Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-07-27 / 162. szám

JSÍYÍRVIDÉK. A választási küzdelmek 1917. julius 27. Nyíregyháza, julius 36 (A Nyirvidék tudósítójától.) Most már teljes egészében megindultak a választási küzdelmek Nyíregyháza mandátumáért. Meskó László fó'ispán már elküldte képviselői mandátumáról való lemondását s a képviseló'ház elnöksége korrektül azonnal elrendelte az uj választás kiírását s e rendelkezését még aznap leküldte Nyíregyházára, a hol a központi választmány a napokban fog összeülni, hogy a választás napját kitűzze. A választási határnap a törvény értelmében legkorábban az uj választás elrendelésétől számított 14 napra, legkésőbben pedig 28 napra tűzendő ki. Valószínűnek tartjuk, hogy Nyíregyházán a választás augusztus 10—15-ike közötti napokon lesz meg. Sokáig húzni azt semmi esetre sem áll a köz érdekében. A választási küzdelmet mindkét párt megkezdte már. Ennek a küzdelemnek természetrajzát a két jelölt helyzete és egyénisége adja meg. Fényes László, a kinek működése mindig ment volt a sablontól, pártjával együtt egyetlen agitációt ismer: a meggyőzést. Találóan jegyezte meg városunk egyik kiváló embere: érdekes ember ez a Fényes, ha ezer ember előtt mond valamit, ugy szól, mintha a testvérének szólana s ha négyszemközt beszél valakivel, ugy mondja el, mintha ezer emberhez szólana.. . Az bizonyos, hogy Fényes a taktikázást nem ismeri és a szó a száján és a szemén egyformán jelentkezik. Geduly Henrik választását inkább csak kortesei végzik. Tevékenykedő hivei egy része az iskolák személyzetéből kerül ki, de azonkívül mások is buzgólkodnak az érdekében. Ezek aztán nem nagyon vigyáznak, hogy a püspök nyilván teljesen korrekt intenciói szerint dolgozzanak, hanem — persze a maguk felelőtlenségére — el is vetik a sulykot. A Geduly-párt szervező bizottsága különben tegnap a Korona egyik termében meghívók utján értekezletet tartott, s megbeszélték a szervezés tennivalóit. Fényes László a kortes hírekről A kortesfogásokat illetően, a melyekről az előbb szólottunk, Fényes László az alábbiakat kívánja nyilvánosan megmondani : — Nekem — úgymond Fényes — kevés de jó fegyverem van : az igazság, a cselekvés és ezekre eddigi munkásságom bizonyságai. Híveimmel semmiféle választási torzsalkodásba belemenni nem óhajtunk. Nemcsak azért, mert Geduly püspök urnák palástját és személyét őszintén tisztelem és nagyra tartom, hanem azért is, mert soha életemben nem használtam és nem is fogok használni nemtelen fegyvereket. Bizonyos vagyok abban is, hogy a püspök ur őméltóságának akaratától hasonlóan távol áll bármely illoyalis fegyver használata. Épen azért azokkal a kolportált hívekkel, a melyekkel a városban s a tanyákon egyes hivatott és hívatlan kortesek személyemet befeketíteni és választásomat akadályozni szeretnék, itt a nyilvánosság előtt s mindjárt az első hangoztatáskor számolok be. Az én részemre nincsen kényes kérdés, mindig hajlandó vagyok a nap alá állani. — Az első fogás, amit ellenem a tanyákon használni akarnak, az, hogy: „mit akarnak Fényestől, ötven krajcáros magyar az." Nos, kijelentem, hogy semmivel sem hordanám kevesebb büszkeséggel a nevemet, ha így lenne is, mert minden ember neve annyit ér, amennyi becsületet maga tudott annak a névnek szerezni, amelyet hord. És az apák erényéből, vagy szerencséjéből csak olyan ember akar tőkét kovácsolni, aki érzi, hogy a saját maga élete kevés jogcím a megbecsültetésre. Nagyon sok ötven krajcáros magyar embert ismerek én, akinek egy napi élete többet ér az emberiségre, a hazájára, mint egy egész henyeségben eltöltött „nagynevű" élet. A tanyabokor szántó-vető gazdája, vagy akár béres legénye előttem nemes élet: mert dolgozik és hasznára van családjának és a köznek. És ha száz predikátuma van, akkor sem nemes élet előttem azé, aki tivornyában, haszontalan uraskodásban és agyarkodásban tölti életét. Nekem ezt könnyű megmondani, több ok mellett azért is, mert magam szintén nemesi családból származom, az én családi nevemnek is vannak predikátumai s ezeket a nemesi' előneveket, mint a mult tiszteletre méltó emlékeit kegyelettel őrzöm is, de nem használom, hanem csak figyelmeztetőnek tartom. Fájdalom, sokan megszoktak feledkezni az ilyen figyelmeztetésről, a folytonos használat dacára. A felmentési mumus — A másik kortes fogás: a felmentési ügyekkel való fenyegetés. Nos, ennek a vipera tojásból kikeltett kortes kigyócskának is nézzünk a szemébe és összeszeritjuk a torkát. Először is jöjjünk tisztába azzal, hogy igen tiszteletreméltó ellenfelem nem a kormány jelöltje, mint ahogy helytelenül írja egyik budapesti lap, hogy mindketten: Geduly Henrik püspök ur. és én is a kormány jelöltje, Geduly Henrik püspök ur is csak a gróf Apponyi-féle függetlenségi párt jelöltje. És ha már e kérdésnél tartunk, el kell mondanom a jelöltség körül volt harcok hiteles történetét. Semmi okom sincsen titkolni, hogy a kormány legtöbb tagja, maga a kormányelnök ur is — arra való tekintettel, hogy gazdasági és szociális kérdésekben, valamint a közélet tisztaságának ügyeiben sokat dolgoztunk együtt — engem óhajtottak Nyíregyháza képviselőjéül, csupán Apponyi gróf ragaszkodott ahhoz, hogy Nyíregyháza Apponyi-párti képviselőt küldjön a parlamentbe, minthogy a várost a gróf a maga pártja kerületének tartja. Ha beléptem volna az Apponyi pártba, akkor egyhangúan engem jelöltek volna. Ha csak mandátum kellett volna nekem, ugy engedtem volna a hívásnak. Ámde én nem a hatalmasok, hanem a polgárok akaratából akarok képviselő lenni és a pártkeretektől feszélyezni magamat nem engedem. Intő példa erre a koalíció története így történt tehát, hogy a kormány tagjai — nem akarván a politikai helyzetet felborítani — a maguk részéről nem ragaszkodtak ahhoz, hogy nekem ne állítson az Apponyi-párt jelöltet, ámde Geduly Henrik csak az Apponyi-párt és nem a kormány jelöltje, a mi közt lényeges különbség van. Tudom én, hogy mit használnak kiferditésre a kortesek. Dr. Meskó László főispán Apponyi Albert gróf párthíve volt s mint ilyenről azt hirdetik, hogy a felmentési ügyeknél majd tekintetbe fogja venni a pártállást... Ez amolyan terror fenyegetés akar lenni. Nos, világos a válaszom erre a kortestrükkre is. Elsősorban: dr. Meskó László főispán maga kijelentette, hogy politikai állásfoglalásra tekintettel nem lesz. Olyan államférfinek és olyan gavallérnak tartom Meskó Lászlót, aki ezt a nyilvánosan adott szavát be is tartja. De ha nem ő, hanem olyan főispán került volna most ide. aki nem ezt az elvet és gyakorlatot követné : a főispán ilyetén akaratát akkor sem tudná keresztül vinni, mert hiszen a kormány más pártu tagjai valamely főispán Apponyi-párti nehezteléseit és az Apponyi-pártnak kedvező kívánságait akkor sem respektálnák. Először azért nem : mert Eszterházy gróf és társai valóban tiszta választásokat akarnak, másodszor mert nekik nem jelöltjük Geduly Henrik, harmadszor pedig a felmentések ügye már fel is terjesztetett és ezek miként való elintézésére a főispán szuggeszciót többé nem gyakorolhat. Lenne bátorságom hozzá, hogy ha Meskó Lászlóról feltenném a jogtalan befolyásolás, vagy terror szándékát, ezt őszintén megmondanám. De valóban korrekt embernek ismerem őt, aki ilyenekre nem kapható. Ha aztán a kortesektől télrevezetve, akár jóhiszeműen bár, de mégis valamilyen jelét fogjuk tapasztalni a terrornak, nos, akkor állunk elébe, én az igazsággal kopogtatok akkor be a szakminiszterek és a kormányelnök, de magának Apponyi Albert grófnak ajtaján is és konkrét tények alapján a nyilvánosság előtt kérdezném meg tőlük: ilyennek gondolták-e azokat a tiszta választásokat, amelyekről annyit — beszéltek. És lesz erőm ezt elég súllyal megkérdezni. Mondom, sehol nem jelentkezett még ez a terror, csak a felelőtlen kortes szájakon. Az igazság egyszerű erejével mindjárt a napfényre viszem a kérdést és — azt hiszem — ugy beszéltem róla, mint becsületes embernek becsületes emberekről és a körteiül terjesztett hazugságokról beszélni kell Az urak — akiket illet — engem minden hazugsággal és minden erőszakkal szemben fognak találni. Budapesti munkásgyermekek jönnek Nyíregyházára A helyettes polgármester fölhivása Nyíregyháza, julim 26. (A Nyirvidék tudósítójától.) Az immár negyedik évébe lépő háború miatt az élelmezési viszonyok az egész országban súlyosak. Legsúlyosabb azonban Budapesten, melynek munkás népe, de különösen az apa nélkül maradt munkás gyermekek igen sokat szenvednek e miatt. Nem jutnak megfelelő és elegendő táplálékhoz. Megindult ennek folytán egy hatalmas mozgalom, amely a főváros szenvedő gyermekeit kiviszi a vidékre. Svájczban, Hollandiában is a legjobb családok közül vállaltak el magyar gyermeket több heti vendéglátásra, de elvállaltak sok száz német és ausztriai gyermeket is vendéglátó derék magyar családok. Mennél inkább el kell hát vállalnunk nekünk a saját véreinket, a vérünkből való vér rövid időre való eltartását. A budapesti munkás gyermekek közül folyó évi augusztus hó 1-én körülbelül 50 gyermek érkezik városunkba, hogy legalább egy hónap tartamára enyhülést szerezzen szenvedéseiben, jobb levegőt szívjon s naponta legalább egyszer jóllakhasson. A gyermekek mindannyian öt éven felüliek, egészséges, tiszták és az egy havi vendéglátásért érettük a gyermekmenhely 25 koronát fizet Minden család boldognak kell, hogy érezze magát, ha ilyen súlyos, komoly időkben a haza iránti kötelességét leróhatja egyetlen egy gyermek egy havi ellátásával Hazafiasabb, emberbarátibb feladatot ritkán teljesíthet még valaki. Sok-sok esetben mutatta meg már e város közönsége, hogy humánus, nemes gondolkozás tekintetében is vezető szerepre van hivatva — lehetetlen, hogy akkor tagadná meg önmagát, amidőn épen szenvedő magyar gyermekekről van szó. Felkérem tehát mindazokat, akik ezen egy havi időtartamra legablább egy gyermeket lesznek szívesek ellátni, hogy ezen szándékukat mielőbb jelentsék be Sipos Lajos közgyámnál, — Városháza — hogy így kellő időben intézkedés történhessék a gyermekek leutazása tekintetében. Nyíregyháza, 1917. julius hó 21. Dr. Bemos Kálmán h. polgármester. — Az összes irógépkellékek kaphatók kiadóhivatalunkban. Időt és pénzt takarít meg, ha a Nyirvidék utján: fizet elő a hírlapokra és folyóiratokra.