Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 216-288. szám)

1917-10-24 / 235. szám

x?v í 917. október 24 Magasabb segélyt követelnek a felekezeti tanítók A SzabóicsvármsgysS TaniiáepsiM választmányi öiése Nyíregyháza, október 33 (A Nyirvidék tulósitój&ut.) A szabolcsvármegyei tanítóegyesület vá­lasztmánya tegnap tartotta Orsovszky Gyula el­nöklésével rendkívüli ülését, melyen a nem ál­lami tanítókra oly rendkívül sérelmes uj hábo­rús segélyt tárgyalták. Az elnük a tőle megszokott tárgyilagosság­gal ismertette, hogy a 40 éves felekezeti tanító 1200 korona háborús segélyt kap akkor, mi­dőn a kezdő, 1G00 koronás fizetésű állami ta­nitó 1500 koronát élvez A felekezeti tanítókat, tekintet nélkül korra, fizetésre, működési helyre: az állam 1200 koronás segéllyel nivelálja. Sé­relmes volt az eddigi segély is, de még sem volt oly horribilis a különbség. Igy már a 25 évig működött állami tanitó 700 K több se­géllyel és 200 K fizetésbeli különbséggel, tehát 900 koronával élvez többet, mint felekezeti kollégája. Holott a legutolsó felekezeti tanitó is végez annyi munkát, sőt a vallástanitással többet, mint az állami tanitó. A munkában és u hősi halálban egyek a tanítók, csak a fizetés felvételénél vesznek daktiloszkópiai vizsgálatot: az ujja felekezeti-e, vagy állami. " Mielőtt a sérelemre vonatkozólag a véle­ményt kikérte volna, bejelentette az elnök, hogy Moussong Géza, az Orsz. Szövetség el­nöke hálásabb szerephez jutott a főváros tej­gazdaságánál mint felügyelő, igy tehát a vál­ságos időkben Rákos István 11-od elnök vezeti az ügyeket. E bejelentés tudomásulvételével a választmány sajnálatát fejezte ki a távozás fe­lett s egyben üdvözletét, küldi az uj vezérhez, kinek működése elé bizalommal tekint. Ezek után a vitának szabad folyást en­gedve, felszólította a tagokat a hozzászólásra. A palásolhalatlan elkeseredett hang nélkül is minden nem állami tanitó, ki az önmegtaga­dásnak annyi és oly hosszú ;cleig tartó példáját adta, érezte a türelem utolsó határát már ak­ko:, -Aiídun a javaslatot olvasta, igy tehát riem csoda, ha a rabszolgaság mngszégyenitő bélye­gének tüzétől feljajdultan tört ki a fájdalom régóta visszafojtott hangja. A hozzászólók min­den tanitó érzését tolmácsolva, appeláltak a nemzet képviselőihez, tiltakoztak a kiskorúsá­gig menő megkülönböztetés ellen. Ma — mint mondfa az egyik hozzászóló — mindenki ellensége a tanítónak : a gyermek, ki a háború kiváltotta rakoncátlanságának meg­torlóját látja a tanítóban; szülő, ki nevelési közönyének vagy ferde nevelésének bírálóját tekinti; a hatóság, mely ellenértéknélküli mun­kát kíván : egyház, mellyel szembe találja magát a tanitó, ha segélyt, fizetésemelést kér: ellen­sége a saját családja, hcl a mindennapi kenyér­kérés már erőszakos követelés lett. A tanítót és családját a világégés lángjai csapdossák. Az állam és egyház kölcsönösen taszigálják, uta­sítják egymáshoz a segélykérő tanítót. A jogos munkabér osztásnál nem talál a felekezeti tanitó egy gazdát sem, mig a büntetésnél egyszerre kettő is jelentkezik. Azt kivárnák most is, mint az ókor rabszolga nevelőjétől, hogy a mellőzé? kinos fájdalmától kéjelegve gyönyörködjön munkájában. Nincs szebb jövőért' küzdő, a szociálisták példáján lelkesülten hevülni, örtsorsán javitni tudó tanítóság. A türelem égő tövisfája körül lesik a megváltó szózatot a tettek mezejére futás, az elszánt küzdés helyett. E törvényjavaslat a kulturmunka értékeléséről kiállított szegénységi bizonyítvány, mely végkép elvette a felekezeti tanítóság munkakedvét. Letüzte e javaslat a türelem határfáját. Hozzá­szóló azon nézeten van, hogy a tanítóság fel­fogását a napi sajtó utján át kell alakítani, az általa végzett munkát, mint pótolhatatlant, az ország sorsával egybe kell fűzni, erős anyagi alapra támaszkodó uj tanítói szellemet kell teremteni a demokrácia hazájában, Indítvá­nyozza a memorandum-szerkesztést — a jövőre nézve s most pedig — bár tudja, hogy későn is hiába, mert bárhol kopogtat a tanitó, mindenütt Dante soraival találkozik; a reményt hagyjátok odakint — a megyebeli országgyűlési képviselők sürgönyileg való megkeresését ajánlja. A többi hozzászólók is a létminimumon tengődés tarthatatlan állapotát fejtegették s az önérzet megsértését, a felekezeti tanítók munká­jának lesajnálúsát látták a kasztrendszerü törvényjavaslatban. Az egyenlőség, türelem és testvériség eszményének hirdetői hogyan lehet­nek a tanítók, midőn megszégyenítő különbség­nek eklatáns példáit, a türelmetlenségnek, a féltékenykedő ellenségeskedésnek gyúanyagját az államtól kapják az állam javára hasznosított energiájuk fejében. A mellőzésnél, nélkülözésnél csak a munkakedv volt nagyobb, de e törvény­javaslat ezt is elvette : állam add vissza munka­kedvünket. A kellően megvitatott tárgy után a i a miniszterhez és a képviselőkhöz küldendő j sürgönyt szövegezték meg. A megyebeli hat ! képviselőhöz a következő sürgöny ment: A szabolcsvármegyei általános tanitó­i egyesület választmányának mai rendkívüli ülése a legnagyobb elkeseredéssel vette tudomásul azt a lesújtó igazságtalan, mél­tatlanságot, mely a felekezeti ós községi tanítókat íi há ~ orus segélyre vonatko ó törvényjavaslat szerint ismételten éri, kér­jük .Nagyságod a képviselőházi tárgyaláson ez ellen tiltakozó szavát felemelni és oda­hatni méltóztassék, iiotry állami és nem állami tanitó háborús segélye között különb­ség ne legyen ' Orsovszky Gyula, elnök. Apponyi vallás- és közoktatásügyi minisz­terhez a következő szövegű sürgönyt küldték: A nem állami tanítók nélkülözése leír­hatatlan, megélnünk lehetetlen, munkaerőnk elfogyott, kétségbeesetten kiáltunk Nagymél lóságodhoz mint sorsunk letéteményeséhez, odahalni méltóztassék, h'ogy legalább állami kartársainkkal egyenlő háborús segélyben részesülve, sorsunk jövő javulásáig bírjuk még viselni rettenetes helyzetünket A szabclcsvármegyei általános tanítóegyesület választmányi ülésének megbízásából: Orsovszky Gyula, elnök, Miután a választmány elfogadta a jövőben készítendő memorandum eszmój t s a Magyar Szent Korona Országainak Békeegyesületébe való belépésre vonatkozó indítványt, az elnök az ülést berekesztette. Zsppelíntámadás a rigai partvidék ellen , Budapest, október 93. (A Nyi/riM ludSfii'ljáiói). Pétervárról leleutik, hogy öt Zeppe­lin támadási intézett a rigai vartvidék ellen. Több gyermek és asszony a ledo­bott bombáktól meghalt. Kibontakozás a német Bndapest, o/.ióber 23 (A Nyirvidék tudósítójától.) Berlinből jelentik, hogy a császárnak keleti útjáról és a kancellárnak Kurlanti­ból való visszatérésével megindult a több­ségi pártok fáradozása, a politikai hely­zet tisztázására, amely a birodalmi gyűlés ülésszakának legutóbbi-e-emönyei folytán válságossá i jlődöll. Ma délelőtt a több­sági pártok pártközi tanácskozást tartot­tak, amely szigorúan bizalmas volt. A pártvezérek a legközelebb megjelennek a kancellárnál s tájékoztatni fogják a pár­tok hangulatáról, ' ICűhlrnann bécsi tanácskozásai Budapest, október 23. (.4 Nyirvidék tudósítóijától.) Bécsből jelentik, hogy Kühlmann ál­lamtitkár tegnap délelőtt hosszasan ta­nácskozol! Czernin külügyminiszterrel. Délben Czernin reggelit adott Kühlmann tiszteletére. Kühlmann és Czernin délután folytatták tanácskozásaikat. Kühlmann ál­lamtitkár tegnap este Berlinbe utazott. Hét millió tonna a tenger fenekén Budapest, október 23 (A Nyirvidék iudótiitójá'ól.) Becsből jelentik, hogy a központi hatalmak hadi rend szabályai következtében ellenségeink által használt kereskedelmi hajótérből szeptember havában G72000 tonna hajótér pusztult el. Ezzel a korlát­lan buvárhajóharc kezdetétől 6 975 000 bruttó tonna hajóteret semmisítettünk meg. * Fővárosi detektívek Ujfehártőn Leleplezett csempészek Nyíregyházit október 23 (A Nyirvidék tudósítójától.) Soha olyan kapós nem volt a jó szabolcsi föld termése, mint éppen most, soha nem tud­ták annyira értékelni,- mi a jó élelmiszer, hol van sok zöldség, burgonya, káposzta, mint ép­pen most. A. háború alatt, különösen pedig az idén úgyszólván az egész ország lakossága rá­jött arra, hogy Szabolcs egy ősi Kánaán, ahol minden megterem, minden van és bármennyit szállítanak is ki a vármegyéből, mindig akad itt még egy pár waggon élelmiszer. A Dunán­túl, a délvidék, Feisomagyarország városai szá­mára waggon, sőt vonatszámra viszik ncha a főbb ' élelmicíkkeket Szabolcsból, Budapest is Szabolcsból látta el magát káposztával és bur­gonyával, Ausztriának is jutott zöldség, meg főzelékféle, nekünk is maradt, ha egy kicsit szűkösen is mindenből, természetes tehát, hogy ezek mellett a legális és szabályszerű fogyasz­tók mellett jelentkeztek a kevésbbé legális fo­gyasztók, — a csempészek is. Több izben irtunk már arról, hogy Zem­plén, Ung és Borsod lakosságának egy része szabolcsi élelmiszerrel él. A zempléniek a csapi vonalon, meg a Tiszán át jönnek Sza­bolcsba és csempészik vígan az éle miszereket, a borsodiak a szerencsi és dombrádi vonalat veszik igénybe üzelmeikhoz, most pedig ujabb csempészésről rántották lo a leplet, — amely Hajduvármegyo ós Debrecen fölé irányult. A nagykállói járásban levő községek elöl­járóinak már régebben feltűnt, hogy Hajduvár­megve felé rendkívül sok burgonyát szállítanak ki szekeven és alaposnak látszott az a gyanú, hogy a szállítások vásárlási és szállítási enge­dély nélkül történnek. Különösen Ujfehértó ós Nagykálló vidékéről csempésztek ki sok burgo­nyát: — mint azt a jegyzők megállapították, — hajduvármegye-i és debreceni lakosok. Jelentést tettek a csempészésről a közélel­mezési hivatalnak, amely két fővárosi detektí­vet küldött ki Uj fehértó ra, hogy megállapítsák a csempészéseket és a további üzelmeknek elejét vegyék. A detektívek napokon át tartóz­kodtak Ujfehórtón és Nagykállőban és megál­lapították, hogy a lehető legnagyobb arányban folyik a burgonyacsempészés Hajdú felé. — A .csempészek természetesen tulfizetik a maximá­lis árat, ezzel szemben azonban szállítási és sárlási engedélyük nincs. A detektívek erélyes kézzel nyúltak bele a csempészésekbe, több waggonra menő hurgonyát elkoboztak, a csem­pészek ellen pedig n^eginditották az eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom