Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)

1918-06-04 / 125. szám

,NYÍK5T1DÉK. J9i8 janios 4 tizcnná'ycs huszárok népünnepélye a $(íst<io 5' íregyházaj junius 3. Szorgos rendezők keze egy darab bé­xét varázsolt az erdő közepébe, egy kis vi­íágot, amelyben nem volt semmi* ami a háború borzalmaira emlékeztetett volna. Elfelejtettük a rettenetes nincstelenséget, mert minden volt, ami jó és máskor pén­zért sem szerezhető meg, elfelejtettük gyá­szos bánatunkat, mert közel féltucat zene­kar húzta fülünkbe a legbájosabb melódiá­kat és legvigabb daloklat; s azt hittük, hogy az egész háború csak olyan játék, amilyent a tizennégyes huszárok rögtönöztek a sós­tói szigeten. Délután két órakor ment ki az első különvonat a Sóstóra vig zeneszóval. Innen kezdve félóránként ontották a vonatok a kirándulók ezreit. Zsúfolásig telt meg min­den kocsi, öreg, fiatal, mindenki kinn akart lenni a népünnepélyen. A megérke­zőket diadalkapu fogadta s azutáne lébük ömlött a sok látni való. Gyorsrajzoló sá­tor, bazár, pezsgős sátor, lacipecsenyés konyha, sörcsarnok finom virslivel, csá­szárzsemlével és sóskiflivel, cirkusz, cuk­rászda. A szigetet egy frissen vert hid kö­tötte össze a szárazfölddel. A nyári tánchcv lyiségben a debreceni Máv. vaggongyár munkászenekara játszott, ugyanazok, akik vasárnap délelőtt a térzenét is szolgáltat­ták. A cukrászdánál cigényzenekar, a laci­pecsenyés sátor előtt pedig egy kimustrált vén cigány nyekergette szárazfáját neki­búsult kesergéssel. A távolabb eső cirkuszt a felséges nép látogatta páratlan érdeklő­déssel. A vendéglő termei és terasza, vala­mint a fürdő egész területe teljesen meg­telt. Csak ugy nyüzsgött a sok ember, kon­fetti csaták kerekedtek, s fiatal lányok tü­zes, kipirult arccal élvezték a karneválsze­rii felvonulást. A szédületesen gomolygó tömegben egy pillanatra sem volt nyugta senkinek. Az emberek szinte megrészegül­tek az ünnepség lázától, s igyekeztek ma­gukkal elhitetni, hogy "holnap is, meg azután is, szóval mindig igy lesz. A látványosságok megtekintése után az orosz hadifoglyok nemzeti zenekara ját­szott eredeti orosz dalokat. Azután énekel­tek, táncoltak, végül pedig színpadi elő­adást is produkáltak. Különös mélység­gel hatottak a szomorú, Volgamenti dalok, s káprázatosak voltak a táncok. Este felé kezdődött a tűzijáték. — Sistergő rakéták röppentek fel, s hatalmas ivben pottyantak le nagyon sokszor a nézősereg kellős kö­zepébe. Gépfegyver is kattogott időnként, sötét árnyak szaladgáltak a szigeten ide­oda, végül egy hatalmas rohammal elfog­lalták a rögtönzött fahidat. Ázt hiszem, ez a roham páratlan a világháború törté­netében, mert egyetlen embernek sem ke­rült az életébe. A háborúsdi után jött a kabaré, amelyben Borbély Lilly, Relle Margit, Béhr Matild, Szaima Sándor és Deák Gyula arattak rengeteg tapsot. Va­csora után a nagyteremben táncraperdül­tek a párok, és bizonnyal keserves dolog volt zárórakor abbanhagyni, azonban a rendezőség kérlelhetetlen volt a könyör­gőkkel szemben. A hazafelé utazók rette­netes vehemenciával támadták meg a vo­natokat, s ennek tudható be, hogy egy saj­nálatos baleset is történt. Egyébként a népünnepély ugy erköl­csiekben, mint az anyagiakban minden képzeletet felülmúló arányban sikerült, s ezért az egész rendezőséget hála és elis­merés illeti, mert ők tették lehetővé, hogy tekintélyes összeg jusson a jótékony célra. 