Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)
1918-09-18 / 210. szám
Szigorú rekvirálással fenyegeti Szabolcsot a közélelmezési miniszter Ellentétes megállapítások Nyircgyöáaia, szeptember 17 {A Nyírvidék tudósítójától.) A vármegye és a közélelmezési miniszter között igen éles ellentét támadt a vármegye által beszolgáltatandó terméskontingens dolgában és a miniszter, aki egy későbbi rendelkezésével dezavuálta a korábbi megállapítását, niost olyan menynyiség beszolgáltatását köveleli, amelynek a beszolgáltatása a szabolcsi termésviszonyok mellett lehetetlen. Mivel pedig erre természetesen a vármegye vállalkozni nem tud. most szigorú rekvirálással és a vármegyei tisztikarral szemben pedig erősebb rendszabályokkal fenyegetődzik a miniszter. Szabolcs vármegye beszolgáltatandó termésmennyiségéről még julius végén volt szó, amikor a közélelmezési minisztériumban tartóit országos értekezleten letárgyalták az egyes törvényhatóságok beszolgáltatandó kontingensét. Akkor a mi vármegyénkre nem lehetett megállapítani a kontingest, mert olyan megbízható adatok. amelyekből a vármegye terméseredményét a valóságot megközelítően meg lehetett volna állapítani, nem állottak rendelkezésre. Ezért a közélelmezési miniszter Szabolcsra ujabb kontingentálási tárgyalást rendelt el, amelyet augusztus elején meg is tartottak és amelyen az alispán képviseléteben Mikecz István főjegyző tárgyalt a miniszter megbízottjával. Ezen az ujabb tárgyaláson a vármegye főjegyzője már birtokában volt a cséplési eredményeknek és eme kézenfekvő adatokon fölépült számitások alapján azt kérte, hogy a vármegye által beszolgáltatandó terményfölösleget 995 vasúti kocsi rakományban állapítsák meg. 1500 vaggon a kontingens. Ezzel szemben a tárgyalást vezető Térfi Béla miniszteri tanácsos továbbra is ragaszkodott a gazdasági tudósítóknak a még lábon álló, vagy már learatott, de még ki nem csépelt termésre nézve foganatosított becslési adataikhoz és emez adatokból kiindulva, kezdetben ez alkalommal is. — miként la korábbi tárgyalásokon — 2310 vaggonban kívánta megállapítani azon terményfelesleget^ mely Szabolcsvár megye által minden körülmények közölt beszolgáltatandó. Midőn azonban a tárgyalás berekesztése elölt a vármegye főjegyzője kijelentette. hogy felelősséget csak 995 vaggon beszólgáltatatására vállalhatja, a tárgyalást vezető miniszteri tanácsos a beszolgáltatandó kontingenst 2310 vaggonról — 1500 vaggonra szállította le, kijelentvén, hogy a közélelmezési hivatal meg lesz elégedve. ha la törvényhatóság ezt az 1500 vaggon felesleget beszolgáltatja. 23ÍÖ vaggont követel a miniszter. Mialatt pedig az országos közélelmezési hivatalban ez a kontingentálási eljárás folyt, épen a tárgyalás napján megérkezett az alispáni hivatalhoz Nyíregyházára a közélelmezési miniszter rendelete, mely a julius hó 25-ik napján megtartóit tárgyalásra történt megállapodásra hivatkozással a 2310 vaggon feleslegnek minden körülmények között való beszolgáltatását rendelte el, arra utasítván aZ alispánt, hogy ennek a feleslegnek a biztosítására nézve a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye folyamaiba. Természetes, hogy az alispán a legnagyobb megütközéssel vette kézhez ezt a a termésbeszolgáltatásnál rendelkezést, mely most már véglegesnek minősítette a julius hó 25-én megtartott tárgyalást, holott a később megtartott második kontingentálási tárgyalás felvételét éppen ez a tárgyalás tetle szükségessé, azért mert az előbbi tárgyaláson a végleges megállapodás létesíthető nem volt. Az alispán nyomban felterjesztést intézett a közélelmezési miniszterhez és fölterjesztésében azt a határozott nézetét fejezte ki. hogy Szabolcs vármegyére ez a rendelkezés nem vonatkozhatik, mert a julius hó 25-ik napján megtartott tárgyalás előzetes megállapításait az augusztus hó 8-iki tárgyaláson létrejött megállapodásnak természetszerűen meg kellett döntenie. Ugyanebben a felterjesztésben bejelentette az alispán a miniszternek azt is. hogy a további tárgyalások fonalát csakis az augusztus hó 8-án megállapított 1500 vaggon felesleg biztosítására nézve fogja felvenni, habár ebben az irányban és a sikerre való minden kilátás nélkül, mert meggyőződésem, hogy a vármegyében enynyi felesleg nem fog rendelkezésre állani'. A járások nem vállalják a többletet. Erre az alispán ujabb értekezletre hivta egybe a járási foszolgabirákat és Nyíregyháza város polgármesterét, hogy velük összhangban az 1500 vaggon felesleg biztosítását megkíséreljem és siker esetén ezen 1500 vaggont illetőleg a kivetést az egyes járásokra megtegyem. Amint azonban az előre is látható volt a járások a legtárgyilagosabb számítások után is csak 1100 vaggon felesleg beszolgáltatása iránt mertek felelősséget vállalni, mindössze tehát 105 vaggonnal többre ama 995 vaggonnál, mint amennyiben a beszolgáltatandó felesleg mérvének megállapítását az augusztus 8-i tárgyalás alkalmával kérte az alispán. Uj fölterjesztés. Eme tisztiértekeziet eredményéről beszámolt az alispán a közélelmezési miniszternek, arra kérvén őt, felterjesztésében, hogy szemben a megbízhatatlan statisztikai ládátokon alapuló számítások eredményével tekintené az általa foganatosított számításokat irányadóknak, melyeknek a végeredménye kisebb eltérésekkel mindig ugyanaz maradt és kérte, hogy szállítaná le a Szabolcsvármegye által beszolgáltatandó kontingenst 1100 vaggonra anyival is inkább mert már ezt a mennyiséget is csak a legszigorúbb számitások alapján lehetett a helyi érdekek rovására feleslegnek minősíteni. Fenyeget a miniszter. Erre a felterjesztésre az alispán választ még nem kapott, azonban a következő napon érkezett hozzá a közélelmezési miniszternek az a i'endelelc, melyben közli, hogy miután a hatósággal a beszolgáltatandó kontingensre nézve a békés megállapodás nem sikerült, Szabolcsvármegye területén az átvételi eljárás a legsürgősebben lefolytatandó, mert Windischgraetz hercegnek ma is az a meggyőződése, hogy a vármegyében meg van az a 2310 vaggon felesleg, melyet a közélelmezési miniszter számításba vett s a amennyiben az átvételi eljárás után ez a mennyiség teljes egészében, avagy kis külömbséggel tényleg rendelkezésre nem fog állani, ezt a körülményt az átvételi eljárás lanyha lefolytatásának és a tisztikar felületes működésének fogja betudni saz általa számításba vett 2310 vaggon felestől 8. szeptember 18 leg biztosítására a legszigorúbb rekvirálást és más erősebb rendszabályokat lesz kénytelen alkalmazásba venni. Ennek az ellentétes rendelkezésnek és jelentése melleit az alispán a következő a miniszter erélyes fenyegetésének a bekijelentést telte a közigazgatási bizottság ülésn: A magam részéről bejelentem a közigazgatási bizottságnak, hogy a tisztikar — miként a múltban mindenkor tette, — ugy ezen reá utalt kötelezetségének is igyekezni fog lelkiismeretes pontossággal megfelelni s ha a vármegyéből több terményt nem leszek képes kisajtolni mint amennyit annak földje megtermett, e miatt felelőssé nem leszek tehető! Ugy a magam, mint a felügyeletemre bizott tisztikar. tehát a magunk szempontjából — teljes megnyugvással nézünk a legszigorúbb * rekvirálás elé is, mert ma is csak az a meggyőződésem, hogy a törvényhatóság területéről a jogos igények figyelembe vétele mellett a legszigorúbb rekvirálással sem lehet annál a feleslegnél többet előteremteni, mint amennyinek a beszolgáltatására a felelősséget magam is vállaltam. Az alispán határozott kijelentését a bizottság is helyselte és most feszült izgalommal várja az egész vármegye, hogy a miniszter fez eddigi álláspontjaiból 'melyiket tekinti most már véglegesnek és beváltja-e a vármegyével szemben a fenyegetését. «• ÚJDONSÁGOM. — Szabo!csi tanító sikere Berezovkában. Érdekes levelet kapott a Nyirvidék a messze keletről, Berezovkából. Sok magyar fiu, szabolcsi legény eszi itt a fogság keserű kenyerét, messze távol 1 a magyar hazától. Némelyikök negyedik éve tesped szörnyű egyhangúságban, fájó egyedüllét ben. "Lelkes magyar emberek, — nagyobbá ra tanítók, — tán a fogság második evében elhatározták, hogy azokat a hadifoglyokat, akik idehaza, gyermekkorukban nem tanulták meg az irás-olvasást, — meg tanítják betű vetésre. Tanfolyamot szervezlek, amelyet líöröskényi János ibrányi tanító vezetett és amelyen igen sok hadifogoly vett részt. A három és fél hónapig tartó tanfolyam után vizsgát tartottak, amelyről Vigh János »tanügyi bizottsági tag« most beszámolót küldött a Nyirvidéknek. Vigh János Írásában a következőket mondja: A magyar néptanító a távot 1 Keleten is önzetlen kulturmunkát végez, mint azt a következőkből 1 láthatjuk. Ugyanis mint tanügyi bizottsági tag f. hó 16-án részt vettem a magyan analfabéták vizsgáján. Mondhatom, hogy líöröskényi János ibrányi községi tanító ur igazán szép eredményt ért el 1 a három és fél hónap alatt •— ennyi ideig tartott ugyanis a tanfolyam. Tanítványainak mindegyike szépen tudott olvasni és írni. Ugyanezek az emberek megkérték a fentemiilett tanító urat, hogy tanítsa meg őket a számolis elemeire is; ő erre is készséggel vállalkozott. Hazafias üdvözlettel Berezovka, 1918. febr. 24, Vigh János, tanügyi bizotts. tag. — Jólékonycélu szüreti mulatság. A kisvárdai polgári olvasókör szeptember 22-én, a 11-ik honvédgyalogezred özvegyei és árvái javára jólékonycélu szüreti mulatságot rendez. — Nyilvános nyugtázás. A kemecsei ifjúság 1918. aug. 31-én a helybeli református. rkatliolikus és községi iskola szegényebb sorsú növendékeinek ingyen tankönyvekkel való ellátása céljából táncmulatságot rendezett. Ez alkalommal a következő felülfizetések történtek: Szítba Miklós 5 K, Kőrösy Jenő 4 K, Debrószki ••••HM