Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 76-145. szám)
1918-05-25 / 118. szám
JNfHSünDÉK. 1918 május 25 ilj remi lesz a nyíregyházi építkezéseknél Az építkezési szabályrendeletet jóváhagyta a belügyminiszter Nyíregyháza, május 24 (A Nyirvidék tudósítójától.) Egész Nyíregyházát legközvetlenebbül érintő hírt közöl velünk Tóvárosi munkatársunk, aki azt adja hírül, hogy a belügyminisztériumban nyert értesülése alapján tudatja, hogy Wekerle Sáuclor mint belügyminiszter, aki nem ideiglenesen vette át a belügyminisztérium vezetését, hanem valóban ő akarja végezni a belügyminiszteri teendőket, legelsőnek egy nyíregyházi vonatkozású aktát irt alá. Ez az akta Szabolesvármegye alispánjának szóló leirat, amely közli, hogy a miniszter Nyíregyháza városának építkezési szabályrendeletéi jóváhagyta. A belügyminiszternek ez az intézkedése teljesen uj korszakot hoz Nyiregyháza fejlődésiére és a bajok, rendetlenségek ős szabálytalanságok egész sorozatát szüntetik meig. Nyiregyháza város képviselőtestülete még 1912-ben alkotta meg a maga szabályrendeletét a város területén való építkezésiek szabályozásáról. Föllerjesztetlék a szabályrendeletei, amelyet a vármegye törvényhatósága is megerősilelb a belügyminiszterhez jóváhagyás végett, de a jóváhagyás éveken át késett. A késedelemnek egyik főoka az volt. hogy az államvasút nem akarl belemenni abba, hogy a vasúti építkezések is a városi hatóság engedélyezése és ellenőrzése alá kerüljenek. Ez a kérdés a közigazgatási bíróság döntése a'lá került és ez a fölebbezhetetlen fórum a város álláspontjára helyezkedett, amely szerint a város területén senkisem építhet a város engedélye és ellenőrzés nélkül. Bencs Kálmán dr. polgármesternek jelentős része van abban, hogy ez a szabályrendelet végre a miniszter elé került. A polgármester ugyanis Fritsch Károly miniszteri osztálytanácsossal, a városi ügyek referensével hosszasan tanácskozott és kifejtette, hogy addig nem lehet rend <a nyíregyházi építkezéseknél, amig ez a szabályzat életbe nem lép. A referens elfogadta a polgármester erveit és amint a kormányválság elmúlt és Wekerle elfoglalta hivatalát a belügyminisztériumban. is, a referens nyomban elébe terjesztette a nyíregyházi építkezési szabályrendeletei Wekerlének, aki a jóváhagyásához hozzájárul l. Érdekes, hogy Wekerle, aki díszpolgára Nyíregyházának, belügyminiszteri minőségében elsőnek nyíregyházi aktát irt alá. A jóváhagyó leiratban Wekerle az alispán utján azt a tanácsol adja Nyíregyházának, hogy a szabályzat 117. szakaszában foglalt kihágási megtorló intézkedések helyett célszerűbb lenne rendbírságot rendszersiteni és helyesnek tartaná a belügyminiszter, ha a vároíi olyanformán módosítaná a szabályrendeletet, hogy az ellene vétőket kétezer koronáig terjedhető pénzbírság megfizetésében marasztalják el. Ha a város ezt a módosítást végrehajtja — ami kétségkívül megtörténik, — nem lesz akadálya ia szabályrendelet végrehajtásának. Bizonyos az, hogy ezentúl szabatos, pontos, modern és városias lesz Nyíregyházán minden építkezés, mert esak ilyenre adnak majd engedélyt. A várost építési övezetekre osztja a szabályzat. A belső övezet a Kossuth Lajos-teret veszi körül és terjed a Kállái-utca elejéig; a Luther-ulca a Virág-utcáig, a Széchenyi-téren a Széchenyi-ul elejéig, a Bessenyei-téren a Bákóczi- és Kossuth Lajos-utca elejéig, a Jókai-utca, Vay Ádám utca, a Véső-utcáig és a Véső utca, a Zöldségtér, a Selyem- és Hiuiyady-utcák elejéig. Ebben az övezetben ezután csak emeletes házak építésére adnak engedélyt. A Széchenyi-uton levő fatelepeket három év alatt kitelepítik és igy óriási területen szabadulnak föl házak" építésére. Az egész szabályzat betetőzése a város szabályozási tervének és a szintezési munkálatoknak, amit már sok részben keresztül vittek, de teljes megvalósítást éppen az építkezések körüli rendellenségek gátolták. A jövőben külön építkezési bizottság fog dönteni az épitésj engedélyek fölött a városi mérnök referátuma alapján, és a ha' tósági ellenőrzés állandó lesz az engedélyezett épilkezés folyamata alatt is. Bizonyos, hogy az uj szabályzat végrehajtása személyzetszaporitás nélkül el sem képzelhető, de a mérnöki hivatal személyzeti kiadásainak emelkedése bőséges fedezetet nyer a szabályzat alapján befolyó várósi jövedelmekbőI. jf^^^t^iA^^o^ MW^aV 8^ Spády Adél előadása A iiötisztviselök szervezése Nyíregyháza, május ki. (A Nyirvidék tudósítójától.) A feminista mozgalom ujabb, hatalmas lépéssel igyekszik Nyíregyházán célja felé törekedni, szervezetben egyesíteni minden dolgozó és öntudatos nőt, hogy az eljövendő nagy küzdelemben már szervezve álljanak készén a munkára. Nyíregyházán most került sor a iiőtisztviseI ők szervezésére és tegnap erről a kérdésről előadási tartott Nyíregyházán Spády Adél, aki a központ részéről a nőtisztviselők szervezését vezeti. A városháza nagytermében gyűltek össze azok, akik érdeklődést mulattak a kérdés iránt, nagyon kevesen, sokkal kevesebben. mint amennyi nőtisztviselő van Nyíregyházán és amennyire ráférne a szervezkedés. Groák Qdönné közvetlen üdvözlő szavai után, Spády Adél hosszan és rendkívül okosan fejtegette a nőtiszíviselők szervezkedésének szükségét. Az egyedül álló tisztviselőnőt a legtöbb munkaadó kizsákmányolja, kevés fizetéssel, rengeteget dolgoztatja, rendszerint szűk, kevés, levegőjű helyen. A szervezett tisztviselőnői mindjárt más szemmel nézi a niun kaadó is, ha tudja, hogy nem egy személy lép elő követeléssel, hanem mögötte áll a nőlisztviselők szervezete is. Fölszólítja a nyíregyházi nőljsztviseiőket, szervezkedjenek, és majd meglátják, hogy szervezkedésük eredményre fog vezetni. Spády Adélnak Groák Ödönné köszönte meg előadását, majd Gábor Sándor, a kisvasutak igazgatója szólall föl és teljesen helyeselte a tisztviselőnők szervezését. Ő maga részéről nemcsak, hogy megengedte tisztviselőnőinek a szervezkedést, de. egyenesen fölkérte őket erre. Kazimir Károly a szociáldemokratia párt helyi szervezete részéről szólalt föl Ó3( azl kérte, hogy necsak a tisztviselőnők, hanem a masamódlányok, bolti kiszolgálólányok és munkásnők szervezésével is foglalkozzanak. A szociáldemokrata párt részéről a legteljesebb támogatást helyezte kilátásba. Sztempák Mariska és Groák Ödönné felszólalása után az értekezlet este nyolc órakor ért véget. Benczi Gyula temetése Nyíregyháza, május 24 (A Nyírvidék tudósítójától.) A száraz fája, amelyik annyi jókedvet derített a szivekben, űzött bánatot és keserített szomorúságot, — nem szólal meg többé. Foszladozó szálú vonóját kettétörlek, húrja elpattant a fájdalomtól, háromnapos gyász támadt a cigány világban, és>m int ha minden hur elszakadt volna, minden vonóról lefoszlott volna a fehér lószőr, három napig nem veit kezébe hegedül nyíregyházi cigány. Tegnap újból megszólaltak a muzsikák. Öreg, fehérhajú hangászok fölstimmelték a három napos tétlenségben leliangolódott muzsikákat, ifjú cigánylegények fekete csokornyakkendől kötve, letörölték a három napos port hegedűikről és kétes lebujok, meg füstös kávéházak helyett egy szomorú ház előtt sorakoztak sorba, hogy mesterüknek, ha hallotta őket, ha nem. életében muzsikálni, elhúzzák azl a bizonyos egy-két utolsó nótát, amelyiknél utolsóbbal a legmulatósabb urnák sem lmz e földön cigány. Tegnap temették Benczi Gyulát, és ahogy az életiben nem szerette ez a nagy muzsikus a hétköznapit, a sablont, ugy temetése is mentes volt a sablonszerüségftől. A részvét, ami halála alkalmából megnyilvánult. csodálatosan nagv, Nyíregyházán soha nem látott volt. Előkelő, deresfej ii urak, elfelejtett nevű, hétszilvafás nemesek, sokágú koronás mágnások jöttek sorban, hogy öreg, jó cigányuk koporsójánál egy Könnyet ejtsenek, egy pillantást vessenek arra a ráncos, drága, barna kézre, amely annyiszor vidította fel őket bánatban, szomorúságban. Jócsengésü magyar nevek, előkelő grófok és bárók küldték el búcsúzóul virágjukat, koszorújukat Benczi Gyula koporsójára, amelyet a koszorúk tömege boritolt be. Az egyházi szertartást Énekes János prépost-főesperes végezte fényes segédletlel, majd a városi dalárda énekelt gyászdalokat. — Azután kivitték a koporsót a gyászkocsira, amely'a Beethoven gyászinduló hangjai mellett indult meg, végig a Kossntli-utcán föl a piacig, ezernyi-ezer ember állott sorfalat a végigvonuuló gyász menetnek, amelyet Nyíregyházán soha nem látott tömegű ember kisért a temetőbe. A Korona-szálloda elölt egy percre megállott a menet, a temetés élén haladó kombinált cigánybanda eljátszotta Benczi legkedveltebb nótáját: Lehulloll a rezgő Lnyárfa Magyari Imre, Benczi öreg cigánytársa vezette a zenekart, amelynek hegedűjén sírva zendült fel a legszebb magyar nóta. Búcsúztatták a cigányok Benczi Gyulát a Koronától. A Vay Ádám-utcán végig, délutáni forróságban, meleg napsütésben ezernyi tömeg kísérte utolsó útjára Benczi Gyulát, a legmelegebb szívű magyar cigányprímást. Akik az életben szerették és akikel ö szereteti az leiben^ mind ott voltak a végtisztességen, akik valaha hallották hegedűje hangját, vagy csak hallani szerelték volná, mind, mind elkísérték erre az utolsó útra. Benczi Gyula nem muzsikál többé Szabolcsban, az öreg muzsikus meghalt, eltemették a vén cigányt. Vele temették hegedűjét, ugy. ahogy mindig mondotta, kívánta, akarta. És odalent a sölét mélységben. a nedves hidegben megereszkednek a lölstimelt hurok, a szárazfa elveszti hangjának csodálatos varázsát, a muzsikussal együtt sirbaszálH az igaz vígság, jókedv és öröm.
