Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-11-19 / 264. szám

t jmmozK. »»*». u^vembef 19 észre, a nép elé jövink és a népnél fogjuk bepanaszolni azt, aki visszaélt. Nem akarom feszegetni a régi biioöket, de mégis föl kell említenem, hogy tudunk olyan dolgokról, hogy a muitban lada cukrokat kaptak egyesek, tu dunk olyan do'gokat, hogy mig a szegény embereknek rozskenyerük sem volt, addig voltak olyanok, akik zsemlyét és kifiit süttettek maguknak Tudunk olyan do'gokrói, hogy nmig hónapokig nem volt zsir a szegények szamara, addig a kiváltságosak kilószámra hoidlák az el utalvany ellenében a vágóhidról. Ezek a bánok a múlt bűnei Ezeket a bűnöket visszatérni a jövőben mi nem engedjük. Ellenőrző közepeket állítunk addig a magunk köreböl az őrhelyekre, amig ehhez jogunk van, hogy ezeket a visszaéléseket megszüntessük s amikor jogunk erre non Jesi, fokozott eberséggel fogjuk megfigyelni a dolgokat, ha visszaélést allapitunk meg, megint csak a nép elé jövünk panaszra Es itt, mielőtt áttérnék beszédem másik ré«/ére, ki kell jelentenem még azt, hogy figyelaaeztetem azo kat az urakat, akik hivatalból intézik a népnek a soisat. alkalmazkodjanak a kor szellemehez, becsüljék meg és törődjenek a néppel, bánjanak jól velük, nehogy a nepnek oka legyen arra, hogy ellenük fóteudulhasson. Élénk es tetszéssel kísért szavakkal is mertette a népkormány programmját Uj világok vöröstényeben — folytatta a szónok — kel minden reggel a nap. Forradalmi tüzek lángolnak egész Európában A jogtalan milliók im összefogtak és megteremteni igyekeznek maguknak a nyugalom, a beke, a munka és a haladas vhágát. Testvéri szövetségben fognak egyesülni a népek, szabad köztársaságok. szabid államai, szabad népei összeölelkeznek és mint a forradalmi tüzek tünetei mutatják valószínűleg most fogja meg csinálni az embenseg a maga nagy szent egyesülései, amely egyesülés kizár minden további vérontást, kizár minden elnyomást, megsemmisít minden boldogtalanságot, megteremti a jólétet ós megteremti a tovább fejlődés lehetőségeit. Csak most polgartáisaim most ügyeljünk az ember szivekre. Most tartsuk rajta a kezünket mindea ütőérén és legyünk ott mindig, mindenkor idejeben a felvilágosítás és a segélynyújtás erejével, hogy megtudjuk menteni a továbbfejlődés lehetősé geit, ho*y -m^gtartaassak azokat a nagy ered ményeket amelyeket a forradalom biztosított számunkra. Borzasztó dolog lenne ha ennek a* országnak tehetős emberei nem értenek meg, hogy mit kivannak tőlük a mai súlyos napok, borzasztó lenne, ba a kisszivüség. ha az esztelen szükkeb.üség miatt, olyan dolgok következnének be ebben az országban, amelyek veszelybe döntenék egyrészt az eggyünyü eredményeket és amelyek másrészt veszélyeztetnek a kÖ2szabadsagot. Mink munkásság milliói ennek az ország nak mink ami 300 OüO fegyelmezett nagy h«d seregünkkel, amely ma mar megkétszereződött ott altunk a mutban, amikor ki kellett vimi ennek az országnak a boldogságot, a szabad ságot, a függetlenséget, ott alltunk a harcban, amikor meg kellett dönteni a régi bálványt, ott alltunk a tüzek tüzében, amikor fóllántfölt minden az orszagban, ott alltunk vas fegyel mezettséggel és megakadályoztuk a tüz tovább terjedeset, falvakat jarva, hintettük a békesség és nyug'alom magvat es minden erőnket meg fesziive dolgO'unk azon, hogy az elért eredményeket biztosíthassuk, meg<tlkuva>t nem tűrve haladunk a, jövő megtisztító munkai fal*. Szervezzük, bővítjük taborainkat, hogy rzzel szervezzük es eróssé tegyük a rendnek, anyu galomnak hatalmat és súlyát. Megbotránkozva kell azonban látnunk, hogy a tehetősek, akkn k megvediük palotaikat akmnek eletét vedve testünkkel feküdtünk neki a volt ellenség szurony erdejének i akiknek a lorradalom sikerre jutlatásaval nagyobb boldogsá ot, nagyobb jolétot teremtetünk meg •unt magunknak, akiket a forradalom első n<p jaiban látni sem lehet s akkor reszkettek és feliek, hogy a lolszabadult vihar nem fog majd megállni, s akiknek életét és vagyonbiztonságát, mi a magunk élete kockáztatása árán védtük meg — szok mostan, mert azt hiszik, hogy a vihar már eltombolt a hegy fölött, teljeien behúzódtak kényelmes palotáikba és lakssaikba s mit sem törődve a további ese ményekkel. Hat kéremszépen nagyon tévednek ezek az urak a forradalomnak még esak az egyik hullám, amelyet mi megtudtunk állitoni, most azonba mikor ez megtörtént, most résen kell lennünk valamennyiünknek, rés?n kell lennünk elsősorban azoknak, akiknek nemcsak a puszta éíetük van meg, mint nekünk hanem javaik is vannak ÍZ életük biztosítására, ebeknek az embereknek kell most előjönni rejtekeikből, ezeknek az embereknek a szivébe kell most betörr.i a tűznek, ezeknek az agya kell hogy megértve az eseményeket és szűk ég van arra hogy szemük világosan lássa és lelkük tisztán érezze, hogy ha továbbra i« elrejtőzve maradnak tőkéikkel, akkor nemcsak az a tfiko van kitéve a kockáztatásnak, hanem a töke pusztulásával pasztulhat az élet is. Jöjjön mindenki, akinek van és adjon a*t, amije vau nyíljanak ki vertheimszekrények és a titkos magtárak, kerüljön tló minden elásott, vagy elrejtett élelmiszer, ezt követeli a forradalom elért endmenye. követeli mindnyájunk sorsa, mindnyájunk éideke, mert ha mégegyszer kigyúl a tüz, az nem áll meg ugy, ahogy a mostani megá It, hanem söpör éget, pmztit majd a végtelenségig és ezt megakadalyozand", inkább áldozza fel mindenki vagyonának horribilis részét mitsem, hogy ez a tii* kitörésé elkövetkezzen. Az éhség, a nyomorúság és a szenvedés a legnagyobb demokrata, ne várja senki és ne várjak azok, akiknek vagyonuk van, hogy az éhség és a szenvedés demokráciája kergesse hozzájuk a szenvedőket, gyerünk elő a rejtett odúkból hivják bár azokat palotáknak kényelmes sza'onoknak, vagy akárminek is, gyerünk ki a tőkével, a pénzzel, a mentél oltárához, hogy a forradalom eredményeit és vívmányait magunk és utódaink számára biztosíthassuk. Hosszú, vég rhetlen, tomboló éljenzéssel fogadta és honorálta a nép a szociáldemokraták kiváló elnökének tartalmas beszédet Éljen a köztársaság. Garay Kálmán dr. bejelentette, hogy a Magvar N-mzeti TanAcs távirati mefkérdezé séro a Nyíregyházi Neptauüc* egyhangúlag a köztársasági allamforma mellett foglalt állást. Kérdi a népgyűlést, hozzájárul-e a Neptanács eme állásfoglalásához. — Heiyes ! Éljen a köztársaság! — kiáltotta egyértelműen a tö ne;. Az elnök felhívására kézfelemelé«sel szavaztak és egy ember nem volt a teremben, aki föl ne tartotta volna a karjait. A nép kötelességei. Gábor Sándor arról tartott a7után előadást, hogy mit kell tennie a népnek a forradalom vívmányainak a megvédósers és f.jntartására. Kifejtette, hogy a népkormányt támogatni kell, a népuralom biztosítását célzó hatalmas munkaj tban. m ndon po'gárnak dolgozni kell megfeszített erővel nagyon sokat, higgadtnak, türelmesnek, fegyelmezettnek kell lennie mindenkinek, bi/ni kell az ország népé nek a kormányban, össze kell tartania a nemzet mind n rétegének, munkálkodnia gazdasági, kulturális, szociális es politikai téren egyaránt Szervezni kell a belső frontot, a közlekedés zavartalanságát, a kül*ő frontnak pedig meg az emieket w el kell törölni A nagytőke szerepéről, az inteniiv mezőgazdasági termelésről, az ipar ejleszte>rol, a népegés/ségről es ezzel kapc-oUtban a tennivalókról szólott még G'b>r Suidor, akinek b-aréd t a legnagyobb figyelemmel és éidek1< dessel hallgatta « népgyűlés és a beszéd vegeztevel hosszasan üuuepelte a kiváló előadót Viet^risz István dr sz6

