Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)

1918-07-06 / 150. szám

2 JSÍYÍKB1DÉK1918 juhos 6 Városi feladatoK Irta dr. Garay Kálmán, városi tanácsos. II. Az újonnan megvalósítandó feladatkörök. 1. Azok kőzött a feladatok között, a melyek megvalósítása nélkül a város modernizálódása ma már el sem képzelhető, egyike a legfontosabbaknak az alsóbb néposztályok anyagi és szellemi színvonalának emelése — a szociálpolitika. Ez a probléma a mely már hosszú idők óta .vajúdik a társadalom méhében s a melyet a háború szinte elementáris erővel lökött felszínre — foglalkoztatja ma halladó városaink intéző köreinek legnagyob részét. Fejlődő városaink kezdik meglátni azt az összefüggést, amely a város előhaladása és a lakosság széles rétegeinek,jóléte között kétségtelenül fenáll s a mely parancsoló szükségességé érlelte meg a szociálpolitikai gondoskodást Elég egy pil tani ás a munkásosztálynak a munkahelyhez való viszonyára, hogy ez az összefüggés felületes szemlélő előLt is észrevehetővé váljék. A munkás fiejőn a tvarosba muriMt keresni. Ha ott olyan viszonyokat talál a melyek az életet rá nézve viszonylag kellemessé teszik, ha biztosítottnak látja a {jó olcsó és hygienikus lakást, az egészséges olcsó táplálkozást, a saját és családja szerény kulturális igényeinek kielégítéséi biztosító intézményeket, betegség esetére ingyen gyógykezelést, biztos munkaalkalmat stb. szívesen marad a városban s megteremti a vállalkozás részére ply fontos jó munkásviszonyokal. A jó munkásviszonyok igen fontos telephelytényezői az ipari vállalkozásnak. Ipari vállalatok, gyárak alakulnak, nő a munkás Ikerésete, munkabérének mind nagyobb részét költheíi el jobb táplálékra, magasabb rendű szükségletek fedezésére, vagyis hozzájárul a mezőgazdaság és kereskedelem fellendítéséhez. Ez ismét visszahat az iparra, mert emeli a mezőgazdasági és kereskedő elem életstandarját s igy keresletét az iparcikkek után. A fejlődésnek ez az egészséges és termékeny körforgása pedig annál gyorsabb ütemű lesz, íninél

1 szélesebb körűvé válik a szociálpolitikai gondoskodás, amely kiterjeszthető az életviszonyok legkülönbözőbb ágazataira. A munkaközvetítés, munkanélküliség elleni küzdélem, munkás statisztika, ingyen jogi tanácsadó és népiroda, népkonyhák, ióhusmészárszékek, munkás lakások, Munkásszállók, éjjeli menedékhelyek, munkáskertek, hatósági zálogház, hatósá gi temetkezési intézet létesítése az anya és csecsemővédelem hatósági szervezése, bölcsődék, ingyen orvosi rendelők, népkönyv tárak, olvasó szobák létesítése, mind olyan intézmények a melyek a fent körvo•nalözott cél megvalósítását szolgálják s amelyek megteremtése elsősorban városi feladat. Vitatható ugyan, hogy ezen a téren a kezdeményezésnek és az irányitásnak az államhatalom részéről kellene kiindulnia, de ez a vita meddő, mert a népjóléti minisztérium szomorú kudarca megjmutatta, hogy az államhatalom, helyesebben az uralmon levő pártok nem akarnak szociálpolitikát csinálni s e tekintetben egyelőre nem is várható gyökeres változás. A városnak kell tehát — a saját érdekükben — a népjóléti gondoskodás terén a kezdeményező lépéseket megtenniök. Városunkban ez annál könnyebb, mert itt már egész sora működik a sablonos jótékonyság keretein felülemelkedő szociálpolitikai célokat szolgáló egyesületeknek. A legközelebbi feladat tehát magától adódnék s nem volna más mint ezeknek az egyesületeknek szétágazó, sokszor meg egymást keresztező tevékenységét — működési körük érintetlenül hagyásával — egy központból a szociálpolitikai ügyosztályból irányítani s ekkent az ő bevonásukkal és közreműködésükkel folylatni, rendszerbe foglalni és hatékonyabbá tenni a népjóléti tevékenységet, Nem hiszem, hogy ez ellen a megoldás ellen az egyesületek közül egynek is kifogása volna, hiszen bizonyára ők is sokszor érezték népjóléti tevékenységünk közben a támogató és irányító hatósági közreműködés hiányát. Az együttműködés szerve is könynyü szerrel megteremthető a népjóléti ügyosztály vezetője mellé a jótékony és szociális célú egyesületek kiküldötteiből alakított népjóléti tanács megszervezésévek ír. A szociálpolitikával szorosan összefügg a többtermelés problémája. A helyes szociálpolitika a többtermelés alapja, viszont a termelés fokozása emeli a népesség anyagi és szellemi erejét tehát szociálpolitikai irányban hat. A többtermelés ma még csak jelszó. Ütőkártya a különböző politikai pártok kezében. De a lét vagy nem lét kérdése, hogy ez a jelszó telté váljék, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a háború terheinek elviselése első sorban attól függ, hogy természeti kincsekkel megáldott földünkben rejlő többlermelési lehelőségeket miként tudjuk majd a háború után kiaknázni. S ha az országnak fontos érdeke, hogy lakosai többet termeljenek, ugy nem kevésbbé fontos érdeke ez a városoknak is. Ha egy város termelőinek összeségemond juk öt évről öt évre 50 százalékkal nagyobb termelési produktomot bir előteremteni, ez — minden egyébtől' eltekintve — azt jelenti, hogy polgárainak teherbíró képességé 50 sőt a proggressivitás elvének figyelembe vételével még ennél is több százalékkal gyarapodott. De a társadalom minden rétegére egyaránt nehezedő drágaság leküzdése is főképen a termelés fokozásával remélhető. A többtermelés előmozdítása tehát egyike a legfontosabb városi feladatoknak. Sajnos ezen a téren még hiányoznak a kezdeményező lépések s igy járatlan ubon kell elindulnunk. Nézetem szerint ezt a problémát az alapjánál kell megfogni. A •terarjlés alaptényezője a föld. A másik két termelési ágnak az iparnak és a kereskedelemnek fejletlensége első sorban a mezőgazdaság fejlettségétől függ. Ezért és mert a modern ipari termelés terén érvényesidő szabad verseny már önmagában véve is a termelés fokozásának irányában hat — a helyes többtermelési politika az ímely a mezőgazdasági termelés fokozásá-a helyezi a fősúlyt. S ha ez a megállapítás általában véve érvényes, kétszeresen ervényes a túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozó államokra, —• s tovább menve azokra a városokra a melyekben a mezőgazdasággal foglalkozó népesség a túlnyomó, városunk szerencsés birtoke'osz ásánál fogva valósággal kiinálkozik egy erőteljes mezőgazdasági többtermelési pixgramm végrehajtására. Sokak előtt szintt megmagyarázhatatlan az a gyors ütemű fejlődés, amely városunkat a kedvező természeti előfeltételek hiánya dacára észjkkelet Magyarország egyik legvirágzóbb károsává*emelte. Ugy vélem közzel járok m igazsághoz amikor ennek a fejlődésnek titkát a város termőföldjének szerencsés birlokeloszlásábann vélem- felfedezni. Az a körülmény, hogy Nyíregyháza város területének túlnyomó részére kisbirtokosok kezén van, egy egészséges józan szorgalmas és Főleg szapora parasztnépességet teremtett meg, akik anyagi helyzetük és lélekszámúk gyarapodásával fokozódó vásárló képességük keli nagy mértékben hozzájárullak a másik két termelési ágnak az iparnak és kereskedelemnek fellendítéséhez s ezzel még indították azft a fejlődési folyamatot a mely városunkat szinte példátlanul gyors ütemben viszi előre a fejlődés utján. A parasztbirúokban rejlő ezt a hatalmas fejlesztési energiát ébrentartani és fokozni az által, hogy a még bapne szunynyadó termelő erők felszabadifasát egy erőteljes löbbtermelési programm végrehajtásával' elősegítsük olyan feladat amellyel érdemes is és kell is foglalkozni. A termelés fokozására irányuló hatósági ibeavatkozás, helyesebben tamogatás és irányitás a legkisebb befektetés mellett a legbusásabb eredményekkel kecsegtet. S ha ez az eredmény nem is kézzel fogható — mert nem azonnali és nem fix összegben jelentkezik — de annál tartósabb és biztosabb alapokon nyugvó hiszen a város egvre fokozódó terheinek fedezése szempontjából oly fontos teherbíró képesség fokozása nem is képzelhető el máskép mint a produktivitás eipelése által. Az a kérdés már most, hogy milyen eszközökkel törekedjünk a kivánt cél elérésére. A tárgyi előfeltétel adva van a földbirtok szerencsés megoszlása állal. Úgyszintén adva van az anyagi előfeltétel is, hiszen közludomásu, hogy a kisbirlokosság anyagi ereje a háború alatt tetemesen emelkedett. Amit a kisgazdák legnagyobb részénél még pótolni kell, az a széles látókor és a modern mezőgazdasági ismeretek hiánya. A helyzet az, hogy a többtermelés kérdése nálunk egybeesik a kisbirtokos szellemi színvonalának emelé lésével. A földmivelő már földhöz kötöttségénél is konzervatív hajlamú s az uj termelőmódoktól idegenkedő. Viszont nem kell bizonyítani, hogy a magyar paraszt értelmes elem s viszonylagos elmaradottsága nem az ő hibájára hanem mélyebben fekvő társadalmi okokra vezethetők vissza. Az állam feladata volna a kisbirtokosok szellemi színvonalának emelése, de addig a míg a földmivelésügyi kormányzatban a nagybirtokosok osztály szempontjai az erősebbek, — hiába vájjuk ezt. A parasztbirtokban rejlő energia felesleg kiaknázásának feladata igy arra a közületre hárul, amely a többtermelés hasznából közvetlenül részesedik. S ez Jiem más mint a város. A városnak kell tanítással, neveléssel, buzdítással, irányítással megkezdeni a kisgazda felvilágosítását s meggyőzni őt azoknak az eszközöknek célravezető voltáról és óriási horderejéről, amelyek a n yugati, elsősorban a dán és belga kisgazdákat a világ első földmivelő népévé emelték. Meggyőződésem, hogy megfelelő eszközökkel nagy eredményeket lehetne elérni. Mezőgazdasági oktató tanfo'yarnok, fe» olvasások rendezése felnőttek részére, alsófoku mezőgazdasági iskola felállítására irányuló intenzív és folytonos akció, ja szövetkezeti eszme terjesztése előadások és röpiratok utján, mezőgazdasági termelő szövetkezetek, szövetkezeti alapon álló mezőgazdasági ipar és közlekedési üzemek — műtrágyagyár, malom, burgonyahántoló mezőgazdasági vasút stb. — létesítésére irányuló iniciativa s azok megszervezésénél hatósági irányilás, kísérleti telepek .felállítása az okszerű trágyázás, talajművelés, magnemesités előnyeinek szemléltető bemutatása céljából, a' városi földeknek örökbérleti rendszer utján történő bérbeadása s az örökbérlőknek szövetkezeti alapon való megszervezése mezőgazdasági statisztikai adatok rendszeres