Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-05-19 / 105. szám

2 1917. május 19. Nyíregyháza, május 18, (A Nyirvidék tudósítójától.) Üjabb, mindennél fájdalmasabb csapást mért a végzet Nyíregyháza városára, amelynek vállai már úgyis görnyednek a szomorúságok nagy terhe alatt. Üjabb, nehéz teher szakadt ennek ia városnak a lelkére, amely már úgyis bánattal volt tele. Üjabb mély. seb támadt a szivünkön, amelyet a szenvedések gyógyúlni alig akaró sebei takarnak. Tegnap éjszaka meghalt Géczy. Géza dr., Nyíregyháza város zseniálisan tehetséges főjegyzője, akinek halálával a melegség, a kedély költözött ki a város szomorú székházából. Amikor leírjuk ezeket a szavakat, magunk előtt látjuk Géczy Gézának okos, vidám szemét, halljuk bársonyos hangját, figyeljük értelmes beszédéi, amelyet mindig", mindenki olyan szívesen hallgatott. Megdöbbentően nagy az a veszteség, ameiy ezt a várost az ő halálával érte, mert igazán aranytollú és igazán aranyszájú nótáriussá volt ő ennek a városnak, amelynek minden egyes polgárát a szeretet fűzte hozzá. Ama nagyon kevés ember közül való volt ő, akinek nincs ellensége, csak jóbarátja, akit mindenki szeretett és akinek elvesztése minden nyíregyházi embernek a személyes gyásza. Másfél évtizeden át, amelyet Nyíregyháza város szolgálatában eltöltött, hagy és hatalmas értékei minden körben teljes méltánylásra találtak és két év előtt kivéLeles tehetsége és nagy érdemei elismeréseid a város főjegyzőjévé választották, amely, állásban hatalmas tér nyílott rendkívüli egyéniségéhez, tudásához és képességeihez méltó és megfelelő munka végzésére. Sok szép remény fűződött az ő főjegyzőségéhez és Géczy Géza egymásután váltotta valóra ezeket a reményeket, míg a mult év nyarán, hirtelen és váratlanul le nem döntötte a betegség. Nagy és súlyos betegségével háromnegyedéven át harcolt szívós szervezete, mig úrrá lett a kór, és tegnap éjszaka a halál végképpen elragadta közülünk. Férfikorának legszebb idejében tört el derékban életének terebélyes, virágos, szép fája, amely ennek a városnak egyik legszebb ékessége volt. Fájó, nagy üresség maradt a lelkünkben, amelyet szomorúan tölt be majd az őreá való örökös emlékezés. * Géczy Géza Nyíregyházán született 1878-ban, híres, régi nemesi családból. — Édes atyja Nyíregyházán volt törvényszéki irodaigazgató, aki gondosan nevelte fiát. Itt végezte elemi és középiskoláit, a jogot pedig Egerben, Budapesten és Kolozsváron hallgatta. Köztisztviselői pályáját Szabolcsvármegyénél kezdette meg, a hol közigazgatási gyakornok lett, de — Nyíregyháza városa hamarosan magához hódította a tehetséges, fiatal tisztviselőt, aki 1902-ben a városnál árvaszéki ülnök lett. Ezt az állást Géczy Géza szokatlanúl jelentőssé fejlesztette és megértő, meleg szívével sok, sok könnyet letörölt, nagy fájdalmakat enyhített. Ügy itt, mint később a főjegyzői szék betöltésénél —1915ben lett a város főjegyzője — szeretetet vitt a hivatalos munkájába és már ez maga is az ő egész hivatali ténykedését ineszsze fölűlemelte a szokásos kereteken. Nagyon természetes, hogy. ő, aki mindenkit szeretett, különösen nagy szeretettel ragaszkodott tisztviselőtársaihoz, akik számtalanszor érezték e szeretetnek jóságos megnyílvánúlását különösen akkor, amikor a főjegyzői szék elfoglalásával a személyi ügyek referense lett a városházán. Könnyes is lett a szeme a város minden tisztviselőjének az ő halálhírére. Sj! A legnagyobb űr a közéletben maradt Géczy Géza után. A legtehetségesebb, a legszebb szavú, a legkedvesebb előadású szónokok közül való volt, aki ha szavát hallatta, nagy és általános figyelemben részesült és nyert ügy, volt, iamely mellett fölszólalt. Becsületes, nemes lelkére vall, hogy mindig csak igaz ügy mellett emelt szót és ezt az ügyet a leglelkesebben szolgálta szóval, tollal egyaránt. Igen, tollal is, mert ebben a városban a legtöbbet dolgozó publicista volt. Ide tartozott közibénk, egész szívével, évek hosszú sora óta. Régóta belső dolgozótársa a Nyírvidéknek és nagyon nehéz a szívünk, amikor üresen álló íróasztalát látjuk idebent a szerkesztőségben. Csaknem tíz hónapja üres már ez az asztal, a tinta beleszáradt már la kalamárisába, de bár szomorúan, mégis reménykedve néztünk mindig asztalára és bíztunk abban, hogy látni fogjuk még szép gyöngybetüít, tiszta szavait, olvasni fogjuk lelkes, okos, szép cikkeit, amelyek mindig az igazságot, a becsületet, a szeretetet, a haladást szolgálták és amelyek az olvasónak egyaránt megfogták a szívét és az értelmét. Ritkán írta alá a cikkeit, hiszen a hiúság volt a legtávolabb puritán lelkétől, de stílusának szépsége, okoskodásának kristályossága mindig megmutatták aláírás nélkül is az írójukat. — Egyénisége itt a redakcióban bontakozott ki teljes pompájában, és szellemét mindenkoron érezni fogja, emlékét örökre megőrzi ez a szerkesztőség. A múlt év augusztusában betegedett meg Géczy Géza. Tüdejét támadta meg a kór, és a családja, amelyet Géczy mindenek fölött szeretett és amelynek. leírhatatlan a fájdalma a veszteség felett, — mindent elkövetett, hogy megmenthesse. Mikor itthon minden kísérlet hiábavaló volt, szanatóriumba vitték, ahol már javúlni is kezdett és itthon boldogan olvastuk gyöngybelűs leveleit, hogy már jobbult érzi magát. De Géczy Géza javúlása csak látszólagos volt. Ebből a betegségből már nem volt gyógyúlás és mivel szegény, beteg főjegyző hazavágyott, a múlt héten hazahozták családja körébe. Vidámabb lett itthon, jobban is érezte magát, de betegségében komplikációk állottak be, vesebaj lépett föl, és az orvosok minden erőfeszítése dacára Géczy Géza szegény tegnapra virradó éjszakán borzasztó szenvedések között jobblétre szenderült. * Mély részvéttel értesült a város egész lakossága tegnap reggel Géczy Géza" dr. főjegyző haláláról. A városházára nyomban kitűzték a gyászlobogót és Bencs Kálmán dr., helyettes polgármester öszszehívta a tanácsot és a tiszti értekezletet. Az ülésen Bencs Kálmán mélyen megindúlva, meghatóan szép és meleg szavakkal emlékezett meg Géczy Gézáról, a legjobb kartársról, a kiváló' tisztviselőről, és a fájdalom, a szomorúság hangján jelentette be a gyászesetet. Bencs dr. beszéde mély hatást tett a tisztikarra. Beszámolt azután a helyettes polgármester a temetéssel kapcsolatban teendő intézkedé sekr ő 1. A város külön gyászjelentést ad ki, amelynek szövege a következő: Nyíregyháza r. t. váms tanácsu és tisztviselői kara mély megrendüléssel tudatja, hogy szeretett, hűséges munkatársa, a város érdemes főjegyzője garamszegi GÉGZY GÉZA dr, f- hó lG-án este 10 órakor, életének 39-ik évében hosszas szenvedés után meghalt. E hó 18-án, d. u. 5 órakor kisérjük megboldogult tisztviselő társunkat utolsó útjára. Tizenöt év óta szolgálta a várost, polgártársai javát önzetlenül, lelkiismeretesen, kiváló képességének teljes kihasználásával, beteg testét mindaddig munkára kényszerítve, mig azt a gyilkos kór teljesen össze nem roppantotta. Munkásságával maradandó emléket állított önmagának. Nyíregyházán, 1917. május hó 17. A ravatalra a tisztikar és a képviselőtestűlet külön koszorút helyez és fölajánlja a városnak, hogy. az elhúnyt főjegyzőt a városházáról temessék el. A város nevében Murányi László dr. helyettes tiszti főügyész búcsúztatja a halottat. Végül bejelentette Bencs dr., hogy az özvegynek a tisztikar küldöttségileg fejezi ki részvétét. Az értekezlet helyesléssel vette tudomásúl az intézkedéseket. Ma délelőtt jelent meg a gyászháznál a városi tisztikar küldöttsége, amelynek élén Bencs Kálmán dr. helyettes polgármester ecsetelte a város métyen érzett részvétett a rendkívül lesújtott özvegy, előtt. A család elfogadta a városnak azt az ajánlatát, hogy Géczy Gézát, íaki olyannyira a városé és mindnyájunké is volt, a városházáról temessék el. Ma ravatalozták föl a koporsót a gyászbáznál, ahonnan — délután viszik át szegény, jó Géczy Gézát sok munkája, sok öröme, nagy sikerei színhelyére, a városházára. A gyászesetről a család ezt a gyászjelentést adta ki: A pótolhatatlan veszteség miatt érzett gyötrő fájdalommal, de a Mindenható bölcs és megváltozhatatlan akaratában megnyugvó keresztényi türelemmel jelentjük, hogy a nagyon szerető férj, a gyermekeit imádó édes apa, a melegszívű sógor és rokon garamszegi dr. GÉGZY GÉZA, Nyíregyháza város főjegyzője és helyettes polgármestere, Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságának tagja a f. 1917. évi május hó 16. napján, este 10 órakor, életének 39-ik évében hosszas betegség és gyötrelmes szenvedés után nemes lelkét visszaadta teremtőjének. Megboldogult, feledhetetlen halottunk hűlt tetemét f, évi május hó 18. napján, délután Vaő órakor a városházáról fogjuk a r. kath. egyház gyászszertartása után az északi temetőben levő örök nyugvóhelyére kisérni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. évi május hó 19-én, d. e. 9 órakor fog a nyíregyházi Samassa-templomban az egek Urának bemutattatni. Nyíregyháza, 1917. május lió 17. Az örök világosság fényeskedjék neki! Özv. Dr. Góczy Gézáné sz. Lukács Irma, özvegye. Géczy Gyurika, Géczy Irmuska, Géczy Tamáska, gyermekei.