Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-05-20 / 106. szám

1917. május 20

; Maximálják_a ruha árát Ankét a kereskedelemügyi minisztériumban — A szabók javaslatai — A tisztességes ipar a lánckereskedelem ellenBudapest, május 19. (Fővárosi munkatársunktól) Ma-holnap már igazán odáig fejlődtek a viszonyok, hogy csak a hadseregszállitásokban meggazdagodott emberek csináltathatnak magúknak egy öltözet ruhát. A posztó és a szövet ára olyan magasra szállott már fel, hogy a fix fizetésből élő emberek bizony nem igen gondolhatnak arra. hogy belátható időn belül uj ruhát készíttessenek maguknak. Hogy miért oly nagyon drága a posztó ós a szövet? Azt legjobban magyarázzák meg a posztógyárak mérlegei, de a szabók arról is statisztikát készítettek már, hogy a posztó amíg eljut a szabóiparoshoz, addig a posztógyár képviselőjének, a nagykereskedőnek, adetailkereskedőnek és a posztóügynöknek a kezén megy keresztül. Ez még a legjobb eset, — ilyenkor mindössze négy közvetítő gazdagszik meg a kisemberek. bőrén, de nagyon gyakori az is. hogy a négy közvetítő mellé egy tucat ujabb közvetítő is szegődik, háborús üzérek, akiknek mindegy hogy gyertyán, vagy szardinián, zsíróik, vagy pedig posztóvégeken szereznek vagyont maguknak. A ruhaszövetek árának mérhetetlen drágulása kétségkívül súlyosan érinti a fogyasztó közönséget, de súlyosan érinti a szabókat is. Azok a szabók, akik nem kaptak katonai hiunkát, ma úgyszólván alig dolgoznak valamit, az embereknek nem igen van pénzük ahhoz, hogy ruhát csináltassanak maguknak. így azután érthető, hogy amikor följajdul "a polgárság, följajdulnak á szabók is, akik deputációt készülnek vezetni a kereskedelmi miniszterhez és országos mozgalommá akarják kifej leszteni azt az akciójukat, amelyiknek célja lehetővé tenni, hogy a lerongyolt ruhában járó emberek végre hozzájussanak egy kis posztóhoz, vagy szövethez és ruhát tudjanak csinálni maguknak. Jelenthetem most a Nyírvidék szerkesztőségének, hogy a szabók mozgalmáról rövidesen tudomást szereznek Nyíregyházán is. mert a Szabómesterek Országos Szövetségének Nyíregyházán is van fiókja. " / Ugy tudom ,hogy a Szabómesterek Országos Szövetsége ebben a mindenképen fontos kérdésben memorandumot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez és ezért szükségesnek láttam, hogy felkeressem a szövetség titkárát, Vágó Jenőt és megkérjem őt arra, hogy nyilatkozzék a Nyírvidék számára a mozgalom jelenlegi állásáról és az akció előrelátható eredményéről. Vágó Jenő a hozzá intézett kérdésekre a következő nyilatkozatot tette előttem : — A Szabómesterek Országos Szövetsége fölterjesztésben kérte a" kereskedelemügyi minisztertől a baojk orvoslását. Fölterjesztésünknek már megvan az az eredménye, hogy a kereskedelemügyi minisztérium ebben a fontos kérdésben ankétot hivott össze. Ezt az ankétot a jövő hét folyamán tartják meg és azon sző vegezik meg véglegesen azt a rendeletet, amely az egész országra érvényes lesz és egyrészt rendezni fogja a szövetforgalmat másrészt pedig szabályozza, illetve'maximálja a ruhák árát is. Ügy tudom, hogy ez a maximálás oly képen történik meg, liogy a jövőben a szabóknak a ruhához szükséges nyersanyag beszerzési árán, a munkabéren és az üzleti költségeken felül egy bizonyos százalékot szabad csak kérníok a vevőktől. Ez azt jelenti, hogv a jövőben, remélhetőleg a legközelebbi jövőben a ruha ára olcsóbb lesz a mai árnál. — A kereskedelemügyi miniszter kibocsájtandó rendelete megfogja szüntetni ezen kivül a lánckereskedelmet is. Ma ez a lánckereskedelem az alapja minden szövetuzsorának. Illetéktelen elemek jutottak hozzá a szövethez és illetéktelen elemek mesterségesen drágították meg ennek az árát. A szabók elsősorban ezeknek a közvetítőknek a kiseprüzése érdekében fordultak memorandumukban a miniszterhez és ebben a memorandumban pontos adatokkal igazoltuk azt, hogy — méltánytalanság ma 50—60 koronát kérni azért a gyapjúszövetért, amelyiknek az ára a háború kitörése előtt méterenként csak 6 korona volt. A helyzet itt még annál szomorúbb, mert ebből az olcsób fajtájú szövetből semmi nincsen forgalomban és ma csalc- 70 és 80 koronáért lehet olyan szövetet kapni, amelyik békeidőben legfeljebb ha 12 koronába került. — A Szabómesterek Országos Szövetségének a kérése tehát az: irtsák ki a termelő és a fogyasztó — illetve a termelő és a feldolgozó iparos közé befurakodott illetéktelen közvetítőt, és tegyék lehetetlenné a lánckereskedelmet. Ezért mi azt kívánjuk, hogy a kormány biztosítsa a polgárság ruhaszükségletét, de jó előre gondoskodjék a hazatérő katonák polgári ruháinak előállításához szükséges főanyagok és mellékanyagok biztosításáról is. Szükségesnek tartjuk, hogy ezt a kérdést a kereskedelemügyi minisztérium fennhatósága alatt egy központi szervezettel, — esetleg egy szövetközponttal oldják meg. Ez a °szövetközpont mindenekelőtt megállapítaná, hogy mennyi ruházati anyag van az országban, összeírná a posztógyáraknál. a nagykereskedőknél, a detailkereskedőknél, a posztóügynököknél és a posztóanyagok adásával és vételével üzletszerűen foglalkozó embereknél a meglévő gyapjú, félgyapju, pamutszövet anyagokat, minőségre és mennyiségre való tekintet nélkül. . — Ez a szövetközpont a hatóság kozbenjöttévei felkutatná a még mindig nagy tömegekben elrejtett posztóárukat is. — Ki kellene mondani azt is, hogy a gyáros — szigorú büntetés terhe mellett — kizárólag csak a kereskedőknek, a kereskedő pedig csak a fogyasztóközönségnek, illetve a feldolgozó iparosoknak adhat el árut korlátolt mennyiségben. Ugy a gyáros, mint a kereskedő köteles a központnak mindenkor elszámolni az eladott árukról. — Szükségesnek tartottuk megemlíteni a memorandumban azt is, hogy a közérdek szempontjából célszerű lenne bizonyos egységes tipusu szövetekét gyártani, részben a nyersanyagok hánya, részben a gyártás könnyebbsége és olcsóbb előállítása miatt. így például lenne szürke, barna, egyszínű úgynevezett polgári hadiszövet. Ez hathatósan elősegítené főleg a tömegruházkodást és azt jelentékenyen olcsóbbá tenné. Mi, szabók, határozottan ellene vagyunk annak, hogy nálunk is ruhaközpontot csináljanak, ellene vagyunk a ruhajegynek is. Vágó Jenőnek kétségkívül érdekes nyilatkozatához sok hozzátenni valóin nincs. Tényleg valamit kell már tenni ebben a fontos kérdésben és. a mindenképpen kiuzsorázott és kizsarolt fogyasztónak igazán mindegy, hogy mi történik, a fontos csak az. hogv az érdekében tényleg történjék is valami. • Paál Jób. Géczy Géza temetés Nyíregyháza, május 