'A közönség pedig szintén hálatelt szívvel fog visszagondolni a népünnepélyre, mert legalább egy délutánra elfelejtették azt, hogy nyugaton dörögnek az ágyuk és az emberek a technika összes vívmányaival felfegyverkezve, clik egymást halomra. A tanítók mám Nyíregyháza, junius 3. (A Nyirvidék tudósítójától.) 1 * í Az ország minden rangú és rendű tisztviselői már régen megmozdultak, kon­gresszusokat tartottak, memorandum me­morandumot ért, hogy az egyre súlyosabb megélhetési viszonyaik megjavítását elér­hessék. Kóztudomásu, hogy a legszerényebben dotált tisztviselők, a nemzeti kultura alap­vető munkásai, a tanítók. Eddigi türelmük valósággal megfoghatatlan volt. A tanerők­ben meggyengült iskoláikban erősen fel­szaporodott tanulói létszámmal, a szülői nevelést és gondozást csaknem teljesen nélkülöző, igen sok elvadult, eldurvult, sőt sok esetben züllésnek indult tanítvánnyal kellett megbirkózniok. Emellett a köz­igazgatás és közélelmezés ellátásánál a rá­juk háruló, sok-sok helyen hónapokat igénybevevő népszerűtlen s idegölő mun­kát kellett csaknem minden esetben — érthetetlen, hogy miért — i-ngyen végezni­ök, de ugy, hogy a választói jogosultságot biztosító hatodik osztályig fölvezessék ta­nítványaikat, hogy a középiskoláknak ta­nulókat neveljenek. Mindezt s még ezer más dolgot, mit fölsorolni nincs' itt kellő helyünk, az élet kimondhatatlan súlyos gondjai közt elborult, megtépett, elkese­redett lélekkel, a család lerongyolódását és megszámlálhatatlan nélkülözéseit aggó­dó lélekkel szemlélő családfői gondokkal, sokszor a földig lealázva kellett teljesiteni­ők. És mily nemes türelemmel viselték eddig nehéz sorsukat. A felületes szemlélő szinte azt hihette, ezeknek nincs semmi bajuk. Ezeknek jól mehet a sorsuk. A kormányférfiak meg azl hitték, hogy a tanítóságra rakott számtalan dicséret, mit minisztertől, hadseregfőparancsnokig mindannyian megtettek, pótolni fog" min­dent. De im elérkezett a 12-ik óra. Ez a vég­telen türelmes embercsoport is megmoz­dult országszerte. Látja, hogy a néma meg adás öngyilkosságot jelent csak. Az alulról jövő, mind erőleijesebben megnyilatkozó, tanítói közvélemény sürgető szavára aTa­nilók Országos Szövetségének vezetősége folyó hó 8-ra Budapestre országos tanítói nagygyűlést hivott össze. Hogy mily elkeseredés, az elnyomott indulatoknak milyen vihara fog ott" kirob­banni, mutatja, hogy a nagygyűlés iránt nagy érdeklődés, sikeréért erős akció in­dult. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmánya a vármegye tani lóságához a következő felhívást intézte: Kartársak! Az Orsz. Szövetség junius 8-án 10 órá­ra, Budapesten a régi képviselőházba — VIII., Főherceg Sándor-utca — országos tanítói nagygyűlést hivott össze, melynek egyedüli tárgya szomorú helyzetünk meg­javítása. A tanítói sors legkomolyabb pillanatai következnek reánk. Ott vívjuk meg legfön­ségesebb harcunkat megélhetésünkért. — Mindenki kollegiális, erkölcsi és becsület­beli kötelességének tartsa, hogy akadályt nem ismerve, ett megjelenjék. Mutassuk meg, hogy van erőnk az élethez való joga­ink kivívásához. Amilyen lesz a gyűlés, olyan lesz a vele elért eredmény. Junius 7-én este indulunk Nyíregyházáról. Élel­met viszünk magunkkal s már 8-án este vissza indulunk. Nyíregyháza, 1918. május 28. Választmányunk megbízásából: Palaky Lajos Orsovszky Gyula elnös. 1 borsózsraikről A borsó zsizsik élettani vizsgálatáról csakis a tudomány mai állása utján mondhat a gazda véleményt. Sem ideje, sem gyakorlata nincs, hogy biológiai megfigyeléseket tegyen. A Darányi Ignác érdeme, hogy a ma­gyar mezőgazdálkodásnak minden irány ban állanak utmutató tudományos inté­zetek rendelkezésére. A tudomány utján azután megismer hetjük a kárttevők életmódját, kisérlezünk az ellenök való védekezéssel, személyes tapasztalatokat gyűjtünk, sőt a védekezést tökéletesíthetjük is. A zsizsik kérdés bennünket kettős szempontból érdekel. Első sorban, hogy a zsizsik teszen-e olyan kárt, amely a vető mag csiraképességére, vagy csirázsi ener giájára lényegesen kihat'/ A másik kérdés, hogy a zsizsikkel fer tőzött borsó emberi tápllkozásra miként válik élvezhetővé? Miután én borsót nagy területen, elég szép sikerrel, már régebb idő óta termelek, nem esem talán a szerénytelenség vádja alá, ha azt állitom, hogy határozottan ki­alakult véleményt mondhatok. Hangsúlyozom, nem a saját biologiai észleleteim alapján, de az ügy tanulmá­nyozása és a gyakorlati tanácsok alkal mazása utján. A borsózsizsik a száraz klimáju alföl­dön a borsót többé kevésbbé mindig meg­fertőzi. Nem segit ez ellen sesn a korai, sem a kései vetés. A zsizsik — a rovartani intézet kőz lései alapján — télen védett helyen húzza meg magát, s tavasszal borsó viritáskor előkerül az bármiképpen védekezzünk is ellene. A zsizsik a borsószembe berágja ma­gát és ott fejlődik, és ott éri el teljes kifej lődését. Az elhullott borsószemekből már nem pusztíthatjuk ki a zsizsiket, sőt sok gon­datlan borsótermelő sem vet rá ügyet, igy a fertőzöltségtől meg nem szabadulhatunk, Gondos eljárással gyérithetjük a szá­mukat, de teljesen kipusztítani majdnem lehetetlen. Egészen másképpen áll a dolog a fel­vidéken, Liptő és Szepes megyékben^ ahol a nedves klíma folytán nem találja meg életföltételeit, a borsó minden esetben mentes maracl a fertőzéstől. Az ország borsószükségletét ez a két megye nem láthatja el, viszont a borsóter­melés előnyeit — talaj gazdagító tulajdon sága, takarmánynyujtása, stb. — az alföldi gazda nem mellőzheti. Bele kell tehát nyugodnunk, hogy a borsó fertőzött lesz s oda kell törekedni, hogy a fertőzést a minimumra redukál­juk, a csiraképességet a lehetőségig meg óvjuk, a borsót emberi táplálkozásra al kalmassá tehessük. Ezt a célt elérhetjük, s ezzel a borsó termelést az alföld számára is lehetővé tehetjük. Ugyanis a zsizsik közvetlen a borsó* érésekor még fejletlen, apró; rágásával a bél szerkezeten nagy roncsolást nem vég­zett, ürülékével be nem szennyezte. A rágás helyén a héj véknvabb, tehát a szénkéneg gáz a megvéknyodott héjon át behatol, a zsizsiket megöli. E szerint a borsót a cséplőgéptől mi­előbb a zsizsiktelenitő készülékbe visszük, ott szénkéneggel belefojtjuk a bogarat, mi­előtt az rágsával a csirzás szempontjából kárt okozhatna. Ez feltétlenül biztos védekezési mód Ezért ajánlottam, hogy a zöldségszáritó­gyár ezt a készülékeket felállítsa. A borsót, ha élelmezésre akarjuk használni, ugy a victoria borsót azoimaJ meg kell hántani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom