Nyírvidék, 1917 (38. évfolyam, 1-66. szám)

1917-01-23 / 9. szám

2 Ktíkvidék. 1917. január 23. Hl iparcikkek makszimálása A miniszterelnök leirata a vármegyéhez Nyíregyháza, január 22. (A Nyirvidék tudósítójától). Pár hónap előtt országos mozgalom indult meg abban az irányban, hogy iá kormány ne csak az elsőrendű élelmicik­kek árát makszimálja, hanem a legfonto­sabb ipari készítmények határtalan áre­melkedésének is gátat vessen. Csaknem minden vidéki törvényhatóság föliratban kérte ezt a kormánytól, amely egyes he­lyekken meg is adta a fölhatalmazást a törvényhatóság első tisztviselőjének né mely iparcikk ármaxiinálására. Általános érvényű rendeletet azonban ezideig nem hozott a kormány, még pedig igen világos okokból, amelyeket Tisza István míinisz-' terelnöknek a vármegyéhez most intézett leirata részletesen kifejt: Az állam beavatkozásának ebben a te­kintetben a dolog természete által bizo­nyos korlátok vannak szabva. — Az állam csak egyes, könnyen eltartható és szállít­ható oly fungibilis tömegáruk árát szabá­lyozhatja, amelyekre egyöntetű minősé­gűknél fogva lehetőleg egységes ár állapit­ható meg s melyek szükség esetén rekvirá­lás utján megszerezhetők s a fogyasztás rendelkezésére bocsáthatók. Arra vonatko­zólag tehát, hogy valamely árucikk a ha­tá'rszabás megállapítása alá vonható-e, — nem az a döntő, vájjon az illető árut a mezőgazdaság vagy az ipar állitja-e elő, hanem az, hogy az árucikk természete sze­rint a hatósági korlátozások alkalmazása tekintetében a most jelzett előfeltételek fen forognak-e? Az országos árszabályozás elrendelé­se rendkívüli nehézségekbe ütköznék s majdnem keresztülvihetetlennek mutátko­zik mindén oly árura vonatkozólag, amely nél nemcsak az áru egyes nemei között, hanem az esetenként minden egyes árucikk között is változatos minőségű különbségek lehetnek és vannak is. Ügyanez okból szá­mos mezőgazdasági termék legmagasabb árának megállapítása sem mutatkozik cél­szerűnek s ennél az oknál nem alkalmaz­ható az ármaximálás az iparcikkek nagy részére sem — Az egyöntetű ár országos megállapítása ez alapon tehát csak oly tömegárukra nézve volt kimondható, ame­lyek fajilag és nem egyedileg kerülnek a kereskedelembe, mint az élelmiszerek e­gész sorozatán kívül a szappan, bőr, gyap­jú, cukor, stb. Az ipari ,készgyártmányok legnagyobb részénél ezzel ellentétben az egyes készít­mények értéke között a felhasznált anyag­hoz és a kiállításra fordított munkához képest a minőségi különbségek változatos skálája keletkezik, mely az egyöntetű ár­megszabást egyenesen lehetetelenné teszi. Ha az ármaximálás az ily ipari készítmé­nyekre, mint pl. a lábbelire és ruházati cikkekre, vagy fehérnemüekre mégis ki­terjesztetnek. ez csak azt vonná maga után, hogy a meghatározott legmagasabb ár a gyakorlatban tulajdonképpen minimális árrá alakulna át. Ebben az esetben az igen nagy minőségbeli és értékbeli különbsé­gek ellenére a silányabb minőségű áruk a fogyasztó közönség érdekeinek rovására a kereskedelemben ellenőrizhetetlenül a jobb minőségű áruk maximális árain ke­rülnének forgalomba, nem is említve azt, hogy az ármaximálást követő és annak ha­tályosságát biztosító további rendszabá­lyok, nevezetesen a rekvirálás, az elraktá­rozás és egyenletes szétosztás ezekre az á­rukra nézve a gyakorlatban egyenesen ke­resztül vihetetlennek bizonyulnának, wa nwm n >i Tegyen kísérletet, hogy a Nyirvidék hirdetései biztos sikerrel járnak. Mi lesz a malmok gabonájával Betudják a vármegye kontingensébe Nyíregyháza, január 23. (A Nyirvidék tudósítójától). A tavalyi gazdasági évben igen sok zavart és kellemetlenséget okozott a köz­élelmezés ellátásánál, hogy egyik vidék la­kosságál a másik vidék terményéből elé­gítették ki. Most mindenképpen az a törekvése a Közélelmezési Hivatalnak, hogy kiküszö­bölje a termények fölösleges szállitgatását és a iakosság mindenütt lehetőleg saját vidékének a terméséből láttassák el. Ezt a célt szolgálja Kürthy bárónak alábbi rendelete is, amely a vármegyebeli vámörlő malmok készleteinek a fölhaszná­lása fölött intézkedik és meghagyja, hogy ezek a készletek, amennyiben a vámörlés­ből származó keresményeket szintén rek­virálják és a Vármegye kontingensébe be­tudják. A fontos rendeletet itt adjuk. Szaholcsvármegye alispánjá nak. Intencióimnak is megfelel, sőt súlyt helyezek rá, hogy a vámőrlő malmok kész­letei a most elrendelt rekvisitió folyamán alapos eljárás, ellenőrzés alá vétessenek. Minthogy azonban a törvényhatósá­gok liszttel való ellátása az eddig követett és bevált rendszer szerint legcélszerűbben a Haditermény rt. körzeti malmai utján volt lebonyolítható, ezek a malmok pedig főkép a vámmálmok által beszolgáltatott vámkeresményekből alimentalódnak, nagy