Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 140-215. szám)

1917-08-18 / 180. szám

2 JSÍYÍRVIDÉK. 1917. augusztus 18 A harmincéves király Égzengés és földindulás közepette foglalta el trónját. S nem harsogott harcias szavakat a viharba. Ifjú vezére dicsőséges seregeknek, nem ünnepelte a véres hadjájátékot, melynek győzelmi mámorát oly sü rün élvezhette. Ott élt a katonák között, a háború árnyékában, ismerte jól a telhetetlen rémet, mely rettentő testét végigterpesztette az egész világon. Tudta, hogy minden győzelem sok munkáskezü ember halálába kerül s hogy sok-sok könnyes szem néz a tovaszáguldó diadalszekér után. És mert nemcsak hadvezér volt, hanem jóságos szivü, fájdalmak iránt érzékeny ember is, bebocsátotta lelkébe a szen vedések hangjait. És mikor a trón magasságából reánk árasztotta verőfényes fiatalságát, mindnyájan bizalommal és szeretettel fordultunk feléje. Mert megnyugvást keltett már első szavával is ék a reménység lágy zenéjét ébresztette a szivekben. Az egész ország boldogan és meghatottan figyelt a királyi szóra, mely békét igért a népeknek. Ugy jött valóban, mint a béke fejedelme. Azt mondta gyönyörű manifesztumában, hogy munkaerejével azon lesz, — hogy népeit kivezesse a háború borzalmaiból. S ez a legfelsőbb intenció nyilvánul meg a kettős monarchia minden politikai mozdulatában. Még nem tompult le a fegyver éle, még ontják a halált a gyilkoló szer számok, de az egész hadbanálló világ tisztelettel és hálával tekint a magyarok királyára, aki elsőnek mondta ki a megváltó szót: béke. Királyi cselekedet volt, de mélységesen emberi is. Ez az emberi vonás'jellemzi a fiatal uralkodó minden tényét. Olyan nevelésben részesült, olyan környezetben mozgott, hogy szive nemcsak'az élet nagy fényességei előtt nyilt meg, hanem a szegénysorsuak szürke bánata előtt is. Ez a nevelés fejlesztette ki benne a legszebb emberi érzést: a részvétet. Ezt az érzést magával hozta a trónra is. Mint király is megmaradt jó embernek. Ám népe nemcsak jó szive, hanem uralkodói bölcsessége miatt is tiszteli. Mély politikai belátását bizonyítja az az irányítás, melyet az országos ügyeknek adott, elfogulatlan itélőerejét a világot mozgató demokratikus eszmék megértése és megbecsülése. Mint király elsősorban népét akar ja boldogítani. Ahol azt látja, hogy a kiváltságosoknak egy kis csoportja politikai szolgaságban akarja tartani a dolgozó tömegekjet, ott törvényadta hatalmát az elnyomottak érdekében érvényesiti. A reakciót talán meg is lepte, hogy ez a minden uralkodói erénnyel megáldott fejedelem ennyire elfogulatlan s a régi rezsim támaszai azt is zokon vették, hogy a választói peform dolgában kezdeményező jogával élt Az urak elfeejtették egy pilllanatra, hogy a király is egyile faktora a törvényhozásnak. De e sorok ünnepnapon Íródtak s ünnepi hangulatunkat nem akarjuk belső viszályokra való emlékezéssel rontani. Azt hisszük, nincs olyan jó magyar ember, aki meg ne hajolnék az ifjú fejedelem nagysága előtt. Az ország népe, mely emberi és uralkodói kiválóságait megszerette, hódolattal és hálával köszönti augusztus 17-i. kén. A király születésnapja nemcsak külső ségeknek zászlódiszes ünnepe lesz, hanem a szíveknek őszinte, örömteljes megnyilatkozása is. Egy királyához hű ország élteti népéhez hű uralkodóját. — Nyilvános nyugtázás. Lichtblau Jakab elhalálozása alkalmával koszorú megváltás cimén Dokupil Gyuláné úrnő 20 K adományozott a hadi árvák részére. Cs ökkenti a kormány a vásárok számát Nyíregyháza, augusztus 17. (A Nyirvidék tudósítójától.) Serényi Béla gróf kereskedelemügyi miniszter a mai napon nagy fontossággal biró rendeletet küldött az alispánhoz. A rendeletben a miniszter foglalkozik avval ia tervvel, hogy mivel Magyarországon a vásár-ügy a megváltozott kereskedelmi, mezőgazdasági és közlekedési viszonyok miatt reformra szorul, ezt a reformot mielőbb megvalósítsa. A modem kereskedelmi forgalom mellett — mondja a rendelet — a vásárügy jelentősége tetemesen csökkent és a kereskedelem modern szervezete szűkebb térre szorította a vásárok szerepét. Ha egyes élénkebb forgalmú és valóban forgalmi góc pontul szolgáló helyeken tartott országos vásároknak, valamint az élénkebben látogatott heti vásároknak jogosultsága el nem vitatható, mégis a fenálló tulnagy számú vásároknak csak egyrésze sorolható ebbe a csoportba, mig a vásárok egy más részének megtartásából a forgalom elaprózása, a vásározással járó nagy időveszteség jelentékenyebb kereslet hiánya folytán köz gazdasági szempontból több hátrány, mint előny származik. A vásárok tultengésében rejlő hátrányoknak elkerülése teszi kívánatossá a -vásárok számának korlátozását. Ezt pedig ugy kontemplálja a rendelet, hogy a ma már jelentőségüket vesztett vásárokat, amelyek ma már sem közforgalmi, sem helyi jelentőséggel nem bírnak, teljesen megszüntetnék, s a többnapos vásárokkal egyidőben tartanák meg. A rendelet felhívja azért az alispánokat, hogy jelentsék be, hogy vannak-e a vármegye területén oly vásárok, amely ma már jelentőséggel, értékkel nem bírnak s igy végleg megszüntethetők volnának esetleg, mely több napos vásárok lennének rövidebb időre korlátozhatók s az állatvásárokkal összevonva tarthatók. uattmien&a

&im

mrBVf py ismeretlen nyíregyházi tudós halála Ki volt Iíottenburg Márk ! Nyíregyháza, augusztus 17. (A Nyirvidék tudósítójától.) Közölte a Ny ír vidék, hogy Bottenburg Márk dr. tegnap hosszabb szenvedés után elhunyt. Bottenburg Márkot igen kevesen ismerték Nyíregyházán, pedig egyike volt a város legérdekesebb és amellett legértékesebb egyéniségeinek. Bernstein Béla dr. főrabbi a következő érdekes sorokban emlékezik meg az elhunyt öreg ur életéről: Az utóisó mohikánok egyikét temettük el ma délelőtt a zsidó temetőbe. Ideálista volt szegény, aki azt hitte, hogy érdemes a tudományokkal foglalkozni egyedül a tudásért, minden önző mellékcél nélkül. — Tanult, gyarapította tudományát, gyűjtötte a tudományos könyveket és amellett gyakran kenyérre valót sem szerzett magának. A keleti nyelvek közül kitűnően ismerte a héber, aram, és arab nyelveket; a klasszikus latint és görögöt, az élők közül a magyar, német, francia és angolt. — Járt külföldi egyetemeken, de tulajdonképeni életpályára nem készült, végre is magántanitásra adta magát. Tanított, nevelősködött és ebben megöregedett. Családot nem alapított, egyedül maradt és igy minden idejét és szeretetét — könyveire fordította. Tudós volt, de mint aféle agglegény kissé zárkózott, mogorva, aki csak akkor olvadt meg, ha tudományos kérdésekről beszélhetett. Igénytelen volt, nem követelt sokat az élettől, néha azt a keveset sem kapta meg. Most mikor nemrég elhunyt öccse után több ezer koronát örökölt és gondtalan napokat élhetett volna. Hosszabb idő óta betegeskedett, már a tavasszal halott hirét költötte a posta, aminek következtében a következő igen érdekes levelet kaptam Leipzigból, jeléül aníiak, mire képes a jnémet szorgalom és • erős akarat. Professor Hans Stumme, a lipcsei egyetem tanára fordult hozzám ez évi januárban eme magyarul irt sorokkal: «Mélyen tisztelt úr! Bátorkodom irányozni ezeket a soraimat Nagyságodhoz, mert sok tisztelt magyarországi rabbi úrral levelezésben állok, mint a Z. D. M. G. — Zeitung der Deutsch-Morgenlandischen Gesellschaft — szerkesztője és a D. P. V. — Deutscher Palestina Verein — könyvtárosa, és legudvariasabban kérem, hogy feleljen a kérdésemre néhány sorral. Tehát be van irva a D. M. G. tagjának lajstromába egy dr. Max Bottenburg urj, s a lakóhelye Nyír egyháza. Belépett a társaságunkba 18*94ben, de sok idő óta nem hallottunk róla semmit, ma pedig egy hozzá küldött levelem visszakerült a kezembe evvel a felírással: «Meghalt.» Szokásunk, beírni a tagjainkról beszélő közleményekbe, hogy melyik nap a halál dátuma, valahányszor egy olyan komoly eset történik. Őszintén hálás volnék Ön iránt tisztelt Ur, ha adhatna nekem fölvilágosítást, föltéve, hogy az nem zavarja. Mély tisztelettel alázatos szolgája: H. S.» Erre persze megírtam, hogy dr. Botten burg csak beteg, egy ideig a pesti kórházban volt, de még életben van. Nem sokára Stumme tanár ur egy kiadványával tisztelt meg és mikor erre viszonzásul két kisebb dolgozatomat küldtem meg neki, újra a következő magyar nyelvű sorokkal keresett fel: «Mélyen tisztelt Ur! Bátorkodom közölni, hogy vettem a két érdekes könyvet, amelyet szíves volt elküldeni hozzám. Hálámat mondom: igen érdekes volt az az olvasmány. — Bemélem, hogy a szegény dr. Bottenburg állapota jobb lett; ha pedig a Mindenható elhívná ebből az életből, tessék közölni azt velem, meg az illető dátumot is.-De ezt csak ugy irom, mint kérést, amelynek a tel jesitése nem kívánandó, ámbár az Ön kezéből megörvendeztet minden sor.» Most már megírhatom a derék német egyetemi tanárnak, ki a magyar nyelvnek oly szorgalmas mivelője, hogy kötelességének tartja magyar embernek magyarul írni, hogy a szegény Bottenburg többé nem tagja a külföldi társaságnak, mert elköltözött egy jobb világba, ahol nem foglalkoznak a keleti nyelvek tudományával. A szerény tudós tehát belekerül a halott tudósok lisztájába, nem marad belőle más, mint emléke, mely tiszteletet érdemel minden müveit ember részéről. •IBIISilBIIBIIBBiia i Városi Színház-Mozgó. S m •= m na Augusztus 18-án, szombaton d. u. fél 6, este jgn _ fél 9 órai kezdettel HENNY PORTÉN világ- ™ hirü művésznővel a főszerepben - A komédiás S élet Dráma 4 felvonásban. ggrj Vasárnap és hétfőn nagy müvészelöadások SJ Fehér SCaisaré gm Jegyek mindenkor előreválthatok Jakobovits Fannyka k. a. dohánytőzsdéiében. ÉS 868-1-1 I1BEI