Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-07-07 / 145. szám

2 J#ÍR¥IDÉE. ím. julius 7 á távo/ó főispán búcsúztatása Ujfalussy a tőrvényhatósághoz Nyíregyháza, julius 6. (A Nyirvidék tudósítójától.) Ma érkezett meg a vármegye alispáni hivatalához Ujfalussy Dezső dr.-ínak az állásáról lemondott főispánnak az irása, amelyben elbúcsúzik a törvényhatóságtól. Ez az irás élénken mutatja azt a meleg kapcsolatot, amely a törvényhatóságot és Ujfalussy Dezsőt "összefűzte ama négy év alatt, inig Ujfalussy a vármegye élén állott és mutatja azt a teljes összhangot, amely ezekben ía vérzivataros, komoly időkben a vármegye és a főispán munkájában mindig megvolt Itt adjuk Ujfalussy Dezső dr. búcsúzó irását: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Idestova négy éve volt annak, hogy Őfelsége kegye és'az akkori kormány bizal ma, Szabolcs vármegye főispáni állásába h elvezett. ' Nem várt és nem keresett kitüntetés érte csekélységemet ezzel. Első sorban kitüntetés minden egyéhtől eltekintve már azért is, mert hiszen ami önszántamból választott pályánion jóllehet szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy e pályának nem voltam mostoha gyermeke — nem sikerült elérnem mindenkori vágyaim netovábbját, '— hogy az olyan meleg szeretetemmel körülvett Szabolcsvármegyében szolgálhassam a közügyet azzal, hogy Szabolcsvármegye főispánjává neveztettem ki, előbb jelzett vágyam olyan alakban és az előléptetés olyan formájában valósult meg, amely megvalósulást vágyaim és álmaim 1egvérmesebb j eiben sem gondolhattam el. Vándorútam végét, s az oly nehezen vári határkövet láttam a kinevezés tényében, azt a határkövet, amely után a bekövetkezendő nyugalom, e nyugalomnak kedves, hőn óhajtott képe varázsolódott elém. s Hogy az önzés érzései voltak az elsők. talán emberileg is érthető, de bizton érthető a határkőre való gondolat akkor, ha számos hidegen mérlegelő elfogulatlan egyén véleményére gondolok vissza, akik vállalkozásom ágyát — ismerve Szabóicsvármcgye politikai viszonyait nem tekintették rózsákból megvetettnek Hogy ezek a köznyelven úgynevezett «jó tanácsadók» nem keltették fel bennem a kishitűség érzetét, ne méltóztassék ezt rovásomra, az úgynevezett «elbizakodóttság» '-óvására irni, hanem kegyeskedjenek betudni férfias erős bitemnek, s ebből eredett ama meggyőződésemnek, hogy a becsületes önzetlenséggel és a szülőföld rögéből kisugárzó szeretettel párosult munka ki kell váltsa a megértést mindazok nál, akiknek tárgyilagosságát a politikai ellentét nem őrölte fel. A mélyen érzett hála érzésével kívánom leszögezni, hogy előbb kifejezésre juttatott bitem megerősítéseként Szabolcsvármegye tekintetes törvényhatósági bizottságának túlnyomó, az egyéni szemoontok által nem befolyásolt többségétől — s Jegyen szabad a tényéknek megfelelően kiemelnem, hogy politikai pártkülönbség nélkül — olyan előlegeket Voltam szerencsés kinyerhetni, amely előlegezésre mindenkor büszke boldogsággal s a bála .legmélyebb érzései közepette fogok visszaemlékezni. Nem csökkenti eme visszaemlékezésem melegségét az sem, — hogv amikor Szabö 1 csvármegye törvényhatósági bizottságának többsége engemet megjelenésem alkalmából, a nekem az előbbi pályámon olyan szokatlan fénnyel és melegséggel volt kegyes fogadni, az én tárgyilagos megítélésem szerint ez a fény, ez a melegség nem az egyénnek szólott, hanem jelképezte a vármegye törvényható sági bizottságának az ősiséghez abban a kérdésben való ragaszkodását, melyszeri ni minden az ország koronázott királya által a törvényes kormány előterjesztésére kinevezett főispánnak — nem az egyéunek, de az állás képviselőjének kijár. Kgycskedjenek ugy venni amint ezt mondom, mert ahhoz, hogy kijelentéseimet komolyan ne méltóztassanak venni, talán jogcímet nem szolgáltattam. Mikép ez a reám nézve örökké kedvesen emlékezetes fogadtatás nem térített el követni szándékolt utamtól, sőt épen megerősített az elhatározásomban, hogy érett és becsületesen megfontolt terveimhez következetesen ragaszkodni fogok. A biicsu pillanatában vissza emlékezem természetszerűleg már a feledhetetlenül kedves fogadtatás előtt megkörvona Iázott, a tekintetes törvényhatósági bizottság előtt ismertetett programmom minden pontjára. El kell ismernem, hogy azok beváltására erőm gyöngének bizonyult, mentségemül szolgálhat talán a bekövetkezett rendkívüli idő, — merem azonban reményleni, hogy az akkori, programmom figyelmes és elfogulatlan bírálója nem illethet az elv tagadása, a megalkuvás — általam mindég perhoreskált — vádjával, ugy amint nem jogosan azzal a váddal sem, hogy a köz éjs jogos magáttérdek szolr gálatánál is politikai rugók lettek volna az irányitóim. Viszont a mélyen átérzett lelkemet eltöltő hálával adok kifejezést annak, hogy a tekintetes törvényhatóság túlnyomó — többsége az Ősi hagyományok tiszteletéből fakadt előlegezését bizalommá és meleg támogatássá változtatta át, s ezzel lehetővé tette nekem azt, hogy a reám szakadt világfelfordulás szülte nehéz és szám talán formában jelentkező követelményekkel szemben ne merüljek alá a botlások tömkelegébe. Hűtlen lennék az igazsághoz, ha e helyütt is készséggel és hálásan nem ismerném el, hogy a közügyek ellátásánál odaadó munkatársakat találtam, az alispán ur bölcs vezetése jés illetve felügyelete alatt álló tisztviselői illetve jegyzői kar tagjaiban. Ismételt hálás köszönet nekik ezért! A tekintetes törvényhatósági bizottság igen tisztelt tagjaitól tulajdonkép csak hivatalosan búcsúzom, mint volt főispán mondok kedves jóságukért ismételten köszönetet e formában ma csak azért, mert mint e vármegye egyszerű fiának alkalmam leend, ott ahol erre szükség lesz, szolgálhatni a közügyet.. így tulajdonkép azoktól a munkatársaimtól, akik velem meggyőződésből egy politikai hitvallást követtek, nem válok el továbbra sem, hanem változott viszonyok között más helyzetben együtt, a megszokott kitartással, férfias akaraterővel szolgálhatjuk a legjobb meggyőződéseink szerint a köz javát, s az az együtt működés, reám nézve annál is inkább kedves leend, mert ez az összműködés, kizárólag elvi alapon fog nyugodhatni. A midőn tehát a tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak bucsut mondok, — kérem a bizottság minden tagját, legyen elnéző bírálatával s tartson "meg szíves emlékezetébe. Fogadja a tekintetes Törvényhatósági Bizottság őszinte tiszteletem kijelentését. Ugy tudjuk, hogy a törvényhatóság Ujfalussy Dezső érdemeinek meleg méltatása és eme érdemek jegyzőkönyvi megörökítése mellett búcsúzik a távozó főispántól. B»sw«b Megkezdte a város a lisztellátás biztosítását Az ellátandóknak terményt vásárolnak Maga árulja a város a lisztet Nyíregyháza, julius 6. (A Nyirvidék tudósítójától.) Alig néhány, nap választ el már bennünket a jövő gazdasági év kezdetétől és igy itt az ideje, annak, hogy megkezdődjék a városi lakosság liszttel való ellátásának a biztosítása. A városházán már meg is kezdették ebben az irányban az előmunkálatokat és ugy tudjuk, hogy Bcncs Kálmán dr. helyettes poígárméster már a napokban összehívja a képviselőtestületet, — hogy a lisztellátás dolgában határozzon. Most már három háborús gazdasági esztendő minden tapasztalata áll a város vezetőségének a rendelkezésére és — minden föltétele meg van annak, hogy a lakosság zavartalan ellátásáról idejében gondoskodhassak a város. Jól tudjuk, — hogy az utóbbi időben a város vezetősége a leglel ki is méretesebb en és teljes tudásával igyekezett a hatósági ellátásra szorultakat ellátni liszttel és nem is létt volna baj, ha a város elegendő lisztet kapott volna. Most már sikerült Bencs Kálmánnak a még szükséges lisztmennyiséget a hátralevő időre biztosítani és most már lesz is elegendő liszt, de éppen az igy szerzett tapasztalatok alapján — ugy tudjuk — a v áros vezetősége már most egész esztendőre biztosítani akarja a szükséges egész mennyiséget. Mivel ugyanis a miniszteri rendelet módot ad arra, hogv — mindenki egész évi lisztszükségletét a ki-, adott rendelkezések keretén belül egyszerre megvehesse, a városnak az a terve, hogy fölhívást bocsát ki 'a lakossághoz I

és jazt ajánlja, a lakosság figyelmébe, hogy aki teheti, vegye meg egész esztendőre az , engedélyezett gabonamennyiséget. — A most kiadott mmiszteri rendelet ugy intézkedik, hogy azok, akik egész évre megvették a terményt, csak egy hónapra kapnak őrlési engedélyt és igy nem állhat elő az ia helyzet, ami nálunk is olyan sok zavart okozott, hogy tudniillik azok. akik maguk gondoskodtak terményről maguknak, már tavaszra megették az egész készletüket és akkor jelentkeztek hatósági (•Hatására, elvonván a lisztet azoktól, akik egész esztendőn át becsületesen takarékos szükségben éltek. Akik nem tudják egész évi szükségletüket megvásárolni, ia város a legmesszebb menő előzékenységgel és készséggel, gondossággal fogja azok részére megvásárolni az egész évi terményt és el fogja raktározta tni á'c egyesek nevére. A város természetesen készpénzzel kifizeti az egész terményt, gondoskodik annak megőröltetésé ről és havonként fogja kiadni a lakosságnak, de csak azoknak akik most jelentkeztek. Azolcat, akik ilyenformán hatósági ellátásra kényszerülnek, a város jegyzékbe veszi ós a kiszámított fejkvóta szerint vásárol lisztet. Értesülésünk szerint Nyíregyházán ebben az itt körvonalazott keretben kívánja megoldani a lakosság lisztté! való ellátását a város vezetősége és ebben az értelemben is tesz javaslatot !a szakosztályoknak, amelyek a jövő hét elején foglalkoznak a lisztellátás kérdésével.