Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-04-16 / 87. szám

2 JftelDÉK. 1918. április i6. A íelsőszabolfsi református egyházmegye közgyűlése Vas Mihály esperes távozása Kitvárda, április 15. {A Nyirvidék tudósítójától.) A felsőszabolcsi ref. egyházmegye az 1918. évi április hó 10-én közgyűlést tartott, amelyen az egyházmegye lelkészi kara és a világi képviselői teljes számmal megjelentek. Az egyházmegye kiváló és szeretett esperesének, Vas Mihály lelkésznek a lemondása hozta össze á közgyűlés tagjait csaknem teljes számmal. Fájdalommal vetle mindenki tudomásul Vas Mihály esperes visszavonhatatlan elhatározását, hogy megrendült egészségére tekintettel, az egyházmegye vezetésétől visszalép. A ragaszkodásnak, az elismerésnek, a hálának és bizalomnak olyan koszorúját rakla le a közgyűlés az egyházmegye vezetésétói megváló esperes lábai elé, amilyenre a ref. egyház közéletében ritkán vau eset. S méltán, mert Vas Mihály, aki az egyházmegye szervezője, bölcs vezére, tapintatos elöljárója és erőskezű kormányzója volt, nagy érdemeket szerzett az egyházmegye egyes egyházközségeinek a felvirágoztatásában is. Hálából az egyházmegye örökös tiszteletbeli esperesévé választotta a távozót Az egyházmegye közgyűlése különben rövid volt, s alig veit igénvbe egv délelőttöt. A tanácsbirói értekezlet délelőtt 9 óraikor (kezdődött. — A közgyűlés féltizenegy órakor Vas Mihály esperes imája után Jármy Miklós gondnok nyitotta meg. Ez után következett a tagok számbavétele, majd dr. Zsiday Dániel világi tanácsbiró és Piskolti Ferenc újonnan választott világi főjegyző eskütétele. Az esperesi időszaki jelentés megemlékezett dr. Kenessey Béla erdélyi ref. püspök haláláról és Nagy Károly theol. tanár püspökké történt megválasztásáról. Megemlékezett a mérhetetlen erkölcsi veszteségről, amelyet a csaknem négy éve folyó háború eddig is okozott. Javaslatara fölirt az egyházmegye a kerülethez, hogy a népnevelés óriási veszteségeinek a pótlására folyó évi szeptenvber 1-től a katonai szolgálatot teljesítő tanítók mentesítését kérelmezze. Ari Antal laskodi és Nagy Sámuel révaranyosi lelkészek állásaikban megerősíttettek. — Ez után az újonnan választott tanítók eskütétele következett. Az esperes lemondásával az esperesi állásra a szavazatok beadása 1918. május 15-ben állapíttatott meg. Az egyházmegye területéről elköltözött Kiss József világi tanácsbiró lemondása szintén elfogadtatott. A közgyűlés a nagybányai református egyházmegye korpótlék és adósegélv tárgyában hozott határozatát támogatja s a tiszakerületi ág. h. ev. lelkészegyesület indítványa kapcsán kéli a kerületet, hogy irjon fel a kormányhoz a lelkészi fizetésnek korszerű rendezése tárgyában. Görömbey Péter mándoki lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, alapos tudással megindokolt előterjesztése alapján sürgeti az 1848. évi XX. t. e. tökéletes végrehajtását és a katholikus autonomia megvalósítását, s tiltakozik az ellen, hogy éppen e tenger nyomorral teljes időben men jenek át az egyházi és iskolai alapok a a katholikus autonomia tulajdonjogába. Ez alapon kéli a vármegye közgyűlését, hogy a felvetett vitás kérdésnek — aminek á tárgyalására nem elég nyugodt ma a hangulat — a napirendről való levételét az országgyűléstől kérelmezze. Több adásvételi ügy és tanítói dijlevelek letárgyalása után a gyűlés egy órakor véget ért. Gyűlés után közebéd volt a nagyvendéglőben, ahol számos pohárköszöntő hangzott ell Sajnálattal búcsúzott mindenki a távozó esperestől s éltetve az egyházmegye gondnokát Jármy Miklós eperjeskei földbirtokost. Ebéd után még két fegyelmi ügyet tárgyalt le a birósxig. Nem lesz dohánypótlék acigarettában és szivarban A dohányjövedéki igazgató nyilatkozata Budapest, április 15. (Fővárosi munkatársunktól.) A háborús nyomorúságok között egyik legkellemetlenebb a mindinkább tűrhetetlenné váló trafikinség, amelyen, ugylátszik, semmikép sem tud segíteni a fináncminisztérium. Hónapról-hónapra kevesebb füstölni valót küldenek a dohány^ gyárak a főraktáraknak, amelyek aztán csak igen kis részét képesek 'teljesíteni •a rendeléseknek. A dohányinségen segítendő, a doháuyjövedék igazgatósága többféle módot próbált meg, hogy segítsen a közönségen. Igy nem régen megvonták a tisztikar dohányjárandóságát és ennek fejében havi 75 koronát adnak a tiszteknek. Ez azonban csak igen kevéssé segít a dohányinségen és — mint nemrégiben híre ment -— dohánypótlékkaJ próbálnak segíteni a mizériákon, amelyek azonban előreláthatólag ekkor sem fognak megszűnni. Budapesti munkatársunk fölkereste most Haracsek László miniszteri tanácsosi. a magyar királyi dohányjövedék igazgatóját, hogy megkérdezze, mi' az oka a nagy dohány ínségnek, van-e kilátás rá hogy a mizériák enyhülnek, terveznek-e valami orvoslási módot és igaz-e, hogy újból emelik a dohánygyártmányok árát. A kérdésekre a dohányjövedéki igazgató a következőidben válaszolt: — A nagy hiányt a gyárak szünetelése okozta. Szénhiány miatt több gyárban hosszabb-rövidebb ideig nem dolgozhattunk. Most ugyan üzemben vannak újra a gyárak, de viszont a vaggonhiánv akadályozza meg, hogy a kész árut elszállitEgyeís! gyárakban milliószámra hever a kész szivar, cigaretta, de nincs vaggon, amivel szét tudjuk küldeni a rengeteg árut. Ezek a bajok azonban egymagukban nem okai a mai helyzetnek." Tény az, hogy ma is ugyanannyi dohánygyártmányt állítunk elő, mint amennyit a háború előtt gyártottunk, de a háború alatti szükséglet megsokszorozódott, ma sokkal nagyobb a kereslet a dohány iránt. Nagy baj természetesen, hogy amig békében kilencvenezer holdon ültettek dohányt, addig tavaly csak negyvennyolcezer holdon termelltejW (dohányleveleket és e termésnek negyvenkét* százalékát átadtuk Ausztriának. Az idén talán tízezer holddal többet ültetnek majd be, mi mindenkinek megad juk az engedélyt dohányül tetósr re, a dohánykertészek szabadságolásával is fokozni akarjuk a termelést. Az azonban nem áll, hogy azzal a gondolattal foglalkoznánk, hogy kényszerítjük a dohánytermelésre a gazdákat, ezt nem lehet megtenni, hiszen nem lehet ráparancsolni arra, aki búzát akar termelni a földjén, hogy dohányt termeljen. — Jellemző a mai viszonyokra és a megnövekedett szükségletre ez a két számadat: amig a háború előtt 187.000 métermázsa magyar dohányra volt szükségünk, addig ma a szükségletünk 335.000 métermázsa magyar dohány. Most tessék ezt a mennyiséget félannyi holdon megtermelni. Ügy-e,, ez lehetetlenség? Megkérdezte ezután munkatársunk, igazak-e. azok a hirek, hogy pótanyagokkal keverik majd a dohányt Erre a kérdésre igy válaszolt: — Nem tudom megérteni, hogy ilyen hírek hogy terjedhetnek el az emberek között. A dolognak van alapja, de nem ebben a formában. Tény az, hogy kísérleteztünk dohányt pótló anyag előállításával. E kísérlet sikerült is és nyár végén vagy ősz elején forgalomba kerülnek huszonöt grammos csomagokban ezek apótanyagok. Kizárólag azzal a célzattal, hogy a pipadohányt keverjék vele. De mi a cigarettái, vagy a szivart mással, mint dohánnyal soha nem fogjuk készíteni. Még csak Németországot sem utánozzuk, ahol tudvalevően meg van engedve, hogy tiz százalékig komlólevéllel keverjék ado hányt. Mi ezt nem tesszük meg, nálunk a cigarettában és a szivarban lehel .jobb, a vagy rosszabb dohány, de mindig dohány van bennük, hiszen a törvény is csak do hány feldolgozására .jogosít bennünket. Ez a pótanyag csak mint mellékcikk kerül forgalomba, olcsó lesz és nagymennyiségben fogjuk készíteni. Hogy miből készül'.' Na, ezt már igazán nem árulom el, de ha akarja, magát a pótanyagot megmutatha tom. Ment is már át a másik szabába, ahonnan egy kis zöldes csomagot és egv skatulyát hozott magával. A zöldes csomagban valami sárga, a dohányhoz tényleg hasonló levélféle volt. A skatulyában pedig hosszú cigaretták, kisérletképen megtöltve ezzel a pótdohánnyal, őméltósága szíves volt és megkínált egy ilyen cigarettával, A füst szaga nem mondható épen kellemetlennek, van benne valami u szénaboglyák kellemes illatából és én azl hiszem, — már bocsásson meg érte igazgató ur —, hogy a hasonlatnak van némi létjogosultsága. Ami a cigaretta izét illeti, erre csak azt jegyzem meg, hogy egy szippantás után őméltósága szolgálatkészen tartotta a vízzel telt hamutartót, amibe a cigarettát némi szédülés után örök nyugalomra ei is helyeztem. Búcsúzáskor a tanácsos ur még az áremelést illetőleg nyilatkozott. — Emelésről — mondotta — szó sincs, legalább is ezidőszerint, egyelőre nem gondolunk arra, hogy felemeljük az árakat. Végre is nem lehet minden három hónapban árat emelni. Középangliát bombázfák a németek Bndapest, április 15 {A Nyirvidék tudósítójától.) Berlinből jelentik hivatalosan: Április 13-ra virradóra egy léghajórajunk középső Anglia partvidékén megtámadott a hadi ipar szempontjából fontos rakodó és anyagbeszerzési telepeket. Bombákat vetettek Birminghamra, Mottighamra, Aggefieldre, Laedere, Hu'tra és Grimebyre. — Rendkívül erős tüzérségi védekezés és repülőüídözés ellenére valamennyi léghajó sértetlenül visszatért. Uj német támadás Ypern és a Labasseé csatorna között Bndapest, április 15 [A Nyirvidék tudósítójától.) Genfből táviratozzák: Szerda óla folyik a harc Ypern és a Labassé csatorna közölt. Ez a kezdetben kis jelen toségü harc nagy támadássá fejlődött ki és a németek állandóan friss hadosztályokat vetnek ütközetbe. A németek támadásának célja Dünkirchen és a tenger elérése.