!t azután a hnzatérő katonákhoz és a következőket mondotta : Polgártársuk ! Leszerelt katona bajtársaim, elsősorhen hozzatok szólok Ö ödt'él éwel ezelmt ling csapott fel Európaban ; alighogy felrevertek a harungokat, lángban állott egész Európa. Ötödfél éven át hajszoltak beniinket — azt mondottak, a tüz eloltására, valósággal a tüs martalékául. Megtudna e valamelyikőtök mondani, miért? Sokat beszéltek sokat irtak errőt, do akkor csak véletlenül sem hibáztak rá az igazságra. Most talán kitalálhatjuk. De most mir nem érdemes, Tut vagyunk ratja. Korhadt volt a régi épület, — elbeiegesedett az öreg, a kiváltságosok osztalyuralmán iekvő állami test; a szúnak rágcsál asa, a betegségnek laza, az volt ez a háború A haldoklásnak mi, akik oda voltunk, nem figyelhettük m»g minden részletet s igy bennünket váratlanul ért az a hirtelen összeroppanás, amdy tatán az ötven hónapos ágyozengésnél is jobban megrázkódtatta ezt a sokat próbált földtekét. Hala Istennek ! Mert ez a recsegés-ropogás egyúttal a régi világ rombadö ését is jelenti, amelynek portellegéböl diadalmasan szökött fel egyszerű pompájában szabad emberek szabad egyesülete, nagykorú emberi társadalomnak megérdemlett állami szervezete : a magyar népköztársaság. Bajtarsaim! Meghalt, elpusztult a régi állam, mely az ö mérhetetlen hatalmi céljainak elérése végett a polgárok millióit vitte vérpadra. De újjászületésünk mamorába ne vegyüljöa temetesi hang. Akik támogatói, iránjitói voltak annak a rendnek, eltűnnek, mint a pára. A rendszer volt a bűnös : ne keresünk egyes bűnbakokat ; hibás vo t abban mindenki. Mint a dagadó folyam, árjába sodor gyöngyöt és szemetet, ugy vitt magával mindnyájunkat, az egész társadalmat, parancsoló kormányt, engedelmeskedő néptömeget a nemzedékeken át belénk vert, belénk rögzött hamis tanitásoksokasaga. A hosszú háború borzalmai kellettek, hogy ettől a bilincstől megszabaduljunk. A megujhodis váratlaq öröme különösen minket, hazatért kato ákat, állit csaknem legyőzhetetlen feladatok elé Mi nem láthattuk az erjedest; egyszerre pottyantunk bele a pár hónap előtt még csak alomnak is merész, ma már testet öltölt uj viszonyokba. Az odahagyott lángokból parázsba jutottunk s ezt megereztük a forradalmi újjászületés első napjaiban. Nem tartott soka. Az a fegyelmezettség, mely karjainkat, idegeinket ott kint rnegacé ózta, mely előtt pozdorjává tört minden ellenség, sokáig itthon sem tagadhatta meg magat. Da ne hígyjétek, hogy ezzel vége. ArrR a fegyelemre, amely nem is a saját érdekeitekért de az osztályuraloui nagyhatalmi hóbortjaiért áldozatul adott mindent oly hosszú időn> at a rombolás munkájának, fokozottan szü seg van az uj állam, sokat szenvedett hazánk, &. magyar népköztársaság kiépítésében. Bajtársak I Mindnyájan sokat, mindent várunk a népköztársaságtól Uj é etet, független éleiét, bőséges megeihetest, magasabb művelődést, teljes boldogságot. Ám a természet rendje az, hogy aki var, annak adnia is kelL Adni ke 1 pedig munkát, önfeláldozó munkát, dolgos kezeket, egesz szivet lelket. Gyöngék még a falak : nekünk kell pillérekkel megtámogatnunk. Azt a fegyelmet he kell állítanunk & béke munkajanak, az alkotás munkájának, a sebek gyógyitasa munkáj inak szolgalatába, ha nem akarjuk, hogy alig felszab >dult, ezer külső és belső sebnól vérző hazánk végkép elpusztuljon. Amikor hát Isten hozottat zeng felétek a veletek mindenkor együtt erzett, együtt vérzett ti -teknek donog > szive, kell, hogy megértsétek kell, hogy megfogadjátok a soha meg nem nem szűnő kötelefsegnek parancsoló szavat: Sorakozó! Aljatok sorba nem a rombolasra, hanem az építésié, norn az öldöklésre, htnem az életre, moit rnár nein idegenekért, idegen erdekekért: magatokért, tieitekert, edes hazankert való békés mnnkáikod i*ra. Ti már tudjatok. gyakran próbáltátok, mire képes az egyetertesstjl, lelkes* dessel párosult férfias akaraterő T" iparos, vedd kezedoe a szerszámodat, te foldinives. fogd meg az ekeszarvat, te lattiner, foglald el az igazgatás, a tanítás őrhelyet — s a most megszületett uj hazának, most már igazan és vegképpen a mi hazank-