Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-28 / 144. szám

2 J^ÍYÍRTODÉIC 1918 juaigs 28 hatásági temetkezési intézetet a város Nyirearyháüft, junius £7 Az életviszonyok ezerféleségének a megdrágulása mellé egyre ridegebben sorakozik a halálesettel járó dolgoknak a megdrágulása is és az uzsora ezen a téren is igyekszik a gyászolók nyomoruságá bói! üzletet kovácsolni. Talán minden más uzsoránál nagyobb és természetszerűen fötháboritóbb, ami ezen a téren van és mély sajnálattal kell megállapítani, "hogy ezen a téren Nyíregyháza nincs hátul. Ma már az a helyzet Nyíregyházán is, hogy a legszerényebb temetés is belekerül ezer koronába. Ez a hiénáskodás legutóbb élénken foglalkoztatta a város vezelőségét is, ahova a város halottainak az eltemettetése kapcsán kerültek ezek a dolgok. Ismeretes, hogy Nyíregyháza város tisztikarának több jeles tagját egymás után ragadta let a halál és a város képviselőtestülete a munka harcmezején elesett eme derék tisztviselőket a város halottjainak nyilvánította és "vállalta az eltemettetésüket. Az elhunyt és a város által eltemettetett tisztviselők temetési költségeit a város viselte, azonban evvel szemben a város házipénztáránalt igénye volt a tisztviselői nyugdíjintézettől az elhunyt után járó temetési járulékhoz. A nyugdijszabáiyzat ugyanis ugy inLézkedik, hogy az elhunyt tisztviselő hátramarodottai az elhunytnak mintegy három havi fizetésének megfelelő összeget kapjanak temetési járulék cimen. Nagyon természetes azonban, ha a temetési költségeket a házi pénztár viseli, akkor ezek a temetési járulékok a házi pénztárt illetik. A temetési járulékból ezelőtt nemcsak a temetési költség, de még a gyógykezeltelési költségek is kiteltek. Ma azonban fennek az összegnek az ötszöröse sem elég a temetésre. Ez a körülmény terelte rá első sorban a város figyelmét a lemetkezé si inézettek nagymérvű árdrágítására és itt látta meg a város azt, hogy az a szegény család, amelynek éppen elég csapás maga a haláleset, mennyire ki van szolgáltatva minden védelem nélkül a temetkezési intézeteknek. Beható és komoly megvitatás alá került ez a kérdés és ennek az előkésztiő tanácskozásnak az eredménye, hogy a tanács már a legközelebbi napokban előterjesztést tesz a képviselőtestületnek, — hogy á város állitsoim föl temetkezési intézetet. Tudomásunk szerint a város nem foglalkozik avval a gondolattal, hogy nagyszabású temetéseket rendezhessen, ha nem csupán arra kíván szorítkozni, hogy a szegény családokat megmentse a iuuzsorázástól és a gyász legsúlyosabb óráiban is érezze a hatóság gondoskodó és védő kezét. Éppen ezért csak arról van szó, hogy a város, amelynek magának van asztalosmühelye, aránylag kis befektetéssel állíttathat elő olcsó koporsókat, beszerez olcsó halottas holmikat, beállít a város lovai közül a szükséghez képest, egy. esetleg két párat a temetéshez és igy minimális kiadások mellett biztosithatja a szegény családoknak, hogy tiszteségesen, noha egyszerűen tehethessék el halottaikat. De a városra a szegények ingyenes temetése szempontjából is fölötte fontos étinek a kérdésnek a rendezése, mivel az ingyenes eltemetetteknek a temetési kiadásai legtöbb esetben a várost terhelik és igy a város itt is tetemes összegeket takaríthat meg. Biztosra vesszük, hogy ezt a fölvetett tervet maga a képviselőtestület is rokonszenvesen fogadja majd és a város fölállítván a hatósági temetkezési intézetet gátat vet az ezen a téren annyira lábra kapóit uzsorának. Az idei termés Az emberi munka és a természet áldása meghozza nekünk azt, amire olyan nagy szükségünk van: a jó termést. Bár távol áll tőlünk, hogy vérmes reményeket tápláljunk és annak hirét terjesszük, mégis, hogyha a sors legutolsó pillanatban nem üldöz majd bennünket, közepes jó termésre v,an kilátásunk, aminek jelentősége a mostani nehéz közélelmezési viszonyok melleit, kiszámíthatatlan jelentőséggel bír. Ha a termés kilátások reményeinket megvalósítják, akkor az entente kiéheztetés! terve ismét megbukott egy évre, s kezdhetik népeik hitegetését újra meg újra élőiről, hogy majd jövőre sikerül ltiéhcztetniök bennünket. Uj hazugságokat találhatnak majdld kiéheztetésünkre, noha nem hisszük, hogy azok népeiknél hitelre találjanak, mert végtére átlátják azok is, hogy a végtelenségig nem lehet őket hazugságokkal butítani, meg aztán katonáink is gondoskodnak róla. hogy a háborút jövőre már ne húzhassák ki. De másrészt szinte kiszámíthatatlan a termés gazdáinkra nézve, kik a mai magas árak mellett nagy összegeket vesznek be terméseikért. Ha most figyelembe veszszük, hogy gazdáink eddig sem tudták felesleges pénzeiket kellőkép gyümölcsözőleg elhelyezni és most még hozzá az idei termésből nagy összegeket vesznek beikkor önkénytelenül felvetődik a kérdés, hová helyezzék el pénzeiket. A legjobb pénzelbelyezésre nyújt módot gazdáinknak a VIII. hadikölcsön. Ha tehát az istenadott jó termést, a melyből ismételjük, nagy összegeket vesznek be gazdáink, akkor adjunk abból a mennyit csak tudunk nélkülözni a hazának is jó magas kamatra kölcsönbe, hogy az elláthassa katonáinkat, azokat a katonákat, akik megvédvén a hazát, hozzásegítették gazdáinkat ahhoz, hogy földjeiket nyugodtan bevethessék és gyümölcsét leszedhessék. A Nyíregyházi Zenede évzáró vizsgái A Füredi Testvérek vezetése alatt álló Nyíregyházi Zenede három napon át tartotta ez idei évzáró vizsgáit, nagyszámú, előkelő közönség jelenlétében. Kezdők és haladók minden tanszakon meglepő szépen oldották meg feladatukat. Helyszűke miatt bajos volna a sok jó zeneszám megnevezése, csak annyit jegyzünk meg, "hogy, a növendékek játékán meglátszik a helyes irányban vezetett technikai kiképzés mellett, hogy az előadott zenemüveket átértik és átérzik is. Minden számot úgyszólván tapsvihar követett és a sikerekben gazdag vizsgák a kitűnő tanári kar meleg ünneplésével fejeződtek be. A zongoristák mind kiválót produkáltak és egy páran közülük ha komolyan folytatják tanulmányaikat, igen szép jövőt remélhetnek e téren. Szabó Lilly, Klein Irén, Lesskó Jolán, Fisch Ila sok ízléssel szépen csiszolt egyenletes technikával zongoráztak, • Lieber Etelka, Klár Lajos, Friedmann Aranka és a geniális Faragó René pedig egyenesen bámulatot keltettek minden tekintetben kidolgozott, átérzett játékukkal. A hegedűsök is igen örvendetes haladást mutattak. Fischer Jolán szépen játszott, Péter Zoltán Seitz Concertjét szép tónussal, Elek Gábor pedig Singeleé Trovatore Fantasiáját adta \ elő meglepő technikai és felfogásbeli készültséggel, Popini Zoltán gordonkán mu1 tatta be, hogy rövid idő alatt is lehet szépet produkálni. Végül pedig Kun László Szerenádját adták elő Elek Gábor, Péter Zoltán, Szabó László és Popini Zoltán I precízen összetanulva. A bortermelési adóról Vármegyénk területén előforduló jelentékeny bortermelésnél fogva célunk ugy az 1918. évi I. t.-cikkel életbeléptetett bortermelési adó fizetésére kötelezett közönséget, mint az ezirányu ellenőrzés gyakorlására hivatott szerveket időről-időre értesíteni mindazon intézkedésekről, melyek a törvény végrehajtására vonatkozó pénzügyminiszteri utasítás rendelkezéseinek értelmezésére, vagy kiegészítésére szolgálnak. E téren eddig a következő elvi kijelentések történtek. I. A m. kir. pénzűgy miniszteriumnak 1918. február 23-án 13.647. sz. alatt keit intézkedésével kimondotta, hogy a bortermelési adó tárgyát a törvény 1. szakasza értelmében a bormust és a bor képezi, minélfogva a szőlő után bortermelési adó önérthetőleg nem fizetendő, még akkor sem, ha az egész szőlőtermés adatnék is el. Ily esetben a bortermelési adó fizetésére az köteles, aki a szőlőből bormustot, vagy bort termel és az adó az idézett t.-cikk 10. szakasza szerint a must vagy a bor termelési helyén fizetendő. II. Az 1918. évi ápril. 19-én 26084. sz. alatt kibocsátott pénzügyminiszteri rendelet a következő elvi kijelentéseket foglalja magában. 1. Ha a termelő a mustot vagy a bort, anélkül, hogy azt a termelési helyen bepincézte, illetve beraktározta volna, más községbe szállítja és az ott lévő helyiségben pincézi illetve raktározza be, ugy "a bejelentést a törvény 10. szakaszának 1. bekezdése értelmében abban a községben kell megtennie, amelyben a mustot, vagy a bort bepincézte illetve beraktározta. — Ehez képest tehát a must vagy a bor kezelése körüli teendőket annak a községnek kell végeznie, amelynek terülelén a mustot vagy a bort a termelő bepincézte ,illetve beraktározta és igy a törvény 13 szakaszában beszedési és kezelési költség fejében megállapított hektoliterenkén ti 2 korona ugyancsak ezt a költséget illeti meg. Ha azonban a termelő a mustot vagy ia bort az első bepincézésért 'illetve a beraktározásért követőleg további beraktározás végett ismét egy másik községbe szálliija el, ugy — a szabadraktárba való <eltszállitás kivételével — az adót az első bepincézés illetve beraktározás helyéről való elszállításkor be kell fizetnie. Ugyancsak az elszállításkor kell befizetni az adót akkor is, ha a lermelő a mustot ,vagy a bort bepincézés, illetve beraktáro zás nélkül a termelés helyén eladja és onnét elszállítja. 2. A törvény 1. szakaszában foglaltak szerint a bortermelési adó tárgya a bor must, vagy a bor; ugyanezen törvény 5. szakaszának 1. pontja szerint pedig a bortermelési adó fizetésére az van kötelezve, laki belföldön bormustot vagy bort termel, miért is szőlő vagy szőlőcefre után adó nem jár s az adó önérthetőleg csak akkor követelhető, ha a szőlőből vagy cefréből must, illetve bor állíttatik elő és attól követelendő, aki a mustot, vagy a bort előállította. III. A szóban forgó törvény végrehajtására vonatkozó 1918. évi 1000. számú körrendelet 7. szakaszának határozványai értelmében az Ausztriába, Bosznia-H^cegovinába avagy a vámkülföldre való kiszállításkor, ha az e részben fennálló különleges szabályokban előirt feltételek fennforognak és a pénzügj'i igazgatósági ezalapon az adó befizetése nélküli, vagy a lefizetett adó visszatérítése melletli kivitelre szóló engedélyt megadja, a bortermelési. adóból az államkincstárt megillető hektoliterenkénti 10 korona adó leíratik, Vagy visszaíérittetik. Ferinerült kérdésből kifolyólag a m. kir pénzügyminisztérium 1918. május 3-