Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 146-220. szám)
1918-07-05 / 149. szám
2 Városi feladatoK Irta dr. Garay Kálmán, városi tanácsos. Nyíregyháza város képviselőtestülete a háború első évében véghatározatot hozott, amelyben egy felmerült konkrét eset kapcsán kimondotta, hogy a város szervezetét érintő kérdésekkel a háború tartama alatt nem foglalkozik. Ezen véghatározat meghozatalánál a képviselőtestület nyilván nem számolt — mint ahogy nem is számolhatott — egyrészt a háború hosszú tartamával, másrészt a háborúnak egyéni és közéleti élet minden terére juh aló és bátran forradalminak nevezhető átalakító hatásával. Ma már nem lehet (kétséges, hogy a szervezeti szabályrendelet korszerű és gyökeres reformja a város legfontosabb érdekeinek, további fejlődésének vészélyeztetése nélkül többé el nem odázható. A nagy feladatok egész sora várt már a háború előtt megvalósításra. De talán még ezeknél is fontosabbak az uj feladatok, amelyek megvalósítását a háború érlelte meg parancsoló szükségességé. A régi célok mellett uj célkitűzések kellenek és olyan közigazgatási szervezet, amely (azok megvalósítására teljes biztosítékot nyújt. Hogy az előttünk álló feladatokat megoldhassuk, első sorban annak tárgyi Jbiztositékát kell megszereznünk a rendelkezésre álló erők célszerű beosztásával s ti még szükséges uj erők megteremtésével vagyis a város szervezetének a modern .városigazgatás követelményeinek megfelelő ujjáalkotásával. Azok a fő irányelvek a melyek a városi szervezeti szabályrendelet revíziója kérdésénél 1 elsősorban kell hogy irányaidók legyenek — véleményem szerint a következők: 1. A városi alkalmazónak szolgálati viszonyainak és javadalmának rendezése. 2. Az újonnan megvalósításra váró lo'adalkörök megállapítása és azok megvalósításához szükséges szervezet megte remlése. 3. A városi feladatok helyes megoldásának biztosítása a modern városigazgatás szellemében. A városi alkalmazottak szolgálati viszonyainak és javadalmának rendezése. A tisztviselőkérdés ma az ország legégetőbb kérdéseinek egyike. Tisztviselőgyűlések, kongresszusok egymást érik s az egész ország viszhangzik a szellemi munkások jogos panaszaitól. Az állam nem lud vagy nem akar segíteni. A drágasági (pótlék amit a közalkalmazottaknak — ezek között a városi alkalmazottaknak is — időnként juttat, alig egy csép az egyre fokozódó drágaság tengerében, amely nem képes megakadályozni a szellemi mun kások anyagi színvonalának sülyedésót. Ilyen körülmények között a városi alkalmazottakat illetően a közvetlen alkalmazóra, a városra hárul az a feladat, hogy megmentse alkalmazottait a teljes ianyagi lezülléstől. De figyelembe véve az anyagi nyomorúságnak a munkaképesség re, munkakedvre és a köztisztviselőnél oly fontos erkölcsi értékekre gyakorolt korrumpáló hatását — egyenesen érdeke a városnak, hogy alkalmazottainak anyagi helyzetét tőle telhetőleg szanálni igyekezízék. De ezen az általános szemponton kitvüll még külön speciális szempontok is indokolják a fizetésrendezés szükségességét. A városqk fejlesztéséről alkolott 1912. évi LVIII. tl-c. a városi alkalmazóItakat fizetés szempontjából három osztályba sorozza. Az első osztályba a törvényhatósági joggal felruházott városok, a második osztályba a 10000-nél több lélekszámmal biró rendezett tanácsú városok, a harmadik osztályba a 10000-nél kevesebb lélekszámmal bíró rendezett tanácsú városok lalkalmazotlai tartoznak. Nyíregyháza város alkalmazottainak javadalmazása szorosan a törvény rendelkezéseinek megfelelően állapíttatott meg a Kgy. 64 K. 2715—1915. szám alatt alkotott szabályrendelet keretében. Hogy ez a megállapítás nem számolt a tényleges Viszonyokkal, az rögtön kitűnik, ha a 40000 lelket számláló Nyíregyháza város alkalmazottainak javadalmát a 14000 lelhet számláló Turkeve város alka'mazo fiainak javadalmával összehasonlítjuk. Mindkét város alkalmazottai egyenlő javadalmazást élveznek, holott nem lehet kétséges, hogy a*két város adminisztrációja kő zött a megoldásra váró feladatok minősége, qualitása szempontjából igen nagy különbségek vannak. A nagyobb lélekszám rendszerűt nagyobb kulturát jelent. A sociáüs, kulturális, gazdasági, hygienikus stb néma lélekszám arányában, hanem annál sokkal fokozottab mértékben nőnek s enjiek megfelelően a megoldásra váró felada tok sokkali szövevényesebbek, több szakértelmet, nagyobb elméleti és gyakorlati tudást, fejlettebb szociális érzéket igényeinek. Es ha ez igy van, akkor az, sem lehet kétséges, hogy a qualitás szempontjábólnagyobb fajsúlyú feladatok megoldásátolyan tisztviselőkre kell bízni, akik arra ugy erkölcsileg, mint szellemileg képesek. Ez pedig csálk ugy remélhető, ha a város olyan javadalmazást biztosit tisztviselőinek a mely lehetővé teszij. hogy a városi tisztikar a" legértékesebb elemekből redukálódjék. Nagyobb városaink — Debrecen, Temesvár, Szeged, Kassa, a rendezett tanácsú városok közül Makó, Brassó stb. — többé kevésbbé mind átérezték ennek a szempontnak helyességét s tisztviselőiknek a törvényben megállapított minimumnál magasabb javadalmazást biztosítottak. Városunk sem helyezkedhetik más 'álláspontra ha nem akar letérni a fejlődés útjáról. De van még egy — nézetem szerint — döntő szempont a mely azt követeli, hogy a város jól fizesse "tisztviselőit. A városi tisztviselő mnukájának tetemes része olyan természetű, amely nem húzható a bürokratikus sablon kaptafájára. XII ez különösen a >fiíros vagyonának kezelése, hasznosítása, a városi üzemek vezéíése körüli tennivalókra, ahol a lisztviselő személyes tevékenysége és annak eredménye között szerves és közvetlen összefüggés van. Sokszor százezrekre menő értékek r,orsa van letéve a városi tisztviselő kezébe s kizárólag az ő lelkiismeretességén, szakérteimén és előrelátásán múlik azok mikénti kihasználása. Lelkiismeretes, szak értő és előrelátó tisztviselőket pedig csakis ugy nyerhetünk meg városunknak, ha ezekért a quaiitásokért megfelelő anyagi ellenértéket helyezünk kilátásba. Sajnos ez a belátás a magyar városoknál a legutóbbi időkig legkevésbbé sem érvényesült s nagy részt ennek köszönhető, hogy legtöbb városunk lisztviselő kára sokáig a szellemi, testi vagy erkölcsi rokkantak legjobb menedékhelye volt. A városok fejlődése szempontjából oly fontos kezdeményező szellem és alapos reformmunka pedig nem ilyen elemet hanem egész emberedet követel', ezek megnyerésének előieílétele pedig a tisztességes megélhetést biztosító javadalmazás. Az az ellenvetés, hogy ez által a városi tisztviselő kedvezőbb helyzetbe kerül az állami tisztviselőknél — meg ha igy volina is — nem fogadható el már csak azért sem, mert ha az állam nem jól fizeti a tisztviselőjét ez még nem ok arra, hogy la város is kövesse ezt a példát. Es elvégre ha az állami lisztviselők értékesebb elemei a jobb fizíetés reményében átszivárognak a városi magisztrátusokba, ez a városra nézve semmi esetre sem hátrányt, hanem (ellenkezőleg előnyt jelent. Ezekben igyekeztem megvilágítani azt a tényt hogy a városi alkalmazottak javadalmának rendezéséhez nem csak a tisztviselő karnak, hanem a városnak is eminens érdekeii fűződnek. Végül nem hagyható itt figyelmen kívül a fedezet kérdése sem. Erre a konkrét javaslatok során fogok részletesebben kitérni, élőre jelzem azonban, hogy ez a kérdés a mai helyzet szerint a községi pötadő emelése nélkül lesz megoldható. Mult^MbA jMfc*. taitiHát * tiLHA^AA A A + H r j, 0 Francia royalista mozgalom Badapest, julius 3 (A Nyirvidék tudósítójától.) Zürichből jelentik, hogy a párisi Humanite cimü lap fölhívást közöl a royalista-párthoz való csatlakozásra. A fölhívást ugy a belföldön, mint a fronton óriási mértékben terjesztik. A fölhívásban azt mondják, hogy minden erővel küzdeni kell a köztársasági forma ellen, mert egyedül a monarchia nyújt megtelelő védelmet az országnak. / _ Bratianu Svájcban Budapest, julius 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) Zürichből táviratozzák : Tegnap Magyarországon át ideérkezett egy román vonat, amelyen kétszáz romániai menekült, köztük Bratianu, a kormány több tagja és az antantkövetek is utaztak. A menekültek egyrésze Franciaországba, illetve Olaszországba utazott, a többiek Svájcban maradnak. Czernin kihallgatása íiQdapest, julius 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) Bécsből jelentik: Illetékes helyről közlik, hogy Czernint saját kérelmére és a külügyminiszter tudtával fogadta az uralkodó magánkihallgatáson. A kihallgatás teljesen magánjellegű volt és ezzel az összes hozzáfűzött kombinációk elesnek. I A midiandi robbanás Badapest, Julim 3. Londonból jelentik : A midiandi gránátgyárban történt robbanás halottainak száma száz, a sebesülteké jóval több. Péntek—Szombat—Vasárnap Eredeti francia fölvétel A főszerepben SARAH BERNHARD 1 1 I I I
