Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-22 / 141. szám

Jíylregyhííza, í junius 22. 9 Szombat XXXIX. évfolyam * 141. szám. PGLíTI KAI NAPILAP .^Sfiwtós: Bgötó. ém » K, teiévm... !« K, ragysdévír £ X, tó.napra 3 K. fáíém IS terem. 4» A Köt;aéii )<sfflw0b 3wsrkeaatö»i% Kiatíöirtwta!: S£ÉCHENYM)T S. SZÁM. TEixrow szAM (Sí, postací«'«ÜS m Kisdraiokaí MEÍ tóutik rasts. ' iiltíiytoAíi Miw iL^H i JI IWU KI / WI II ia n>.*jum Véres Összeütközés az államvasutak gépgyárában Négy halott és tizenkilenc sebesült {fcdapeet, junius 21. (A Nyirvidék tudósítójától.) Tegnap reggel az államvasutak buda­pesti gépgyárában véres összeütközés volt, amelyet a képviselőház tegnap dél­utáni ülése elé vitt Károlyi Mihály gróf. A képviselőház ülésén Lakatos Gyula beszélt az állami háztartás problémáiról. A pénzügyi kormány iránt bizalommal vi­seltetik és hiszi, hogy megoldja a problé­mákat. Elfogadja a felhatalmazási javas­latot. Károlyi Mihály gróf beszélt azután. Szomorú esetet Idván a ház tudomására hozni. Olyan esemény történt, amely párt­különbség nélkül megdöbbenést kelt. Azt hiszi, mindenki egyetért vele abban, liogy leghelyesebb az eseményt a ház nyilt szine elé hozni. Maga nem volt jelen és az ese­ményeket csak a munkásoktól tudja. Föl­olvasott egy Írásbeli jelentést, amelyet a munkásoktól kapott. A jelentés igy szól: A munkások jelentése Ma délelőtt fél nyolckor az államvas­út gépgyárának öntő és segédmunkásai körében szomorú esemény játszódott le. Az esemény előzménye az, hogy a mun­kások néhány nappál ezelőtt béremelést kértek, amit nem kaptak meg, mire be­szüntették a munkát. Erre katonai bi­zottságot küldtek ki, amelynek az lett volna a föladaia, hogy a munkásokat a munka fölvételére birjá. Ez a kísérlet azonban nem sikerült és igy a sztrájk to­vább tartott. Egy munkásküldöttség ma délelőtt ki­hallgatást kért Zsályán ka c.sendőrőrn agy­tól, akit arra akarlak kérni, hogy emeltes­se föl a munkabérekel. A kihallgatást ké­rők mintegy százötvenen voltak. Az tör­tént, hogy a kihallgatást kérők ellen az őr­nagy nyomban karhatalmat használt és szét akarta verni őket. ..Már ekkor történ­tek sebesülések. Fölkiáltások balról: Szégyen! Gyalá­zat! Sortűz « munkásokra Károlyi Mihály gróf folytatta a mun­kások jelentésének lölolvasását: Mikor a többi munkások megtudták, hogy sztráj­nem véletlenről van szó, mert vasdarabo­abbahagyták a munkát és összegyűltek a gyár udvarán. A munkások számát ponto­san nem lehet megállapítani, de bizonyo­san több ezren voltak. Az egyik műhely előtt is állott néhány munkás, akik béké­sen, csöndesen beszélgettek. Az őrnagy oda ment hozzájuk, fölszólitotta őket, hogy menjenek dolgozni. A munkások lehur­rogták az őrnagyot: — Vérontás közben nem dolgozunk! — kiáltották többen az őrnagy felé, mire az őrnagy minden további fölszólitás nél­kül tüzet vezényelt. Fölkiáltások balról: Hallatlan! Gya­lázat! Oroszország! A munkapártból kiáltják: Lehetetlen! Igy nem lehet kormányozni! Károlyi Mihály folytatja: Ekkor a ki­vezényelt katonák és csendőrök sortüzet adtak, az összeszorult munkásság nem tu­dott menekülni. Az az állítás, hogy az őr­nagyot kövekkel dobálták meg, nem áll. A munkások mindent elmondtak Popovics miniszternek, tagadásba vették, hogy kö­vekkel dobáltak volna. A sortűz eredménye négy halott, öt súlyos sebesült és tizenkét könnyebb sé­rülés. Azonkívül a rendőrségi jelentés sze­rint sok sebesülés történt. Azt kérdi, hogy történhetett meg, hogy a csendőrség ilyen erőszakos módon lépelt föl. Értesülése szerint Szterényi ke­reskedelemügyi miniszter a hadügyminisz­terrel egyetértőleg rendeletet adott ki, a sztrájkoló munkásokkal szemben nem sza­bad tárgyalni, hanem mindjárt a legeré­lyesebben kell velük szemben föllépni. Lovászy Márton: Szterényi felé: Igaz ez miniszter ur? Szterényi tagadólag int. Hatvanezer munkás sztrájkol. Károlyi: A munkások hangulata na­gyon izgatott. A panaszbizottság elutasí­totta a munkásokat, mire a munkások sztrájkba léptek és Szterényihez fordul­tak. Az egész szomorú incidensnek a kö­vetkezménye pedig az, hogy számos gyár­ban megszüntették a munkát. Hock János: Hatvanezer munkás sztrájkol. Károlyi. Esztendők hibáit kell tehát erélyesen és gyorsan orvosolni. A niiniszíereínök nyilatkozata. Wekerle Sándor miniszterelnök szó­lalt föl ezután. Sajnálja — mondotta — hogy a csendőrség a közrend helyreállítá­sa végett kénytelen volt fegyverét hasz­nálni, aminek ilyen szomorú eredménye lett, de Károlyi információja nagyon is egyoldalú. Leghelyesebbnek tartja, ha föl­olvassa az államrendőrség jelentését, a­melyet délután kapott meg. A vizsgála­tot az ügyészség folytatja. A rendőrség jelentése elmondja, hogy a máv. gépgyá­rának munkásai között az utóbbi időben napirenden voltak a béremelési mozgal­mak, 18-án Danninger ezredes kiszállott a gépgyárba. A munkások kérvényt akar­tak átadni, de az ezredes kijelentette, hogy: nem áll módjában neld mint katonai pa­rancsnoknak segíteni, azonhan fölszólít­ja őket, hogy kezdjék meg a munkát. A' munkások tényleg munkába is áltak, de ismét abbahagyták. Az egyik munkás, Sza­bady Ferenc megfenyegette a dolgozó munkásokat ma reggel, mire Zsalyenka őrnagy Szabadyt maga ele hivatta, de vele ment négyszáz nem dolgozó munkás is fenyegetőzve, hogy Szabadyvaí ne pró­báljanak semmitse csinálni. A csendőrség fölszólitotta a munkásokat, hogy távozza­nak, de mivel nem engedelmeskedtek, szét­verték a munkásokat. A raimká«ok és csendőrök harca. Rövid idő múlva több műhelyben be­szüntették a munkál és nagy tömegben több ezren vonultak föl, hogy Szabadyt kiszabadítsák. A csendőrök fölszólították a munkásokat, hogy távozzanak. Zsalyen­ka maga is lejött és figyelmeztette őket "cselekményük súlyos következményeire. A munká&ok már hajlottak a szóra mikor valaki elkiáltotta magát: Azért se me­gyünk! Erre ott maradtak, sőt többek buj­togatására vasdarabokat, köveket dobál­tak a csendőrökre. Néhány csendőr meg­sebesült, maga Zsalyenka őrnagy a fején cs az arcán szenvedeti vérző sebeket. Az őrnagy erre elrendelte a lőfegyver használatáig de az nem áll, hogy sortüzet adtak, hanem azokat lőtték le, akik vas­darabokat dobáltak. Szomorú eredmény, hogy hárman azonnal meghaltak, a ne­gyedik a kórházban halt meg, tizenki­lencen megsebesültek. A tüntetők azután szétoszlottak, Le­gyes csoportok azonban a gyárak irodáiba vonultak és ott romboltak. Délelőtt még hajlandók voltak mun­kába állani, minthogy a vas és fémmun­ikások szövetsége figyelmeztette őket, hogy a vizsgálat lefolytatásáig maradja­nak munkában, fél 12-kor azonban — ugy látszik — megváltozott a szakszerve­zet fölfogása, mert a munkát beszüntették. Valószínű, hogy az összes gyárakban szü­netelni fog a munka. Wekerle Károlyihoz — Ez a tiszta tényállás — folytatta a miniszterelnök — én azt hiszem, hogy itt nem véletlenről van szó, mert vasdarabo­kat nem hordanak véletlenül a zsebük­ben, hanem igenis bujlogatásról van szó. A munkások követeléseit mindig megszív­leltük és teljesítjük is, ha tisztességesen viselik magukat, de olyan módon béreme­lést követelni, mint ők tették, hogy a csend őröknek ellenszegednek, nem lehet. Ká­rolyi képviselő ur, aki a munkások nagy védőjeként lép föl, vegye tudomásul, hogy én nem fitogtattam soha a munkások irán­ti rokonszenvemet, (Nagy zaj a Károlyi párton), hanem tettekkel mutattam meg, hogy velük együtt érzünk, megértjük kí­vánságaikat. Hiába szólit föl Károlyi, hogy hagyiam el helyemet; én nem a ma­gam jószántából jöttem ide, hanem hív­tak, mert szükség volt rám és addig ma­radok a helyemen Károlyi közbeszól: Amíg a munkapárt akarja! Wekerle emelt hangon folytatja: ....a mig' azokkal akik segítségemre vannak, helyre nem állítom a rendet. (Dörgő taps a munkapárton.) és minden rendelkezésre álló eszközzel elsősorban a fölbujtók el­\ Ara 12 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom