Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 221-295. szám)

1918-11-14 / 260. szám

2 J^YÍKSÜDÉK: 131S. november 14 ' . i A kormánybiztos üdvözlése a Néptanácsban üíjíregyiása, november 13 fjS Njftr*t4éh M*dó*uűjatói.) Murányi Lászlónak, a Néptanács elnöké­nek kormánybiztossá történt kinevezésével teg­nap foglalkozott a Nyíregyházi Népíanács, amely örömmel vett tudomást a kinevezésről nemcsak az elnökét ért megtiszteltetés miatt, hanem főképpen azért, mert az ö vezetése, irányítása mellett mindenképpen biztosítottnak latjak Szabolcs vármegye demokratikus megúj­hodását. A Néptanács tegnap délutáni ülésén je­lentette be Murányi László dr elnök, hogy a népkormány a vármegye kormánybiztosává ne­vezte ki. Akik vele együtt dolgoztak eddig, azok tudják, hogy mennyire nem vágyott erre a kinevezésre, el akarta hárítani magától, do meg kellett hajolnia a Néptanacs intéző bizott­eágünak az érvei előtt, amelyek kötelességévé tettek ennek a föladatnak a vállalását Meg lehet győződve a Neptanács, hogy a kormány­biztosi széaben érvényt szerez azoknak az el­veknek, amelyeket a Néptanacs követett eddig is és amelyek teljesen fedik a népkormány ál­láspontját. A Neptanács, amelynek az éléa\ állott eddig, megmarad neki továbbra is ereje forrásának és kéri és elvárja, hogy minden aggodalmukat vele közöljék. A Néptanács örömmel vette tudomásul az elnöknek kormánybiztossá történt kinevezé­sét és a legteljesebb támogatásáréi biztosította a kormánybiztost. Lakatos Imre dr. szólt azután a Népta­nács tagjai közül és az alábbi közvetlen, me­leg szavakkal üdvözölte a kormánybiztost." Tisztelt Kormánybiztos Ur! Tisztelt Pol­gártársam! Tisztelt Neptanács! Engedtessék meg nekem, hogy mint szociáldemokra a szociáldemokraták szokott őszintességével szót emeljek. Hí végigtekintek az utolsó 3—3 hét tör­ténetén, látok magam előtt apró kis jakobinus társaságokat, amelyekből néptanácsok szerve ződtek és most megállapítható, hogy az egész közvélemény itt áíl mellettünk. Fölemelő tutat ez, olyan fölemelő, amelynél magasztosabb érzés nem is töltheti el keblünket. Mi volt ed­dig Magyarország, mi volt a mi hazánk ? A leudátis ahgarehiak, sz osztályuralom­nak jármában nyögó, mindenből kifosztott és mindent tűrő nép lakta ezt a földet, amely igaz, hogy tejjel mézzel folyó Kánaán volt, de csak azon kevesek számára, akik a nép nya­kan uralkodtak. Eszembe jutnak Vörösmarthy sorai: Komor betűkkel, mint a téli éj, Felírva áll rettentő tanulság: Hogy mig nyomorra milliók születnek, Csak pár ezernek juthat, üdv a föídjn. Nekünk nagy kincsünk az, hogy dolgozni tudunk és dolgozni akarunk. A mi munkánk most fordulóponthoz érkezett. A népkormány abban a kitüntétésben részesítette a mi nép­tanácsunk elnökét, a jótakarók. a beesüietesek társaságának fejéi, hogy magae polcra emelte. Mi ebben a kitüntetésben a mi törek­véseink, ami munkánknak is diadalát látjuk és amikor én az éu polgártársamat pzirein mé­lyéből üdvözlöm, kérem öt, haladjon ezea az uton tántoríthatatlanul ama közön cál felé, amely közös cél egy még igen távol ragyogó csillag képébeu világit nekünk. És vegye tudomásul, hogy erre a hosszú és nehéz útra magával viszi a mi szeretetün­ket, a mi nagyrabecsülésünket, h mi közvetlen érzéseinket. Engedtessék meg nekem, hogy ismét a költö szavával fejezsem be: Uralkodjék igazság, szeretet, Hogy legutOlsó pár is kunyhójában Mondhassa bizton : nem vagyok magam, Testvéieim vannak számos milliók, ök védnek engöm, én megvédem okét, Nem félek tőled sors bármit is akarsz Adja a mindenséget betöltő szeretet, hogy ennek a népnek, e nép íiainak munkás ezrei od$ vezéreljek a nemzetet, ahol a bol­dogság honol. Meleg ünneplésben, lelkes éljenzésben részesítette a Néptan cs a szép bes/.éd után Murányit, aki meghatottan köszönte meg az üdvözlést és kijelentette, hogy csak a munka a programja, ame:yben számit a Néptanács segítségére és támogatására. Itt emiitjük meg, hogy Murányi László dr. ma röggel Dudapestre utazott hogy a kormlny tagjaival tanácskozzon. Távollétében a Nép­tan ics egyhangú határozata érteimében Nagy Kálmán tátja el az elnöki teendőket. A magyar üssMigléí ssfsáSsto órája Irta: Diogenes II. Menekülés a hínárból. Abból a szomorú helyzetből, amelynek ezer­féle gondja vizífolyondár módjára tekeredik a tisztviselő teste köré, mind melyebbre rántva öt le az ingovány fenekére, két irányú módja van a menekülésnek. Az egyik a tisztviselők szervezkedése, a másik pedig akció a kormány­hatalom részéről A tisztviselők nagyon régen ráeszméltek erre az igazságra s történtek ismár előkészü­letek a szervezkedésre, azonban a reakc.ós irányzat résen volt, s minden esetben csirájá­ban fojtotta el a tisztviselői bérhareat. Ebben a reakciós irányzatban., ha komondorok mód­jára, rendszerint legelői jártak a hivatalfőnö­kök, akik hűséges és pontos jelentésekkel in­formáltak a hatalom birtokosait minden készülő mozgalomról. A szomorú kép • stílszerű kiegé­szítője az a tény, hogy a tisztviselő rabszolga kancsukás poroszlója a saját fajtájából került ki, végsőkig ielc^ifiázván az agyongyötört job­bágy néma, visszafojtott ingerültségét. Van a tisztviselőknek egyébbként hivata­los szervezete: az Állami tisztviselők Országos Egyesü ete, amelynek megalakulása lelüiről inspirálódott, a vezetőség emberei valameny­nyien kipróbált csatlósai a hatalomnak, egy­kettő kivételével, akiket mir csak azért is szó­hos engedtek jutni, hogy mutatóban legyen belőlük Ennek a szervezetnek a működése kö­rülbeiül a gimnáziumi önképzőkörök egyesü­leti é etévei hasonlítható össze, ahol a tanár ur felügyelete mellett csak azt szabad mon­dani, ami szép és jó, már t. i a tanár ur szempontjából. Nyilvánvaló tehát, hogy a tisztviselőknek le kell rázniok ii.agukról minden felülről ok­trojált egyesülési formát s szabad egyesüle­tekbe, szabad szervezetekbe ke l tömörülniük. Ez az egyedüli és kizárólagos egyesülési mód, amelytől eredményt lehet várni. Természetes dolog, hogy a szubadszervezetekbe való tömö­rülés főképen ugy válik hatályossá, ha az egye­süles a politikai elet tényezőivel összeköttetést igyekszik teremteni, magyarul : ha a tisztviselő politizál. Hogy a tisztviselőnek nemcsak hogy sza­bad, hanem egyenesen törvéuybiztositotta joga a politikával való foglalkozás, ez ma mir túl­haladott álláspont. Semmifele törvényes intéz­kedés ennek ellenkezőjét ki nem mondja. Ezt c<ak a hivatalfőnökök tartogattak madárijesz­tőnek nyulszivü alantasakkal szemben, asiket ily módon, sajnos, évtizedeken keresztül sike­resen visszatartó tak minden politikai élettől. Tehát a tisztviselőnek hatalmas részt kell követelnie a politikai életből, mert csak igy fogja elérhetni azt, ho,»y mint társadalmi osztályt politikai tényezőkent tetülről elismer­jek és respektáljak. Csak igy fogja elérhetni azt, hogy ha kér valamit, azt komoly meg­fontolás tárgyává teszik. Ennél a pontnál különösen hangsúllyal kell kitérnem arra, hogy nemcsak a magyar tisztviselőnek, hanem a magyar bírónak is sza­bad, sőt kötelessége politikával foglalkozni tis először is következik a magyar b ro független­ségéből, amely intézményesen van elkülönítve a többi tisztviselő szolgalati pragmatikájától. A magyar biró igazságosságának és belolyásol­hatatlanságának az arcúi uté=e volna az az együgyű kifogás, hogy a politikai élet befolyá­solná a birot független ítélkezésében. Ugyebár a legfontosabb űgyekaen való Ítélkezés az es­küdtbíróság hatáskörébe tartozik ? S jutott-e valaha valakinek eszebe, hogy az esküdtbíróság alkalmi birait kérdőre vonta volna: vájjon fog­lalkozott e politikával s ha igen, melyik irány­nak volt a híve ? Ezek az irányelvek a tisztviselői szervez­kedésre vonatkozólag. A szervezkedes módoza­tait később logom megjelölni. t evanplilus leltészjpsiilet cseMozgü a Nemzeti Tanácshoz Nyíregyháza november 13 (A Nytrvídék iudanfujátúi.) Magyarország fo rradalmi átalakulásához, valamint a Magyar Nemzeti Tanácshoz egy­másután csatlakoznak pártok, testületek és egyesületek és ezek között komoly súllyal és értekkel bir a magyarhani evangélikus lelkész­egyesület csatlakozása, amely a napokban tör­tént meg. A csatlakozást, a magyarországi összes evangelikus lelkészeket magában fog­laló egyesület nevében Pnulik János nyíregy­házi lelkész, az egyesület elnöke levélben kö­zölte a Nemzeti Tanáccsal, egyben kérte, hogy az egyesület delegáltját, Kacz'ány János evangélikus lelkészt vegyék be a Nemzeti Ta­nácsa. A csatlakozást bejelentő levél a követ­kezőképen szól : A Magyar Nemzeti Tanács igen tisztelt Elnökségéhez. Aluarottak, mint a magyarhoni Evan­gelikus Leikeszegyesület országos szerveze­tének Elnökségé, teljes bizalommal üdvözölve a demokratikus alapokon újjászülető Ma­gyarorszag első felel, as népkormányát és Nemzeti Tanácsát: hazalias keszséggel csat­lakozunk a Nemzeti Tanácshoz és az egész országra kiterjedő szervezetünk teljes ere­jével, befolyásával és készségével tamogatjuk a rend fenntartására, a sima kibontakozás véghezvitelero, a történelmi Magyarország integritásának megvedésére és belső demo­kratikus alapokon való átalakítására irányuló törekvéseiben. Hogy pedig e készséggel fel­ajzott támogatasunkat hathatósan végez­hessük, tisztelettel kérjük, hogy országos Lelkészegyesületünk képviseleteben Kaczian János budapesti esperes-lelkészt a Nemzeti Tanacsba tagul behimí szireskedjék. Paulik Janó?, elnök Dr. Ra'fay Sándor, t. elnök, püspök. Noszkó István, tilkár. A lelkészegyesiilet ezenkívül kérte a kor­mányt, hogy az evangélikusok ügyeinek inté zésére külöu evangelikus kormánybiztost ne­vezzen ki a minisztertanács Fölajánlotta a lelkészegyesület a kor­mánynak, hogy tótul tudó ta.'jii közül többen szívesen vállalkoznak atra, hogy a csehek ál­tal veszélyeztetett fölvid»kre elmennek és az ott lakó nepet fölvílago-i ják a helyzetről. Antant hajók a Dardanellákban iímUkpt-si, november 13 (A Nymidék twíoxitójtitál.) Párisból jelentik h«gy a Mangia és S'erle francia é« angol hadihajók befu­tottak a Dardanellákba. A kiszállított csa­patokat örömujjongással fogadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom