Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-04-11 / 83. szám

1918. április 11 JSfintoiDÉK 3 nyom értelmében megindítandó közpon ti kezdeményezést sürgősen szükségesnek és meliőzhetetlennek tartok. Réges-régen a minisztérium asztalfi­ókjában fekvő memorandumunk tartal­mát és sorsát bizonyára mindnyájan isme­ritek kedves kartársaim. Azokhoz a kívánságokhoz, amelyek ab ban lefektetve vannak, ujabb jogos óhajok csatlakoznak. Ezekről is tudomástok van mindnyájatoknak. Éppen azért azokat ez­uttaí részletezni szükségesnek nem tartom. Ki kel! azonban jelentenem, hogy mind­ama kívánságok nem önző kari érdekeket hanem főként hazánk nagy és helyesen felfogott közérdekét szolgálni hivátvák. Mert akkor, amidőn mi egy magas színvo­nalon álló egységes közigazgalási kvalifi­káció megvalósításán fáradozunk s azért kilincselünk, akkor bizonyára nem saját önző érdekünket, hanem szeretett hazánk­nak kiválóan fontos nagy közérdekét szol­gáljuk. Azzal , hogy mi "az 1886. évi közsé­gi törvényt mértföldléptekkel haladó ko­runkban immár tarthatatlannak tartjuk; azzal, hogy a helyesen csak egyedül álta­lunk ismert, evvel a törvénnyel életmű­ködésében megbénított községi élet fel­frissítése s életképessé tételére törekszünk hogy annak a politikai községnek élére egy elméletileg a lehetőségig képzett s a gyakorlati élet tapasztalataival megizmo­sodott, törvényileg szabatosan körvonalo­zott, rendelkezési jogkörrel ellátott, állá­sa fontossága és tekintélyének tudatában levő vezető egyént kívánunk állítani: vég­eredményébein hazánk elhanyagolt köz­igazgatásának előbbrevitelén, annak szebb és boldogabb jövőjének előkészítésén mun kálkodunk. Mindezen közhasznú törekvé­seinkért pedig nem lekicsinylést, nem a szakadatlan mellőzlelést, hanem mélyen és régóta érzett, állandóan felszínen le­vő sérelmeinknek orvoslását és jogos óha­jainknak mielőbbi teljesülését várjuk. Sajátságos helyzet a mienk szeretett Kartársaim! Az ides lova négy év óta tartó iszo­nyú világégés, amely szeretett szép hazánk egyes részeU is a pusztulás hónává változ­tatta s amely elpusztult részek újjáépíté­se körül is buzgólkodni hazafias kötelessé­günknek tartottuk: fényes bizonyságot tesz arról, hogy Magyarország jegyzői kara e nehéz időkben megtette kötelességét. Azt hogy ez a kötelességteljesítés mennyi e­rőnkbe, mily áldozatunkba és mennyi tes­tet és lelket ölő, éjet-napot eggyétevő, az összeroskadásig menő munkánkba ke­rült; hogy hányan jutottak közülünk ideg­gyógyintézetbe, hány kartársunk vérzett eli itt a front mögött is az elkeseredés okoz ta bosszú gyilkos golyójától: nem pana­szoljuk. Nem nehézményeljük azt sem, hogy a sziveinkhez forrott falusi népünk eddig élvezett szeretetét és bizalmát, a kiadott s érdekeikkel ellentétes rendeletek végrehajtása közben elvesztettük; hogy ma bennünket legfőbb ellenségének s min­den rossz kútfejének tekint. I)e mélyen fájlaljuk azt, hogy bizonyos körök előtt még ma is a régmúlt idők feudális járma alatt nyögő, az emberi méltóságot sértő alázatosságra kényszeritett, egyéb cse­kélységek mellett fejelés csizmával dotált falusi nótáriusok vagyunk. Fájlaljuk azt, hogy hazánk kulturális fejlődésének té­nyezőiül 1 bennünket nem tekintenek. Sérti önérzetünket, hogy állásunk fontosságát, működésünket falusi népünk lelki világára s boldogulására kiható nagy jelentőségét el nem ismerik. Elkeserít bennünket, hogy legjobb szándékból eredő, s a közjó elő­mozdítását célzó munkálkodásunkat önző haszonlesésnek tudják be. Nem tagadom, sőt hálásan elismerem, hogy az utóbbi időben e téren valamelyes kedvező változás észlelhető, örömmel ta­pasztaltam, hogy különösen a háború alatt kifejtett emberfölötti, a leroskadásig me­no buzgólkodásunk, bizonyos fokig még az intéző körök figyelmét is reánk fordí­totta. Ám ki kell jelentenem, hogy cz a figyelem, ez az érdeklődés egyáltalában nincsen arányban a mi teljesítményünk­kel. Nem látom ebben iuég biztosítékát annak, hogy gyors és mélyreható változás fog sorsunkban bekövetkezni. Pedig a do­log égetően sürgős. A falcainkba visszaözönlő s az orosz forradalmi eszmékkel telített vitéz véreink esetleges felforgató törekvéseinek ellensú­lyozására a községek élére már bizonyos mértékig hatósági jogkörrel felruházott, felelős, rendelkezésre jogosított s a vég­rehajtásnál megfelelő védelmi eszközök birtokába helyezett, a nép lelkét, termé szetrajzát alaposan ismerő tisztviselőt ál­lítani elengedhetetlenül szükséges. Min­den a haza sorsán aggódó s ügyeiben in­tézkedni hivatott tényezőnek be keli lát­nia, hogy ez minden más dolognál előbb­revakj. Arra kell tehát törekedni s az legyen nekünk is a legközelebbi felada tunk. hogy ennek megvalósításán, min­den rendelkezésünkre álló eszközök fel használásával fáradozzunk. A világháború egyik legkiemelkedőbb és élettbevágó fontosságú tanulsága Sze­retettt Kartársaim, mindenesetre az. hogy a városok rovására eddig elhanyagolt fal­vakat szükségszerüleg fejleszteni kell s rendelkezésére bocsátandók mindazok az eszközök, amelyek e hazafias cél eléré­sére nélkülözhetetlenek. Sietni kell azért mindenekfelett egy, a falusi nép szociális igénye iránt érzékkel bíró, s annak az é­letbe való átültetésére alkalmas, megfe­lelő elméleti és gyakorlati képzettséggel rendelkező községi tisztviselői kar előte­remtésével. Természetesen, ezt nem a mii­nős ités csökkentésével, — mint az napja­nikban történt — hímem annak emelésé­vel s ugjr lehet megvalósítani, ha a szer­vezés oly irányban történik, hogy egysé­ges s magas színvonalon álló " elméleti képzettség elsajátítása után a közigazgal­tási szakra készülő ifjak első megállóhe­lye, első lépcsője, tehát a közigazgatási pálya kiinduló pontja a községi iroda le­gyen, amely rátermettség esetén utat nyit aztán számúi xa e pálya legfelsőbb fokáig. Addig pedig, mig ez megvalósítható lesz, szerény véleményem szerint, nem ugy se­gíthetünk a létező bajokon, hogy a mos­tani — elismerem magas képzettségű és műveltségű — ügyvédi karnak pályáján nem boldoguló tagjait — mert ha boldogul, akkor úgysem fog eanez általa is bizonyá­ra tövisesnek és alárendeltnek ismert jegyr zői pályára lépni — helyezzük a községek élére, amely állás betöltésére kellő gya­korlati ismerettel bizonyosan nem bírnak s talán ehez kedvvel és megfelelő szociális érzékkel nem is rendelkeznek, hanem ugy, hogy évenként a nyári hónapokban — a tisztviselői továbbképzés mintájára — al­kalmas, kipróbált tanerőkkel külön köz­igazgatási szaktanfolyamot rendezünk. Nehéz időket élünk. Ee kell látnunk mindnyájunknak, hogy a mi sérelmeink mellett 3még más országos sérelmek és érdekek \is vannak, amelyek szintén tel­jesülésre várnak. Elhamarkodni semmit sem szabad, de a kedvező alkalmat elsza­lasztani vétkes könnyelműség lenne ré­szünkről. Jóleső érzéssel kell megállapí­tanom, hogy vármegyénk köztiszteletben és szeretetben részesülő főispánja, alis­pánja és főjegyzőjében sorsunk iránt me­legen érdeklődő, azon segíteni minden­kor kész, igaz jóakaróit tisztelhetjük tes­tületünknek. Jóindulatukról, tisztelgő sza­vaimra adott becses válaszukból volt al­kalmam meggyőződést szerezni. Szolgál­jon mindnyájunk megnyugtatására az a tudat, hogy jogos törekvéseinkben erre a jóindulatra mindenkor számithatunk, s hogy érdemeink részükről megfelelő elis­merésben részesülnek. . A reánk szakadt s 44. hónap óta izzó pokoli Kik, ennek a soha el nem képzelt a­rányokat öltött szörnyű világháború min­den rémségeinek s szenvedéseinek tevé­keny s érző részese testületünk. Irodáink búcsújáró helyek. Könnyáztatta arcok, ha­ragvó, dühös tekintetek, átkozó szidal­mak, gyilkos fenyegető szavak kisértnek álmainkban. Mi pedig rendületlenül, bom­ló idegzetük végső megfeszítésével igyek­szünk teljesíteni kötelességünket. Egyedül saját lelkiismeretünk az, amiben megnyug­vást lelhetünk. De mi lesz akkor, ha vé­gére jutunk ez átkos háborúnak? Talán könnyebbülés? Oh nem! Akkor jönni fog majd a nagy leszámolás, a nagy szá­monkérés. És mi tudjuk, hogy ez nein lesz könnyű munka. Azok a világ minden ré­széből érkező s bombákról beszélő leve­lek sejtetik velünk a következendőket. Kedves Barátaim! Ha valaha szükség volt az egy sorsban küzdők, a kartársak összetartására, ugy arra most bizonyára kétszeresen szükség van. Áldozzunk azért mindnyájan egyetértői eg hiven ennek az. eszmének s teljesítsük egymás iránt igaz kartársi kötelességünket! Általános helyeslés fogadta az elnök mindenre kiterjedő jelentését, majd Se­res József indítványára egyhangúlag bi­zalmat szavaztak az egyesület tisztikará­nak, amely elismerésre valóban érdemes buzgalommal fáradozik a jegyzők érde­keinek védelmiében. A közgyűlés egy adott eset kai»csán érdekes fölterjesztést intézett Szabolcs­vármegye törvényhatósági bizottságához és az országos jegyzőegylethez. Ugyanis a nyírbátori jegyző ellen vizsgálatot folytat­tak, amelynek során a jegyző teljes ártat­lansága derült ki. A meghurcolt jegyző egyéni becsületét és hivatali intaktságát a bíróság előtt akarta tisztázni, de a detek­tívek nem adták ki a följelcntőt. A jegy­zők arra kérik most a vármegye és az or­szágos egyletük utján a közélelmezési mi­nisztert, hogy adjanak alkalmat a meg­hurcolt jegyzőnek becsülete megvé­désére. iftiiithlftA rt ifr-«• •*••*• -^il*- friWilt ' ÚJDONSÁGOK — Kitüntetés. A király Prok Gyula dr. nyíregyházi ügyvédet, a hatvani vasúti ál­lomás katonai parancsnokát a koronás arany érdemkereszttel, a vitézségi érem szalagján tüntette ki. — Sósklf i és békevirs i a hadigondozó hangversenyén. Nyíregyháza város közön­sége igen nagy érdeklődéssel néz az elé a művészi hangverseny elé, amelyet a nyíregyházi hadirokkantak és özvegyek ja­vára rendez a hadigondozó bizottság. A szereplők napok óta lelkesen és a legna­gyobb buzgalommal próbálnak, hogy áp­rilis 16-án teljes föl készültséggel állhassa­nak ki a közönség elé. A rendezőség, a­mely páratlan buzgalommal dolgozik az est sikerének az érdekében, nagyon ked­ves meglepetésekkel szolgál a közönség­nek. így sikerült biztosítani több száz pár kitűnő, friss kassai virslit, ropogós sóskif­lit süttetnek, friss sört mérnek a Korona kistermében, ahol nagyszerű, hideg büffét állítanak föí. A büffében olcsón, rendes áron mindent lehet lesz kapni. — Affiliálás. A Nyíregyházi általános Hitelintézet r. t. tegnap tartott rendkívüli közgyűlése hozzájárult a Magyar Országos Bankkal létesített érdekközösséghez. A rendkívüli közgyűlés beválasztotta az igaz­gatóságba és felügyelő bizottságba a ne­vezett intézet delegáltjait. A Nyíregyházi Általános Hitelintézet r. t. ezen transak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom