Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 216-288. szám)

1917-10-27 / 238. szám

1917. október 27. 3 h MiípiJiSZlíf ÜfiiMIOZIÍí áal itealotósira! Ok *» B'iűapesl; október 26. (Fővárosi munkatársunktól.) A Nyirvidék fővárosi munkatársa ma kihallgatást kért Ugrón Gábor belügyminisztertől, hogy kéidést intézhessen hozzá , a vármegye legaktuálisabb kérdéséről: To kajnak és Tarczalnak Zemplénvárm egééből Szabolcsvármegyéhez való csatolásáról. — Munkatársunk megmutatta a kegyelmes urnák a Nyirvidékben megjelent és a kérdésre vonatkozó közleményeket is és megkérdezte, hogy a kérdés elintézéséről a belügyminisztérium, illetve a kegyelmes ur miként vélekedik. A miniszter, aki alaposan ismeri a kérdést, és annak minden részletéről nagyon jól van informálva, a hozzá intézett kérdéseikre a következő kijelentést tette: — A belügyminisztérium nem akar beleavatkozni a két vármegye belső ügvébe, az elintézést teljesen reá bizta Zemplénre és Szabolcsra. Ha Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága be leegyezik abba, hogy az említett területek átengedtessenek Szabolcsvármegyének és ha Szabolcsvármegye vállalja fezeket a területeket, akkor az átcsatolásnak semmi akadálya nincs. A kérdést csak a két vármegye békés megegyezésével lehet megoldani. Ezütán ezt kérdezte munkatársunk a belügyminisztertől: — És ha Zemplénvármegye törvényható sági bizottsága nem egyeznék bele az átcsatolásba, akkor mi történnék? Erié a kérdésre a miniszter ur a következőket felelte: — Akkor nem lenne megoldható a kérdés, mert amint említettem már, a minisztérium nem óhajt olyan döntést eszközölni, amely bármelyik vármegye álláspontjával ellenkeznék. A miniszter ur egyébként a legteljesebb elismerés hangján emlékezett meg Szabolcsvármegye törvényhatóságának e kérdésben elfoglalt álláspontjáról. IM I Városi Színhez HozgA léi nyíregyházi íío npzil Péntek- -Szombat—Vasárnap A bolgár királyi család főszereplésével Hétfőn—-Kedden f szeri! szivi A „Tékozló" főszereplőivel ez eres? íflssaw Kovács Más és Szolár András hazajöUek Nyíregyháza, október 20 (4 Nll'rvtdék tudósítóját!;!.) 191G. június 5-én, Olikáinál, a nagy frontáttörésnél sok száz társával egvült orosz fogságba esett két nyíregyházi gazdafiu is, Ifjú Kovács András, Kovács András gazdaköri elnök fia és Szolár András, másik jómódú gazdafiu. A két fiu a fogságbajutás után is igyekezett egymás melleli maradni és ez sikerült is nekik. Kiev be kerültek, ahol csak pár napig voltak fogolytáborban. Innen hamarosan kiadták őket egy nagy vöröskeresztes kirendeltséghez, amely a város határában volt és itt a kirendeltség istállójába osztották őket be. A lovak mellett meglehetős ió dolguk volt a fiuknak, akiknek semmire sem volt panaszuk, csak az élelmezésre. 1916ban még műidén nap kaptak ugyan hust, ide ebben az évben már mindinkább elmaradt a hus, és jött helyébe a — sózott, — vagy szárított hal. Ezt persze nem vette be a magyar fiuk gyomra és hazulról küldött, meg megtakarított pénzükből, amikor csak lehetett, a városban szalonnát vettek és azon éltek. A májusi forradalom Kievben érte a két nyíregyházi fiat. Mivel kivül a városon laktak, nem sokat láttak a forradalom bői és csak annyit tudnak mondani róla, hogy a város felől igen gyakran hallottak lövöldözést, gépjjpgyverrel is lőttek, sőt a kozákok is föl vonultak. Ök maguk a forradalopiból semmit nem láttak, de olvasták az orosz újságokat, amelyek részletesen beszámoltak a forradalomról és arról a pusztításról, amit különösen Pétervár utcáin a kozákok golyói végbevittek. Ez év .júniusában, éppeu egy évre rá, hogy a két fiu fogságba esett, nagy trénnel az orosz front mögé küldték őket. Tarnoí pol környékén, hatvan kilométerre a két fiu megállapodott, itt egy vöröskeresztes raktárállomás volt. Kovács Andrást itt megtették szakácsnak, Szolár pedig tovább is a lovaknál maradt. Néha-néha egész közel hallatszott az ágyuszó, — ekkor kezdődött a német ós magyar csapatok uj offenzívája. Nyolc magyar fiu öszszebeszélt ekkor, hogy megszöknek. Őrizni alig őrizték őket, könnyen ment a szökés. Egy sötét éjszaka, amikor a szokottnál is jobban hállaítszolt az ágyuszó, Kovács András ott hagyta a konyhát, Szolár András pedig a lovakat és hát társukkal együtt megléptek. Nem mentek együtt, — hogy föl ne tűnjenek valakinek, mindegyik külön útirányt választott. Közben csa pataink áttörték az orosz állásokat és a két fiu a mi frontunk mögé került. Német csapatokkal találkoztak, ezek nagy örömmel fogadták a szökevényeket, étellel, itallal, dohánnyal kínálták őket. Lembergbe került a két fiu, itt pár napot töltöttek, majd hazakerültek Magyarországba. Egy ideig a csapattestüknél voltak, míg a napokban egy-egy hónapi szabadságot kaptak és hazajöttek Nyíregyházára. molnáriiias katasztrófája Belelökték a garatba Nyíregyháza, október i6. (A Nyirndék tudó»itóiától.) Ujfehértón, az Aranovits Albert tulajdonát képező gőzmalomban tegnap este a munka végeztével a molnárinasok és segédek játszani kezdtek. Előbb zsákokat emelgettek, majd birkózni kezdtek játékos jókedvvel, öklelték egymást, különösen jókedvű élénk volt B. Szilágyi Mihály 17 éves molnárinas, aki jókedvében bukfencet vetett és látszott, hogy sehogy sem bir magával. Az idősebb inasok és a segédek figyelmeztették Szilágyit, hogy vigyázzon magára, ne vigye túlságba a dolgot, mert baja talál esni, ez azonban nem hallgatót rájuk. Pár pillanat múlva megtörtént a baj. egyik .társa oly erősen lökte meg a molnárinast, hogy "az háttal beleesett a nagy garatba. Szilágyi borzalmasat kiálltot. mikor beleseit a garatba, társai azonban azt hitték, hogy most, is játszik és csak akkor mentek segítségére, mikor látták, hogy komoly a baj és Szilágyi nem tud kijönni a garatból. Segítségére siettek és kihúzták a garatból a molnárinast, azonnal orvost is hiytak, aki megállapította, hogy a fiúnak belső vérzésé van és azonnal be kell szállítani a nyíregyházi Erzsébet kórházba. A fiút kocsira tették és kivitték a vasúti állomásra, mire azonban a vonat beérkezett, a molnárinas meghalt. Az ügyészség szigorú vizsgálatot rendelt el annak a megállapítására. hogy kit terhel a molnárinas haláláért a felelősség. ojflriassi községháza pán/tarát jjPIAPAX* MÜ^Ó

1 íl Péntek—Szombat—Vasárnap | il ímM isonzói csata § r|i A fe!v. őfelsége IV. Károly király jelenlétében történtek g 1 Előadások fél 6, f.l 9. S a Vasárnap délután fél 3, fél 5, este fél "7 és fél 9. % m é 100*00 korona volt a werffiaimszekrányben Nyíregyháza, október 26 (A Nyirvidék tudósítójától.) Tegnap éjszaka betörők jártak a nyirtassi községházán, ahonnan elrabolták a község pénzes szekrényét, amelyben közel tízezer korona készpénz és igen sok fontos okmány volt. Éjfél felé történhetett a betörés, amelynek a tettesei eddig még nem kerültek elő. A betörők fölfeszítették a pénztárszoba ablakát, amelyen át kiemel lék a több mázsa, nehéz Wertheimkasszát. A dolog nehezen 'mehetett, mert a pénztárszobán és az utcán is többször leejthették a szekrény.!, ami arra mutat, hogy a tettesek kevesen lehettek és nagy kínlódással tudták csak az utcára kivinni a pénzszekréiiy t. Mivel semmiféle modern kasszafuró szerszámuk nem volt a betörőknek, — u Wertheimszekréiiy föltöréséhez nem mertele a községben hozzáfogni mert attól féltek, hogy azzal nagy zajt csapnak. Szekeret kerítettek hát valahol, azt a községháza elé húzták, reá emelték a pénzesszekrényt és kivitték azt a szekeren a községi legelőre. Hogy mennyire óvatosak voltak, az is mutatja, hogy nem fogtak lovat a szekérbe', mert féltek, hogy a ló esetleges nyerítéssel elárulja löket, elielyet, mikor föltették a pénzesszekrényt, a szekérre, maguk áll lak a szekér elé és maguk húzták azt ki a községtől több száz méter távolságra levő legelőre. Itt aztán fejszével, kalapáccsal, és feszítő vasakkal neki mentek a Wertheimkasszának és erős, — valószínűleg több órai munka után sikerült is azt föltöraiök. A pénztárbiui közel tízezer korona készpénz volt, azonkívül a községnek több értékpapírja és igen fontos okmányok. A