Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-09-08 / 197. szám

1917, szeptember 8, Az „önrendelkezési" jog Erről a jogról, amelynek neve igen - finoman > van kimondva és magyarul talán annyit jelenthetne, hogv ki a legény a csárdában, sokat beszélnek manapság. A népek önrendelkezési joga» talán annyit jelent, hogy minden nemzet a maga portáján legyen az ur és azt tehessen, amit jónak lát. Olyas valamit lehet ántánloséknak ebből a jogmagyarázatából kiérteni, mint amikor az ember a sajál otthonában akként kiván cselekedni, amint akar; ha akkor fekszik le, amikor jónak látja, akkor dolgozik, amikor szükségét érzi; akkor ül, vagy áll, amikor kedve tartja. ^ _ Hogy azonban ángiiusék, meg amerikánusék, hogyan értik ezt a jogot, arra a történelem is megtanít bennünket. Iía ezt kutatjuk, egynémely más írásommal is kontaktusba jutunk. Ez azonban talán, meg engedhető lesz, lévén a mondandók olyanok, amelyek ántánték eszejárását volnának hivatva közelítőleg megvilágítani. Még az 1853-]k esztendőben vasmacskázta le Amerika a tokiói öbölben azt a felfogást, hogy a nemzeteknek nem szabad ugy élniök, amint akarnak, mert az emberi és népjogok ezt az «önrendelkezési >. jogot meg nem tűrik. Megmagyarázták pedig egy hadihajójuknak ágyutorkaival, amj't akkor a japanézerek jól megértettek. Nekik ugyan nem volt akkor ez ellen sem mi szavuk, mert híjján voltak minden ilyenfajta magyarázó, vagy jobban mondva, vitára alkalmas torkoknak. Később Amerika ugy értelmezte ezeket az emberi és népjogokat, a népek «önrenclelkezési» joga alapján, hogy: de bizony a szabad Amerika földjére ne merészkedjék egyetlen japanézer vagy kinézer sem, meri annak olt semmi helye. A burok Trausval és Oranje államokban akként szerettek volna élni, Krügertrel és ennek kezéJ>en a bibliára! az ekükön, hogy ők Kimbcríey gyémántmezőin maguk lehessenek az urak, ott ne parancsolgasson más. Az ángliusok ezt az ( önrendelkezési;) jogot másként magyarázták, ük Ugy képzelték, hogv az Afrika törzsében élő négerek agyvelejét meg kell mozgatni. Erre a célra nem elégséges az, hogy a néger halántékába bele döfjük a nyilveszszőt és ezzel kavarjuk fel a koponyában levő agyvetőt, hanem igen alkalmatos lenne megépíteni a transafrikai vasutat, amelynek egyik végállomása volna Alexandria, másik végállomása pedig a két bur köztársaság". Hogy ezek véletlenül köz társaságok voltak, az Angliának és nagy államférfiénak: Chamberlain-nek — Hekuba volt. Tény az, hogy a' bur köztársaságoknak önrendelkezési > joga, alapos vál tozáson esett ál. A dalaj láma országának vélekedése sem volt megfelelő Angliának. Hogy is volna az elfogadható a hires ánglius gentleman részéről, hogy Tibetben, Ázsia szivében ugy gondolkodjanak az emberek, amint ők akarnák és ne ugy, amiként a szabadságtól duzzadó keblű ánglius jónak látja. Expedíciót küldött tehát az ánglius Tibetbe, hogy ezt a Magyarországnál kb. nyolcszor akkora területi és másfél millió lakossal bíró feusikot (felderítse». És Tibet felderült. De fel ám! Hogyne derült volna fel azon a mosolyra érdemes ánglius észjáráson, hogy ezentúl az angol önrendclkezik; Tibetben és nem a budhista papok, amikor hiszen az expedícióval Tibetbe ini patáit puskák csövei, oly igen erősen mosolyra üeritefclék a tibetieket. igen kiválóan értik az ángliusok az • önrendelkezési jog» értelmezését. Ez náluk eddig azt jelentette, hogy akié a hatalom, az önrendelkezhetik a saját akarata szerint. Csak nálunk és velünk szemben szeretné mostanság az ön rendel ke zési» jogot folytatólag a maga módja szerint magyarázni, de hihetőleg bele törik ebbe a magyarázgatásba a bicskája. Ha azonban — boldogtalan halandó, azt óhajtod tudni, hogy mit tesz a népek < önrendelkezési)) joga angolul, akkor gondolj az angol gyarmatokra. De ha azt akarod tudni, hogy mit tesz másként gondolva a dolgot? Akkor ne fordulj e kulturnemzethez magyarázatért, mert könnyen azt a választ kaphatod: «Hja paraszt, az más!» — Igy hívják a népek önrendelkezési) jogát. - Pisszer János. A katonai sirok rendezése Nyíregyháza, szeptember G. (A Nyirvidek tudósítójától.) Ugrón Gábor belügyminiszter nagyfoni tosságu rendeletet intézett Mikecz Dezső al ispánhoz. A rendeletben, amelyet alább részletesen közlünk, a miniszter a katonai sirok rendezéséről és a temetők rendbentartásáról intézkedik mindenre kiterjedő alapossággal. Hazánk határszéli területein, amelyek az ellenséggel való mérkőzéseknek színhelyei voltak, nagy számban nyugosznak saját csapataink, valamint a szövetségesi és az ellenséges hadseregek hőseinek tetemei. Azonfelül az országnak csaknem minden részében számosan találtak örök nyugvóhelyeket azok a hősök, akik a háborúnak váltak áldozataivá. A haza védelmében és legszentebb hazafiúi kötelességük teljesítése közben áldozatul esett hősök, legyenek azok saját fiaink, szövetségeseink, avagy ellenségeink, a hozzájuk méltó eltemetésre, sírjaik megjelölésére és állandó gondozására érdemesek és ez olyan kötelességünk', amelyei a hősök iránt érzett tisztalet és a véreink iránt tartozó hálás kegyelet ró ránk. Ezúttal a megfelelő temetkezési helyek megválasztására kívánom a közigazgatási halóságok figyelmét különösen felhívni. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916. IV. t. c. kiegészilésérői rendelkező 1917. VII. I. c.-nek 6. szakasza elrendeli, hogy a temetők fenntartói kötelesek temetőikben a katonai temetéseket megengedni. Ha pedig ilyen célból a meglevő temetők nagyobbitása válnék szükségessé, kisajátításnak van helye. Természetes, hogv a temetőkben lall sírhelyekért a fennálló szabályoknak megfelelő térilés jár, és hogy ez, valamint katonai temetők céljára szükséges ingatlanok megszerzési költsége a hadügyi tárca terhére esik. Nagyobb jelentőségű azonban a temetőkön kívül eső azoknak a helyeknek •a körültekintő megválasztása, ahoi nagyobb számb n nyugvó és ez okból a rendes temetőkbe át nem szállítható bősök tetemei részére külön temetőt kell létesíteni. A cs. és kir. hadügyminiszter ur, a különböző harcterek körül nyugvó hősök sírjainak felkutatása és a szétszórtan pihenő tetemeknek összegyűjtése végeit katonai mwnkásosztasokat szervezett, amelvek O ; « feladata csak ideiglenes, cs a tetemek felkutatásán felül főleg az egyes sírokban pihenők kilétének megállapítására és sírjaiknak ideiglenes megjelölésére terjed. — Ott azonban, ahol az egyes tetemek kiásása és más helyre átszállítása elkerülhetetlen, ezeknek végleges nyugvó helyét már most meg kell választani, ami természetszerűleg csak az illetékes közigazgatási hatóságok közbejöttével és velük egyetértésben történhetik. Erre a hadügyminiszter ur a katonai parancsnokságokat figyelmeztette, illetőleg utasította is. Az ilyen különálló katonai temetők helyének megválasztásánál arra kell törekedni, — hogy azok olvan területen létesüljenek, amelyek nem a legszegényebb néposztálynak magán, vagy közös tulajdonai. Az ielfoglyen területeket ugyanis legtöbb esetben nem volna lehetséges természetben pótolni és igy azoknak, vagy egy részüknek elvesztése a lakosság gazdasági érdekeire vagy fejlődésére károsan hatna. Igyekezni kell továbbá erre a célra olyan alkalmas ingatlanokat keresni, amelyeknek tulajdonosai — legyenek azok köztestületek vagy magánosok — hazafias érzéstől áthatva hajlandók a szükséges ingatlanokat a jelzett kegyeletes célra ingyen átengedni, amint az az államkincstár részéről már meg is történt. Felhívom ennélfogva alispán urat, vonja ezt az ügyet íiazaiias gondoskodása körébe és egyrészt őr ködjék a felett, hogy különálló katonai temetők céljára a szegény lakosságnakjma gán vagy közös ingatlanai lehetőleg Ií5 vétessenek igénybe, viszont törekedjék arra, hogy a tehetős birtokosok hazafias áldozatkészséggel ingyen, vagy legalább is ju lányosan ajánlják fel a szükséges ingatlan részeket azoknak a hősöknek örök nyugvóhelyéül, akik hazájukért és mindnyájunkért életüket áldozták fel. Az 1917. évi XII. t.-c. alapján A Magyar Szent Korona Országainak VörösKereszt Egylete által kibocsátott hadsegitési és népjóléti célokat szolgáló 1.200,01)0 darab, egyenként 40 korona névértékű és 80 koronával törlesztésre kerülő adó, bélyeg és illetékmentes nyereménykötvényt bocsátunk aláírásra. 1. Ezen nyereménvkölcsön készpénzeredménye hadsegitési" célokra a Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt. Egyletének, hadigondozás Céljaira az Országos Hadigondozó Hivatalnak, a rokkant honvédtisztek, tiszti özvegyek és árvák segélyezésére létesített «Szurmay Sándor-alap gyarapítására a m. kir. honvédelmi miniszternek, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak a tüdővésíz elleni védelmére létesítendő intézmények céljaira az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak, az általa létesítendő kórház építési és felszerelési költségeire a Budapesti Poliklinika Egyesületeknek, végül alapitványszerüen kezelendő összeg formájában a Magyar Közművelődési Egyesületeknek rendelkezésére, bocsáttatik. 2. Miután a sorsolási terv biztosításéra szolgáló alap a m. kir. központi állampénztárnál készpénzben befizettetett, a m. kir. Pénzügyminiszter ur az 1917. évi XII. t.-c. 2. szakaszában nyert felhatalmazás alapján az állam nevében feltétlen kötelezettségei vállalt a sorsolási terv szerinti sorsolások alapján teljesítendő fizetésekre nézve. A sorsolások közjegyző jelenlétében ugyanott történnek, ahol a magyar államadósság sorsolás alá eső értékei sorsoltatnak. A sorsolási terv szerint az első harminc esztendőben 11 esetben 1 000,000 koronás 19 esetben 500,000 koronás 9 esetben 800,000 koronás 9 esetben 200,000 koronás 34 esetben 100,000 koronás 20 esetben 50,000 koronás főnyeremények vannak, azontúl minden húzásnál a főnyeremények 450,000, 800,000, 200,000, 100,00U, 20,000 stb. koronát tesznek ki. Az összes nyereménykötvények a sorsolási időtartam utolsó évében a névérték kétszeresével, vagyis 80 koronával kerülnek beváltásra. A nyereménykölcsön kötvényei 120000 sorozatba vannak beosztva; minden sorozat tiz nyereménykötvényt foglal magában. Tiz nyereménykötvény megszerzése