Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-10-15 / 233. szám

/ •>st<W-- 15 ni jövőjérő •Syíregykása, október 12 (A Nyirvidik tuMsii^ámd A szabadságharc leverése óta nem volt Magyarország oly súlyos, nehéz helyzetben, mint van ma. Rövidlátó politikusok nemtörődömsége, Bécsnek fölfelé való fűzel kedése miatt válságba jutott a magyar nemzet, a szerencsétlen államközösség és a még szerencsétlenebb hatalmi szövetség az örvény szélére juttatták a magyar fajtát. A meredek szélén való rohanvást futásiban kevesen látták a vezetők közül az igazíságot, legtöbb politikusunk vak, süket és elvetemült volt a magyarság bajbavezetér sében. Csak kevesen látták meg. hová visz ez az ut, mibe zuhan bele a magyar nemízet. — De akik kevesek látták és kiabálták a megállj !-t, azokra ráfogták, hogy, hazaárulók és az ország vesztét akarták. Szomorú elégtétel, hogy az idő és az események most ezeket a politikusokat igazolták. Ezek között a kevesek között volt Fényes László. Nyíregyháza város orsz. képviselője, alá megválasztása előtt és megválasztása óta is nem győzte elégszer hangsúlyozni. hogy helytelen és veszedelmes politika az, amit csinálnak. Fényes László tegnap Nyíregyházára jött, hogy elmondja. rámutasson: az események őt igazolták, hogy elmondja hová jutott ez az ország és mi vár a magyar népre. # Délelőtt tizenegy órakor volt Fényes László beszámolója a Zölds-ég-téren. — Mintegy ötezer ember jelent meg a népgyűlésen és soha eddig több ember nem hallgatta Fényes Lászjót. mint épen tegnap, a legválságosabb, legaggasztóbb órákban. Kovács András gazdaköri elnök nyitotta mpg a népgyűlést zugó éljenzés közben és fölkérte Fényes Lászlót, ismertesse a helyzetet. Fényes László a következő beszédet mondta: Alig egy éve, hogy megtiszteltek bizalmukkal és én immár másodszor érzem szükségét annak, hogy beszámoljak az eseményekről és elmondjam, mit látok szükségesnek cselekedni e nehéz időkben. Régente olyankor volt szokás beszámoló beszédet mondani, mikor a belpolitikában valami szenzációs esemény történt. Sajnos, a belpolitikában most csend van, ellenben történnek események, amelyek az egész magyar nép számára, jövőjére beláthatatlan kihatással vannak. Az országgyűlés és a sajtó hallgatni kénytelen, a nemzet fölvilágösitatlanul áll az örvények közepette és nem ismeri a veszedelmet, ami elnyeléssel fenyegeti. Ezért jöttem ide, hogy tájékoztassam kerületein választó polgárait. Tisztelt Polgártársaim! A világon évszázadok óta két áramlat kiizd burkolt jelszavak mögé bújva. Ez a küzdelem az imperiálizmus és a demokrácia küzdelme és ez a két áramlat most végső összecsapásra ] készült, aminek a következménye lett a j világháború. Az imperiálizmus a maga! szükkőrü osztályuralmával akarta még i továbbra is megtartani az országot. j mig a demokráciának alapelve, hogy nem i teszi függővé az uralmat császárok és ) diplomaták kénye kedvétől, hanem a népakaraton és az emberi jogokon akarja fölépíteni az uralkodást. Az imperáálizmus elérkezettnek látta az időt 1914-ben, hogy a maga részére végleg biztosítsa az uralmat, az egyik részen a német, a másik részen az angol imperiálista uralmat akarták, és mindketten gazdasági és népfölszabaditási jelszavakba öltöztették terveiket. Ezek a kormányok odaadták népeiket vérezni, szenvedni, pusztulni négy és fél esztendőn keresztül. A kocka most eldőlt — és meg j kell mondanunk, hogy a mi rovásunkra dőlt el, ezt a háborút mi elvesztettük. A császárok, iinperiálista vezetők akarta háború a mi leveretésünkkel végződött. Ezt, nem szabad titkolni a nép előtt j És most, azok, akik idevitték az orszá- ! got, ahelyett, hogy bűnbánóan félreálla- i nának az útból, és azt mondanák, jöjjenek azok, akik ezt rég látták, és rég más politikát akartak folytatni, akkor ezek a háboj-. rus uszitók tovább akarják vinni az ország kormányát. De mindenkinek meg kell tudnia, hogy ez az ország súlyos, veszedelembe ós válságba jutott, még pedig gaZdasági és nemzeti szempontból egyaránt és a legnagyobb veszedelemben a demokrácia ügye van. A népnek kell jönnie, hallatnia szavát, hogy, ez a veszedelem ne következzék be. Meg kell állapítani, hogy egyetlen ember volt, aki jól látta a helyzetet, óva intette a beugrástól a kormányon lévő politikusokat és ezt az embert. Károlyi Mihályt — hazaárulónak nevezték. Ezt az embert igazolja a jelen helyzet. És csalt nagynehezen lehetett kieszközölni,iiogyez a politikus fölmehessen az uralkodóhoz és elmondhassa az igazságot. Elmondotta Károlyi, hogv a magyar nép sorsával j együtt a Habsburgok trónja is meg lesz pecsételve, elmondotta, hogy nem lehet tovább így vinni a kormányt, mint ezek az f urak tették, nem lehet a harctérre papír j ruhában vinni a katonákat, nem lehet tű- \ vább nem törődni a Szibériában szenvedő ? háromszázezer magyar katonával. Csinál-1 ni kell valamit az; országban lévő orosz fog j lyokkal, nagyszámú nemzetiségi kutoná-ö I val, mert ezek csak a pillanatot várják. < hogy a mai rend ellen forduljanak, az j anarchiától pedig isten mentse meg ezt j az országot. Bevalija itt választói előtt, hogy az j országnak eme igen súlyos óráiban ahhoz • a párthoz csatlakozott, amelynek a vezé- , re éveken keresztül egyedül hirdette azt j a helyes utat, amelyet tíz eseményeit most * igazoltak, — a Károlyi-párthoz. (Éljenzés) Kijelenti azonban, hogy a pártba nem lépett be, továbbra is fenn kívánja tartani kritikai és cselekvési szabadságát. (Hosz-1 szas helyeslés és éljenzés.) A Károlyi-párt j a vele folytatott tanácskozásokon megálla^pitolta azokat a pontokat, amiket Károlyi j Mihály az uralkodónak mondjon, hogy j megmondja a királynak: Magyarország í kétszeresen vesztes ebben a háborúban, í először, inert a fiai véreztek a legtöbbet, másodszor, mert a magyar föld véres verejtékkel megtermett termését szövetségeseink nagyobb prédának nézték, mint az ellenség. Utal a németek erdélyi pusztitá!" j saira. Megmondotta Károlyi a királynak, I hogy ez az ország kiábrándult már a né- j met szövetségből és ha máskép nem j,ehet. | különbéke utján is, de békét kell kapnia 1 Magyarországnak. Nem szabad Magyarországot Németország gyarmatává tenni. Megmondta Károlyi a királynak, — ne gondolja, hogy az antant ezekkel a kormányon levő államférfiakkal szóba áll, akik kimondottan háborús uszitók és akik előidézői a mai- háborúnak. Nem képzelhető. hogy akár Tiszával, akár Andrássyfval, vagy még Apponyival is szóba álljon tWilson és az antant, éppen ezért olyanokra kell bizni az ügyeket, akikkel bizalom? mai ül le tárgyalni az antant. Az uralkodó erre ezt válaszolta: — El fog jönni ez az idő is, de mostf átmenetnek kell következnie. Ezek az urak, akik a háborút csinál Iák' és most tovább akarnák folytatni, husz millió magyart viltek bele a szerencsétlenségbe, a pusztulásba. A képviselőház első ülésén meg fogom kérdezni tőlük, I hol van az a revolver, amellyel főbe kell, hogy lőjjék magukat. És még most azt akarják, hogy ők vezessék ki a népet ebből a bajból, veszedelemből. Ezt nem szabad engedni, meg kell akadályozni minden erővel, mert Anglia és Wilson a népek uralmában látják és akarják a jövőt, ezek az urak pedig a maguk uralmát akarják továbbra is biztositani. Ezért az antant, — amely, ezt tudja, — szóba se fog velük állani. Az átmenetre, — amit az uralkodó mondott Károlyinak •— nincs idő, a végveszély közvetlen közelünkben van. A nemzetiségek soha jobban nem fenyegették a magyarságot, mint most. Nincs más ut, mint a nemzetiségeknek megadni követeléseiket,, az iskolában és a közigazgatás^ ban a saját nyelvhasználatot, az államnyelvnek azonban magyarnak kell maradnia. Amikor erről a szomorú dologiról beszél, és lemond a nagy Magyarország álmáról, egyben rá kell mutatnia arra a végzetes lépésre, amit Wekerléék terveznek: hajlandók Magyorország területéből is átengedni, csakhogy kezükben tarthassák az uralmat. Ezt nem szabad engedni, meg kell teremteni a demokratikus népuralmat, a melynek az alapelve: az egyénnek megad

L ni minden szellemi szabadságot, ellenben anyagiakban szigorú korlátokat állítani föl. Nem szabad, hogy ezentúl is kirabolhassák ezt az áldott főidet és, hogy még egyszer olyan helyzet állhasson elő, mint a tavaszszal fog előállani: éhínség, nyomorúság. Békét kell csinálni és béke lesz, akár akarják azok, akik hatalmon vannak, — akár nem. Egyetlen ember csinálhatja meg a békél, Károlyi Mihály, akiben az antant bizik. Az antant nem lesz olyan együgyű, hogy ki engedje magát játszani és leüljön tárgyalni a hatalmon levőkkel. Ennek tulajdonítja, hogy Wilson a monarchiának még nem válaszolt. Épen ezért kell jönnie Károlyi Mihálynak és ha kell, hát megbízás nélkül, dc kösse meg a békét. Polgártársaim! Szeretném, ha minden választókerület, minden képviselője fölvilágosítaná igy a választóit, mint én tettem azt, hogy megmondja, ha Magyarország nem egyezik ki a nemzetiségekkel, szétdarabolják, ez pedig nem lehetséges másképen, mint ha demokratikus népuralom jön, a mai korhadt rendszer helyébe. Föl kell oszlatni az országgyűlést, uj választássokat kell elrendelni és ez az uj parlament adjon uj alkotmányt az országnak. Jöjjenek becsületes, dolgozó, nem intrikáló politikusok, szűnjön meg a titkos diplomácia, hagyják abba a román határ kiigazítását, — ha még nem késő. Ha akkor, amikor Bulgária külön békét kért, mi is követtük volna a példáját, talán szóba ált volna velünk az antant, és sikerült volna meggyőzni őket becsületes szándékainkról, De azt hiszem, ma már minden késő. Odakiáltja az egész országnak: Takarítsák el e hullákat a politika színteréről, pusztuljanak és alakítsák meg a demoktrata kormányt, amely a népakaratából és a nép javára kormányozzon. Sűrű éljenzéssel és helyesléssel szakította félbe a tömeg Fényes László beszédóét, majd a beszéd végén percekig tapsolta, éljenezte, ünnepelte a" polgárság a képviselőt. Azután Vass Jenő dr. szólalt föl és megköszönte Fényesnek, hogy eljött és megismertette a helyzetet. Indítványára a népgyűlés határozatából Károlyi Mihály grófhoz üdvözlő táviratot küldtek és táviratilag üdvözölte a Fényes-párt vezetősége Szabó Istvánt a kisgazdapárt elnökét aki épen tegnap folytatott tárgyalásokat a kisgazdaszövetség nagybizottságával a helyzetről.