Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)

1918-07-10 / 153. szám

2 fitt ^OtaMmJMiL'W'tft jtroarajEE 1918 juhas 1§ Mepitjík Nyíregyháza közbiztonságát Csendőri szolgálat a városban X;ír«gykáz*, juliu* lí. (A Nyirvidék fudósMjiM.) A nyíregyházi rendőrség őrszemélyzete a háború alatt egyre gyöngébb lett és ugyanilyen arányban gyöngült Nyíregyháza közbiztonsága is. A rendőrség leromlásának és a közbiztonság nagymérvű meggyengülésének nemcsak a háború az oka. nem lehet ezt a Nyíregyházára fölötte szégyenletes folyamatot teljes egészében a rilágfölfordulás számlájára írni, mert ennek igen nagy részben maga a város képviselötes-, tölete az oka. Igaz, hogy a békebeli jó rend6rök valamennyien bevonultak, de azért lehetett volna jó rendőr^ kapni, ha a város tisztességes fizetést adna a rendőröknek Erra nemi volt gondja a képviselőtestületnek, hanem közönbösen nézte, hogy olyan fizetés mellett, amilyent ma a legkisebb hetesgyerek kap, szolgáljanak emberek és teljesítsenek olyan nehéz szolgálatot, mini amilyen a háború alatt a városi kösbiztonsági szolgálat. Az eredmény természetesen az lett, hogy azért az éhbérért, amit a rendőrség embereinek & v.íros fizet, rendkívül gyönge emberanyag kerül a rendőrséghez, akik nem is értették a dolgukat, de lesli erejük som volt ahhoz a munkához. Nem is igen maradt meg az uj rendőr a városnál és amint tehette, kiugrott a nyomoruiágot, éhezést, nélkülözést jelentő ruhából. Ennek a másik súlyos következménye természetesen az, hogy nincs állandó személyzete a rendőrségnek, nincsennek betanult kép zett rendőrök és a város közbiztonsága mindjobban lezüllik. Ma már annyira elmérgesedtek ezek a bajok, hogy a rendőrség gyökeres és az egész szervezetre kiterjedő átszervezése nélkül nem lehet a bajokon segíteni. Ettől a gyökeres átszervezéstől pedig a képviselőtestület húzódozik mert biztosra veszik már az állomositást és ezért nem akarnak törődni a rendőrséggel A tanács a rendőrfőkapitány előterjesztésére most ideiglenes megoldásképpen arra határozta el magát, hogy a nyíregyházi közbiztonsági szolgálat megfelelő ellátására csendőrséget kér a belügym.-töl. Mi nem látjuk szívesen a városban a csendőrséget, mert még a háború előtti időkből köztudomásu, hogy a csendőrség szervezete nem felelt meg azokban a városokban, amelyek vele kísérleteztek. A csendőrség, amely a falvakban példátlanul kiváló intézménynek bizonyult és amely a legszilárdabb oszlopa és erőssége az ország közbiztonságának, a városi élet szükségleteihez nem tudott alkalmazkodni. Ennek dacára el kell ismernünk, hogy ma Nyíregyháza leromlott közbiztonságának a rendbehezására ez az egyetlen megoldás és esak helyeseljük a városi tanácsnak ezt a lépését. Nagyon szeretnénk azonban, ha a város vezetősége nem várna folytonosan a rendőrség államosítására, hanem minél előbb megalkotná a rendőrség uj szervezetét, gondoskodnék tisztességes fizetésekről és igyekeznék rendes személyzethoz juttatni a rendőrséget. Ez az államosítás esetén is csak előnye lenne a városnak, mert akkor az állam már betanult, képzett és a helyi viszonyokkal ismerős rendőrséget vehetne át és állíthatna be Nyíregyházán. A közbiztonsági szolgálatnak csendőrökkel való ellátását — tudomásnnk szerint — ugy akarják megoldani, hogy a belügyminiszter 10—15 csendőrt ad a városnak és melléjük adják a katonai rendőrséget, amely át íog esni a szükséges változásokon. Ugyanis a belügyminiszter utasította a nyíregyházi csendőrszárnyparancsnokságot, lépjen érintkezésbe a nyíregyházi katonai állomásparancsnoksúggal és azt kérje, hogy a katonai rendőrséghez beosztott katonák személyében a lehetőség szerint ne legyen változás. Ugyanis eddig ugy volt, hogy szinte hétről-hétre más emberekből állott a katonai rendőrség, aminek az a hátránya hogy aiaposan begyakorolt személyzet volt a katonai rendőrségnél, mert más szolgálati beosztást kaptak és így a személyzet változott. Nagyon sokkal javulna a katonai rendőrség, ha a személyzete állandó volna és ezt most — természetesen amennyire a katonai érdekek megengedik — meg is fogják bizonyára valósítani. Az a kétségtelen, hogy csendőrséggel ós állandó személyzettel bíró katonai rendőrségei rendbe lehat hezni Nyíregyháza nagyon is zavaros közbiztonságát. lasagök Mája Ki nem hallott már a mesebeli hidrél, amely leszakad a hazug ember alatt ? ... És ment, mendegélt beszélgetve két vándor; az egyik azt füllentelte, hogy ökörnagjságu kutyát látott; amint a hidhoz közeledlek, szepegve módosította kijelentését oda, hogy a kutya nem volt nagyobb egy borjúnál, végre pedig a hid előtt beismerte, hogy biz az csak akkora volt, mint bármaly más közönséges kutya. így közeledünk most a nyolcadik magyar hadikölcsön lezárása idejéhez mindnyájan, akik jó hazafiaknak és igen okos embereknek hisszük és hirdetjük magunkat. Jaj annak, aki hazudik, aki magába nem száll idejekorán és bár legelemibb kötelességét nem teljesiti, a legegyszerűbb értelem tanácsát nem követi. A hid beszakad az ilyen alatt s a társadalom megbotránkozásában és az állam intézkedéseiben bizony megülheti majd a bokáját. Mert ugyebár legelemibb polgári kötelességünk minden nélkülözhető pénzünket odaadni hadikölcsönbe, amikor fegyverfogható testvéreink immár négy álló esztendeje áldozzák vérüket és életüket a hazáért, a haza pedig minden fiának buzgó segítsége nélkül nem birja el a világháború rettenetes pénzügyi terheit. És ugyebár a legegyszerűbb értelem is azt tanácsolja mindenkinek, hogy ami szabad tőkéje csak van, azt mind fektesse hadikötvénybe, mert ez a legbiztosabb értékpapír, hiszen az örök életre hivatott magyar állam fogja ércpénzre váltani, legjövedelmezőbb is, mert majdnem kétszer annyi kamatot hoz, mint a magánpapirok és takarékbetétek, ezeken felül pedig sokféle adó és egyéb kedvezménnyel van összekötve!! Mulassuk meg a jegyzés utolsó napjaiban, hogy kötelességteljesítő értelmes gazdálkodó állampolgárok vagyunk. Aki annak s még többnek taríja magát, vegye ki részét méltó módon a jegyzésből. A törvényhatóságok a főrendiházban - 'i A felsőház reformja Xjireg;háí<a, juliu* ö {A Ayirvidek tudóntójáUil.t Szabolesvármegye törvényhatóságához érdekes átirat érkezett Kisküküliő-vármegye arrakéri Szabolcsvármegye törvényhatóságát, hogy foglaljon állást a főrendiházi törvény revíziója mellett, mert az általános választói jog törvénybeiktatásával, a törvényhozás mindkét háza mélységes reformra szorul. Az erdélyi átirat a főrendiház demokratizálását akként óhajtja, hogy ancak tagjai a között a születési és vagyoni előkelőség mellett a szellemi élet arisztokratái is helyet foglaljanak. A küküllői átirat főbb vonásokban igv hangzik: A főrendiház a legutóbbi évtizedek politikai eseményeinek tanúsága szerint valéban nem felel meg rendeltetésének és ma az állam életében kétségtelenül egy teljesen passzív szerepkört tölt be, ami fölötte káros, ,/fttert hiszen az államok többsége nem minden ok nélkül szervezi a nemzet életében nélkülözhetetlen konzervatív erőket a tövényhozás egy külöa házában. A törvényhozás mindegyik részenek vissza kell tükröztetnie az állam és társadalom életelvének összes lényeges oldalait s ezt a magyar főrendiház mai megszervezettségében nem teljesiti. Ha elejét akarjuk venni annak, hogy a főrendiház ne mint valami merev kövület álljon az államélet forgatagában s legfőképpen azt, hogy az idők és események haladó szekere maga alá temesse alkotmányunknak ezen elvitázhatatlanul fontos szervét, úgy meg kell reformálnunk ás uj szellemmel, uj tartalommal kell megtöltenünk azt. E reform főkövetelménye pedig az, feogy a főrendiház lényegének megfelelően az a történelmi mult talajából aőjjön ki. Törvényhatóságaink 1848 előtt a főrzndiházban, ha nem is közvetlenül, de képviselve voltak, amennyiben a vármegyék főispánjai egyúttal tagjai voltak a főrendiháznak is. Közelfekvő tehát, hogy a főrendiházban, melynek tekintélye az által lesz megszilárdítható, ha abban a születés és vagyon mellett mind nagyobb szerepre juttatjuk az értelmi és erkölcsi kiválóságokat, helyet foglaljanak a törvényhatóságok választottjai is. A főrendiház lényegének megfelelően a választhatóság kellékei a 30 éves életkor és főiskolai végzettség lennének. Célszerűségi szempontból a választás tiz évre szólna. A megyei önkormányzatoknak a főrendiházba való tagválasztási joga alapelvként ismertetett el a legmodernebb államok alkotmányában is. Így például a francia és belga szenátorokat kizárólagosan, illetve jelentéke ny részbea a megyei közgyűlések választják. A magasabb {korhatárban, a magasabb szellemi és választási cenzusban, a tiszteletdíj hiánya ban, valamint a hosszabb időre való választásban és n megválasztottak csoportonkint való kiválásában vannak meg azok a feltételek, a melyek az általános választói jog alnpján kialakult népképviseletek hirtelen hullámzásait és átmeneteit áthidalni képesek és ezáltal a főrendiház tulajdonképpeni gyakorlati és elméleti célját valósítják meg. A főrendiháznak magasabb értelmi és erkölcsi kiválófágokkal való kibővitése szem pontjából kivánatos lenne, hogy a főrendiházban helyet foglaljanak: a tudományos egyetemek rektorai a Tudományos Akadémia, a Petőfi és Kisfaludy Társaság elnöke, a kir. Ítélőtáblák elnökei. A kifejtett indokok alapján indítványozzuk, mondja ki a törvényhatósági bizottság: 1. A demokratikus átalakulás és a történelmi fejlődés szempontjainak harmonikus figyelembevételével s a törvényhatóságok közéleti súlyának fenntartása és emelése érdeké-