Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-11-22 / 267. szám

JN^ÍMIDÉIt novemtoaí 23 A kormánybiztos szekfoglalása a törvényhatóságban Nyiregyháza ntvemher $1 A Alytrpuiik toUóintdjaiól.} A vármegyeháza nagytermében tegnap rendkívüli közgyűlés volt a törvényhatósági bi zottságnak, amely a mai összetételében aligha jön össze mégígyszer. mert a Magyar Népköz tarsaság most keszü'ő, mindenkeppen demokratikus választási törvénye és a viriiizmus el törlésé, a bizottság mai tagjai közül bizony kevésnek hagyja meg a mandátumát. A tegnapi rendkiviili közgyűlésen foglalta ei Murányi Liszló dr. kormánybiztos az elnöki szeket es mondotta el székfoglalóját. A székfoglaló beszéd minden szavat megtöltötte a mélyen átérzett demokrácia, a dolgozninkarás, az emberszeretet, a bizalom abban, hogy ebben a vármeay <ben minden nagyobb akadály nélkü; keresztül lehet vinni a demokrati kus átalakulást Soha o yan szavak az elnöki székből el nem hangzottak és igazán érthető, hogy a törvényhatósági bizottság sok tagja idegenül, szinte ellenségesen fogadta az el nőknek az uj világ megteremtését hirdető sza- [ vbit. Csak a tisztikar nehany tágjánál cs néhány bizottsági tagnál keitettek mély benyomást az elnök megnyitó szavai, amelyek mindenképpen méltóak voltak ez uj korhoz ós elmondójukhoz is. Aránylag szép számmal jöttek összo a tegnapi rendkívüli közgyűlésre a bizottsági ta gok, de a kívülállók részéről még nagyebb volt az érdeklődés, A kormánybiztos beszéde Murányi László dr. kormánybiztost, mikor a terembe lepett élénk éljenzes fogadott Egyszerű feketo ruhában lépett nz emelvényte. nem vo t rajta sallangos díszruha, aminth >gy az installáció üres külsőségei — mint a mai szellemhez méltatlan dolgok — egyáltalaban elmaradtak. A kormánybiztos az itt következő beszéddel foglalta el az elnöki széket : Ö venkét hónapnak szóval ki nem fejezhető szenvedese, borzalma, bane és hősiessege meghozták gyümölcsüket. Az Európa vértől itatott töldjfeból kihajtott a szadstg piros vi rága Az a rendszer, mely nálunk is, másutt J is kíméletlenül elfoj'otta a n élységből feltörekvők jajkialtásait, mely a jognak a kezébe az erőszakot, az igazság helyebe a sivár önzést. ü tette, mely érieketlen volt milliók nyomot ával szemben és ct-upan a kivalasz'ottak a mega'kuvas, az uszalyhordozók hatalmat és bo dogulásat szolgilta. am-ty millió számra küldölte vagóhidra az embereket, hogy egymást gyilkoljak, muly a hazaszeretet szent érzéséből embergjülöletet. a pusztulásból, az ernbergyilkossagbol erényt csinált: ez a rendszer nálunk is, Európa nagy reszebon is megdőlt. A régi világ rend, me y ha-ugsago<on epult lel melym-k korhadt épül tét a háború borzalmai és bűnei aláaknáztak, hangos roobijjit omlott ö.-sze. Az ataiakulas csak forrdddlom utj in történhetett. Logikus szüítégs/.erüseggel kellelt a forradalomnak kitörnie, m rt hisz a hatalom régi birtokosai az uiouó pillanatig görcsösen ragaszkodtak poziciójukhos es mert az évek óta mesterségesen végrehajtott elkeseredés cs«tk ugy tudott utat törni magantk, hogy az elébe emelt gatakat elvakította Habar a iörrad.lom hullamai a gát áltörésa utan nagy erővet ro hautak előre s ujukban sok nagy értéket is elpusztítottak, nem szabad lejünket vesztenünk, nem szabad ki-híiüe-nek lennünk, mert a forradalom vívmányai minden aidozatot megérdemelnek Moh.tcsnal elvesztett nemzeti Önálóságunkat újra visszaszereziük, országunk jövő fejlődepenek előfelteteteit kivívtuk. azt a nagy munkát, anit 18)8 ban megkezdettünk, dicsőségesen bef'jezh ijúk. Ha elgoudoijus, mennyi vért és értéket áldoztunk ebben a háborúban, amelynok katonái győzelemmei való befej»zé»e azt eredményezte volna, hogy állami ÖBállóságu; k örökre beleveszett volna a német Bundba, a M.ttel Európa mindent germanizáló szörny gondolatába, hosry a porosz junker uralom itteni köretői és imidói továbbra is tobzódtak volna s minden társadalmi átalakulásn irányuló mozgalmat elfojtottak volna az Ausítné val való közö-só,» súlyos láncait: a militarizniuj merev nyűgét, örülnünk kell azon, hogy az u. n. katonai győzelmet ním értük el, mert ez esetben a forradalom a maga nagy sikereit nem vivhatta volna ki. T«k. Közgyü és. A nov: 1 én ét azt követő napokban lejátszódott események szomorúak, megdöbbentek e» elítélendők. Dj az ítélet meghozatala előtt nem szubad elfelednünk azokat a* okokat, amelyek a zavargásokat előidéztek. Sok mindent meg leh tne magyarázni az alkohol hatásavat, — az aljas indulatokkal, a szabadság s*ent iogadalmátuk helytelen értelmezésével, — d<í mindent nem ! A régi rendszer bűnei, a helytelen országos közélelmezési politika, meiynsk az alsófoau hatóságok kenyszeiitve voltak szolgálni jobb meggyőződésük ellenére, — több helyt az a'sótoku közigazgatás hiaai, az apróbb és nagyobb panamák és visszaélések, a négyt sztendóa nyomor, végtelen szenved s, a néppel való érintkezésben a szeretetteljes hang hiánya, mind mind egy-fgy ftkna volt. mely most felrobbant, Ha mindéhez hozzávesszük az ecikai érzesben beállott elfajulást, — a vagyoni viszonyokban beá lott mértéktelen és eg szségtelen eltolódá sokat, — a kapzsiságnak, a had' uzso'áskodas n*k tot.zóJasait; lthot-e csodalko/.ni azon, ba a tür;lemn-k végképpen megfeszített húrja végre elszakadt. Uj Magyarországot kell a réginek romjain felépíteni, uj M gyarországot, hol teljes legyen a jogegyenlőseg, ahol nem a zülés és összeharácso t vagyon, hanem képesseg és munkaszeretet legyenek a haladás és egyéni boldogulás lépcsőfokai, ahol a jövedelem a teljesített munkanak. mm pedig a renyhe, vagy kizsákmányoló lekenek legyen a jutalma, ahol ennek a hazának minden fia rangra, fajra, nenuetiségre való tekintet nélkül szeretettél s nem mestersegesen szított gyülöiettui kezeljék egymást. A nagy összeomlás sokakat megrémített, elkábított. Én nem vesztettem el a hitemet. Mindig eszembejutnak Leonardó szavai: Az ég sehol sem oly kék és biztató, mint ott, ahol a romok hasadékain at nézzük. Romhalmaz kőzött allva, bizva bízom a szebb jövőben, leiki szemeim előtt élesén domborodik ki a boldog, b csü etes«bb Magvai ország kepe. Do hogy idi eljuthassunk, nehes munkát kell vegeznünk. Az ui, ami ide vezet jaratUn. far dtsigos. veszedelmekkel telt; kemény kü*d<luiet keil vivnuak a kishitűséjg-l, a maradisaggal, a ros-zakarattal, a reji h italomhoz. kiváltsághoz való ra^atzkodáíS*!, a korlaio tság«al s a könnyen bafoi yá-olható tömeg indulatokkal. Meleg szivie. hideg fe re, acélos izmokra van szükség. Mindenkinek össze kell torui, hogy egyengesse az utjat a kormány átformáló muu kajin<k. Elsősorban rendet, nyugat «>at kell teremtenünk. Ezt szeretném innen bele t arsrgni mindenkinek a tüteba, beleönteni a iCikelv: rend nyuga'om. összfegyelem és bizalom! A kózeilitasi bajokon kell segítenünk. Akinek feleslege van, adj* odi. akinek egy darab kenyere van. törje ketté. Az éh»eg lá r.itó, dí csak addig, mig mindenki egyformán nem fzenv. d miatia Tunjenek el az utcákról a suhogó selymek, a hadi konjunk'ura szeren cs^s es lelkiismeretlen kihasználóink izgató es 'eibós-i ő pompaja amikor mások ruh itia'is <g ban d drire^'nek, — söieiuljenek el a fanyarban uszó termek, amikor tok helyütt mecses sincsen, amit a betegszobában felgyújthatnánk, —tudjuk a pezsgős p-ilackok durrogását, a pohár csengést ma, amikor a láthatatlan kezek nagyon sok ház falára felírták a Mene Tekel hfarsint! Így összeszorított fogakkal, szorosra fűzött derékszíjjal, nókülözve, de kitartva, érzésben öeszeforva átvergődhetünk &z első nagy nehézségeken s ha ez sikerül, a foradalmi uj Magyarország hajója be fog jutni a csendesebb vizekbe. Mikor kormánybiztosi kinevezésemet elfogadtam. világos szemmel láttam a reám váró löladatok nagyságát s a nehézségeket, amikkel meg kell küzdenem, — de aminor arról van szó, hogy az ország érdekében á dozatot hoz zak. nem volt szabid haboznom, félre kellett tennem sajat egyéui érdekeimet. Holnap megkezdem viaéki Htamat, elfogok menni inind^n helyre, ahol nagyobb zavargások voltak, föl akarom kutatni a bajok forrását, ho^y azonnal gondoskodhdsgaa az orvoslásról. Sokat várok a közvetlen vizsgálattól, a néppel való személyes éi int kezéétől, a jó szónak felvilágosító megnyugtató erejétől. Tek Közgyűlés ! Az uj rend a régi vármegyéket is át akarja formálni. Ez a szerv mely ezer éven át a regi alkotmány egyik íőpiliere veit, mai konzervativizmusban nem maradhat fenn; ezekbe a termekbe is be kell hatolni az uj kor fiissitő, életet adó levegőjének Én hi?zem, hogy ott mindenki meg fogja érteni a kor szellemét, az itt soha ki nem aludt hazaszeretet nem fog visszariadni az áldozatoktól sem, mely csak akkor szép. ha önként hozzák, én hiszem hogy a megújhodott, megfiatalodott varmegye az uj Magyarország berendezkedesében és előkelő helyet fog betölteni. Én arra kérem az urakat, forduljanak szeretettel a néphez, emeljek magutho^, a szivükhöz, na feledjék, hogy ez a nép ezer év óta milyen tengerét ontotta a vérnek, a könynek a verejtéknek, ne feledjék, hogy a. katona, aki a mult hetekben az italtó, a keserűségtől megittasodva rombolt és fosztogatott ötödfii éven at vérző testével fogta fel a Csapásokat, amik országunk felé sújtottak. Ehez a munkahoz, ehez a p-ogrammhoa kérem én a tö;-vényhutóság jóindu atat, férfias támogatását. Én ráléptem az útra, amit a népkormány részemre kijelölt; megyek előri m g erőm bírja, hátra nem tekintek, nem nezem milyen erős a sereg, amely követ, de szivemben él a hit és a bizalom, hogy ezeo az uton nem leszek magános vándjr, hanem nyomomban lesz mindenki, aki telti, aki szereti, aki imádságába foglalja a megújhodott, demokrata Magyarországot! Ebben a teremben uj és sokaknak idegen szavakat többször szakította felbe a tetszésnyilvánítás, a beszéd végeztevei pedig élénk tap3 zúgott föl. Bizalom és támogatás a Kormánybiztosnak Vietófhz József dr. szólalt föl elsőnek. — ezer esztendő mult utan az elmúlt utolsó években vilagrazó végzetes háborúba sodorta a helyzet a magyar nemzetet, háborúba. amely megtiztd-site soiainkat és mrgszas/orozta a terheinket. Ennek a haborunak ve,isó sikerét senki s^m remeihette. E^y eg-isz világ zudult ránk és csod.i e ha ily viszonyok kőzött a diadalmas bekegondolata helyett le kellett szahanunk a megegyezéses, majd a mindenáron való békegoudulaiahoz. A/ok, akik a habomnan hátaimon voltak, nem tudjak megcsinálni a békét es igy nem csoda, ha a/ok a kisebbség, akik a békéért kü/döttek nnndig, ellensegeii kkel próbá tak elérni a beket, hzek nem kütő, hanem a belső ellenseggei vo tak kénytelenek harcbasz tllani és munkiijuknak az adjtl e; öt, hogy ma^uk mögött érezték az egész magyar népet. Ez a c.-oport buktatta meg az osztaiyparUmentet, a kormányt es mindazt elseperte az útból, ami útjában allo t, inaj'l kivívta a köztársasagot. Az a sötét ari.yek, amely évszázadok óta ül felettünk, ott lesz a jövőből is, borús azeg felettünk, di majd csak elmúlnak a felhők egyszer. Nem szabad elveszíteni a bizatmun-