Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-10-19 / 237. szám

A kamatozó jótékony adomány Irta: Klekner Károly dr., az Erzsébet-közkórház igazgatója. II A legutóbb tartott vármegyei közgyű­lés is olyan sürgős szociális intézmény megteremtésével foglalkozott, amelyek a szociális újjáalakulást szolgálják s a me­lyeknek megteremtéséhez az állami támo­gatáson kivül a társadalom anyagi hozzá­járulása is szükséges. Ezek a Stefánia-szö­vetség megalakulása s a ldórház bővités. A'z elv az, anya és csecsemő védelem ügyet van hivatva szervezni és megalkotni; a másik ezt, a gyermekkórházak létesítésé­vel, azonkívül a szegény sorsú betegek gyógykezelését van liivalva elősegíteni. — Mindkettő égetően szükséges népjóléti in­tézmény, nemes afkotása'az uj Magyaror­szág kultúrájának, mindkettő megtereme­téséhez sok pénz, anyagi áldozat szüksé­ges, nem csak kívánatos, de — kell. Mind a kettő oly magasztos nemes célt szol­gál, és érdeke gazdagnak és szegénynek egyaránt, hogy ÜeJcgiUreti bármily nemesi célok elérésére törekvő jószivü adakozó I lelki szükségletét is. ( A jótékonycélü adományozás ez uj | formájának az ismertetésével felhívom a! nagy vagyonnal rendelkező felebaráti sze-' retettői áthatott embertársaimat vegyék elő végrendeleteiket, revidiálják azt és ha van bennük jótékonycélra hagyományod zott összeg, adják azt vagy annak egy ré­szét ide most erre a célra, ha pedig nincs még, ugy jusson eszükbe az a sok ezer, a sors kegyetlen részrehajlása folytán anya­giakban szűkölködő embertársuk, akik­nek a felgyógyulása a családjukat fentar­tó kereső képessége, és sokszor az élet­ben maradása függ attól, hogy most a te­hetősebbek, akiknek a sors bővebben jut­tatót!;, s többet, mint amennyire nékik ar­ra szükségük volt, adnak-e magukéból, — vagy sem, és fordítsák vagyonuk egy ré­szét ezekre a jótékony célokra, és ada*­kozzanak és adjanak sokat, nagj'on sokat, hisz a kamatokat megkapják érte. Ne hagyják, hogy mindig csak a kis ember adjon, -akinek magának is küzde­ni kell a létért és éppen ezért közelebb áll­ván a szűköl ködökhöz, jobban együtt érez velük, megérti őket s oda adja nékik a mindennapi falatja egy részét. Nem ezekhez az emberekhez szólok, hanem a gazdagokhoz, a kiváltságosoki­hoz, mert sok pénzre van szükség, hogy nyíljon ki végre a szemük, lássák meg végre ők is a nyomort s a nyomorban a nyomor tükörképében a saját nemtörő r dömségüket, a saját dölyfüket, amely csak könyöradományt ösmer, amely érezteti a szegényebbekkel az ő képzelt fenköltségü­ket s hálát akar aratni azért a hálállíyisá­gért, hogy őket a sors jobb, szerencsésebb helyzetbe juttatva nem érzik az azzal járó kötelességérzetet, hogy fölöslegükből má­soknak is jűttatniok kellene. Lássák meg ezt a nyomorban, míg nem késő, míg az el­mulasztottakat gyors munkával pótolni le­i het s ne várják be a felfordulást, amely majd őket is a nyomorba dönti. «Kétszer ad, ki rögtön ad» Tegyen a |elszó és nyíljanak ki a nagy kasszák aj­tajai, és öntsék ki a százezreket. A közse­gélyezésre jogosultak nem kérik, hanem kívánják a milliókat, ami őket megilleti, nem könyöradományokért, hanem befek­tatésrö; kölcsönként, hiszen kamatot is fizetnek érte. Nem a szegény kéri a gaz­dagot megjuhászkodva, térdre.borulva,ha­nem ember az embert, hogy amit a sors az egyiknek juttatott kihasználásra, azt adja tovább a másiknak is, hogy ő is hasz­nálhassa azt, biztosítván az előbbinek a to­vábbi haszonélvezetet és a haszon továb­bithatásának jogát. Ecélból felhívom tehát a vagyonos felebarátaimat, hogy menjenek fel a vár­megyéhez és adják oda vagyoni feleslegük egy részét önként a kórház kibővítésére és a Stefánia-szövetség céljaira, többi fele­barátaimat peclig, ügyvédeket, jóbarátokat. tanácsadókat, akik befolyással bírnak egyesek vagyoni állapotának a rendezésé­nél, arra, hogy hassanak oda tanácsaikkal rábeszéléssel és példaadással, hogy a fel­halmozott vagyonok egy része e célokra fordittassék most, amikor még az adomá­nyozóknak is van alkalmuk gyönyörködj­ni jótékony adományaik állal életre kel­telt intézmények virágzásában, nem ké­sőbb, — csak haláluk után. A kórházbővités céljaira adományo­zott összeg kamatait biztosítja a vármo­gye minden anyagi áldozat nélkül is. mert ez beállítható évenként a kórház költ ségvetésébe, mint egy felvett kölcsön után fizetendő kamat, a Stefánia-szövetség cél­jaira szolgáló adományok kamatját pedig viselni kellene a vármegye költségvetésé­nek, avagy Nyíregyháza város költségveté­sének aszerint, hogy melyiknek jótékony intézményeit támogatná az. Ez utóbbi kérdést az adományozott összeg beszolgáltatása előtt el kell dönteni a hivatalos köröknek. Lehetne ilyen