suly fekszik azon, hogy ezen malmokban a H->T. rt. állandóan kellő készlelek felett rendelkezzék, ami az említett rendszer foly tán eddig lehetséges is volt. Ezen bevált rendszer fentartása érdekében szükséges tehát, hogy a vámkeresmények is rekvirál­tassanak ugyan a hatóság által, de ne a körzetbizományos által vétessenek át, ha­nem ezentúl is akadálytalanul a H-T. állal kijelölt körzeti malmokba szállíttassanak be. — A Hadi Termény r -t-t (egyidejűleg utasítottam, hogy a rekvirálás végrehajtá­sának ideje alatt esedékes vám­gabonát külön nyilvántartásba vétesse, hogy ezen mennyiségeknek a törvényha­tósági kontingensbe való beszámítása szin­tén lehetséges legyen. E cél érdekében el­rendelem tehát, hogy: 1. a malmokban feltárt és közszükség­leti célokra igénybe vett mennyiségeket alispán — polgármester ur ne a H-T. rt. körzetbizományosai hanem a H-T. rt. il­letékes kirendeltségei utján vétesse ál. 2. hogy a malmokban rekvirált meny­nyiségek a pontos adatok megadása mel­lett a H. T. r.-t. illetékes kirendeltségével közöltessenek, hogy ekként a kirendeltség­nek módjában legyen megállapítani, mely lélelek azok, amelyek már a H-T. rt. részére bejelentettek és igy le nem rekvi­rálhatok és mely télelek azok, amelyek a törvényhatóság kontingensébe beszámít­hatók. Egyben közlöm alispán úrral, hogy vámörlő malmokban a rekvirálás kezdeté­től rekvirálás befejeztéig összegyűlt vám­keresmények a törvényhatóság kontingen­sébe betudatnak, de nem számithatók be a kontingensbe a vámmalmok azon keres­ményei, amelyek a kirendeltségeknek be­jelentettek ugyan, de a körzeti malmok ál­tal még át nem vétettek. Hogy a rekvirálás befejezte utáni időre esedékes vámkeresmény a kon­tingensbe nem számitható be — az ter­mészetes. Ugyanígy nem számithatók be kontingensbe a körzeti malmok által a H-T. felhatalmazása alapján megvásárolt, de hozzájuk még be nem érkezett buza, rozs és kétszeres készletek, mert hiszen e­zek a készletek a közfogyasztásra már ugy is rendelkezésre állanak. Természetesen a vásárlás ténye ily esetekben az eladó ál­tal okmányilag igazolandó. Budapest, 1916. évi december hó 16. báró Kürthy. Veszi Margit előadása a Bessenyei-Körben Meg nem irt riportok Nyíregyháza, január 22. (A Nyirvidék tudósít jától). Férfiember számára is borzasztó a háború közelről szemlélve még akkor is, ha nem mint aktiv szereplő vesz abban részt, nő részéről pedig egyenesen megen­gedhetetlennek tartjuk, hogy közel men­jen mindahhoz, ami háború, ami vér és jaj, amit a legedzettebb férfiidegek is alig bírnak ki. Katona emberek, akik hosszú hónapokat töltöttek a fronton, haditudó­sítók, akiket n^gedzett az élet, irtózattal fordulnak el a háború egy-egy szörnyűsé­gétől — és akkor egy gyönge nő, egy ma­gyar újságírónő megleszi azt, hogy elmegy a leg veszélvt-rejtőbb harctérre, le az Ad­riához, ahol nincs elrejtő lövészárok, nincs, fedezék, nincsenek futóárkok, semmi más nincs, — csak veszedelem. Ide ment le a mult év nyarán Vészi Margit — aki a Bessenyei-Kör meghívásá­ra szombaton előadást tartótt Nyíregyhá­zán. — És ittt, Pólában, Triesztben, Calta­r£ban, Raguzában, a dalmát sziklaóriások alatt, a Lovcsen árnyékában élt heteken, hónapokon keresztül. Az Est hasábjain akkoriban sok­keresztül. Az Est hasábjain akkoriban sok­sok tudósításban számolt be élményeiről, de voltak és vannak dolgok, amiket akkor sem leheteti és most sem lehet még meg­írni, beszélni azonban szabad róla. És Vészi Margitnak van mondaniva­lója bőven. Nagybajuszu, öreg magyar népfölkelők, fehérruhás tengerésztisztek, bőrkabálos repülők élményeiről beszél könnyedén, vidáman. Horthy kapitányról, a Novarra parancsnokáról, Konyovics re­pülő had nagyról egész legendákat tud, le­gendákat, amelyek igazak, megtörtént, ezer veszélyt rejtő történeteket, melyeket nevet­ve,mond el s amelyeket még hallgatni is borzalom. S ott járt Vészi Margit Durazzóban, bejárta az elfoglalt Albániát, élt Wied her­ceg királyságának egzotikus palotájában, hajókázott az aknákkal telerakott Adrián, repült a Lovcsen fölött srapnelltüzben, le­szállt a tenger fenekére U-hajón, részvett egy Bari ellen intézelt floltalámadásban és minderről beszél, beszél közvetlenül, mintha a legújabb divatról csevegne, vagy mintha friss pletykákat mondana el öt órai tea mellett és az ember egészen elfelejti, hogy ez az asszony ezerszer nézett a halál szemébe. Vészi Margit előadása csaknem más­félóra hosszat tartott és a közönség az u­tolsó szaváig a legteljesebb figyelemmel kisérte az előadási, amelynek végeztével lelkesen, hosszan megtapsolta Vészi Mar­gitot. Egész évre 18 K. Fél évre 9 Ii. Negyedévre 4 K 50. Tanítóknak félévre 6 kor. Egves szám ára 6 fillér. Telefon 139.

Next

/
Oldalképek
Tartalom