Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-01-22 / 18. szám

1918 január 22 JSÍYIRtflDÉK. 1)00 koronát adtak egy lóért, és ökörért, 60 fillért égy zsákért, — nem törődött vele a hatóság; ha vetőmagot, benzint, szenei, nyersolajat kért, s folytonos hatósági rekvirálásokkal keresztezték minden számítását. Ha azt a temérdek gépet, eszközt, anyagot amit Románia, Szerbia, Oroszlengyelország mezőgazdasági helyreállitusára fordították volna, ma íiém nélkülöznénk. s nem lenne szükség központokra, nem cserélt volna gazdát annyi l'öld, s a korona ériéke nem ott állna, ahol ma áll. Akkor a gazda nem állna a szégyenpadon, mert a közönség azt hiszi, hogy az árut mi eldugjuk, jóllehet a mi szűkös készletünkön tápláljuk a hadseregei Ausztriát, részben Németországot. Albániát, Montenegrót stb. Mindaddig, míg a közgazdasági tevékenység központok felállításában. s a rekvirál lá sokban merül ki, nem várhatunk Jobbulást. Ha gyökeres javulást akarunk, ugy a termelés biztosítása és megjavítása képezze a kormányzat legfőbb gondját Szomjas Gusztáv. ÜKraiaavai öekesötase öit álunk QtidBpegt, január 21. A tudósítójától) Bresztlitovszkból jelentik: Az osztrák-magyar, német, ukrain delegáció elhatározta. hogy nyilatkozatot adnak ki, mely szerint a tárgyalások eddigi eredménye remélni engedi, hogy a békeszerződés alapjaira nézve megegyezhetünk. A kiküldötteknek ezért szükséges, hogy haza utazva, kormányaiknak referáljanak. A delegátusok kimondották, hogy a tárgyalásokat a legrövidebb idő alatt folytatják, megígérték egymásnak, mihelyt a tárgyalásokat befejezték ismét vissza térnek. Az ukránok ezért ma Kievbe, Kühlman Berlinbe utaznak. Czernin Bécsbe utazása betegsége miatt egyelőre kétséges. x január 21. i-d Nyirvidik fvM#í«»>.-<í«Sl.) A Magyar Távirati Irodának jelentik: Breszt Litovszkból január 19-én: A német, osztrák-magyar, orosz, és a német, osztrák-magyar ukrán gazdasági bizottság ma hosszasabb tanácskozást tartott, amely kedvező eredménnyel végződött. Az Osztrák-magyar, német delegációknak az az ukrán delegációval való politikai tanácskozását ma délelőtt és délután folytatták. 'JS. § 31 f I ft VÁROSI % § % W* stíl | a fi § 8 ií SZÍNH

ÁZ - MOZGÓ. 2 Ilctfőn — Kedden m m ms •-3C5 sm m s § Győzött a szépse • i u Amerikai detektiv-sláger m <S5 m 3 a $ !i i SStf a&l <9sii.st-.nws | DIADAL m O £ Gö I J c. i fHétfőn Kedden szerelem marlirja Dráma 4 felvonásban. a filöad&sat fel ti, tel « 'i £ v&saruap (lelutan 4, fái 6. este 7 aa tel y. munkásbiztositás háborús reformja « . I-ineiieti Lakner Ödön, a nyiregyhAzi kcrüli-ti rminkásbiztoaitó pénztár igazgatója. 11. Miből merítették mégis a pénztárak az! a képességet, hogy e rendkívüli viszonyok közölt is nagyban egészben hivatásuk magaslatán maradhatlak? Abból, hogy a biztosítottak különösen a háború első hónapjaiban a pénztári szolgáltatásokat kevésbbe vették igénybe mint a békében, mert a nagy világ nyomorúság, á mely a háborúval reánk szakadt, a végsőkig "felfokozta az egyéni energiákat és ebben a nagy nyomorúságban saját egyéni bajaival mindenki kevésbbé foglalkozott. Az energiát azonban és a képességet arra, hogj az országosan egységes eljárás sal és szívóssággal a rendkívüli viszonyok követelményeivel is megbirkózzanak a pénztárak az intézménynek abból a szervezetéből. az 1907. évi XIX. t. c.-kel megvalósított abból a gazdasági és eszmei kapcsolatból merítették, amely a helyi pénztárak intézményeknek országos kötelékben történt egyesítéséből ered. Az elfogulatlan bírálat előtt nem lehet többé vitatható, hogy ez az intézmény szervezetében egyesíti mindazokat a feltételeket. amelyek e népjóléti kérdésnek n közérdek szempontjából való tökéletes megoldását biztosíthatják s igy azoknak a feladatoknak a megoldásánál, amelyek reánk várnak, nyugodtan helyezkedhetünk munkásbiztositásunknak meglévő — szilárdnak és fejlődésképesnek bizonyult alapjaira. Ezt meg kell állapitanunk, hu a jövő munkásbiztositás feladatainak a megvalósításával komolyan foglalkozni óhajtunk. Ezek a feladatok számosak és nehezek és igy el kell hárítanunk az útból minden akadályt, amely az erőket megoszthatja és lekötheti, hogy minden energiánkat ezeknek a feladatoknak megoldására fordíthassuk. Mindezeknek a megértéséhez szükséges. hogy a multak eseménye és eredményei mellett megálljunk, mert a munkásbíztositást illetőleg a múltban szerzett tapasztalataink sok tekintetben döntő eredménnyel szolgálnak az intézmény jelenét és jövőjét illetőleg is. Az ipari munkások betegség esetére való kötelező biztosítása először az 1891. évi XIV. törvénycikkel nyert szabályozást. E törvény alapján a betegsegélyező pénztárak működésének első teljes éve az 1893. év volt, ugy, hogy a pénztári számadási éveket véve alapul, betegség esetére való biztositásunk 23 évi adatai ismeretesek előliünk. Ezalatt a 23 év alatl a .Magvarországi betegsegélyező pénztárak kerek összegben 291 millió koronát fordítottak az ipari munkások és hozzátartozóik egészségének gondozására és a betegség miatt keresetképtelen munkások és hozzátartozóik ellátására. Mit jelent ez a szám? Jelenti először azt. hogy az ipari munkásságnak törvénnyel szabályozott betegsegélyző intézménye fennállásának aránylag rövid ideje alatt 294 millióval, sőt ha az 1916. évnek statisztikailag még fel nem dolgozott eredményét is hozzá számítjuk. 300 milliónál nagyobb összeggel járult hozzá a társadalmi nyomor enyhítéséhez. a pusztító népbetegségek leküzdéséhez. a közegészségügy javításához, az ipari termelés legfontosabb tényezőjének a munkaerőnek fenntartásához, vagyis 24 év alalt 300 millió koronánál nagyobb összeggel gyarapította a közvagyont, amelynek a munkásság egészsége és munkaképessége bizonyára egy igen értékes és számottevő alkotó része. És jelenti azt. hogy a betegség esetére való biztosítás 300 millió koronánál nagyobb összeggel gyarapította a népesség fogyasztó képességét a hazai termelés javára, amelyre nézve a betegség folytán kereset nélkül levő közjótékonysúgból tengődő munkás alig jöhet számba, míg a munkásbiztositás állal betegség esetén ellátott munkások a hazai termelésnek jó fogyasztói, mert a fogyasztást növelik mind azzal, amit a biztositás ellátásukra fordit. Ez az intézmény ugvauis jelentékenyen hozzájárul a termelés számára a munkaerő fenntartásához és szaporításához a társadalmi viszonyoknak á termelésre is előnyös javításához s a melléit az industria a fogyasztás gyarapodása révén, a szükségletek kölcsönös kicserélődésének hosszabb-rövidebb láncolatán keresztül, jelentékenyen részben vissza is nyeri mindazt, amivel a munkásbiztositási intézmény fenntartásához hozzájárult. Az állam szempontjából pedifí és a társadalmi közérdek szempontjából ezek a 100 milliók azt bizonyítják, hogy a muiikásbiztositási intézmény fenntartása öncél, amelyet semmi más társadalmi célnak alárendelni,, eszközévé tenni nem szabad, hanem bármilyen irányban foglalkozzunk is ez intézmény javitá/ának. fejlesztésének kérdéseivel, elsősorban azokra a szükségletekre kell figyelemmel lenni, amelyek a munkásbiztositás saját céljaiból, e célok minél teljesebb és tökéletesebb megvalósítása érdekében felmerülnek. ! Ha tehát azzal a kérdéssel foglalkozunk, bevált-e az 1907. évi XIX. t. c.-kel alkotott munkásbiztositási reform és megfelel-e a munkásbiztositás céljainak az a szervezet, amely a törvény alapján ennek a nagyfontosságú népjóléti cs közegészségügyi feladatnak végrehajtásával foglalkozik, ebben az esetben a mai munkásbi/.lösitási intézmény eredményeit az 1891. évi XIV. 1. c. alapján működött betegsegélyző pénztári rendszer eredményéve! kell összahasonlitanunk. Tudjuk ugyanis, hogy a régi törvény alapján működött betegsegélyző pénztári rendszer, amely sok-sok kis hetyi pénztárnak egymástól független, minden központi vezetést és irányítást nélkülöző szervezétéből állolt, mint a mult tapasztalatai és statisztikai adatai eléggé bizonyítják, az anyagi erők szétforgácsoltsága és a helyi önkormányzatok erőtlensége folytán nem vált be, jelentéktelen helyi magánjótékonysági intézmények színvonalán a legtöbb helyen alig emelkedett felül. Az 1907. évi XIX. t.-c.-ban megvalósított reform ezt az erőszétforgácsoltságot kívánta megszüntetni a különböző kategóriájú pénztáraknak kerületi pénztárakba való helyenkénti,egybeolvasztásával és ez utóbbi pénztáraknak országos kötelékbe való egyesítésével. Ez a törvénnyel megvalósított reform lényege és a mai biztosítási szervezetnek váza. Az uj. országosan centrális kapcsolatba hozott, biztosítás politikai tartalommal telitett és társadalmi súlyt nyert szervezet a törvényes munkásbiztositásnak erélyes végrehajtó intézménye lett. A törvényhozási reform aljban a tekintetben is bevált, hogy az azelőtt jelentéktelen segélyegyleti nívón állott, erőtlen, helyi pénztárak helyébe komoly munkásbiztosítási intézményt helyzeti, amely a munkásbiztositás törvényesen megszabott kereteibe. tartalmat, életet, erőtt vitt, a törvényes biztositási kényszernek az őt megillető jövedelmek biztosításával érvényt szerzett és ezzel megadta az anyagi lehetőséget arra. hogy a munkásbiztositás működése a munkásság anyagi helyzetének javítása, egészségének gondozása s a közegészség és népesedési politika uemzetfentartó érdekei szempontjából számottevő tényező legyen.