módon egy úgynevezett közsegélyezési alapot létesíteni, amelynek a •kamatkötelezettségét vállalná az állam az alap hovafordításáról pedig döntene egy külön erre a célra megalakított «köz­scgélyezési bizottság* utján a vármegyei törvényhatóság. Hogy visszaélés elő ne fordulhasson, törvényes biztosítékot kel­lene készíteni arról, hogy milyen intézmé­nyek létesítésére vagy alapítványra for­dítható az ily módon a közsegélyezési ren­delkezésre bocsájtott összeg. Mind olyan aktuális kérdések ezek, a mihez a hozzászólást a nézetek tisztulása szempontjából is a szociális újjáalakulás iránt érzékkel birók részéről örömmel lát­nám. Addig is evvel a közleménynyel a kórházbővités céljaira szolgáló adomány gyűjtést megindítom s kérem az adomá­nyozni szándékozókat egy ebbeli elhatá­rozásukat velem az Erzsébet közkórház­hoz címezve tudatni szíveskedjenek. vasárnapi népgyii Nyíregyháza poíjjársipa az ellenzék koncentrácíDjáárt Nyíregyháza oktíie/18 ' (A K^reiéUk Ezekben a sorsdöntő napokban, ami­kor elevenek és holtak sorsa, az egész ma­gyar nemzet jövője forog kockán, a most hatalmon levők még mindig azon mester­kednek, mikép tarthatnák fönn a régi ren­det, vagy ha ezt már végkép nem lehet, az uj rendszer mázával, hogy vonják be ter­vüket. Ennek az eléréséért az uralmon le­vők most fejtik ki a legerősebb küzdelmet és mindazokat, akik a régi rezsim föntar­tását szeretnék, tömörülésre, koncén Irát­cióra hívják föl. Ez ellen csak egy orvosság van, ha mindazok, akik az ellenkező-nézeten van­nak, szintén összefognak és erejüket, sú­lyúkat koncentrálva lépnek föl a reakció­sok tábora ellen. Ezt akarja Nyíregyháza város polgársága, az ellenzék koncentrá­cióját. Ezért tart vasárnap délelőtt a pol­gárság népgyűlést, amely fölfogja szólíta­ni a Károlyi-pártiakat, a radikálisokat, a szociáldemokratákat, fogjanak össze, és dolgozzanak együtt A népgyűlés előkészítő bizottsága a következő meghívót bocsátotta ki a város polgárságához: Nyíregyháza nép iif Vasárnap e hó 2©-án, délelőtt 10 óra­kor, a Zöldség-téren, kedvezőtlen Idő ese­tén a Korona-szálló nagytérmébeia nép­gyűlés lesz, az azonnali fegyverszünet, a béke, az Igazi demokratikus és független Magyarország kikövet: lése tárgyában. Mindenkinek ott kell lenni! Az előkészitő-lii2»tlság. Msgszöknskaz orosz foglyok gazdáiktól Nem utalnak olasz íiidiíoalyikai SzaMsslia Sryireg^MííS; oki-ibvr 18 (A Nyirvaíit- toiiótiiájélái.) A mezőgazdasági munkák végzésére erősen károsan hat Szabolcsban az orosz hadifoglyok bevonása. Az elmúlt négy hé­ten újból 685 fő orosz hadifogoly! rendel­tek vissza és szállítottak be a táborba. A pótlás iránt a földmivelésügyi miniszter, úrhoz távirati előterjesztéssel élt az al­ispán és kérte, hogy: tekintettel az orosz ha difoglyok tömeges szökésére és megcsap­pant munkakedvére, lehetőleg olasz vagy szerb nemzetiségű hadifoglyokat u­taljon ki. A miniszter ennek dacára újból 200 orosz hadifoglyot utalt ki és egyben ér­tesítette az alispánt, hogy más nemzetiségű hadifoglyot nem utalhat ki. Az alispán e­zért kénytelen az orosz hadifoglyokat ÍR jelentkezés sorrendjében kiosztátni dacá­ra annak, hogy a gazdák is teljes joggal idegenkednek azok elfogadásától, mivel pár napi munka után a kiadott foglyok legnagyobb része megszökik. Az orosz ha­difoglyok otthagyva munkaadójukat tö­megesen jönnek be jelentkezni a hadifo­goly felügyeleti tiszthez haza száililtata­suk végett. Ennek megakadályozására el­rendelte az alispán, hogy a legszélesebb ! körben hozzák tudomására a hadifoglyok­| nak, hogy mindazok, akik behivási pa,­{ rancs nélkül jönnek be, szigorúan meg fognak büntettetni és büntetésük után — visszakisértetni, egyben névjegyzékbe vé­tetnek és ezek a legutolsó száüitmáiinyai fognak hazaküldetni. E rendeletnek van ugyan némi ered­ménye, mert azóta nem jelentkeznek oly tömegesen, azonban most is általános a panasz, hogy tömegesen szöknek a mun­kaadójuktól. anélkül hogy a hadifogoly ügyeleti tisztnél jelentkeznének. Pótlásul még négy katonai munkásosztag is enge­délyeztetett Szabolcsba, ezeknek munká­jával a gazdák meg is vannak elégedve. Több osztag kiutalását eredménytelenül kérte az alispán, bár minden héten fce»z öt osztag kiutalása iránt előterjesztési. — A rühkór uj gyógymódja. A nyír­egyházi hadilókórházban tegnap délelőtt mutatták be a halóság képviselőinek és a gazdatársadalom köréből megjelent érdek­lődőknek a rühkór uj gyógykezelését, á melyről nemrégiben irt a Nyírvidék. A tör}­vényhatóság részéről Mezey Béla egész­ségügyi főfelügyelő, a város részéről Olt­ványi Ödön, főjegyző, több állatorvos és ia hadsereg képviselői jelentek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom