Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-05-29 / 113. szám

__ __ J SÍYÍRTOÉE A nyíregyházi szeszfőző jövője Drucker Jenő dr. nyilatkozata a Nyirvidék számára Budapest, május 28. (Fővárosi munkatársunktól) Fővárosi munkatársunk felkereste ma dr. Drucker Jenőt, a Gvümölcsértékesitő és Szesz­főző Szövetkezetek Központjának ügyvezető igazgatóját, akitől nyilatkozatot kért a nyíregy­házi és a szabolcsvármegyei központi szesz­főzdék munkásságáról. Megkérte az igazgatót arra: nyilatkozzék előtte, minő munkásságuk lesz ezeknek a központi szeszfőzdéknek és hogy mikor kell ezeknek üzemüket megkezdeni. Drucker Jenő dr. a következőkben nyi­latkozott a Nyirvidék számára: — Szabolcsvármegyében a pénzügy­miniszter három központi szeszfőzde felállí­tására adott engedélyt. Ezek a mjiregyházi, donibrádi és a kisvár dai. A nyíregyházi köz­ponti szeszfőzdét Nyíregyháza város közön­sége állítja fel, a másik két szeszfőzde szö­vetkezeti alapon létesül. A pénzügyminiszter­nek idevonatkozó rendelkezései értelmében mind a három központi szeszfőzde még a folyó évben tartozik működését megkezdeni és helyes a Nyirvidék szerkesztőségének az az információja, hogy amennyiben a nyíregy­házi központi szeszfőzdét megfelelőképen berendezni nem lehet, akkor a pénzügymi­niszter a rézrekvirálásnál lefoglalt úgyneve­zett kisüstöket bocsájtja a városi vállalkozás rendelkezésére. — A nyíregyházi központi szeszfőzdé­nek kétségkívül igen szép jövője lesz és ez a vállalkozás a városnak mindenesetre je­lentős jövedelmet fog biztosítani. Különösen nagy lesz a szeszfőzde jelentősége a háború után, amikor az export lehetőségek ismét rendelkezésünkre állanak majd és amikor a bőségesen meglévő szabolcsi gyümölcsöt fel­dolgozott állapotban nagy mennyiségben szállíthatjuk majd a külföld piacaira is. Mert a nyíregyházi központi szeszfőzdének a különböző gyümölespárlatok elkészítésén kívül feladata lesz majd az is, hogy úgyne­vezett dzsemeket, azután befőtteket, cukro­zott gyümölcsöt, különböző gyümölcsizeket, esetleg alkoholmentes gyümölcsitalokat gyárt­son, a gyümölcsöket aszalja és aszaló ké­szüléke felhasználásával aszalt zöldséget és aszalt főzeléket is készítsen. — Az idén csak olyan izeket lehet ké­szíteni, amelyekhez cukor nem szükséges, ezt az intézkedést a jelenlegi viszonyok in­dokolttá teszik, ezeket a viszonyokat feles­leges, hogy bővebben kifejtsem a Nyirvidék olvasói előtt. Ha azonban a helyzet meg­változik, akkor Nyíregyháza város központi szeszfőzdéjének módja lesz ahhoz, hogy a rendelkezésére álló gyümölcsöt tetszéssze­rinti formában dolgozza fel. — Az idén szilvóriumot, törkölyt és seprőpálinkát, esetleg egyéb gyümölcspárla­tokat készíthet a nyíregyházi központi szesz­főzde, azonban előállíthat még borkösavat is, a különböző gyümölcsmagvakból módjában lesz olajat préselni, ha erre külön is beren­dezkedni akar, a megmaradó keményebb anyagból azután takarmánylisztet, vagy ta­karmánypogácsákat gyárthat. — Mi igen sokat várunk a nyíregyházi központi szeszfőzdétől, mindenesetre nagyon kívánatos lenne azonban az is, ha a város vezetősége ennek a vállalatnak a vezetésére olyan súlyt helyezne, — amint azt remél­jük — amilyent ez a nagyarányú vállalko­zás megérdemel. — Ma az élelmiszereknek nagy a ke­resletük, ma talán nincsen különösebb je­lentősége annak, hogy Nyíregyházán a köz­ponti szeszfőzdét a városi hatóság létesítette, a háború után azonban ez a körülmény fo­kozottabb mértékben esik a latba. A szesz­főzde gyártmányaiért és készítményeiért ugyanis a szeszfőzde tulajdonosa : Nyíregy­háza város felelős és a háború után ugy a belföldi fogyasztás, mint a külföldre való export szempontjából kétségkívül nem lesz közömbös az, hogy a nyíregyházi központi szeszfőzdének készítményei esetleg Nyíregy­háza város címerével kerülnek majd a for­galomba. Addigra természetesen lényegesen ki kell bővíteni ezt a városi vállalkozást, amely a jövőben mutatja majd meg, hogy érdemes minden befektetésre. Elmondotta még az igazgató azt is, hogy nemrég nála járt Trak Géza, Nyíregyháza vá­ros helyettes polgármestere, .akinek Készséggel adta meg a szükséges felvilágosításokat. A Gyümölcsértékesitő és Szeszfőző Szövetség Központjának — röviden: Fructusnak — ugyanis a nyíregyházi központi szeszfőzde hivatalból a tagja és ez a központ irányítja, ellenőrzi a kötelékébe tartozó összes központi szeszfőzdé­ket. Felhatalmazta az igazgató lapunkat annak a kijelentésére, hogy mindenkor a legnagyobb örömmel áll rendelkezésére Nyíregyháza város vállalatának. Paál Jób. i917, május 29. közlönyében is szóvá teszik a dolgot és megismertetik az egész országgal a há­rom szabolcsmegyei község derék polgár­ságát. Ez az eset mindenesetre azzal a ta­nulsággal jár, hogy csendőri asszisztencia nélkül, szép szóval is lehet rekvirálni, — csak őszintén és a nép nyelvén kell be­szélni a magyar föld népével. A szabol­csi példa sokáig élni lbg' még a köztudat­ban, és ez a kis eset igen hosszú időre szerzett becsületet a színmagyar várme­gye áldozatkész népének. Mikiósy püspök rezidenciája A kultuszminiszter kiküldöttei Nyíregyházán Nyíregyháza, május 28. (A Nyirvidék tudósítójától.) Amikor ezelőtt három évvel a liajdu­dorogi püspökség székhelyének kérdése — véglegesen eldőlt és a püspökség Nyíregy­házára került, szóba került, hogy a püs­pök számára itt uj rezidencia épül, ezenkí­vül az egyházmegye részére nevelendő papság számára szemináriumot állítanak föl, amelynek szintén külön épületet emel­nek. A háború azonban sokkal hosszabb időre nyúlt el, mint akkor gondolták és egyrészt az építkezési anyagok, másrészt pedig a szákértő munkások hiánya miatt az építkezések elmaradtak. Miklósy Ist­ván püspök hosszabb időre berendezke­dett a régi Pannónia-épületben, amelyet megfelelően átalakítottak és ugyanitt nyert elhelyezést a püspökség irodája is. Mivel a püspökség alapító levele ér­telmébe]! az állam tartozik ugy lakást ad­ni a püspöknek, mint az irodáknak meg­felelő helyiségeket és ennek most már — véglegcsen elérkezett az ideje, a kultusz­in misztérium a legutóbbi napokban az ide­vonatkozó tárgyalásokat Nyíregyházán megkezdette. A minisztérium a tárgyalások megkezdése céljából leküldte Nyíregyhá­zára Angeli Róbert miniszteri osztály ta­nácsos, és Dénes Károly számtaná­csost is, akik két napig tartózkodtak iil és tárgyalásokba bocsájtkoztak Miklósy Ist ván püspökkel. Mivel a minisztérium egyrészt belát­ható időn belül nem hajlandó uj reziden­ciát építeni, másrészt pedig Miklósy püs­pök meg van elégedve a mostani lakásával, a kérdés ugy nyer megoldást, hogy a püs­pöki rezidencia ós a püspöki irodák to­vábbra is a mostani épületben nyernek el­helyezést, amely tudvalévőleg a nyíregy­házi görögkatholikus egyház tulajdona. A minisztérium a vallás-alap terhére meg szándékozik venni az épületet, azon la még szükséges átalakításokat a lehető leggyor­sabban eszközli, az idegen bérlőknek fel­mond, ugy, hogy az összes helyiségeket a püspöki lakás és irodák foglalják le. Az épület megvétele egy kissé nehéz kérdés lesz, mert annak tudvalevőleg nem kizárólagos tulajdonosa a görögkat­holikus egyház, hanem az épület tulajdon­joga, — a házon fekvő teher miatt — rész­ben egy fővárosi és két nyíregyházi banké. A kultuszminiszter megbízottai a fővárosi és nyíregyházi bankokkal is megkezdették a tárgyalásokat és a pénzintézetek hajlan­nónak nyilatkoztak arra, lxogy 'a terhek ki­egyenlítése esetén lemondanak jogukról. A minisztérium emberei két napi tárgyalás után elutaztak Nyíregyházáról, hogy je­lentést tegyenek az ügy állásáról. A legkö­zelebbi hetekben Kertész Róbert miniszte­ri tanácsos, az építkezési ügyek referense is leutazik Nyíregyházára, hogy szemé­lyesen tárgyaíjon Miklósy püspökkel az épület átadásáról. Három szabolcsi község dicsérete Szabolcsbáka, Lövőpetri és Nyirlövő Budapest, május 28. (Fővárosi munlcatársunktól) A Magyar Gazdaszövetség hivatalos he lyiségében járva, rendkívül elismerő nyi­latkozatot hallottam ma három szabolcs­megyei község polgárairól. Az elismerő nyilatkozatok eredménye egy olyan tény, amit a 'magyar gazdatársa­dalom vezetői most követendő példának l állítanak az egész ország elé és ezért — I jóllehet az eset maga nem valami nagy. ? esemény — szükségét látom én is annak, hogy a dologról külön tudósítást küldjek a Nyírvidék olvasóinak. Arról van szó, hogy Szabolcsban, — akárcsak az ország többi részén a legu­tóbbi időben ujabb rekvirálást rendeltek el Nem tudom, negyedik, vagy ötödik rek­virálásról volt-e szó, ez elvégre nem is fontos, most is csak az történt, ami az e­lőző rekvirálásoknál: hivatalos írás ment a fehérre meszelt szabolcsi házak faluiba, kidobolta a kisbíró is: minden felesleges lisztet, terményt és hüvelyest elő kell adni, kell az élelem a lövészárokban szenvedő katonáknak. És három kis szabolcsi faluban csoda történt. Műiden erőszakoskodás nélkül, a puszta szóra jöttek a hadiözvegyek, a rok­kant katonák és előhozták a kamrából az utolsó falatjukat, talán nem is a feleslege­ket, hanem azt a kevés enni valót, amit maguknak tartogattak arra az időre, ami kor már sor kerülhet az óvatosságból fél­retett eleségre is. Három szabolesmegyei községből: az ezerkétszáz lakosú Szabolcsbákáról, az öt­száz lakosú Lövőpetriből, és az ötszáz la­kosú Nyírlövőből a gazdák maguk adták elő a rekviráló hivatalos embereknek a gabonát, a lisztet, a hüvelyest, Szabolcs­bákáról ötven métermázsa eleség került elő, Lövőpetriből busz mázsa és Nyírlö­vőből is ugyanennyi. Az eset híre eljutott Budapestre is, tegnap délután a Magyarországi Szövetke­zetek kongresszusán már sokat beszéltek róla és mindenütt a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg a szabolcsiak ritka áldozatkészségéről. Itt hallottam, —­hogy a Magyar Gazdaszövetség hivatalos

Next

/
Oldalképek
Tartalom