Nyírvidék, 1918 (39. évfolyam, 1-75. szám)

1918-02-02 / 28. szám

J#XH¥IDÉK Egy táborban a köztisztviselők Budapest, fibruár 1. (Fővárosi munkatársunktól) A Magyar Városok Országos Kongresz­szusának legutóbb megtartott állandó bizott­sági ülésén elhatározták, hogy a kongresz­szus csatlakozik ahhoz akcióhoz, amely egy központi bizottságot alakit az összes köz­tisztviselők és közalkalmazottak érdekeinek megvédésére. Az állandó bizottság ebbe a központi bizottságba a maga részéről Rimm­ler Károly nagyváradi polgármestert és Vár­hidy Lajost, a kongresszus igazgatóját de­legálta tagokul. A Magyar Városok Orszá­gos Kongresszusának eme határozatával egy időben hasonló határozatot hozott a köztiszt­viselőknek és közalkalmazottaknak még — vagy husz országos egyesülete és a legkö­zelebbi jövőben megalakul az a központi bizottság, amely a háromszázhatvanezer ál­lami tisztviselőn kívül egyesítem fogja a vá­rosok, megyék és községek minden rendű és minden rangú alkalmazottját is. Ez a mozgalom sokkal nagyobb szabá­sú, mint az első pillanatban látszik. Infor­mációm szerint a központi bizottság meg­alakulása rövidesen megtörténik és ez a köz ponti bizottság megalakulása rövidesen meg történik és ez a központi bizottsság céljai­ról rövid időn belül "programmot is ad. — Természetesen e központi bizottság megala­kulásával tovább folytatják működésűkét az összes egyesületek, amelyek egyéb munkás­ságuk mellett végrehajtói lesznek majd en­nek a bizottságnak, amelybe minden egyesü­let két-két tagot delegál. A mozgalmat az Állami Tisztviselők Or­szágos Egyesülete indította meg, de a nem állami köztisztviselők és közalkalmazottak érdekképviseletei igen nagy rokonszenvvel fogadták az eszmét. Érdeklődtem a mozga­lom vezetőinél a megalakítandó központi bi­zottság működésének célja és programmja iránt és arról a következő információkat sze­reztem : Az Állami Tissztviselők Országos Egye­sületének december 9-én megtartott kon­gresszusa xdyan értelmű határozatot hozott, hogy sürgősen meg kell alapítani az összes közalkalmazottak központi szervezeteinek — központi bizottságát. E tárgyban az egyesü­let elnöksége január elejére bizalmas érte­kezletre hívta össze az alapszabályokkal mű­ködő köztisztviselői és közalkalmazottai or­szágos egyesületeket, ezek kiküldöttei meg is jelentek az értekezleten és rokonszenvvel fogadták az ideát. Huszonhét éves szerve­zet közül husz képviseltette magát a tanács­kozáson. A megbeszélés eredményeként rö­videsen megalakul a központi bizottság, a­melyben minden egyesület delegáltjaival képviselteti magát. Á szervezet nem érinti az egyesületek alapszabályszerü hatáskörét, Csupán megbeszéli az aktuális kérdéseket Egyelőre három fontos kérdésben kívánja egyöntető eljárásra bírni a hozzá csatlako­zott országos egyesületeket és aziránt indít akciót, hogy a háborús segély, a szolgálati pragmatika és a tisztviselők jóléti intézmé­nyeinek kérdése egyöntetűen oldasssék meg az egész vonalon. E három cél érdekében nagyarányú moz galom indul meg, mert súlyosan igazságta­lanságnak tartják a tisztviselők, hogy egyen­lő iskolázottság és egyenlő működési terré­num mellett valaki csak azért legyen hát­rányban, vagy előnyben kollegájával szem­ben, mert az államnál, vagy a megyénél, — vagy a városnál, vagy a községnél, vagy pe­dig a vasútnál sszolgál. A mozgalom azt a­karja, hogy minden köztisztviselő sorsa egy formán jo és főként egyforma legyen, a köz­alkalmazott bárhol, bármi állásban teljesít is szolgálatot, iskolai minősítési fokához a­rányitva teljesen egyenlő elbánásban ré­szesüljön. A fizetés egységes legyen, legyen 1918. február fi. egységes szolgálati pragmatika és legyen egységes automatikus előlépés mindenütt. Azt követelik a tisztviselők, hogy az a tisztviselő, aki elvégzi a dolgát becsülete­sen és lelkiismeretesen akár a városnál, akár az államnál akár pedig a megyénél, község­nél vagy vasútnál, az meghatározott idő mul va lépjen elő és addig, amig nyugdíjazási ideje el nem érkezik, három évenként ma­gasabb fizetési osztályba kerüljön akkor is ha nem nevezik ki, vagy nem választják meg magasabb állásba. Csak a léha és haszna­vehetetlen embereket lehet mellőzni az au­tomatikus előléptetésnél, de mindenkor füg­getlen fegyelmi biróság állapítsa meg a has; navehetetlenséget. Természetesen mindezek a követelések nemcsak a tisztviselők érdekeit érintik, ha­nem a dijnokok, altisztek, szolgák és napi­béres szolgák érdekeit is. Egyébként ezek­nek a közalkalmazottaknak az érdekképvise­letei is csatlakoztak már a mozgalomhoz, amely bizonnyára sikerre is vezet, hiszen kö­zel egy millió ember érdekéről van benne szó és közel egy millió ember vesz is részt ebben a hatalmas mozgalomban. Paál Jőb. Visszavert olasz támadások 3séaps«í, február 1 (A Nyirvidik máótitéjitói.) A főhadiszállásról jelentik, hogy teg­nap az olaszoknak az Asiagótól keletre négy támadása hiusult meg legnagyobb veszteségeik közben. A támadás meghiú­sulása főkép tüzérségünk magatartásának köszönhető Szikiaiavina pusztított Kolozsvár közepén Hudapemi, február 1 Kolozsvárról jelentik, hogy ott teg­nap nagv szerencsétlenség történt. Egy ezermázsás szikla leszakadt a város kö­zepén lévő fellegvár kőzetéből és a szik­la. lavina módjára elsöpört hét útjába eső házat. A mentési munkálatok során eddig négy halottat és hat sebesültet húz­tak ki a romok alól, de még számos ál­dozat van a romok alatt. Szombat - Vasárnap—Hétfőn Az idény legnagyobb eseménye Fedák Sári a legbájosabb magyar művésznő szereplése Három hét Poétikus keleti regény 5 felvonásbau Irta : ELINOR GLYN Rendezte : GARASS MÁRTON Főszereplők: FEDÁK SÁR', KERTÉSZ DEZSŐ, BALASSA JENŐ, ALMÁSY SÁRI Pergetett- és akácmézet veszel; minden mennyiségben, saját edényeimben. Deutsch Samu, Nyiregyhaza, Takarék-épület. Interurbán telefon 310. 183—10—1 h nyíregyházi építkezésekkel nagy bajok vannak Nmes tégfa Nyíregyházán ^yírí-f^Mfj*, február t. i'A NyWvi/Uk t'idósitójML) A négy esztendős háború alatt ugyan kevés embernek jutott eszébe Nyíregyházán az építkezés. Az anyagok árának óriási e­tnelkedése, a háború első éveinek bizony­talansága és csak az utóbbi időkben enyhü­lő pénztelenség mellett csak nagyon kevés ember mert hozzákezdeni Nyíregyházán a háza kitatarozásához is, de uj építkezésbe csak egy-két hatóság fogott. Valami kevés téglakészlet még a háború előttről volt a városban, de a legutóbbi idő­ben már annyira kifogyott minden készlet a városban, hogy most már a legkisebb épít­kezéshez sincs tégla, sőt már a tatarozásokat is abba kellgtt hagyni. Nyíregyházán ma egyáltalában nincs épitcsi anyag. Betonfélé­ket csak a hadseregnek lehet fölhasználni, de egyéb középitkezések, pláne pedig a ma gánvállalkozás egyáltalában nem jut anyag­hoz. Történik pedig ez akkor, amikor min­den vonalon készülődnek a béke eljövete­kor meginduló munkálatokhoz. Soha el sem gondolt arányokban keres a háború elmultá­val a magánkezekben levő tőke elhelyezke­dést. A városban több olyan alakulás tervén dolgoznak, amelyek gyártelepek, bérházak, építését involválja. A helyi köztissztviselók már meg is indították a mozgalmat tisztvi­selői lakások épitése iránt. A vármegyebeli községekből egymásután keresnek a na­gyobb tőkéhez jutott emberek telkeket Nyír­egyházán, hogy azokon házakat építhesse­nek. Magának a városnak is több építkezése lesz aktuális a béke elkövetkezésekor. Meg kell építeni az állami tanítóképző épületét, föl fogják építeni a görög katholikus püs­pöki palotát, aktuális lesz nagyon hamar két iskolaépítés is. Ezeken kivid is egész sora a középitkezéseknek válik szükségessé. És ilyen kilátások előtt ugy áll a helyzet, hogy a béke közeli lehetősége mellett a városban nincs tégla. Hasztalan a nagy ne­kikészülődés, mert a legszebb, legegészsé­gesebb tervet is keresztülhúzza majd a tég­lahiány. Ezen a kérdésen most kell gondolkod­ni, mert itt a békekötést követő huszonnégy óra eltelte után meg kell kezdődni a mun­kának, különben Nyíregyháza teljesen lema­rad a háború után a városok között megin> duló nagy versenyben. Magának a városnak kell kezébe vennie a kezdeményezést, nem­csak azért, merf ez az egész kérdés mélyen belevág a város egész lakosságának az éle­tébe, hanem azért is, mivel a városnak ma­gának is van légiagyára, ameTy nagyon szép kezdet után különféle sajnálatos körülme­nyek miatt a teljes stagnáláshoz jutott. Tissztában vagyunk avval, hogy a város egymaga nem képes egy nagyszabású telje­sen modern téglagyár létesítésére. Ehhez ak­kora tőke kell, hogy azt a város olyan vál­lalkozásba, amelynek a jövedelmezősége — csak néhány év múlva kezdődik, nem mehet bele, sokkal kevésbbé rózsásak a város a­nyagi ügyei. Ámde a városnak kell megkez­denie a munkát olyan nagy részvénytársaság amelyben a város maga is vállaljon érdekelt­séget, de amelyben részt vegyen a város kö­zönségénél levő tőke is. Éppen azért, mert Nyíregyházán igen sok háborús töke keres elhelyezkedést, könnyű lesz ennek a rész­vénytársaságnak az összehozása, ha a város vezetősége hamarosan megkezdi ennek a do­lognak az előkészítését. — Lágy ólmot, lehetőleg nem beol­vasztott állapotban vesz lapunk kiadóhi­vatala. bármily kis mennyiségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom