Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-11-26 / 270. szám

Nyírei hám, 1018. november 26 * Kedd XXXIX. évfolyam. * 270. POLITIKAI NAPILAP A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK ÉS A SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE I aait'&irJI WMNMA^iW ftl'i Siófizetés: Egész évre 32 K, félévre... 16 K, negyedévre 8 K, egy hónapra 3 K. ii H Tanítóknak félévre 10 korona. --mm—»r-rALAPÍTOTTA JÓBA ELEK Szerkesztőség és Kiadóhivatal: SZÉCHENYI-ÚT 9. SZÁM. TELEFON szám 13». postacheoue i Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílt levél Nyíregyháza város minden polgárához. Ötnegyed éve mult, hogy kéréssel állottam Nyíregyháza népe elé. Kértem, hogy a nép politikai képviseletét bizza reám. Szóltam mindenkihez : akkori választókhoz és kitagadottakhoz egyaránt, E* a megbízás mellett — emlékezzetek reá — kértem: kanócot adjatok a kezembe, hogy a büu fészkét, amelyet liazugan magyar országgyűlésnek neveztek, felrobbanthassam. Kérésemet meghallgattátok. Vállalt kötelességemet éu pedig teljesítettem. Gyönge volt az erőm. Ha előbb sikerűit volna a rettenetesen kényszerű elhatározás, ma nem állnánk ilyen borza'mas lehetőségek aggodalmai előtt. De, ha még tovább is késlekedtünk volna a forradalommal, már a reménységünk sem lenne meg, hogy meg fogjuk tudni állani a nemzetek poklának e viharát Hogy a magyar országgyűlésnek nevezett képviselőház, saját bűnétől agyonnyomottau el. tünt a magyar nép sorsáról, bizvást mondhatom: mocsoktalanul teszem le az országgyűlés tarta mára rekem juttatott megbízó levelet. Tanúim vagytok mindannyian, hogy a volt magyar képviselőházban szünet nélkül jajgattam és kiáltoztam a háború embertelen s istentelen átkát és a nép nyomorát, Es lelkem minden erejével kértem és ostromoltam a kormányt és a képviselőházat, hogy szüntessék meg az átkot. kössenek békét, smg késő nem lesz, amig tisztes békét lehet kötni és enyhítsék a szenvedő nép" nyomorúságát, amig a szenvedő nép szét nem üt zsarnokai között. Megkíséreltem tehát a fokozatos fejlődés rendjét biztosítani, a népakarat becsületes érvényesülését a forradalom szenvedései nélkül lehetővé tenni. Tanúim vagytok, testvéreim, mindannyian, hogy lenevettek és reám hurrogták gyűlöletüket. A ti bizalmatok, Nyíregyháza népének tisztánlátása és bátor kitartása adott erőt az elkerülhetetlen küzdelemben. Tanuk vagytok, testvéreim, hogy a küzdelem első fele eldőlt: a magyar nép lerázta sok évszázados jármát a Habsburg uralomnak s ezzel a kizsákmányoltatásnak. A szabad és testvéri egyenlőségbeu uj életet kezdeni akaró magyar köztársaság a népek Urvacsorájának asztalához fog ülni a béke igéjét mégha Igatni. Rettenetes küzdelem előtt áll azonban még a magyar nép. Határait és az országnak már belső részeit is idegenek tiporják. Itthon pedig az elkeseredett emberek nem találják meg lelkük megnyugtató reménységét és átkos eredményű tombolással saját maguk és gyermekeik megélhetését teszik tönkre. Veszedelemben van a forradalmi szabadság minden eredménye és nekünk egyformán meg kell fékeznünk a betolakodó ellenséget és lázas testvéreiuket, akik, jaj, nem tudják, hogy mit cselekesznek. Amazokhoz az igazság szaván kivül a nemzet erőivel kell hatni, emezekhez pedig az igazság szaván kivül testvéri könyörgő szóval: ne tegyétek tönkre a saját és gyermekeitek ÉS édesanyatok éleiét! Emberfeletti munka és küzdelem ez, vajha megbírnánk a küzdelmet. Az átok az aggodalmak miatt már e percben azok felé száll, akik csökönyösségükben az utolsó percig ellentálltak a népakaratnak. Akik a nép öklét várták meg a bitorolt hatalmi székeken. Testvéreim, Nyíregyháza és Magyorország minden fia és leánya, fiatal és aggastyán, könyörgök hozzátok. Fajom minden szeretetével, az Ember iránt való minden tiszteleteinmei, könyörgök mindenkihez, elsősorban a legszerencsétlenebbekhez, a már nemsokáig nincstelenekhez, akiknek lelkéből való lélek vagyok magam is: apostol legyen mindenki önmagával és másokkal szemben! Az áldást hozó nyár idejéig lesz veszedelmes helyzete az ország népének. Ha addig össze tudjuk szedni lelki, testi és anyagi erőinket, a magyar nép előtt a szomorú emlékezés, de a boldog jövő minden lehetősége áll, mint az a kalászos föld, amelyet becsületes kezek szórnak be az élet magvával. Nyiregyházi testvéreim, napszámostok köszöni a munkát, amit néki adtatok. Ha e napszámosra szükségtek lesz, rendelkezésre fog Nektek állani. Budapesten. 1918. november hó 24-én. Fényes László.