Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-10-31 / 247. szám

2 19iS. október 31 Wilson közölte a fegyverszüneti föltételeket ftadapeet* október 10 I.A Nyirvidék tudáMttját* Berlinből jelentik, hogy Wilson vá­laszjegyzéke ma megérkezett és közli a fegyverszünet föltételeit. A föltételek kö­zött van — francia és semleges forrás sze­rint — a stratégiailag fontos pontok meg­szállása, a hadsereg föloszlatása, Essen­ben a munka beszüntetése és a gyártelep megszállása, a német hajóhad kiszolgálta­tása, a buvárhaj ók internálása és Elszász átadása. ftldaptst, október SO {A Nyíreidéi tudatijától.) Stockholmból jelentik, hogy Amerika a föltétlen megadást fog ja követelni a Mo­narchiától 1, amint azt Bulgáriával szem­ben tetie. Wi'son egyébként újra lölyelhe i a kérdést, hogy "Andrássy leinek a névében beszél. Irifri*Oi fliiiift iffli .fVi<fM*iiHi.iiffiIA-i ai,iM»ii<iJ> «m*ii<l>0<lii»ift*<l*Jli«i0iAi<>üif ft |Y|.- n>.ni,, lmull «r jtm Miről beszélt Szabó István a királlyal ? iz audiencia kfilsísépi oktfUr 30 (Füvéroú vmnítuHrwiktól.) A gödöllői kastélyban mostanában sű­rűn adják a politikusok egymás kezébe a király fogadószobájának kilincsét. A ki­hallgatások során olyan emberek is el­mondhatták véleményüket a helyzetről, a kik eddig nem igen jutottak ahhoz, hogy tanácsukat a legfelsőbb helyen is kikér­jék. Audencián jelentek meg a király előtt a szocialisták, a radikálisok képviselői, az- j után a kisgazdák vezérei is és talán az ; ő kihallgatásuknak van a legnagyobb je" lentősége, inert letagadhatatlan tény, liogy Magyarország mégis csak földmivelő állam, ahol eddig csak az volt a baj, hogy a föld sok millió munkása szervezetlenül nem hallathatta szavát. Éppen ezért érdekes tudni azt, hogy a királyi kihallgatáson mit mondott a koronás királynak Szabó István, a somogy megyei Nagyatád egyszerű követe. Fölkerestem ma Szabó képviselő urat. A szállása a kisgazdapárt dohány-utcai egy leti helyiségében van. Ott áll rendelkezésé­re egy szolja, hogy legyen hol megpihen­nie, ha Budapesten tartózkodik. A kép­viselő még nem jött be az irodába, ahol pedig sokan várják. Tápióbicskéről, Oros­házáról, Somogyból, Hevesből fényes csiz­máju gazdaemberek. Büszkék valameny­nyien, hogy az ő vezérük tanácsát kérte ki a király, ők már informálva vannak az audiencia külső lefolyásáról is. Tőlük tudom meg, lrogy eredetileg csak Szabó István kapott meghívást az audienciára. Udvari autó jött el érte. Sza­bó azután magával vitte Gödöllőre Mayer Jánost, a kálkápolnai kerület kisgazda- ; párti képviselőjét is. Amikor a felség meg hallotta, hogy Szabó másodmagával jött, szárnysegédével arra kérte Mayer Jánost, hogy ő is jelenjék meg az audien­cián. A két képviselő egyszerre is ment be a király dolgozószobájába, ahol azon­ban történetesen csak egy szék volt és igy a felség nem kínálhatta meg mind ! a két képviselőt üléssel. A király ugy segí­tett a helyzeten, hogy ő sem ült le és mindvégig állva beszélgettek ők hárman magyarok: IV. Károly, Szabó István és Mayer János. A beszélgetés, mert beszél­getés volt ez a tanácskozás, a legköz­vetlenebb formában folyt le, a király többször vállára tette kezét Szabó István­nak és a dolgos magyar kezet két kezével rázta meg az audiencia végén. A két kis­gazdapárti követet a kihallgatás után a király ebéden tartotta ott a gödöllői kas­télyban, és mialatt a kihallgatásra ren­delt többi képviselő vendéglőbe ment, Szabó István és Mayer János a király asz­talánál ebédeltek. Tiz óra felé jött ki Szabó István a szobájából, de mindjárt el is ment, mert sürgős tanácskozásra hivták őt a néppárt klubhelyiségébe. Elkísértem. Útközben el­mondotta az audiencia lefolyását. — A felség rendkívül szívélyesen és barátságosan fogadott. Amikor jelentettek bennünket, felkelt az íróasztala mellől és elénk jött az ajtóig. Az asztal mellett ál­lottunk meg. ő kérdezett, mi pedig felel­tünk. Én megmondottam, hogy a magyar nép mindenek előtt békét akar. A felség azt mondotta erre, hogy az ő óhajtása is a mielőbbi béke. Ezért dolgozik, ezért küzd. Megmondottam ezután, hogy a ma­gyar népnek helyes birtokpolitikára van szüksége. Földet kell a népnek adni. Csak az a nép tud gyökeret verni, amelynek földje van. Ez a nép megbecsüli azután a más jószágát is, az ilyen nép között nem talál talajra az anarchia és a bolsevikiz­mus. Helyes birtokpolitikát kell teremte­ni, mert ez az alapja az ország boldogu­lásának. Itt a felség megjegyezte, hogy szavaim igazságát átérzi, mert egy boldog és megelégedett Magyarországot akar. Megmondottam ezután a felségnek, hogy mi a nép uralmát kívánjuk. Azt, hogy a kormányzásban is szerepük jusson azok­nak a millióknak, akik a kenyeret ad­ják. Mert a nép, az igazi nép ma nem szól­hat bele az ország sorsába. — A nép kíván uralmat, ez a nép akar békét, földet, beleszólást az ország sorsának intézésébe. — A felség, aki gyakran intézett kér­déseket hozzám, a legnagyobb figyelem­mel hallgatta végig mindazt, amit mon­dottunk neki. A lehető legjobb benyomá­sokkal távoztunk. A királyt olyannak is­mertük meg, aminőnek egy királynak len­nie kell. Bámulatba ejti az embert az 'ő tá­jékozottsága. A modora lekötelezően ked­ves, szívélyes és amikor jó félóra után elhagytuk a felség dolgozószobáját, a ki rály mégegyszer két kezével megrázta job­bomat és ugy mondott köszönetet azért, — hogy mi népképviselők — ez volt a szava ilyen őszintén tájékoztattuk őt a nép han­gulatáról. Amnesztia a bosnyákoknak október SO fi tMkfcattJf ifeft. i Bécsből jelentik: A király az összes, Vagyis 37 bosnyák és hercegovinai poli­tikai elitéltnek kegyelmet adott. Hadik elbocsátja Gondát ehtóber SO <j4 twMnAiűátói.í Hadik János gróf miniszterelnök ki­jelentelte, hogy első föladata lesz Gonda Henrik sajtófőnök elbocsátása. Adler Frigyest gzabadon­bocsátották ektrfber 80 'A Mitnrvtdék tuéinttóMíM.) Bécsből jelentik, hogy Adler Frigyest ma szabadon bocsátják. Magasabb káposztaárat kívánnak a szabolcsi gazdák Nyti-esjhfcm. október 30 <A Xytrmfíü íiwtó#íítí>éííSF.) Szabóicsvármegye gazdatársadalmát az idén egyik csapás a másik után érte. A gabona, a burgonya, a takarmány mind mind rosszul fizettek és ajiogv "a most látszó eredmény mutatja, a káposzta is rosszul vált be. A vármegye gazdái épen azért most avval a kéréssel fordultak a közélelmezési miniszterhez, hogy a káposz ta makszimális árát a jelenleg megállapí­tott métermázsánkénti 30 korona helyett magasabb összegben állapítsa meg. A gaz­dák kérése a következőkép szól: Vármegyénk ártéri és mélyenfekvő te­rületein évtizedek óta termelünk káposz" tát; amióta pedig Demecserben káposzta feldolgozó gyár létesült, a termelés mind nagyobb méreteket öltött, — különösen a kisgazdák körében. Jövedelmezősége kö­rülbelül megfelelt más művelési ágak jö­vedelmének békében mint háborúban egy­aránt, egészen a folyó évig. Mint Nagyméltóságod előtt ismeretes Szabó les vármegy ét a juniusi fagy által ka­tasztrofális csapás érle; az a vármegye mely ezer vaggon számra tudóit mindig felesleggel szolgálni óriási méretű beho­zatalra szorul, ínséges lelt, népére a nyo­mor és éhség vár; a fagy és az ezt megelő­ző és követő szárazság, káposzta termelő kisgazdáinkat, kiknek úgyszólván egyebük sem volt, kiknek minden reménységük a káposzta termésbe volt fektetve, különö­sen sújtotta, mert immár bizonyos, hogy a termés egyharmada csak az "átlagos ter­mésnek. Kegyelmes Urunk! Folyó évben a ká­poszta ára 80, 70, 56, 40 és végül folyó hó 15-én 30 koronába lett megállapítva; maga az a tény, hogy egy termény ára kétheten­ként váltakozik, zavarólag hat a gazdasá­gokra; vetéssel senki nem foglalkozik, ha­nem derűre, borura szállítja a káposztát a magasabb árak elnyeréséért, tülekedést, á~ ruf el halmozódást és annak romlását e­redményezi. Természetes, hogy a kellő iga­erővel rendelkező nagybirtokosok talán ki­tudják szállítani termésüket, de kisgazdá­ink legnagyobb részének ez módjáabn nincsen, ők magasabb ártól már el is es­tek. Hogy mi a következménye az ilyen mára, holnapra való érthetetlen és káros árváltozásnak, kitűnik a legutóbbi cselből: ugyanis folyó hó 13-án jutott nyilvános­ságra, hogy a káposzta -ára folyó hó 15­étől negyven koronáról 30 koronára leszál­littatik. Igen ám, de már napokkal ezelőtt 100 és 1C0 vaggon káposzta hevert az ál­lomásokon és a vaggonokban már be­rakva s ezek csak 15-én, immár csak 30 koronás árbíui vétettek át. Mázsánként te­hát 10 koronát — az összes jövedelmét — vesztette az a termelő önhibáján kívül, aki óriási fuvar költséget és munkabért ál­dozva igyekezett a szállítással. Igazán megfoghatatlan, hogy annak a káposztának szálíiiják le az árát, amelyik most kerül levágásra, hololt hiszen min­denki tudja, hogy az igazi érett jó anyag csak ezután következik. Kegyelmes Urunk! Káposzta magért kilónként 700—800—10C0 koronát fizet­tünk, igen sok esetben vadrepce magért; egy mázsa káposzta befuvarozása 8—10 koronába kerül, bemunkálás és levágási napszám 15—20 korona, nem maradhat tehát semmi haszna sem a termelőnek a 30 koronás ár mellett; és mivel a fagy kö­vetkeztében semmiféle más értékesíthető terménye nincsen, bizonyos, hogy káposz­ta termelő kisgazdáink nagy része nem le­het abban a helyzetben, hogy legszüksége­sebb élelmi és ruházati cikkeit beszerez­hesse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom