Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 216-288. szám)

1917-10-27 / 238. szám

(i I Az a terménymennyiség, melyet a termelő a hadbavonult cseléd családtagjának tényleg kiszolgáltat, a gazdasági szükségletbe beszámítandó. Vásárlás utján csak azon cselédek részére bizíoitható a konvenció, akik a vásárlás ideién a gazdaságban tény'jg szolgálatban vannak, a hadbavonult cselédek családtagjai részére pedig csak akkor, ha ezek a gazdaságban tényleg szolgálatot teljesítenek. b) A lelkészeknek, tanítóknak és más egyházi személyeknek, valamint a községi — közbirtokossági — alkalmazottaknak természetben kiszolgáltatandó járandóság a gazdasígi szükségletbe beszámit és ezt-a járandóságot a termelő az igénybevételi eljárás megkezdéséig, Legkésőbb azonban 1917. évi október hó 15-ig az igényjogosultaknak kiszolgáltatni tartozik. c) Részes müvelés esetén részt címén csak annyi tengerit lehet számításba venni, mint amennyit a tengeri müvelése és törése körül végzett munkáért a gazdáknak a szerződés szerint még ki kell szolgáltatni. d) Vetőmag címén a bevetendő területhez arányítva csak anynyi tengeri feloldása igényelhető, illetve ily címen csak annyi termény vásárolható, mint amennyit az illető vidéken rendszerint felhasználni szokás. Ez a mennyiség azonban egy kat. holdra 25 kg. szemes tengerit meg nem haladhat. Azon a címen, hogy a termés, fagy, egér, stb. károk folytán esetleg kipótlásra szorul, vetőmag a termelő által vissza nem tartható, de nem is vásárolható. Csalamádé csak a gazdasági üzemhez és állatlétszámhoz arányitva vehető és egy kat. holdra egy métermázsa szemes tengeri tartható vissza. A vetőmag céljaira feloldott, illetőleg vásrolt tengeri készletet a birtokos más gazdasági célra nem használhatja fel, hanem, az esetleg fenmaradt készletet a 3443-1917. M. E. sz. rendelet 8 szakasza értelmében közszükségleti célokra átengedni köteles. e) Az állatállomány szükségletének megállapításánál csak a gazda, rendes állatlétszáma veehtő számba, vagyis az, mely az illető gazdasági üzem méreteinek megfelel. Az a körülmény, hogy a gazda esetleg már békeidőben is nagyobb számu állatot tartott, mint amennyi a gazdasági üzemi méreteinek megfelel, nem jogosítja fel őt arra, hogy a jelen viszonyok között is nagyobb mennyiségű állat takarmányozására tarthasson vissza, illetőleg vásárolhasson tengerit. 1. Olyan vidéken és olvan időszakban, ahol és amennyiben a lóállomány a békében sem fogyasztott abrak takarmányt, ilyet számításba venni nem szabad, ott pedig, ahol az abraktakarmány adagolása eddig is gyakorlatban volt, és hol az abraktakarmány nélkülözhetetlen, a legszigorúbb takarékosság érvényesítésével kell a feloldható, illetőleg a vásárolható mennyiséget megállapítani, de csak akkor, ha ennek a-szükségletnek fedezésére más abraktakarmány, — zab, árpa, — visszatartása, illetőleg vásárlása utján gondoskodás nem történt, és csak arra az időszakra, amelyben a nehezebb munka a tenyésztés érdekei miatt az abrak takarmány okvetlenül szükséges. "Egy igás lóra az egész gazdasági évre 5 métermázsánál több tengeri rendszerint még ilyen indokolt esetben sem vehető számításba. Az egész éven át állandóan nehéz munkavégző ló részére azonban kivételesen 7 métermázsa hidegvérű nehéz lovakra pedig 10 métermázsa tengeri gényelhető. Azt, hogy a tényleg egész éven át nehéz munkát végez a termelő, illetőleg vásárló hatósági bizonyítvánnyal igazolni tartozik. Öszvér és szamár részére a fenti mennyiségnek csak kétharmad része oldható fel, illetőleg vásárolható. Az oly termelő, kinek tengeri termése is van, zabot egész évíe csak hágómének, anyakancának, és csikők takarmányozására tarthat vissza. Többi lovai takarmányozására eltenben csak arra az időszakra, mig ez évi tengeri termést ^felhasználhatóvá válik, vagyis 1917. évi Október hó végéig. Nbvelhb'ertől fogva tehát a 67700—1917. F. M. szártiu rendelet értelmében a lovak részére zab :hfelyfett a tengeriből megálla-pitött mennyiség oldható fel, illetőlég vésárőlh&tó he. Szfcrviasmai'ha eltartáséra, igás ökör réSíérfe őszi és tavaszi szántás •idfejéffe ttaraböskértt legfeljebb 2 métermázsa tengeri oldható fél. S/árvasinarhu hizlalásét^ — kimustrált ökrök feljavítására tengni tí&h oldható tel, iltetőteg ttem vásárolható. Tehenészetek 9? 7. október 27 szükségletének biztosítására nézve a 67700—1917. F. M. számu rendelet 1. része 2. pontjának 3. bekezdése az irányadó. I. Sertés állomány eltartására a tenyészkoca részére, amenynyiben ál pávai az állattartó nem rendelkezik, a szaporulattal — együtt egy és fél métermázsa tengeri oldható fel, illetőleg vásárolható. Sertésállomány hizlalására gazdasági szükséglet címén csak annyi sertés után lehet szemes takarmányt számításba venni, ahány sertés a termelő háztartásában és gazdaságában rendszerint természetbeni ellátást — szalonna járandóságot — élvező személyek részére az 1917—1918. gazdasági év alatt szükséges. A feloldható tengeri sertésenként 5 métermázsát meg nem haladta. Az oly termelő azonban, akinek árpa termése is volt, s hízónként árpából 2 métermázsát visszatartott, vagy vásárolt, tengerit a hízók részére egyenkint csak 3 métermázsát tarthat vissza. Süldő sertések részére egy fél métermázsa tengeri oldható fel, illetőleg vásárolható. III. Feloldás a termelő gazdasági szükségletére. A termelő gazdasági szükséglet címén csak a II. alatt meg állapított kulcs szerint meghatározott termény feloldását igényelheti! Az igénybevételnél eljáró hatóság illetőleg bizottság a készlet feloldása előtt köteles meggyőződést szerezni arról, hogy a gazdasági szükséglet kiszámításának alapjául szolgáló adatok — cselédek, lelkészek stb. — részére természetben kiszolgáltatandó termények mennyisége a bevetés alá kerülő, terület nagysága, az állatlétszám stb. a valóságnak tényleg megfelelnek-e? A felvételi jegyzék — 3443—1917. M. E. sz. rendelet 12. szakasz — megfelelő rovataiban kitüntetendő, hogy állatnemek szerint elkülönítve, hány darab állatra mennyi tengeri leit gazdasági szükséglet feloldva. Amennyiben a termelő az igénybevétel ügyében eljáró hatóság, bizottság működésének megkezdése előtt, gazdasági célokra több terményt használt volna fel, mint amennyinek felhasználását jelen rendelet megengedi, az így felhasznált többlet az egész évi szükséglet megállapításánál be fog számíttatni. IV. » sYctőmag vásárlása. A földmivelésügyi miniszter által kijelölt gazdaságok jogosítva vannak vetőmag céljaira alkalmas tengeri termésüket vagy artnak egy részét akár gazdasági egyesületeknek, szövetkezeteknek, akár a földmivelésügyi minisztérium kirendeltségeinek a 3443 —1917. F. M. számu rendeletben meghatározott legmagasabb áron nemesitett magvakat pedig a földmivelésügyi miniszter által meghatározott áron erre a célra az igénybevétel megkezdéséig, de legkésőbb október hó 31-ig eladni. Ha a tengeri igénybevételével eljáró hatóság működését az illető körzetben megkezdte, minden gazdaság, illetve megnemesitő köteles bejelenteni, hogy terményeiből a fenti engedély /alapján kinek mennyit adott el. A beigazolhatóan a már előzetesen eladott termény erre a célra visszahagyandó és elszállítható. A gazdasági egyesületek, szövetkezetek és a földmivelésügyi minisztérium kirendeltségei a földmivelésügyi minisztertől engedélyt nyérhetiiek arra, hogy a meghatározott mennyiségű vetőmagot akár magnemesitőktől, akár más gazdáktól a haditermény részvénytársaság utján a 3449—1917. M. E. számu rendeletben meg határozott legmagasabb áron a nemesített magvakat pedig a földmivelésügyi miniszter által meghatározott áron vásárolhassanak és az igv megvásárolt készletek tagjait, illetve működési körzetében lakó termelők részére az általuk fizetett vételár és a felmerülő költségek felszámítása mellett eladhassák. Ugy az egyes gazdaság, mint a magnemesitő gazdasági egVesület miniszteri kirendeltség szóval mindenki aki a fenti rendelkezés alapján közvetlenül a termelőnek ad el vetőmagot, köte-> les az eladott mennyiséget a vásárló fél községi elöljáróságával ftzonnöl közölni. Egyébként joga van a termelőnek vetőmag szükségletét az V. alatt meghatározott eljrás betartásával is bevásárolni. A földmivelésügyi miniszter engedélyével a jelen fejezet alapján forgalomba kerülő vetőmagnak szállításához szükséges szállítási igazolványokat a feladó állomásra illetékes I. fokú közigazgatási hatóság adja ki, s köteles a szállítási igazolvány eÜenörzo-s'zeij-ítímmm.