Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 67-139. szám)

1917-04-01 / 67. szám

2 JNCyírvidée 1917. április 1. Bevonulás miatt zárva A bevonult kisiparosok segítése. — Az Országos Iparegyesület akciója a háborúból visszatérő kisiparosokért. — Tárgyalni fogják a kisipari hitelkérdését. — Országos adatgyűjtést kérnek a kormánytól. — Soltész Adolf dr. nyilatkozata a Nyírvidék számárá. Budapest, március 31. {Fővárosi m u n ka társ u nktól) Nyíregyháza utcáin ha járunk alig találunk házat, ahol egy-két boltajtón ne olvashatnánk ezt a szomorú felírást: bevonulás miatt zárva. Ez a három szó nagyon sokat jelent, jelenti mindenekelőtt azt, hogy a bolt és műhely tulajdonosa letenni kényszerült a szerszámot azért, mert a haza iránti kötelesség elszólította őt a tűzhelyétől. Jelenti, hogy árván maradt a műhely és nincs senki, aki a hadbavonult mester félbemaradt munkáját folytatná tovább. Idestova három eszten|dő óta tart Inár ez a hatalmas háború és még mindig nem tudjuk azt, hogy ebben az országbaji hány farahely maradt árván. Még mindig liem tudjuk, hogy hány mesterember tette le a szerszámot és fogalmunk sincs arról, hogy a háború után hány, a harctérről visszatérő kisiparosnak lesz módja ahhoz, hogy félbenmaradt mesterségét folytassa tovább. Bizonyos, hogy országos érdek, elsőrangú és legfőbb közgazdasági érdek gondoskodni arról, hogy a háború által sújtott kisiparosokat az állam támogatásával a háború után ismét fölsegítsük és a társadalomra hárul részben az a kötelesség, hogy ismét élet legyen az árván maradt műhelyekben és lehetővé tegye, hogy a katonaruhába öltözött kisiparosok munkásságukat modernebb alapon a békekötés után folytfíthassák tovább. A háború alatt a családfők bevonulása miatt igen sok kispolgári családnak kei^eret adó mestersége szűnt meg. Ezeknek a családoknak vissza kell adni a kenyeret, meg kell adni Sí módját annak, hogy a békés polgári foglalkozásához visszatérő mes terember foglalkozásának folytatásához tő két munkát és szerszámot kapjon. Nemzeti kötelesség ez, kötelesség nemcsak azzal az iparossággal szemben, amelyik bámulatos erővel állotta meg helyét a fronton épenugy, mint a frontmögötti nayg •háborúban, de köteelsség magával a nemzettel szemben is, amelyiknek kéLségkivül egyik legértékesebb eleme á magyar iparosság. JJelenthetem most a Nyirvidék olvasóinak, hogy a háború által sújtott és a háborúból visszatérő kisiparosok fölsegitése érdekében országos akció van most folyamatban, amelynek célja már most gondoskodni arról, hogy a háború után minden árván maradt műhelyben ismét megkezdődhessék a munka és hogy a háború által sújtott kisiparosnak ne okozzon gondot jövendő sorsa. Ezt az akciót az Országos Iparegyesület inclitotta meg és ezért szükségét láttam annak, hogy felkeressem az Országos Iparegyesület kitűnő igazgatójá! Soltész Adolfot és felvilágosítást kérjek tőle a mozgalom jelen állásáról. Soltész Adolf dr. a legnagyobb készséggel állott rendelkezésemre és a következő nyilatkozatot tette: — Hisszük, hogy a háború győzelmes befejezése most már nem várat magára sokáig. A háborút a harctereken nem fejeztük még be, de büszkén mondhatjuk, hogy a gazdasági háborúnknak idehaza már vége van. Azonban ennek a győzelmes gazdasági háborúnak is nagyon sok az áldozata. Az elárvult műhelyek gazdái közül sokan alusszák örök álmukat jeltelen sirdombok alatt, sokan a testi épségükkel fizették meg a haza iránti kötelesség teljesítését. Ezekről kétségkívül az állam fog gondoskodni, mert hiszen a rokkantakról való gondoskodás, azoknak visszavezetése a polgári életbe ma már szervezetten halad a kívánt cél felé. Azokról azonban kevés szó esik, akik boltjukat és műhelyüket «bevonulás miatt» zárták be és a kenyeret adó gép, szerszám helyett a lövészárokban dolgoznak és hazatérve onnan visszahozzák ugyan a puszta életüket, de idehaza elpusztult üzletet és tönkrement műhelyt találnak. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ezekben az árván maradt műhelyekben ismét megindulhasson a munka, gondoskodni kell azokról az önálló iparosokról, akiket földönfutókká telt ez a nagy háború és nem szabad a pusztulásnak átengedni őket akkor sem, ha nem a testükben, hanem az existenciájukban rokkantak Ineg. — Ezeket a tönkretett existenciákat kell ismét életerősekké tenni. E tekintetben első és legfőbb feladat az, hogy pontos összeírást készítsenek azokról a műhelyekről, amelyek a háború miatt zárva voltak azért, inert a mesterük a házáért küzdött, össze kell írni az egész országban a háború által sújtott kisiparosokat és vázlatos képet kell alkotni azokról a tömegekről, amelyeknek támogatása a háború befejezése után okvetlenül szükséges. Ebből az összeírásból lehet majd következtetni a segilés módjára is. Ami az összeírást illeti, e tekintetben az Országos Iparegyesület egy ízben és pedig 1915. végén kérdőiveket bo csajt ott már ki, de azóta lényegesen változott a helyzet és ezeknek a kérdőiveknek' az adatai ma mái- nem szolgálhatnak alapul egy ilyen hatalmas országos mozgalomhoz. Épen ezért az Országos Iparegyesület az elmúlt napokban a nagyváradi ipartestületnek a kormányhoz intézlett felterjesztésére adott véleményében arra kérte meg a kereskedelemügyi minisztert, hogy ezt az adatgyüjtést hivatalos formában és az egész közigazgatási apparátus igénybevételével haladéktalanul indítsa ineg. — Függetlenül azonban ettől az adat gyűjtéstől, mozgalmat kell indítani abban az irányban is, hogy a háborúból hazatérő kisiparosoknak hazatérésük titán, iparuk folytatásához megfelelő tőke álljon rendelkezésükre. Szervezni kell tehát a kisipari hitel kérdését és pedig azon az alapon, ahogyan azt legutóbb Ullmann Adolf igen találóan kifejtette, hogy tudniillik ennél a kisiparosoknak nyújtott hitelnél nem azt kell nézni, — hogy az adósnak hitelképessége, hanem hogy életképessége legyen. Ha az a kisiparos, aki visszajön a harctérről nem is rendelkezik fedezettel és így a mai értelemben nincs is hitelképessége, meg érdemli a hitelt akkor, ha két erős karja és megfelelő szakértelme van. A nagytőke bevonásával kell megszervezni a kisipari hitel kérdését, ami összefügg a kisipari szövetkezetek ismert Ügyével is. Ezt a háború előtt már aktuálissá tette az Országos Központi Hitelszövetkezetnek ismert állásfoglalása, amellyel központi szervezetéből ki akarja kapcsolni az ipari termelő szövetkezeteket. — Nem szenved kétséget, hogy a kis ipari hitel kérdésében megindított mozgalomhoz csatlakozni fog Nyíregyháza hatósága is, amelytől azonban a kisiparosság ezenkívül még egyebet is vár. Bizonyos, hogy az állam nem fog elzárkózni az elől a kívánság elől, amely a háborúból visszatérő kisiparosoknak szerszámokat és gépeket kér az államtól, azonban a kisiparosság jövő fejlődése ér dekében most már múlhatatlanul szükség lesz arra, hogy lehetőleg még a legkisebb műhelyben is a gépek hajtására kézierő helyett hajtóerőt használjanak fel. A háborúból visszatérő és a háború által sújtott kisiparosok fölsegitése érdekében meginduló országos mozgalomnak egyik célja lesz tehát az, hogy megkérje Nyíregyháza városának vezetőségét, hogy tegye lehetővé, hogy a kisiparosok gépeinek hajtásához szükséges hajtóerőt, a villanyt az első időben egészen ingyen, később azután méltányos áron kapják meg a kisiparosok. Soltész Adolf dr. ezekben vázolta ennek a nagyjelentőségű országos mozgalomnak a célját, értesüléseim szerint ez ügyben rövidesen már konkrét javaslat is érkezik Nyíregyháza város illetékes testületeihez és így ez az országos kérdés alkalmasint hamarosan már Nyíregyházán is napirendre kerül. Tárgyalni fogja a kérdést húsvéti kongresszusán az Ipartestületek Országos Kongresszusa is, amelyen természetesen a nyíregyházi ipartestület is képviselteti faiagát kiküldötteivel és így módjában lesz, hogy speciális érdekeivel és javaslataival a megoldás helyes módjához hozzájárulhasson. Paál Jób. ElsüSyesztett angol hajó Budapest, március 31. (A Nyirvidék tudósitójátál.) Konstantinápolyból jelentik, hogy egy tengeralattjáró elsíilyesztett egy 7000 tonnás ismeretlen tipusu angol csatahajót. A mozi-pályázat eredménye „Diadal-Mozgó" A lapmik március 21. és 22-iki számában hirdetett mozi-név pályázatra március 30-ig 75 pályamű érkezeit be, amelyeket átadtunk a vállalatnak, hogy azokból a feltételek értelmében válasszon. Az eredményről a következő értesítést kaptuk: Tisztelt Szerkesztőség! A beérkezett 75 pályamunkában 131 névre kaptunk ajánlatot, melyek közül a március 28-án beérkezett 67. számú pályázatra esett választásunk, mely a DIADAL-MOZGÓ elnevezést ajánlotta. A pályázat feltételeinek ez a legjobban megfelel, mert magyar, nem sablonszerű, nem elkopott név. Kellően kifejezésre juttatja az uj mozgó programmját, mert elsőrendű műsorral, tökéletes vetítésben diadalt kell aratni. — Ezenfelül előnye az is, hogy az elnevezés a mozgószinház születésének kortörténelmi idejéhez méltó. A többi ajánlat közzül csupán a két pályázó által beküldött < Kris tály» és öt pályázó által beküldött ((Délibáb)' név érdemel figyelmet, melyek jobb liijján a pályadíjra érdemesek lettek volna. II}' körülmények között a 100 korona jutalmat a 67. számú pályázat beküldőjének, Csősz Juliska óvónőjelöltnek, Nyíregyháza, Árpád-utca 43. ísz. cimre kérjük eljuttatni. Nyíregyháza, 1917. március 31. Hazafias üdvözlettel: Diadal-mozgó vállalat. * A jutalomdijat a Vállalat kívánságának megfelelően Csősz Juliskához juttattuk.