19. (A Nyirvidék tudósítójától.) Onnan, ahol másfél évtizedet őrölt le alkotó nagy munkában, onnan, azok közül a falak közül, amelyek közölt annyi szeretettel tartózkodott és amelyek között annyi szeretet vette körül, — a városháza bus udvaráról eltemették tegnap Nyíregyháza város főjegyzőjét, Géczy Gézát. — Üres maradt utána egy szoba a városházán, üres maradt egy íróasztal, ahová, és amely mellé őt visszavárták. És hittük, hogy visszaül még asztala mellé Géczy Géza. Most már tudjuk, hogy hiába várjuk. Üres maradt a szobája, üres az asztala, de mi ez az üresség ahhoz képest, a mit a szivekben hagyott Nyíregyháza város főjegyzője. A családja, összetört bus özvegye, kicsiny árvái, akiket annyira szeretett, mint kevés apa, — egyedül maradtak. Bus fájdalom maradt rájuk örökségképen, egy emlék fiatal, delceg örökké jókedvű apjukról, aki rajongásig imádta őket. És ezt az emléket, — könnyeket előcsaló, rettenetes emlék, — ezt hagyta maga után Géczy Géza mindazoknak a szivében, akiket ő szeretett és akik őt szerették, — ki tudja kik voltak többen. És azok, akiket szeretett, akik szerették, sokan, hagyón sqkan, tegnap mind eljöttek, hogy bucsut mondajnak neki, elköszönejnek tőle, egy rögöt dobjanak la koporsójára annak, akit háromnegyedéve nem láttak, akit kilenc hónapja gyötör a borzasztó kór. amelynek megváltás a halál. Az egész város ott volt tegnap Géczy Géza temetésén. Délután vitték át a gyászházból a városháza udvarára a koporsót, amelyet egyszerű pompával ravataloztak fel. Még a temetés előtt sokan keresték fel a koporsót, a temetés órájában pedig oly nagy számmal jelent meg a gyászoló közönség, aminő részvéttel rég nem adózott halottnak Nyíregyháza város közönsége. Ott volt a város és ia Vármegye telejs tisztikara, megjelentek ezenkívül az összes nyíregyházi hatóságok fejei és tisztviselői. Pontban fél ötkor kezdődött el a temetés a városi dalárda éhekével, majd Énekes János prépost toesperes beszentelte a holttestet és a Circumdederunt szomorú szivbemarkoló hangjai mellett kezdetét vette a gyásszertartás. Ezt követőleg Murányi László dr. városi h. főügyész lépett a koporsó elé és lélekből jövő szavakkal, könnyes szemmel mondott a város képviselőtestülete és tisztikara nevében istenhozzádott Géczy Gézának. A szerető jóbarátnak, a kötelességtudó, lelkiismeretes tisztviselőnek példaképe volt Gé czy Géza, aki rajongó szeretettel csüggött ennek a városnak a boldogulásán. Érzelmeinek gazdagsága, szeretetteljes egyénisége, kiváló tulajdonságai mintegy predesztinálták a főjegyzői székbe, melyben kötelességét a szó legteljesebb értelmében ideálisan látta el. Alig egv évi munka után ágybadöntölte a kór, reményeit, terveit nem válthatta be. Könnyes szemmel áll ravatalánál az egész város közönsége, hogy utolsó útjára kisérje Géczy Gézát. Murányi László dr. beszéde titán ujabb gyászdalt énekelt a dalárda, majd négy városi tisztviselő a gyászkocsihoz vitte a koporsót, amelyet nagv gyászoló közönség kisért ki a temetőbe, ahol örök pihenőt nyert Géczy Géza szegény, szenvedő, meggyötört teste. ttSWfci — Nyilvános nyugtázás. Egyesületünk anyavédelmi céljaira B. T. 300 K-t, H. S. 50 K-t juttattak hozzánk. Fogadják ezúton hálás köszönetünket. Nyíregyházi feministák egyesülete.