Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-05-09 / 97. szám

1917. május 9. JStYíroriDÉK pénze feleslegét kölcsön kötvények vásárlására fordítja de üzleti alapon saját érdekeit is szolgálja. Különösen intenzív, a már megismerten lelkes munkásságra kérem fel a közigazgatási tényezőket. Az elnöki megnyitó általános helyesléssel találkozott." A király köszönete. v A vármegye közgyűlése azután a hosz szu és dus tárgysorozatba kezdeti. Elsőnek bemutatták a miniszterelnök leiratát, amelyben tudatja, hogy a király köszönettel fogadta a vármegye hódolatát, amelyet Szabolcsvármegye közönsége a király trón ralépése alkalmából terjesztelt az uralkodó elé. A király köszönetéről szóló leiratot a vármegye hivatalos lapjában közzéleszik. Bizalom a kormány iráni. Az alispán időszaki jelenlését vette ezután tárgyalás alá a közgyűlés. Ennek kapcsán Kállay Rudolf dr. udvari tanácsos ismeretes indítványa alapján beterjesztette Mikecz István főjegyző az állandó választmánynak általunk is közölt javaslatát arról, hogy a vármegye közönsége örömmel vett tudomást arról, hogy a kormány részére a miniszterelnök jelentős népjóléti és kulturális javaslatok beterjesztésére eszközölt ki meghatalmazást és hogy bizalommal viseltetvén a miniszterelnök személye és kormánya iránt, bizton reméli, hogy a készítendő, javaslatok teljes mértékben szolgálni fogja a nemzet nagy érdekeit. Kállay Rudolf dr. komoly, alapos beszéddel indokolta indítványát. Rámutatott arra

N hogy a kormányelnök, aki a király legteljesebb bizalmát bírja, csak ugy képviselheti kellő súllyal és eredmény nyel a nemzet érdekeit, ha hasonló bizalom nyilatkozik meg iránta a nemzetnél is. Hazafias érzéstől sugallva tette meg indítványát, inert* érzi, hogy a nemzetre nagy a jelentősége annak, hogy míg a hos szu háború alatt minden államban változtak a kormányok, addig a magyar kormány a felelősség rengeteg súlya, a kötelességeknek emberi erőt meghaladó teljesítése mellett szilárdan állolt helyén.. A király leirata mindent felölel, ami alkalmas a háború okozta sebek gyógyítására. A választói jog kérdésében a, legutóbb alkotott törvény a választók számát másfélszeresére emelte és jebben az országban, amelyben nem azonos nyelvű és nem egyazon" kulturáju polgárok élnek, a vármegye akkor cselekszik a magyar nemzet érdekében, ha előbbeni álláspontjához ragaszkodva olyan jogkiterjesztést kiván, aminőt a miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatában körvonalazott. Azok, akik ma a legszélesebb jogkiterjesztést kívánják, valamikor a legkíméletlenebb harcot folytatták ellene,

1 de a vármegye közönsége mjé lyebben viseli a |nemzet érdekeit és ragaszkodik korábban kifejtett álláspontjához. Szalánczy Bertalan hozzájárul az indítványhoz, mivel azonban némely oldalról ugy akarják beállítani a dolgokat, —• ininlha a király leirata és a miniszterelnök fölfogása között elenltptek lennének, az indítvány módosítását szükségesnek tartja abban a részben, hogy a vármegye maga is domborítsa ki, hogy milyennek véli a jogkiterjesztést. A vármegye, szerinte, ugyanakkor, a mikor hálás szívvel fogadja a király elhatározását, bizalommal várja a kormány javaslatait, amelyek során a választói jogra vonatkozó javaslat az 1913. évi XIV. törvénycikk alapjának meghagyása mellett kívánatos. Ebben az értelemben módosítani kívánja az állandó választmány javaslatát. Mivel ehhez Kállay Rudolf dr. is hozzájárult, a főispán szavazást rendelt el és a törvényhatósági közgyűlés egyhangúlag a következő határozatot hozta: Szabol csvármegye törvényhatósága kimondotta, hogy örömmel vett tudomást arról, miszerint a miniszterelnök Őfelségétől olyan javaslatok előterjesztésére eszközölt ki a kormány részére meghatalmazást, melyek mint népjóléti és kulturális intézkedések a háború okozta nyomorúságok elhárítását és a nemzeti létért ofiftatott önvédelmi harc terheit hősiesen viselő állampolgárok po litikai joga tekintetében intézkedő 1913. évi XIV. törvénynek e Törvény alapjának nak megtámadása nélkül való kiegészítését is megvalósítani lesznek hivatva. Kimondta továbbá a vármegye közönsége, hogy a miniszterelnöknek — mindnyájunk által jól ismert, már anynyiszor kipróbált, hazafias érzésében vetett erős hite és e súlyos időkben oly nagy erővel érvényesült személyével szemben táplált ragaszkodása és a kormány irányában viseltetett bizalma által indíttatva megnyugvással várja a kormány javaslatait, s bizton reméli, hogy a teendő intézkedések olyanok lesznek, amelyek helyes mederben való tartása a fejlődő Magyarország s ezzel különösen a nemzet gerincét képező i^iagyarság érdekeit fogják szolgálni. Kimondta a közgyűlés, hogy erről a határozatról a miniszterelnököt feliraton értesíti. Köszönet a liszlviselökarnak. Az alispáni jelentés kapcsán»ezután Mi kecz István főjegyző főbb vonásokban bemutatta a vármegye múlt évi életét, a közigazgatás ezer szövevényes útját, Amelyen a tisztviselői kar olyan példátlan önfeláldozással ós szorgalommal vezette a vármegye dolgait, amelyért minden egyes tisztviselőt a legőszintébb elismerés illet meg. Éppen ezért a vármegye törvényhatósági bizottsága kimondotta, hogy a — tisztviselőkar odaadó, áldozatkész munkája felett a legteljesebb elismerésnek ad kifejezést és köszönetet szavaz a tisztviselőknek. Szurmay üdvözlése. Szurmay Sándor, az 'uj honvédelmi miniszter leiratban értesítette a vármegye törvényhatóságát kineveztetéséről. A közgyűlés tudomásul véve a leiratot, örömének adott kifejezést, hogy e díszes és felelősségteljes állásba olyan egyéniség' került, mint Szurmay Sándor, akinek a Kárpátok védelmében szerzett érdemeire soha el nem múló hálával tekint/a magyar nép. Szeretettel üdvözli a törvényhatóság az uj honvédelmi minisztert, akinek a működése elé a legteljesebb bizalommal tekint. • A Butller-al apit vány. Régi, évtizedes szokás, hogy fa tavaszi közgyűlésen töltik be a Ludovika-akadémi ában megüresedett és Szabó les vármegye törvényhatósága által betöltendő két helyet. Nem egyszer élénk versengés folyt le e helyekért, — ma mindössze két pályázó volt: Péchy Sándor és Jakó Pál, tikikel a törvényhatósági közgyűlés, — miután a pályázataik a szükséges feltételeknek megfeleltek — be is nevezett az alapítványi helyekre. A hatodik hadikölcrön. Mivel ekkor már az idő igen előrehaladt, a póllárgysorozat három fontos pont ját vették tárgyalás alá. A belügyminiszter léiratot intézett a vármegyéhez a hatodik hadikölcsön sikerének előmozdítása érdekében. Mivel az uj hadikölcsön kibocsátási módozatai még nem ismeretesek, a közgyűlés elé még nem kerülhetett konkrét formában valamelyes indítvány ebben a tárgyban. A közgyűlés azonban egyhangúlag kimondotta, hogy a törvényhatóság a hadikölcsön sikerét, — csakúgy, mint az leddigi őt esetben a maga jegy zésével és agitálásával előakarja mozdítani. A törvényhatósági bizottság éppen ezért felhatalmazta az alispánt, hogy a hatodik magyar hadikölcsönre annak idején a lehető legnagyobb összeget jegyezze. Haas* Ignác alapítványa. Tegnap közölte a «Nyírvidéki, liogy Haas Ignác és neje korán elhunyt leányuk emlékére 100.0000 koronás alapítványt tet tek a vármegyénél. A inai törvényhatósági közgyűlés a legteljesebb hálával és köszönettel fogadta a nemes szivü alapítványt, amelynek a kamatait részben három szabolcsi leány hozományául, (részben pedig gyermeknevelési, illetve tanulmányi pályadíjul fogják kiadni. Az ez évi kamatokra, amelyeket az alapitványozók készpénzben külön letettek, — a vármegye alispánja már a legközelebb kiirja a pályázatot. Kisebb ügyek. Tóth László szolgabíró, aki a X'. fizetési osztályban betöltötte a szabályszerű időt, azt kérte a törvényhatóságtól, hogy léptesse elő a IX'. osztályba. A közgyűlés, Tóth László érdemeinek elismerése mellett, őt első osztályú szolgabiróvá léptette elő. — Geduly Henrik püspök átirattal fordult a törvényhatósághoz, a Nyíregyházán az ősz folyamán felállítandó leány középiskola részére évi segélyt szavazzon meg. A közgyűlés erre az évre 2000, a többi évekre pedig 5—5000 korona segélyt szavazott meg.. A Szabolcsvármegyei Orvosszövetség tudvalevőleg felebbezéssel támadta meg Nyíregyháza képviselőtestületének azt a határozatát, amellyel kimondotta, hogy a városi orvosok napidiját és fuvarozási átalányát nem emelik.. A vármegye közgyűlése feloldottá a képviselőtestület határozatát és ulasitotta a várost, hogy a szövetség kérését tegye ujabb megfontolás tárgyává és hozzon ebben a dologban uj határozatot. •kii A nyíregyházi hadigondozók Az első értekezlet Nyíregyháza, május 8. (A Nyirvidék tudósítójától.) Még nem látjuk a végét ennek a borzalmas ember pusztításnak, de a háború eddigi három esztendeje is annyi vért és könnyet fakasztott, annyi gyászt és szomorúságot keltett, amennyinek az enyhítéséhez kevés lesz évtk, sőt évtizedek — hosszú, nehéz munkája is. Aki elesett, hősi halált halt a hazáért és ott nyugszik valamelyik lengyel folyam partja mellett, vagy a Kárpátok fenyveseinek tövében, vagy a Doberdó kavemáiban, annak már csak az emlékét kell ápolni, keserű könynyekkel öntözni a messzi eltemetett kedves sírját, — de aki hazajött fél lábbal, vagy fél kézzel, vakon vagy némán, vagy aki nem jött haza, de itthon vannak árva kedvesei: özvegye és gyámolító nélkül maradt gyermekei, — azok mit csináljanak? A haza feladata elsősorban segíteni ezeken, a hazáé, amelynek a védelmében mult el mellőlük időnek előtte kereső apjuk, — ámde a haza, az állam, ha nyújt is pénzbeli .segítséget, nem pótolja az előiször a két karral, munkával szerzett pénzt és nem pótolja' főképp magát a kart, vagy lábat, amely ott maradt valamely kórház műtőasztalán és nem pótolja azt a szerető szivet, mely valamely, hegyoldalban, vagy .szántóföldön egyszerű fakereszt alatt porlad. A társadalomnak kell ilt segítségére sietnie az államnak, először nem is anyagi, hanem erkölcsi