véres verejtéke megszerezte a népnek ezt az országot. Hol vannak azok, akik öt esztendőn keresztül küldtek minket a harcterekre vérezni, akik megölték gyermekeinket, apáinkat és vágó­hidra küldtek bennünket az ő hazájukért? El futottak ezek a gonoszok és kiderült, hogy nekik is csak addig volt haza ez a haza, amíg kizárólagos joguk volt benne. Most ebben az uj hazában mienk minden jog és ha ők ugy bántak velünk, hogy csak tfzt a hazát vallották hazájukul, amelyben joguk volt, — ugy mi visszaadjuk a kölcsönt és nemcsak a munkanélküli jövedelmet vesszük el tőlük, da a munkanélküli jogokat is! Ennea a hazának a megvédése most már a mi köte­lességünk é3 erről a hazárál elmondhatjuk a költővel most már mi is, hogy e hazán kivül nincsen számunkra hely. Ezt a hazát nem maradt itt megvédeni más, csak a nép szo­cialista hadserege. ÉJ ezt a hazát nem védi meg sem a budapesti, sem a nagyváradi ka­szinó irredenta mozgalom I Az irridentisták nagy garral elmentek Érsekújvárra és Szmre­csányival az élükön megfutottaki A szociálista honvédek azonban felráztak az egész világot. Buchinger és Biró elvtársak Bernben olyan világkonferenciát csináltak, amit a magyar irredenták soha utánuk nem csinálhatnak. A mi vezéreink rövidesen elmennek Párisba is és ott is meg fogják tudni védeni ennek a hazá­nak az épségét és területi integritását. Hogy milyen erővel tudják megvédeni hazinkat, az attél függ, hogy milyen nagy tömegben álltok ti a hátuk mögött. Kormánybiztosságom alatt első gondjaim közé fog tartozni, hogy megvédjem a szólás, a sajtó, a gyülekezési és szervezkedési szabad ságot. Da jól jegyezzétek meg és vigyétek el innen, hogy a forr idaimi Magyarországban csak a szó szabad, csak a sajtó szabad, csak a szervezkedés szabad, de nem szabad a reakció! Pusztuljon a reakció! A munkásság kegyelméből szabadságot élveztek azok is, a kiknek sem szivük, sem vérük nem kivánta a forradalom vivmányait. Ezek meglapultak a forradalom első napjaiban és maguk várták, hogy az a munkásság, amellyel ők olyan ke­gyetlenül bántak, magi fogja kiszabni bünte­tésüket. A munkásság azonban nagylelkübb volt az ő kínzóinál, nem fizette ki őket mind­járt lámpivassal, mire ezek vérszemet kaptak és visszaéltek a kegyelemből adott szabadság­gal. Da az ellenforradalom nem kevésbé első­rendű gondomat fogja képezni Szabolcsvár­megya élén, mint a többi népérdekek. Ha az éllenforradilom nem hagy tel az ő próbálko­zásaival, a következményükért a felelősséget reájuk háritom el. Én nem vagyok feltétlenül és minden áron l'ar pour l'ar luve a proletár diktatúrának, — de ha az ellenforradalom bele­kenyszerit bennünket, akkor az ellenforradalom zúdítja magára a legkíméletlenebb diktatúrát. Az ellenforradalom egyik fészkét képezik a közhivatalok is. J^yfRiriDfeK A közhivatalnokok egy helytelen, egy sze­rencsétlen, egy hazug osztály elméletnek az áldozatai voltak. Őket mindig arra tanították, hogy az ő érdekeik az urak érdekéivel azono­nosak és az uralkodó osztályok felhasználták őket az ö önző gazdasági érdekeik céljaira. Pedig — és ezt különösen a közalkalmazottak­nak adresszálora — a közalkalmazottak érdekei a szellemi munkások, a fejmuokások érdekei nem ellenkeznek a kézi munkások érdnkeivel azért, mert mind a két kategória azért küzd, hogy az ő munkáját minél becsületesebben megfizessék. Ha pedig igaz ez, ha az érdek azonos, skkor áru'ó az, aki a munkás közössé­get megtagadja közülök. Ha azonban mégis akadja olyan, aki nem érti meg a szép szót, aki a munkás közösséget megtagadja, vagy an­nak ellens egül, akkor ez nem fogja elkerülni a sorsát és az ilyeneknek eszébe juttatom az orosz közalkalmazottak szerencsétlen helyzetét, akik nem akartak érdeközösséget vállalni a munkássággal és most Szentpétervár utcáit sö pörhetik A bürokrácia kics3rélésére csak akkor kell rátérni, ha szükség van rá. Ha feltétel nélkül deferálnak és alávetik magukat a mun­kás uralomnak, csak ez esetben lehet eltekin­teni a kicseréléstől De ha feltételeket szabnak nekünk munkásoknak — amint velünk alkudni nem lehet — akkor el kell következnie a bü­rokrácia kicserélésénei, da nem személyi te­kintetekből indíttatva, hanem tisztán csak azon elv alapján, hogy aki megtagadja a munkáskö­zösséget, az nem érdemel kegyelmet a munká­sok részéről. A közbeszólónak az a válaszom, hogy nem lesz késő, mert a munkásságnak lesz erre gondja és én felhívlak benneteket, hogy legyen rá gondotok és ugrasszátok ki a nyulat a bokorból! Egyenlőséget akar a szocilista eszme, — nem akarhat mást a szocilista kormánybiztos sem. Da nem az az egyenlőség kell, amit az urak iríak a 48 as, a 67 es, a munkapárti és a néppárti zászlóra. Nekünk nemcsak a jogok­fa <n kell az egyenlőség, hanem a munkában is. Nekünk a szocialista egyenlőség kell, amely azt mondja miuden embernek egyforma joga van, de csak akkor, ha a társadalomra nézve hasznos és szükséges munkát végez. Minden­kinek muszáj dolgozni, mert ha nem dolgozik, nem adunk neki jogot. Az a szocialista egyen­lőség. hogy aki nem dolgozik, az ne kapjon Jisztjagyet. Az a szocial'sta egyenlőség, amit Kazimir elvtársam nagyon találóan kifejezett. Hogy nincsen joguk szoknak a termelt javak­hoz, akik nem vesznek részt a termelésben, hsnem csak a többiek zsirján akarnak élős­ködni. Aki nem do'gozik, az ne is egyék. De ne vádoljon bennünket seki sem azzal, hogy ezt a szocialisták találták ki. Emlékezzetek csak a szentírás sza/aira, Jézus Krisztus mon­dotta azt, hogy aki nem doigozik, az ne is egyék. Akik az isteni tanítást aszószékről pré­dikálják, hallják meg ugyanazt az igét, amit ők meghamisítottak. Meghamisították az igét, mert eddig csak azok ettek, akik nem dolgoztak ós azok nyomorogtak, akik dolgoztak. Ha a szocialista eszme azt tanítja, hogy ssak annak legyen joga aki dolgozik, akkor ebből következik az is, hogy ti is elvtársak ve gyetek fel a munkát, m irt összeomlik a hazánk a nép hazája, ha megakad a rermelés A főid birtokosok sztrájkjával a gyárosok amerikázá­sával szemben lépjetek fel és ahol van munka, ott kényszeritsétek ki, hogy a munkát a keze­tekbe adják. Ha valaki azt mondja, hogy kijátszák a dolgozó akarót, hát itt van a kormánybiztos, nyílva áll az ajtóm, majd megtalálom én a módját annak, hogy igenis adjanak munkát ott, ahol munka van, — de akkor álljatok ám a hátam megett ! Nen akarok szakadékot látni dolgozók és dolgozók köíött! A fej munkások, főleg pedig a hivatalnokok eddig farkasszemet néztek a kézi munkásokkal. Ezt a szakadékot át kell hidalni és ez nem érhető el másként, mint ugy, hogy azt a biza'matlanságot, amely a munkás milliók lelkében méltán élt a fej munkásokkal szemben, — el kell oszlatni. Ehhez az első lé­1919. március 11. pést a szellemi munkásoknak kell megtenni. Azok, akik mindig egészséges szolgálatában ál­lottak az uralkodó osztályoknak, vallják be, hogy tévedtek, nyújtsanak békejobbot, de min­den feltétel nélkül. Da ha hátsó gondolatot táp­lálva jönnek, visszarúgjuk őket. A választás egy hónapon belül be fog következni. Mindeu társadalmi osztálynak olyan kedvező a gazdasagi helyzete, amekkora poli­tikai súlya van a pariapentben. Ha ti rossz országgyűlést fogtok választani, akkor megint el fogjak kobozni a jogokat. Ugy kell tehát küzdaai, mintha mindenki maga volna az or­szág Ugy küzgjön mindenki, hogy a vörös zászló jusson diadalra. Magyarorszag megmen­tésére csak az egyetlenegy ut és mód van ma és ez az ut a nemzetközi szociáldemokrácia. Itt vonaglik Magyarország most 3-4 ellenség­től szét szakítva és azt látjuk, hogy a külföldi nagytőkések nem jönnek a segítségünkre, — ellenben a nemzetközi szociáldemokrácia — amiért bennünket börtönbe zártak — most kiáll érettünk a gátra és oroszlánként viasko­dik a magyar haza épségéért Minket megcsalt már minden polgári demokrácia. így jártunk az első koalícióval, mely a nép uralom jelével jött. Emlékezettek csak, kogy az általános vá­lasztó jogot hozta már a 67-es párt, a szabad­elvű párt. hozta Kossuth, hozta Szterényi, hozta Fohérváry, Khuen és hozta a munkazart és mégis mikor lett meg az általános választói jog ? meg lett akkor, amikor a szocialisták megcsinálták a forradalmat. Millió számra vándoroltak ki földmunkás testvéreink, mert nem kaptak földet, mert az egji érseknek a tízezer hodjai ugarban, par lagon hevertek. Kivándorlási biztosokat nevez­tek ki, ügynököket neveztek ki, mindent csi­náltak, ami pénzbe nem került, csak a szájuk járt. El kellett jönni a népköztársaságnak, a szociáldemokraták által megcsinált torradalom­nak, hogy végre a fö déhség kielégülésre jus­son. Láthatjátok ebből, hogy Magyarországot nem mentheti meg más, csak a szociáldemok­rácia. A szociáldemokráciának pedig csak egyetlenegy biztositéka van: a munkásuralom. Nem lesz rend addig, amig a herék is szóhoz juthatnak Nem lessz rend addig, amig a he­réknek is jogaik vannak. Ebben a hazában csak akkor lesz rend, ha itt az történik, amit a munkasok akarnak. Nem azért jöttem ide, hogy az urak pásztora Jegyek. Kijöttem a nép közé, mert ezek az én véreim, ezzel szenved­tem én együtt a harctéren, a lövészárokhan és ezekért akarok én ha kell, itt. Nyíregyházán meghalni. Nem akartam meghalni a harctéren a grófok hazájáért, mindent elkövettem, hogy vissza jussak, nem gyávaságból, hogy nem vagyok gyáva, ennek ma tanúbizonyságát ad­tam mert várt rám a halál a szociáldemok­rata eszmékért és ennek dacára eljöttem. Nem ismerek más akaratot, csak munkásaka­ratot, nem fogok respektálni más akaratot, csak a munkások akararatát Nem vagyok haj­landó mások tetszését kinyerni, csak a mun­kásokét. Jól vigyázzatok. Nagy küzdelem áll előttem, a szociáldemokrata eszmékéit küzdöm én és ha én el is esem, ti menjetek tovább ebben az irányban ! Ma még uralmon vannak po'gári elemek is. Nem iehet azt megtagadni tőlük, mert bár nagyon kevesen, de voltak közöttük olyanok, akik annak idején, amikor nehéz, válságos órák voltak a forradalomban, ők is részt vet­te!; benne. Azonban, mivel mi csináltuk a forradalmat, az uralkodasi jog a mienk és ha ha helyet adtunk azoknak, akik bennünket se­gítettek, de ezt a helyet csak addig tarthatjuk meg, amig szembe nem helyezkednek a mun­kás érdekekkel Szent fogadalmat kell tenni nektek hogy amennyiben a proletár érdeket nem fogjak kielégíteni, el talaína árulni a polgári uralom­nak ez a kis része; abban a pilianatsan talpra fogtok állani és követelni fogjatok es rög'ön megcsináljátok a polgári Magyarország helyeba az egyedül üdvözítő igaz szocialista köztár­saságot ! '•Leírhatatlanul lelkes hatása volt a kor­mánybiztos hatalmas beszédének. Az óriási

Next

/
Oldalképek
Tartalom