Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-03-12 / 59. szám

« A szabadság ünnepe Nyíregyháza, március 11. (A Nyirvidék tudósítójától. > A világháború negyedik esztendejében, népek pusztulása, uj nemzetek alakulása idején, békekötések boldog örömmámorában sem felejtkezik meg a magyar nemzet arról a nagy napról, amely hét évtizeddel ezelőtt meghozta a magyar népnek a szabadságot és az egyenlőséget. Ha valamikor, ugy ma lehet és koll értékelni a hetven esztendővel ezelőtt kivívott eredményeket, amelyek ujjá tették Magyarországot. Nyiregyháza város közönsége nagy lelkesedéssel készül megünnepelni március idusát, az iskolák délelőtt rendeznek hazafias ünnepségeket, a polgárság pedig délután gyül össze, hogy a szabadság napját megünnepelje. Bencs Kálmán dr. polgármester a polgársághoz a következő meghívót bocsátotta ki: Március 15. A szabadság, Egyenlőség és Testveriség születése napjának 70. évfordulója. — Nyiregyháza város közönsége a hagyományokhoz hiven, ez évben is szive szerint és lángoló lelkesedéssel ünnepli meg e napot. Az ünnep sorrendje a következő: 1. A városi és vasutas dalegylet és a közönség a Hymnust éneklik. 2 Az ünnepet megnyitja dr. Bencs Kálmán polgármester. 3. A városi és vasutas dalegylet énekli a Talpra magyart 4. Ünnepi beszédet tart dr. Szesztay Zoltán tiszti ügyész. 5. A városi és vasutas dalegylet a „Kárpátok őrét" énekli. 6. Szavalat. Előadja dr. Vietórisz József, gimnáziumi igazgató. 7. Dr. Bencs Kálmán polgármester az ünnepélyt bezárja. 8. A városi és vasutas dalegylet a közönséggel a Szózatot éneklik. Jöjjetek el, — legyetek ott az ünnepélyen mindannyian, egy érzelemben összeforrva, szent hittel és lelkesedéssel szivetekben. Az ünnepély kezdete délután 3 órakor — ]ó idő esetén a városháza udvarán — rossz idő esetén a Korona-szálloda nagytermében. Nyiregyháza, 1918. március hó 7-én. A rendező-bizottság nevében: Dr. Bencs Kálmán, polgármester. Wekerle és Apponyi hazaérkeztek Budapest, március 11. (A Nyirvidék tudósítójáulJ Bécsből jelentik: Wekerle miniszterelnök és Apponyi kultuszminiszter viszszautaztak. tm mm ^ — Megerősítik Trockij lemondását Bmdapeatf március 11. Pétervárról jelentik: A reggeli lapok megerősítik azt a hirt, hogy Troczkij, a népbiztosok tanácsában a béke és a háború kérdésében fölmerült nézeteltérések miatt lemondott. Utóda helyetesse, Csicserin lett. Városi Színház Mozgó. Kedden csak 1 napig. Amerikai szenzáció Tenger asszonya Nagystílű dráma 4 részben MNMMJ h hadifoylyok még nem mehetnek haza Oroszországba Nyiregyháza, március 11. (A Nyirvidék tudósítójától.) A hadügyminiszter érdekes rendeletet intézett a vármegyéhez. A rendelethen a Magyarországon tartózkodó orosz hadifoglyokról intézkedik a miniszter, aki többek közt ezeket .mondja: A hadifoglyok beosztása marad az eddigi. Mindenki ott dolgozik, ahol eddig, szabadságolni vagy elbocsátani hadifoglyokat nem szabad. Ugyancsak változatlannak kell maradnia az elbánásnak is. Nem engedhető meg, hogy bármelyik hadifogoly, ha tiszti rangsorban van is és anyagilag módjában állna, korábban elutazzék és gyorsítottan kerülhessen el helyéről, mint amikor azt illetékesen megállapítják. Megállapítja a rendelet, hogy a hadifoglyok mit vihetnek el magukkal. Földolgozatlan arany és ezüst tárgyakat, drágaköveket nem vihetnek magukkal a hadifoglyok ; arany és ezüst érmeket legfeljebb két korona értékig tarthatnak meg. Természetesen ékszereiket elvihetik. Papírpénzt is csak ezer koronáig tarthatnak maguknál, ez alól kivételt a rokkant hadifoglyok képeznek, akiknek a parancsnokság nagyobb összeg elvitelét is engedélyezheti. A hadifoglyok többi pénzét és jelzett értékeit nyilvántartásba veszik, nyugtázzák s a béke teljes helyreállítása után fogják visszautalni. A két nagyhatalom fönntartja a jogot, hogy a papirpénz elviteléről máskép is intézkedhessék. Nem szabad a hadifoglyoknak katonai fölszerelést, látcsövet, bőrt, fényképező-gépet. stb. magukkal vinni. Általában a tisztek podgyásza nem haladhatja tul az ötven kilogrammot, a legénységé pedig a huszonöt kilogrammot. A fogolyörségeknél az orosz hadifoglyok bejelenthetik, ki kiván itt maradni s ha ez ellen egyébként nincs kifogás, az ittmaradást engedélyezik, annak visszatérnie nem kell. A rendelet arról, hogy a foglyok elszáll itása mikor kezdődik mog, nem intézkedik. obi - —TTrnrnnfr i—m^t—t^—-..—— Már csak bandaharcok folynak Oroszországban Budapest, március 11 (A Nyirvidék tudósítójától.) Berlinből táviratozzák: Krilenkó orosz főparancsnok március ötödikén a keleti front főparancsnokához szikratáviratot intézett, amelyben hivatkozik a békeszerződés rendelkezéseire, hogy a fiontonkon az ellenségeskedést be kell szüntetni. Kérdi, hogy megtörténtek-e az ilyen irányú intézkedések. A keleti front főparancsnoka hatodikán a következő drótnélküli választ küldte : ' A németek márciiis harmadikán délelőtt beszüntették az ellenségeskedést, ha ennek dacára negyedikén helyenkint harcokra került a sor, afölött a németek sajnálkozásukat fejezték ki. Jelentéseink szerint a harcok oka egyrészt az, hogy Ukrajnában és Esztlandban a németek jogszerű elönyomulásával szemben orosz csapatok egyes helyeken ellentállást fejtett ki, másrészt elkerülhetetlenné vált, hogy nagyorosz területeken szervezett bandákkal harcot folytassanak, mert ezek ellenséges magatartást tanúsítottak a németekkel szemben A legfőbb hadvezetőség óhajtja, hogy ezek az ellenségeskedések megszűnjenek. 1918, március 12. A nemzetközi kereskedelem A magyar közmondások jellemzője, a bennük rejlő nagy igazság. Ilyen az is, amely szerint: Ha ketten veszekszenek, a harmadiknak van haszna belőle. Ez kell, hogy eszünkbe jusson annak a hírnek kapcsán, mely a „Vossische Zeitung* megbízható londoni értesülését adja tudtunkra. E szerint az a nemzetközi tiz tagu hivatalos küldöttség, amely az amerikai kormánnyal tárgyalandó volt kiküldve. Londonba megérkezvén, tapasztalatairól beszámolt. Ezek alapján Amerika nem annyira a háborúra, mint inkább a békére készül elő. Az amerikai ipari szervezetek lázasan készítik és gyűjtik össze a nemzetközi kereskedelem számára az árukat; követelik az amerikai kormánytól, hogy a béke bekövetkeztére rögtön megindíthassák a nemzetközi kereskedelmi forgalmat, amikorra minden akadálynak elhárítását követelik az amerikai kormánytól. Mindezt azért, mert arról vannak meggyőződve, hogy Anglia és szövetségesei a nemzetközi kereskedelmi forgalom megindítására, a béke bekövetkeztének idején, alkalmatlanok lesznek, igy az amerikai gyárak nagy forgalma előrelátható. Épen ezek magyarázzák az angolok fennen hirdetett és a béke idején megindítani szándékolt gazdasági háborújának kudarcát is, mert erre az amerikaiak semmi hajlandóságot nem mutatnak. Hol van ebben az idéztük közmondás ? Ezt is megmondhatjuk. Az ipari termelés terén három nagy ipari állam törekszik az első helyre. Betűrendben : Amerika, Anglia és — last, not least, — Németország. A két utóbbi, elkeseredett harcban volt a békében is mái-, az ipari termelés elsőségeért. Természetes, hogy nemcsak a termelésben versengtek ós e versenyben kezdett lemaradozni Anglia, hanem a nemzetközi kereskedelem terén is. A harc átterelődött, de talán Anglia részéről szándékkal át is tereltetett, a fegyveres küzdelem porondjára, a harcterekre. Igy folyik most a harc, amelyben a hitegető kalmár Amerikának sikerült biztatgatnia Angliát, de egyben sikerül is neki a kettős küzdelemből mint harmadiknak, a hasznot is leszűrnie. Ezeket látván, szinte kezd kirajzolódni az amerikai hitegetőnek és eddig volt érdektársának nagy világcsalása. Dehogy fáj Wilsonnak, meg Lloyd Georgenak Belgium, meg Elszász-Lotharingia teje. Eszükben sincs. Dehogy gondolnak ők a kis nemzetek védelmére, a népek önrendelkezési jogára és ezekhez hasonló „smoncákra". Nekik egészen más a bajuk. Az angliusnak a „Made in Germauy" fáj, amelylyel még az angol gyarmatokon ismerkedett meg, ahol a saját portékájával sem tudott elsőséget szerezni a versenyben. Debogy törődik Szerbiával, Montenegróval, Romániával és egyéb apróságokkal. „Made in (lermany

0 az ő keserve. Amerikának sincsenek egyébfajta gondjai, mint az ő portékájának piacot biztosítani. De a Monroe-elv, amelyen annyit nyargaltak, igen tetszetős és akadémikus értékű szemfényvesztés volt, amelyről főként sokat lehetett beszélgetni, miként lehetne az egész világra ráhúzni, nemcsak Amerikára. Amerikát és Angliát főként, elsősorban és életbevágóan a nemzetközi piac dominálása érdeklik. Ezért kellett oly sok vérnek folynia. A piac birtoklása volt a világégés magyarázata, minden más, amit felhoztak, a legközönségesebb léprecsalása volt a kis nemzeteknek, a szövetségeseknek és a saját fajtájukbelieknek is. És a nemzetközi kereskedelem mielőbbi lefoglalhatása, a piacoknak biztosítása főcélja most az amerikai dollár-, vas-, szén-, pénz-, stb., stb. koronázatlan királyoknak, most már, amikor az aranyakat amúgy is áthajóztatták a szövetségesek trésorjaiból. Anglia szándékozott győzni ós a végén ő vészit legtöbbet. Nyerni, hasznot húzni pedig Amerika fog ezután is. Pisszer János.